Oktatás a bibliai időkben

„És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat” (5MÓZES 11:19).

 1. Mi mutatja, hogy Jehovát érdekli szolgái oktatása?

JEHOVA a Nagy Oktató. Soha nem hagyja szolgáit a tudatlanság állapotában. Mindig kész arra, hogy ismeretet osszon meg velük. Megtanítja őket szándékaira és útjaira. Egyetlen-nemzett Fia megszámlálhatatlan évezreden át mint állandóan tanuló „kézmíves” élt mellette (Példabeszédek 8:30). Amikor Jézus a földön volt, ezt mondta: „A mint az Atya tanított engem, úgy szólok” (János 8:28). Istenre, mint Egyedülálló Oktatóra utalva Elihu ezt kérdezte: „Kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?” (Jób 36:22). Ésaiás próféta mint népének „Nagy Tanító”-járól [New World Translation] szól Jehováról, és így prófétál: „És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésaiás 30:20; 54:13). Kétségtelen, hogy Jehova azt szeretné, ha intelligens teremtményei felvilágosultak lennének, és jó oktatásban részesülnének.

A patriarchális oktatás

 2., 3. a) Hogyan tekintették a hűséges patriarchák gyermekeik oktatását, és milyen oktatásban részesítette Jehova Ábrahámot? b) Milyen nagyszerű célja volt az Ábrahám leszármazottai oktatására vonatkozó utasításnak?

² A patriarchális időkben a családfő egyik alapvető kiváltsága volt gyermekeinek és háznépének oktatása. Isten szolgáinak vallási kötelességük volt oktatni gyermekeiket. Jehova ezt mondta szolgájáról, Ábrahámról: „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle” (1Mózes 18:19).

³ Ez az isteni kijelentés azt mutatja, hogy Jehova nagy jelentőségűnek tekintette az oktatást. Isten megkövetelte Ábrahámtól, Izsáktól és Jákóbtól: oktassák háznépüket az Ő igazságossága és nézete szerint, hogy az eljövendő nemzedék megmaradhasson Jehova útján. Ezáltal Jehova betöltötte az Ábrahám magvára és „a földnek minden nemzetségei” megáldására vonatkozó ígéreteit (1Mózes 18:18; 22:17, 18).

Oktatási rendszer Izraelben

 4., 5. a) Mi különböztette meg Izrael oktatási rendszerét más nemzetekétől? b) Milyen más lényeges különbséget körvonalazott az Encyclopaedia Judaica, és mi járult hozzá kétségtelenül e különbséghez?

⁴ Az Encyclopaedia Judaica ezt írja: „A Biblia az elsődleges forrás az ősi Izrael oktatási folyamatának megértéséhez.” Jehova Mózest használta Izrael első emberi tanítójául (5Mózes 1:3, 5; 4:5). Mózes a Jehovától kapott szavakat adta tovább (2Mózes 24:3). Valójában tehát Isten volt Izrael legfőbb Oktatója. Ez már önmagában is megkülönböztette Izrael oktatási rendszerét más nemzetekétől.

⁵ Ugyanez a kézikönyv kijelenti: „A magasabb szintű oktatás és az elméleti tudás Mezopotámiában és Egyiptomban formális volt, és az írástudók osztályára korlátozódott, ami úgy tűnik, nem áll Izrael esetére. A különbség kétségtelenül a héberek által az írásban használt egyszerűbb alfabetikus rendszernek volt köszönhető . . . Nem szabad figyelmen kívül hagyni az alfabetikus írás jelentőségét az oktatás történetében. Ez az írás szakítást jelentett a hagyományos egyiptomi, mezopotámiai és a kétezer éves kánaáni kultúrával. Az írni-olvasni tudás többé már nem egy — a nehezen érthető ékírásban és hieroglifikus írásban jártas — hivatásos írnokokból és papokból álló osztály azonosítója és kizárólagos jellemzője volt.”

 6. Milyen bibliai bizonyíték van arra, hogy az izraeliták történelmük kezdetétől írni-olvasni tudó emberek voltak?

⁶ A Biblia bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az izraeliták tudtak írni és olvasni. Még mielőtt beléptek volna az Ígéret földjére, megmondatott nekik, hogy Jehova törvényeit írják fel ajtófélfáikra és kapuikra (5Mózes 6:1, 9; 11:20; 27:1–3). Bár ez a parancs kétségtelenül jelképes volt, nem bírt volna jelentéssel egy átlag izraelita számára, ha az nem tudott volna írni és olvasni. Egyes írásszövegek, mint például a Józsué 18:9 és a Bírák 8:14 azt mutatják, hogy a Mózeshez és Józsuéhoz hasonló vezetőkön kívül mások is tudtak írni jóval a monarchia felállítása előtt Izraelben (2Mózes 34:27; Józsué 24:26).

Tanítási módszerek

 7. a) Ki nyújtotta az izraelita gyermekeknek az alapoktatást az Írások szerint? b) Milyen információval szolgál egy francia bibliatudós?

