December 5., hétfő
„Miközben az igazat mondjuk, szeretettől indíttatva növekedjünk mindenben, összhangban azzal, aki a fej, Krisztus” (Ef 4:15).
Az egyik módja annak, hogy barátságot alakítsunk ki Jézussal az, hogy támogatjuk a gyülekezetet érintő döntéseket. Megerősítjük a kapcsolatunkat Jézussal, a gyülekezet fejével, ha együttműködünk azokkal a testvérekkel, akiket kinevezett, hogy törődjenek velünk (Ef 4:16). Például a szervezet arra törekszik, hogy minden királyságtermünk a lehető legjobban ki legyen használva. Ezért előfordult, hogy összevontak gyülekezeteket, így jelentős összeget sikerült megtakarítani az adományokból. Egy ilyen változás azonban azt is jelentette, hogy néhány hírnöknek új körülményekhez kellett alkalmazkodnia. Ezek a hűséges hírnökök talán már sok-sok éve egy bizonyos gyülekezetben szolgáltak, és nagyon megszerették az ottani testvéreket. De amikor megkérték őket, hogy menjenek át egy másik gyülekezetbe, készségesen engedelmeskedtek. Mennyire örülhetett ennek Jézus! w20.04 24. o., 14. bek.
December 6., kedd
„A déli király összeakasztja vele a szarvát” (Dán 11:40, lábj.).
Az északi és a déli király továbbra is verseng egymással, hogy megszerezze a világuralmat. Például gondoljunk csak arra, hogy mi történt a második világháború után, amikor a Szovjetunió és annak szövetségesei befolyásra tettek szert Európa jó része fölött. Ez a tevékenység arra késztette a déli királyt, hogy létrehozzon egy nemzetközi katonai szövetséget, a NATO-t. Ezenkívül a két király költséges fegyverkezési versenyt folytat. Azáltal is harcoltak egymással, hogy támogatták egymás ellenségeit az Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában zajló összetűzésekben. Az utóbbi években Oroszország és a szövetségesei az egész világra kiterjesztették a befolyásukat. Emellett kiberháborút vívnak a déli királlyal. Mindkét király azzal vádolja egymást, hogy kártékony számítógépes programokkal próbálja tönkretenni a másik gazdasági és politikai rendszerét. És ahogy Dániel megjövendölte, az északi király továbbra is támadja Isten népét (Dán 11:41). w20.05 13. o., 5–6. bek.
December 7., szerda
„Én magam keresem meg a juhaimat, és gondjukat viselem” (Ez 34:11).
„Hát megfeledkezhet egy asszony a csecsemőjéről...?” – tette fel a kérdést Jehova Ézsaiás próféta napjaiban. „Még ha ezek az asszonyok meg is feledkeznek róluk, én soha nem feledkezem meg rólad” – nyugtatta meg Isten a népét (Ézs 49:15). Jehova nem sokszor hasonlította magát egy anyához. De ebben az esetben megtette. Az édesanya és a gyermeke közötti érzelmi kötelékkel szemléltette, hogy mennyire ragaszkodik a szolgáihoz. A legtöbb anya egyetért Jasminnel, aki ezt mondja: „Amikor szoptatod a kisbabádat, nagyon különleges kapcsolat alakul ki közöttetek, amely aztán egy életen át megmarad.” Jehova Isten azt is észreveszi, ha csak egyetlen gyermeke is elmarad a keresztény gyülekezetből, és nem vesz részt a prédikálómunkában. Ezek közül a tétlenné vált drága testvérek és testvérnők közül nagyon sokan visszatérnek a gyülekezethez, és mi ennek nagyon örülünk. Jehova visszavárja őket, ahogy mi is (1Pét 2:25). w20.06 18. o., 1–3. bek.