17:12

a pusztulás fiát: Ebben a szövegkörnyezetben ez a kifejezés Iskariót Júdásra vonatkozik. Mivel szándékosan elárulta Isten Fiát, örök pusztulás várt rá, vagyis nem méltó rá, hogy feltámadjon. Ugyanez a kifejezés található a 2Te 2:3-ban is a törvénytelenség emberével kapcsolatban. A Biblia eredeti nyelvein a „valakinek/valaminek a fia(i)” kifejezés olykor jelképes értelemben szerepel, és olyan személyre utal, akire bizonyos viselkedés jellemző, vagy aki bizonyos tulajdonságokat mutat ki. Ilyen kifejezések például: „fiai a legfelségesebb Istennek”, „a világosság és a nappal fiai”, „a királyság fiai”, „a gonosznak a fiai”, „Ördög fia”, „az engedetlenség fiai” (Lk 6:35; 1Te 5:5; Mt 13:38; Cs 13:10; Ef 2:2). A „fia” kifejezés arra is utalhat, hogy milyen ítélet vagy végkimenetel vár arra, akire bizonyos viselkedés jellemző, vagy aki bizonyos tulajdonságokat mutat ki. A 2Sá 12:5-ben a „halált érdemel” kifejezés szó szerint úgy hangzik, hogy „halál fia”. A Mt 23:15-ben a „gyehennára való” kifejezés szó szerint úgy lenne, hogy „a gyehenna fia”, és olyan valakire vonatkozik, aki örök pusztulást érdemel. Jézus nyilvánvalóan erre gondolt, amikor Iskariót Júdást „a pusztulás fiá”-nak nevezte. (Lásd a Mt 23:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Gyehenna” címszót.)