⁷ Izraelben már egészen fiatal koruktól kezdve tanította a gyermekeket mind az apa, mind az anya (5Mózes 11:18, 19; Példabeszédek 1:8; 31:26). A francia Dictionnaire de la Bible-ben a bibliatudós E. Mangenot ezt írta: „A gyermek, amint beszélni tudott, megtanult néhány bekezdést a Törvényből. Édesanyja ismételgetett egy verset, s amikor azt már tudta a gyermek, egy másikat mondogatott neki. Később azokat a versszövegeket, amelyeket a gyermekek emlékezetből már elő tudtak adni, a kezükbe adták. Így oktatták őket az olvasásra, amikor pedig idősebbek lettek, vallási oktatásuk az Úr törvényének olvasásával, és az azon való elmélkedéssel folytatódhatott.”

 8. a) Milyen alapvető tanítási módszert használtak Izraelben, de milyen fontos jellemzővel? b) Milyen segédeszközöket használtak a visszaemlékezés megkönnyítésére?

⁸ Ez azt sejteti, hogy az alapvető tanítási módszer, amelyet használtak, a könyv nélkül történő tanulás volt. A Jehova törvényeiről és a népével való bánásmódjáról megtanult dolgoknak mélyen a szívig kellett hatolniuk (5Mózes 6:6, 7). El kellett gondolkodni azokon (Zsoltárok 77:12, 13). Sokféle segédeszközt használtak ahhoz, hogy segítsenek az emlékezetbe idézni mind a fiataloknak, mind az időseknek. Ezek közé tartozott az ábécés akrosztichon, vagyis az, hogy egy-egy zsoltár egymást követő verseinek az elején más kezdőbetű áll, amelyek ábécé sorrendben követik egymást, mint például a Példabeszédek 31:10–31-ben; az alliteráció, vagy betűrím, aminél a szavak ugyanazzal a betűvel vagy ugyanolyan hangzással kezdődnek; és a számok használata, mint például a Példabeszédek 30. fejezetének második felében. Érdekes, hogy a Gezer-naptár, ami az ősi héber írások egyik legrégibb példánya, néhány tudós szerint iskolás fiúk memóriafejlesztő gyakorlata volt.

A tananyag

 9. a) Mi volt az egyik fontos része az izraelita gyermekek tanulmányozási programjának? b) Mit jelent ki egy bibliai enciklopédia az éves ünnepekkel kapcsolatos tanításról?

⁹ Izraelben az oktatás nem korlátozódott az írás és az olvasás megtanítására. Fontos tantárgy volt a történelem is. Jehovának a népe érdekében véghezvitt csodálatos tettei a tananyag alapvető részét képezték. Ezeket a történelmi tényeket nemzedékről nemzedékre tanítani kellett (5Mózes 4:9, 10; Zsoltárok 78:1–7). Az évenkénti ünnepek megtartása nagyszerű alkalmat adott a családfőnek arra, hogy tanítsa gyermekeit (2Mózes 13:14; 3Mózes 23:37–43). Ezzel kapcsolatban a The International Standard Bible Encyclopedia kijelenti: „Az apa otthoni oktatása, valamint az egyes ünnepek jelentőségéhez fűzött magyarázata által tanulták meg a héber gyermekek, hogyan nyilvánította ki magát Isten számukra a múltban, hogyan kell élniük a jelenben, és mi Isten ígérete népe jövőjére vonatkozóan.”

10. Milyen gyakorlati oktatást kaptak a lányok és a fiúk?

¹⁰ A szülői oktatás magában foglalta a gyakorlati képzést is. A lányokat háztartási ismeretekre tanították. A Példabeszédek utolsó fejezete azt mutatja, hogy ez sok és igen változatos ismeretet jelentett; magában foglalta a fonást, a szövést, a főzést, a kereskedelmet és általában a háztartásvezetést. A fiúk többnyire apjuk világi foglalkozását tanulták meg a mezőgazdaság, az ipar vagy a kereskedelem egy bizonyos területén. A későbbi időkben a zsidó rabbik ezt mondogatták: „Aki nem tanítja meg fiát egy hasznos szakmára, tolvajnak neveli azt.”

11. Mi mutatja az Izraelben folyó oktatás alapvető célját, és mire tanítja ez ma a fiatalokat?

¹¹ Az Izraelben használt tanítási módszer szellemi mélysége a Példabeszédek könyvén keresztül látható. Ez a könyv azt mutatja, hogy a cél olyan emelkedett dolgok tanítása a „tapasztalatlanok”-nak [NW], mint a bölcsesség, a fegyelem, a hozzáértés, az éleslátás, az ítélet, az éleselméjűség, a tudás és a gondolkodóképesség — s mindez „az Úrnak félelmé”-ben (Példabeszédek 1:1–7; 2:1–14). Aláhúzza azt, aminek Isten szolgáját ma oktatásának javítására kell indítania.

Papok, léviták és próféták

12. A szülőkön kívül kik vettek részt Izrael népének oktatásában, és mi a „törvény”-nek fordított héber szó alapjelentése?

¹² Az alapoktatást a szülők nyújtották, de Jehova további oktatásról is gondoskodott népe számára a papok, a nem papi léviták és a próféták által. A Lévi törzsére adott utolsó áldásában Mózes kijelentette: „Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt” (5Mózes 33:8, 10). Lényeges, hogy a héberben a „törvény” szó (toh·rahʹ) olyan szótőből ered, amelynek betű szerinti jelentése „bemutatni”, „tanítani”, „oktatni”. Az Encyclopaedia Judaica kijelenti: „A [tóra] szó jelentése tehát ’tanítás’, ’tantétel’ vagy ’oktatás’.”

13. Miben különbözött Izrael Törvénye más népek jogi rendszerétől?

¹³ Ez is elkülönítette Izraelt az akkori és a modernkori más nemzetektől. Ma a politikai nemzeteknek olyan törvénygyűjteményük van, amelynek az átlagnépesség csupán töredékét ismeri. Amikor az embereknek nehézségük támad bizonyos törvényekkel, magas bért kell fizetniük az ügyvédeknek, hogy azok megvédjék őket. A jogi iskolák szakemberek számára indulnak. Izraelben azonban a Törvény Isten azon eszköze volt, amelyen keresztül tudatta népével, milyen imádatot vár el tőle, és hogyan éljen az ő akaratával összhangban. Más törvénygyűjteményektől eltérően ez magában foglalta az Isten és a felebarát iránti szeretetet is (3Mózes 19:18; 5Mózes 6:5). A Törvény távolról sem volt rideg törvénykönyv. Tartalmazott tantételt, tanítást és oktatást egy olyan életútra, amelyet meg kellett tanulni.

14. Mi volt az egyik ok, amiért Jehova elutasította a lévita papságot? (Malakiás 2:7, 8).

¹⁴ A papok és a léviták — amíg hűségesek voltak — eleget tettek a nemzet tanítására vonatkozó felelősségüknek. Ám a papok gyakran elhanyagolták a nép oktatását. Isten Törvénye oktatásának e hiánya mind a papokat, mind a népet illetően szörnyű következményekkel járt. Az i. e. VIII. században Jehova megjövendölte: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról” (Hóseás 4:6).

15. a) Kiket támasztott Jehova tanítókul a papok mellett Izraelben, és mit írt egy bibliatudós az ő oktatói szerepükről? b) Mi történt végül Izraellel és Júdával, amiért elutasították Jehova ismeretét és útját?

¹⁵ A papokhoz hasonlóan Jehova prófétákat is támasztott oktatókul. Ezt olvassuk: „És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által” (2Királyok 17:13). A próféták oktatói szerepéről Roland de Vaux francia bibliatudós ezt írta: „A prófétáknak is volt a nép oktatására vonatkozó küldetésük; ez legalább akkora részét képezte feladatuknak, mint a jövő feltárása. A prófétai ihletettség Isten szavának hatalmát kölcsönözte prédikálásukhoz. Bizonyos, hogy a monarchia alatt a próféták voltak a nép vallási és erkölcsi tanítói; és hozzátehetjük, hogy az összes tanító legjobbjai, ha nem is mindig azok, akikre a leginkább hallgattak.” A papok és a léviták által nyújtott oktatás nem megfelelő volta, valamint Jehova prófétáinak figyelmen kívül hagyása miatt az izraeliták eltértek Jehova útjától. Szamáriát i. e. 740-ben az asszírok foglalták el, Jeruzsálemet templomával együtt pedig a babiloniaiak pusztították el i. e. 607-ben.

Oktatás a fogság alatt és után

16., 17. a) Milyen oktatási programot kényszerítettek Dánielre és három társára? b) Mi tette képessé őket arra, hogy átessenek a babiloni oktatáson és mégis hűségesek maradjanak Jehovához?

¹⁶ Mintegy tíz évvel Jeruzsálem pusztulása előtt Joákin királyt, valamint a fejedelmek és nemesek egy csoportját Nebukadnezár király Babilóniába vitette (2Királyok 24:15). Köztük volt Dániel és három másik fiatal nemes is (Dániel 1:3, 6). Nebukadnezár négyük számára egy speciális hároméves képzést rendelt el ’a káldeusok írásának és nyelvének’ elsajátítására. Sőt kaptak „mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala” (Dániel 1:4, 5). Ez bizonyos szempontból veszélyt rejtett magában. A tananyag valószínűleg nem egyszerűen egy kötelező hároméves nyelvtanfolyam anyaga volt. A „Káldeusok” kifejezés ebben a részben egyesek szerint „nem a babiloniakat mint népet, hanem a tanult emberek osztályát” jelöli (The Soncino Books of the Bible). A Dániel könyvéhez fűzött magyarázatában F. Keil ezt állítja: „Dániel és társai a káldeus papok és tanult emberek bölcsessége szerinti oktatást kaptak, olyat, amilyet Babilon iskoláiban nyújtottak.” A királyi étrend is azzal a veszéllyel járt, hogy megsértik Mózes Törvényének étkezési korlátozásait. Hogyan étkeztek?

¹⁷ Mint a négy fiatal zsidó nemes szóvivője, Dániel már a kezdet kezdetén világosan leszögezte, hogy nem esznek és nem isznak olyasmit, ami a lelkiismeretük ellen való (Dániel 1:8, 11–13). Jehova megáldotta ezt a határozott kiállást, és meglágyította a felügyeletükkel megbízott babiloni hivatalnok szívét (Dániel 1:9, 14–16). Ami a tanulmányaikat illeti, az elkövetkező események mind a négy fiatal héber életében kétségtelenül bebizonyították, hogy a babiloni kultúrán alapuló hároméves tananyag nem térítette el őket a Jehovához és az igaz imádathoz való mélységes ragaszkodástól (Dániel könyve, 3. és 6. fejezet). Jehova képessé tette őket arra, hogy sértetlenül kerüljenek ki a magasabb szintű babiloni oktatás kényszerű, hároméves elmélyüléséből. „És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is. És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának” (Dániel 1:17, 20).

18. Milyen oktatási program került megvalósításra Júdában a babiloni fogság után?

¹⁸ A babiloni fogság után egy hatalmas oktatómunka került megvalósításra Ezsdrás pap által, aki „erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket” (Ezsdrás 7:10). Segítséget kapott ehhez a hűséges lévitáktól, akik „magyarázzák vala a népnek a törvényt” (Nehémiás 8:7). Ezsdrás bibliatudós volt, valamint „bölcs írástudó”, vagyis írnok (Ezsdrás 7:6). Az ő idejében történt, hogy az írástudók mint osztály előtérbe kerültek.

Rabbinikus iskolák

19. Milyen oktatói osztály tűnt fel Izraelben Jézus földi eljövetelének idejére, és milyen fontos okok miatt nem vettek részt sem ő, sem tanítványai a magasabb szintű zsidó oktatásban?

¹⁹ Jézus földi megjelenésének idejére az írástudók a tanítók olyan elit osztályává váltak, amely jobban ragaszkodott a hagyományokhoz, mint Isten Szava igaz tanításához. Szerették, ha „rabbi”-nak hívják őket — ez egy megtisztelő címmé alakult, amelynek jelentése: „Az én kimagasló (kiváló) személyem” (Máté 23:6, 7, NW lábjegyzet). A Keresztény Görög Iratokban az írástudókat gyakran a farizeusokkal kapcsolják össze, akik közül egyesek a Törvény önmaguk által kinevezett tanítói voltak (Cselekedetek 5:34). Jézus mindkét csoportot azzal vádolta, hogy hagyományaikkal és az olyan dolgok tanításával, „a melyek embereknek parancsolatai”, érvénytelenné tették Isten szavát (Máté 15:1, 6, 9). Nem csoda, ha sem Jézus, sem tanítványainak többsége nem kapott oktatást a rabbinikus iskolákban (János 7:14, 15; Cselekedetek 4:13; 22:3).

20. Mit mutat meg számunkra a bibliai idők oktatásának ezen áttekintése, és mi jelzi, hogy Jehova szolgáinak szükségük van oktatásra?

²⁰ A bibliai idők oktatásának ezen áttekintése azt mutatja, hogy Jehova a népének Nagy Oktatója. Mózesen keresztül Isten hatékony oktatási rendszert szervezett Izraelben. Hosszú idő múlva azonban egy olyan, magasabb szintű zsidó oktatási rendszer fejlődött ki, amely az Isten Szavával ellentétes dolgokat tanított. Bár Jézus nem vett részt ilyen zsidó iskolákon, mégis egyedülálló Tanító volt (Máté 7:28, 29; 23:8; János 13:13). Ő is kiküldte tanítványait tanítani egészen a dolgok rendszerének befejezéséig (Máté 28:19, 20). Ehhez jó tanítóknak kellett lenniük, ami következésképpen megfelelő oktatást igényelt. Hogyan kell tekinteniük az igaz keresztényeknek az oktatást ma? Ezt a kérdést fogja megvizsgálni a következő cikk.

Az emlékezőképesség próbája

◻ Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehovát érdekli szolgái oktatása?

◻ Miben különbözött Izrael oktatási rendszere más nemzetekétől?

◻ Milyen oktatást kaptak az izraelita gyermekek?

◻ Milyen tanítási módszereket alkalmaztak Izraelben?

◻ Miért nem jártak Jézus és tanítványai magasabb szintű zsidó iskolába?

Oktatás, határozott céllal

„Tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot” (PÉLDABESZÉDEK 9:9).

 1. Mit vár el Jehova a szolgáitól az ismeret tekintetében?

JEHOVA „mindentudó Isten” (1Sámuel 2:3). Ő oktatja szolgáit. Mózes megjövendölte, hogy a kortárs népek ezt mondják majd Izraelről: „Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!” (5Mózes 4:6). Az igaz keresztényeknek hasonlóképpen tájékozottaknak, Isten Szava kiváló tanulmányozóinak kell lenniük. Pál ezt írta, rámutatva e tanulmányozás céljára: „Azért mi . . . nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben, hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében” (Kolossé 1:9, 10).

 2. a) Mi szükséges az Istenről való pontos ismeret megszerzéséhez? b) Hogyan fogott e feladat megoldásához Jehova Tanúi Vezető Testülete?

² Az Istenről és céljairól szerzendő pontos ismeretért folytatott tanulmányozás egy minimális alapoktatást mindenképpen megkövetel. Ám sok ember, aki elkezdte tanulmányozni Isten Szavának igazságát, olyan országban élt, ahol csekély vagy semmilyen lehetőség nem volt a világi oktatásban való részvételre. Ők hátrányos helyzetben voltak. E nehézség leküzdésére Jehova Tanúi Vezető Testülete már sok évvel ezelőtt bevezette, hogy ott, ahol ez szükséges, szervezzenek írás-olvasást oktató osztályokat a gyülekezetekben. Több mint harminc évvel ezelőtt a brazíliai Diário de Mogi elnevezésű újság cikket jelentetett meg „Jehova Tanúi hadat viselnek az írástudatlanság ellen” címmel. A cikk megállapította: „Egy arra képesített oktató nekilát . . ., hogy türelmesen írni és olvasni tanítson másokat . . . A tanulóknak — éppen azon tényezők miatt, amelyek őket mint Isten szolgáit azonosítják — fejleszteniük kell nyelvi tudásukat, hogy előadásokat tarthassanak.” Szerte a világon emberek ezrei váltak így Isten Szavának jó tanulmányozóivá. Magasztos céllal a szemük előtt kezdtek az alapoktatásba.

Gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki hatékony szolga legyen

 3., 4. a) Miért érdekli az igaz keresztényeket az oktatás? b) Mi volt a helyzet Izraelben, és milyen alapoktatás elengedhetetlen gyülekezeteinkben ma?

³ Az igaz keresztények nem csupán azért érdeklődnek az oktatás iránt, hogy tanult emberek legyenek, hanem azért is, hogy ezáltal Jehova hatékonyabb szolgáivá váljanak. Krisztus a keresztényeknek azt a megbízást adta, hogy ’tegyenek tanítványokká minden népeket, . . . tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit ő parancsolt nekik’ (Máté 28:19, 20). Ahhoz, hogy másokat tanítsanak, először nekik maguknak kell tanulniuk, s ez jó tanulmányozási módszereket igényel. Rendelkezniük kell az Írások gondos vizsgálatának képességével (Cselekedetek 17:11). Küldetésük teljesítéséhez folyékonyan kell tudniuk olvasni is. (Lásd Habakuk 2:2; 1Timótheus 4:13.)

⁴ Amint azt az előző cikkben láttuk: jó okunk van feltételezni, hogy az ősi Izraelben általában még a fiatalok is tudtak írni és olvasni (Bírák 8:14; Ésaiás 10:19). A keresztény szolgáknak ma világos feljegyzéseket kell készíteniük a házról házra végzett tanúskodásukról. Leveleket írnak, jegyzetet készítenek az összejöveteleken, kijegyzetelik tanulmányozási anyagukat. Mindez olvasható kézírást igényel. A keresztény gyülekezet okmányainak vezetése szükségessé teszi a számtan alapfokú ismeretét.

A helyes iskoláztatás előnyei

 5. a) Mi az „iskola” szó eredete? b) Milyen alkalmat kell megragadniuk a fiataloknak?

⁵ Érdekes, hogy az „iskola” szó a görög skho·leʹ szóból származik, amely eredetileg „pihenő”-t vagy a pihenőidő valamely komoly tevékenységre — mint például tanulásra — való felhasználását jelentette. Később azt a helyet jelölte, ahol a tanulás folyt. Ez azt mutatja, hogy Görögországban — és a legtöbb más országban — egykor csak a kiváltságos osztálynak volt tanulásra fordítható pihenőideje. A dolgozó osztály többnyire tudatlan maradt. Ma a gyermekek és a fiatalok számára a legtöbb országban biztosítanak időt a tanulásra. A fiatal Tanúknak ki kell használniuk az alkalmas időt annak érdekében, hogy Jehova tájékozott és megfelelő szolgáivá váljanak (Efézus 5:15, 16).

 6., 7. a) Milyen előnyei vannak a helyes iskoláztatásnak? b) Milyen szempontból lehet hasznos egy idegen nyelv tanulása? c) Milyen helyzetben van ma sok fiatal, amikor befejezi az iskolát?

⁶ A történelmi, földrajzi, tudományos stb. alapismeretek képessé teszik a fiatal Tanúkat arra, hogy kiegyensúlyozott szolgákká váljanak. Iskoláztatásuk során nemcsak az egyes tantárgyakat, hanem magát a tanulási folyamatot is megtanítják nekik. Az igaz keresztények nem hagyják abba a tanulást és a tanulmányozást az iskola befejeztével. Az azonban, hogy tanulmányozásukból mennyit hasznosítanak, jelentős mértékben függ attól, hogyan tanulmányoznak. Mind a világi, mind a gyülekezeti iskola segítheti őket gondolkodóképességük fejlesztésében (Példabeszédek 5:1, 2). Így amikor olvasnak, könnyebben meglátják azt, ami fontos, ami figyelemre és megjegyzésre méltó.

⁷ Egy idegen nyelv tanulása nemcsak a fiatalok észbeli képességeit fejleszti, hanem Jehova szervezete számára is hasznosabbá teszi őket. Az Őr Torony Társulat fiókhivatalaiban számos fiatal testvér találta előnyösnek, hogy folyékonyan beszél vagy olvas angolul. Arra pedig minden keresztény szolgának törekednie kell, hogy az anyanyelvén a szavakat jól tagolva fejezze ki magát. A Királyság jó híre megérdemli, hogy tisztán, nyelvtanilag helyes módon beszéljünk róla. A tények azt mutatják, hogy ma a világban sok fiatal még az iskola befejezése után is nehézségekkel küzd a helyes írás és beszéd, sőt a legegyszerűbb számtan terén, s csupán halvány ismeretei vannak történelemből és földrajzból.

Megfelelő oktatás

 8. Milyen írásszövegek vonatkoznak a világi oktatás tárgykörére és egy személy önmagát eltartó képességére?

⁸ Időszerű ezért megvizsgálni a keresztények magatartását a világi oktatással szemben. Milyen bibliai alapelvek vonatkoznak erre? Először is, a legtöbb országban a „császár”-nak való helyes alárendeltség megköveteli a keresztény szülőktől, hogy gyermekeiket iskolába küldjék (Márk 12:17; Titus 3:1). Ami a fiatal Tanúkat illeti, iskolai munkájuk során emlékezniük kell a Kolossé 3:23-ra, amely kijelenti: „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” A második alapelv, hogy a keresztényeknek még akkor is el kell tartaniuk magukat, ha teljes idejű úttörőszolgák (2Thessalonika 3:10–12). Amennyiben nős emberről van szó, a férfinak képesnek kell lennie megfelelően gondoskodni feleségéről és születendő gyermekeiről, s egy csekély többlettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tudjon juttatni a szükségben lévőknek és támogathassa a helyi, valamint a világméretű prédikálómunkát (Efézus 4:28; 1Timótheus 5:8).

 9., 10. a) Mi tűnik jellemző irányzatnak sok országban? b) Mit tekinthet egy úttörőszolga megfelelő keresetnek?

⁹ Mennyi oktatásra van szüksége egy fiatal kereszténynek ahhoz, hogy tisztelje ezeket a bibliai alapelveket és eleget tegyen keresztény kötelességeinek? Ez országonként más és más. Azonban úgy tűnik, az általános irányzat sok országban az, hogy a tisztességes keresethez szükséges iskolai oktatás szintje most magasabb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Az Őr Torony Társulatnak a világ különböző részein lévő fiókhivatalaiból érkező jelentések azt mutatják, hogy sok helyen nehéz tisztességes keresetet biztosító munkát találni a törvény által előírt minimális iskolai oktatás, sőt egyes országokban még a középiskola vagy valamely felsőoktatási intézmény befejezése után is.

¹⁰ Mit jelent a „tisztességes kereset”? Nem a magasan fizetett munkára utal. A Webster’s Dictionary meghatározása szerint a „tisztességes” jelentése „megfelelő, kielégítő”. Mi „megfelelő” például azok számára, akik a Jóhír úttörőszolgái szeretnének lenni? Az ilyen személyeknek általában részidejű munkára van szükségük, hogy ’meg ne terheljék’ testvéreiket vagy családjukat (1Thessalonika 2:9). Keresetük akkor „megfelelő” vagy „kielégítő”, ha az, amit keresnek, lehetővé teszi, hogy tisztességesen éljenek, s elegendő idejük és erejük maradjon keresztény szolgálatuk teljesítésére is.

11. Miért adja fel néhány fiatal az úttörőszolgálatot, és milyen kérdés vetődik fel?

¹¹ És ma gyakran mi a helyzet? A jelentések szerint néhány országban sok jó szándékú fiatal a minimálisként előírt oktatás befejeződésével otthagyja az iskolát, hogy úttörő legyen. Nincs se szakmájuk, se más világi képesítésük. Ha nem kapnak támogatást szüleiktől, részidejű munkát kell keresniük. Némelyeknek olyan állást kell elvállalniuk, amely nagyon sok munkaórát követel a megélhetéshez. Fizikailag kimerülve feladják az úttörőszolgálatot. Mit tehetnek, hogy eltarthassák magukat és visszatérhessenek az úttörőszolgálatba?

Kiegyensúlyozott nézet az oktatásról

12. a) Melyik két szélsőséges nézetet szeretnék elkerülni a keresztények az oktatással kapcsolatban? b) Milyen célt kell szolgálnia az oktatásnak Jehova önátadott szolgái és azok gyermekei számára?

¹² Segíthet az oktatásról alkotott kiegyensúlyozott nézet. Az oktatás a világ sok fiatalja számára a magasabb társadalmi helyzetet kifejező tényező; olyasmi, ami segít feljebb jutni a társadalmi ranglétrán, kulcs a sikeres, anyagi szempontokat előtérbe helyező életstílushoz. Másoknak az iskolába járás fárasztó munka, amit amilyen gyorsan csak lehet, igyekeznek befejezni. E szemléletek egyike sem megfelelő az igaz keresztények számára. Mi tehát a „kiegyensúlyozott nézet”? A keresztények a végcélhoz vezető eszközként tekinthetik az oktatást. Ezekben az utolsó napokban céljuk Jehova szolgálata, oly nagy mértékben, és olyan hatékonyan, amennyire csak lehetséges. Ha abban az országban, ahol élnek, a minimális vagy esetleg még a felső szintű iskolai végzettség sem teszi lehetővé, hogy úttörőként való fenntartásukhoz megfelelő jövedelmet biztosító állást találjanak, akkor meg kell fontolniuk a pótlólagos oktatást vagy képzést. Ez a teljes idejű szolgálat különleges céljával történne.

13. a) Hogyan volt képes egy Fülöp-szigeteki testvérnő családi kötelezettségei mellett is úttörőszolgálatot folytatni? b) Milyen figyelmeztetés időszerű?

¹³ Egyesek olyan képzésben vesznek részt, amely a teljes idejű szolgálat elkezdését vagy újrakezdését lehetővé tevő álláslehetőségeket nyit meg előttük. A Fülöp-szigeteken egy testvérnő a család kenyérkeresője volt, de úttörő szeretett volna lenni. A fiókhivatal a következőképpen számol be róla: „Ezt úgy tudta megtenni, hogy részt vett egy újabb oktatásban, és megszerezte az okleveles könyvvizsgálói képesítést.” Ugyanez a fiókhivatali beszámoló megállapítja: „Elég sokan vannak közöttünk, akik valamilyen oktatásban vesznek részt, ugyanakkor az úttörőszolgálatot is képesek beilleszteni időbeosztásukba. Általában jobb hírnökökké válnak, mivel megfontoltabbak, s nem törekszenek túlzott világi elfoglaltságra.” Ez utóbbi megjegyzésen el kell gondolkodnunk. A szükségesnek látszó külön oktatás céljáról nem szabad elfeledkezni vagy azt anyagi céllal felváltani.

14., 15. a) Miért nem szabad merev szabályokat felállítani az oktatással kapcsolatban b) Milyen világi oktatásban részesült néhány felelős testvér, de mi kárpótolta őket ezért?

¹⁴ Néhány országban a szakmai képzést nyújtó középiskolák egy bizonyos szakmára vagy hivatásra készítik fel a fiatalokat, mire azok megszerzik az oklevelet. De még ha nem is ez a helyzet, egyes országokban a vállalkozó szellemű fiatalok már az általános iskola elvégzése után találnak az úttörőszolgálathoz elegendő keresetet biztosító részidejű munkát. Ezért sem a továbbtanulás mellett, sem az ellen nem lehet merev szabályokat alkotni.

¹⁵ Sokan, akik most felelős helyeken — például mint utazófelvigyázók, vagy a Társulat főhivatalában, illetve egyik fiókhivatalában — szolgálnak, csupán alapoktatásban részesültek. Hűséges úttörők voltak, soha nem hagyták abba a tanulást, újabb és újabb képzést kaptak, és egyre nagyobb felelősséggel bízták meg őket. Nem bánták meg. Néhány kortársuk viszont az egyetemi oktatást választotta és megállt a szellemi fejlődésben, alávetve azt hitromboló filozófiáknak és ’a világ bölcsességének’ (1Korinthus 1:19–21; 3:19, 20; Kolossé 2:8).

Számítsuk ki a költségeket

16. a) Ki dönti el, hogy kívánatos-e további oktatás, és mit kell az első helyen tartani elménkben? b) Mit kell fontolóra venni?

¹⁶ Ki dönti el, hogy egy fiatal kereszténynek szüksége van-e a továbbtanulásra vagy további képzésre? Itt a főség bibliai alapelve kerül előtérbe (1Korinthus 11:3; Efézus 6:1). Ezen az alapon a szülők bizonyára szeretnék irányítani gyermekeiket a szakma vagy hivatás kiválasztásában, s következésképpen a szükséges oktatás mértékét illetően is. Sok országban a további oktatást és a hivatást már a középiskola elején meg kell választani. Ez az a pillanat, amikor a keresztény szülőknek és fiataloknak keresniük kell Jehova irányítását a bölcs döntés meghozataláért, a Királyság-érdekeket tartva első helyen elméjükben. A fiatalok hajlamai eltérőek, alkalmasságuk különböző. A bölcs szülő figyelembe veszi ezt. Minden becsületes munka tiszteletre méltó, legyen az fizikai vagy szellemi. Bár a világ felmagasztalhatja az irodai és lebecsülheti a kétkezi munkát, a Biblia bizonyosan nem teszi ezt (Cselekedetek 18:3). Ezért amikor a szülők és a fiatal keresztények ma az előnyök és hátrányok alapos és imateljes mérlegelése után a középiskolai tanulmányokat követő oktatás mellett vagy ellen döntenek, a gyülekezetben másoknak nem szabad bírálgatni őket.

17. Mit választ néhány Tanú-szülő gyermekei számára?

¹⁷ A keresztény szülők joga, hogy felelősen úgy döntsenek: biztosítják gyermekeik számára a középiskola utáni továbbtanulást. A tanulmányi idő a választott szakma vagy hivatás típusától függően más és más. Anyagi megfontolásból, valamint azért, hogy gyermekeik amilyen gyorsan csak lehet, teljes idejű szolgálatba lépjenek, sok keresztény szülő rövid idejű tanulmányi programot választ valamely szakiskolában vagy technikumban. Bizonyos esetekben a fiataloknak inasnak kell menniük valamely szakmába, de a cél minden esetben a Jehovának végzett teljes idejű szolgálat.

18. Mit kell szem előtt tartani további tanfolyamok végzésével kapcsolatban?

¹⁸ Ha a fiatal további tanfolyamokat végez, nem szabad, hogy az indíték iskolai jeleskedés vagy tekintélyes világi karrierre való törekvés legyen. A tanfolyamokat gondosan kell kiválasztani. E folyóirat kihangsúlyozza a magasabb szinten folytatott tanulás veszélyeit, s így indokoltan állít szembe több magasabb szintű oktatási formát is a Biblia ’egészséges tudományával’ (Titus 2:1; 1Timótheus 6:20, 21). Azonkívül a 60-as évek óta sok felsőbb fokú iskola a törvénytelenség és az erkölcstelenség melegágyává vált. „A hű és bölcs szolga” határozottan óv attól, hogy valaki ilyen környezetbe kerüljön (Máté 24:12, 45). El kell azonban ismerni, hogy a fiatalok manapság a középiskolákban, a technikumokban, sőt a munkahelyeken is ki vannak téve ennek a veszélynek (1János 5:19).a

19. a) Milyen óvintézkedést kell megtenniük azoknak, akik kiegészítő tanfolyamokra vállalkoznak? b) Hogyan használják egyesek előnyösen az oktatást?

¹⁹ A fiatal Tanúknak a kiegészítő oktatásról lehetőleg akkor kell dönteni — amennyiben erre mód van —, amikor még otthon élnek, s így képesek fenntartani a normál keresztény tanulmányozási szokásokat, az összejöveteleken való részvételt és a prédikálómunkát. Induláskor helyesen kell állást foglalni a bibliai alapelvek mellett is. Emlékezz arra, hogy Dániel és három héber társa fogoly volt a száműzetésben Babilonban, amikor magasabb szintű oktatásra kötelezték őket, ők mégis következetesen becsületesek maradtak (Dániel könyve, 1. fejezet). Noha a szellemi érdekeket helyezték az első helyre, a fiatal Tanúk sok országban arra szánták el magukat, hogy olyan részidős munkára készüljenek fel, mint a könyvelői, kereskedői, tanári, fordítói, tolmács vagy más elfoglaltságra, amely megfelelő megélhetést biztosít számukra elsődleges életpályájukon, az úttörőszolgálatban (Máté 6:33). E fiatalok közül sokan később utazófelvigyázók vagy Bétel-munkások lesznek.

Egy egységes, oktatásban részesülő nép

20. Milyen világi megkülönböztetésnek nincs helye Jehova népe között?

²⁰ Jehova népe között — legyen bár egy személy foglalkozása irodai vagy fizikai, dolgozzék a gazdálkodás vagy a szolgáltatás területén — mindenkinek a Biblia jó tanulmányozójának és gyakorlott tanítójának kell lennie. Mindenkinek jártasságot kell szereznie az olvasásban, a tanulmányozásban és a tanításban, igyekezve ezzel eloszlatni a világ által a kétkezi munkások és az irodai dolgozók között felállított különbséget. Ez eredményezi azt az egységet és kölcsönös tiszteletet, amely különösen a Bétel-otthonok önkéntes munkásai között és az Őr Torony Társulat építkezésein látható, ahol a szellemi képesítés nagy fontosságú, s azt mindenkitől elvárják. Tapasztalt irodai személyzet dolgozik itt örömmel együtt a gyakorlott kétkezi munkásokkal, valamennyien elismerő szeretetet tanúsítva egymás iránt (János 13:34, 35; Filippi 2:1–4).

21. Milyen célja kell legyen a fiatal keresztényeknek?

²¹ Szülők, irányítsátok gyermekeiteket a cél felé, hogy hasznos tagjaivá váljanak az új világ társadalmának! Fiatal keresztények, használjátok fel lehetőségeiteket a tanulásra mint olyan eszközt, amely által még teljesebb mértékben elérhetitek a kiváltságaitokat Jehova szolgálatában! Mint tanítottak, bárcsak mindannyian a teokratikus társadalom jól felkészített tagjainak bizonyulnátok mind most, mind véget nem érően Isten megígért „új föld”-jén! (2Péter 3:13; Ésaiás 50:4; 54:13; 1Korinthus 2:13).

[Lábjegyzet]

Tedd próbára az emlékezetedet!

◻ Miért érdekli az igaz keresztényeket az oktatás?

◻ Az oktatással kapcsolatos mely szélsőséges nézeteket szeretnék elkerülni az igaz keresztények?

◻ Milyen veszélyekkel kell számolni a továbbtanulásnál, és milyen óvintézkedést kell megtenni?

◻ Milyen világi megkülönböztetésnek nincs helye Jehova népe között?

[Kép a 16. oldalon]

Ha szorgalmasan tanulmányoznak a fiatal keresztények, hasznosabb tagjává válhatnak az új világ társadalmának

[Kép a 19. oldalon]

A továbbtanulást, ha valaki azt választja, a Jehova jobb szolgálata iránti vágynak kell azonosítania

Egy tanult ember

„MERT nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok, vagy előkelők” (1Korinthus 1:26, Ökumenikus fordítás). Ezek a szavak is mutatják, hogy veszélyes lehet, ha belemerülünk a világi bölcsességbe, vagy ha magas társadalmi beosztással rendelkezünk. Ezek megakadályozhatnak bennünket abban, hogy elfogadjuk a Jóhírt (Példabeszédek 16:5; Márk 10:25).

Pál napjaiban is voltak néhányan, akik emberi megítélés szerint bölcsek voltak és elfogadták az igazságot; az egyikük maga Pál volt. A jól képzett, és úgy tűnik kiváló családból származó Pál buzgó evangélizáló volt. Megmutatta ezáltal, hogy e világ kiváltságosai szolgálhatják Jehovát, ha helyes a szívállapotuk. Sőt még fel is tudják használni világi képességeiket Jehova szolgálatában (Lukács 16:9).

Tárzusi származás

Pál Tárzusban, ebben a „nem ismeretlen” városban született, ahogyan ezt később leírta (Cselekedetek 21:39). Valószínűleg itt szerezte a nyelvtudását — különösen a görög nyelvben való jártasságát —, mely felbecsülhetetlen érték volt misszionáriusi munkájában. Azzal, hogy Pál Tárzusban élt, nemcsak a zsidó, de a pogány kultúrába is betekintést nyerhetett, és ezt a tapasztalatát használta fel később mint a nemzetek apostola. Olyan módon tudta elmondani az igazságot, amelyet ők is megérthettek (1Korinthus 9:21). Például, figyeld meg az athéniakhoz intézett beszédét a Cselekedetek könyve 17. részének feljegyzésében. Mesterien hivatkozott