eltávozniuk. Ők a „más juhok” közé tartoznak, akikről a Jó Pásztor, Jézus Krisztus beszélt a János 10:16-ban.

SZENT SZELLEM MINT KÖZBENJÁRÓ

26. Milyen más hatáskörben is szolgál a szent szellem a „szentek” érdekében a Róma 8:23-27 szerint?

²⁶ Ez a tevékeny erő azonkívül, hogy tanúskodik Isten szellemi gyermekeinek, még más hatáskört is betölt. Pál apostol felhívja a figyelmet erre a ténykedésére a római gyülekezetnek írott levelében. Ez a gyülekezet Pál szavai szerint olyan keresztényekből állt, akik „szenteknek neveztetnek”, és akik „valóban Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei”. (Róma 1:7; 8:16, 17) Pál azt írja:

„Nemcsak ez, hanem mi magunk is, akik birtokosai vagyunk az első gyümölcsnek, azaz a szellemnek, bizony mi magunk is sóhajtozunk magunkban, mialatt sóvárogva várunk a fiúvá fogadásra, a testünktől való megszabadulásra váltságdíj útján. Mert ebben a reményben tartattunk meg; az a reménység azonban, amelyet látunk, már nem reménység, mert ha az ember már lát valamit, miért reménykedne benne? Ha azonban abban reménykedünk, amit nem látunk, akkor állandóan kitartással várunk rá.

Hasonlóképpen a szellem is segítségünkre jön gyengeségünkben, mert még amiért imádkoznunk kellene, azért sem tudunk úgy, ahogy szükséges lenne, hanem maga a szellem esedezik értünk ki nem mondott sóhajtozásokkal. Az azonban, aki a szíveket kutatja, tudja, mi a szellem gondolata, mert az Istennel összhangban esedezik a szentekért.” — Róma 8:23-27.

27. Milyen körülmények között van szüksége a kereszténynek a szent szellemre mint érte esedezőre?

²⁷ Nagyon találóak ebben a vonatkozásban a Példabeszédek 13:12 szavai: „A halogatott reménység beteggé teszi a szívet.” (Károli) E sóhajtozó emberi teremtés közepette az Isten szellemi gyermekeivé lett keresztények reménykednek a tökéletlen emberi testüktől való megszabadulásban és a mennyei örökségükbe való bejutásban. Időnként nehézséget jelent nekik világosan kifejezni magukat Isten előtt imájukban, mivel nem tudják pontosan, mit is kérjenek nyomorúságos körülményeik között. Ilyenkor van szükségük közbenjáróra, nevezetesen Isten szent szellemére mint értük esedezőre.

28, 29. a) A Héber Iratok íróinak esetében miért volt úgy, mintha a szent szellem végezte volna a beszédet és az írást? b) Miért és mennyiben hasonlítanak azok a héber bibliaírók a keresztény gyülekezet tagjaihoz, ami az érzelmeiket és gyengeségeiket illeti?

²⁸ Pál apostol azt mondja, hogy „mi magunk”, azaz Pál és keresztény testvérei, akik Isten szelleme által nemzettek, „birtokosai vagyunk az első gyümölcsnek, illetve a szellemnek”. (Róma 8:23) Pál itt az Isten láthatatlan, tevékenyen működő erejének birtoklására gondol. Ez a tevékeny erő arra ihletett embereket, hogy beszéljenek, valamint arra, hogy leírják, amit beszéltek. Mintha maga a szellem beszélt volna és írt volna. E ténnyel összhangban olvassuk: „Az Írások egyetlen próféciája sem ered magánmagyarázatból. Mert sohasem származott prófétai szó ember akaratából, hanem Istentől szóltak emberek, úgy ahogy a szent szellem vezette őket.” (2. Péter 1:20, 21) Az ihletett Héber Iratokat, amelyekből Pál idézett a keresztényiség támogatására, csupa emberi teremtmény írta. Ugyanolyan indulataik, érzéseik és fizikai gyengeségeik voltak, mint a keresztény gyülekezet tagjainak. Ebben a tekintetben rokonoknak érezhetjük magunkat velük.

²⁹ „Mi is ugyanolyan gyarló emberek vagyunk mint ti” — mondta Pál apostol és misszionárius társa, Barnabás a bálványimádó pogányoknak, akik emberi testben megjelenő emberfölötti isteneknek hitték őket. — Cselekedetek 14:15.

30. a) Milyen erő kifejezései valójában a Biblia Iratai, és ezért mire hasznosak? b) Mennyire változatosak azok a helyzetek és körülmények, melyekbe a bibliai személyiségek kerültek olyankor, mikor emberi segítségnél többre volt szükség?

³⁰ Az ihletett bibliai írások valójában az Isten szent szellemének kifejezései voltak. Ez okból volt minden ihletett írás „hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas és minden jó munkára tökéletesen felkészített legyen”. (2. Timótheus 3:16, 17) Ezekben a „hasznos” Írásokban vannak Istennek felajánlott könyörgések, imák, nem csupán a Biblia íróié, hanem más embereké is, akik önátadott viszonyban éltek Jehova Istennel. Azok az Istenhez intézett imádságok mindenféle körülmények között hangzottak el. Közös emberi gyarlósággal rendelkező emberek mondták őket, akik érezték a különleges helyzetek szorongatásait, a fennálló állapotok fenyegetéseit. Szorongatott helyzeteik elég változatosak voltak ahhoz, hogy legyen közöttük hasonló ahhoz, amelybe napjainkban is juthat az igazi keresztény valamikor. Lehetnek ezek olyan körülmények, amelyekben emberekénél nagyobb segítségre van szükség. Hogyan kell ilyen esetben imádkoznunk?

31, 32. a) Így milyen mértékben vannak zavarban a keresztények a tekintetben, hogy mit imádkozzanak? b) Ilyenkor hogyan esedezik a keresztényekért a szellem, amely ihlette a Biblia íróit, és hogyan érti és hallgatja meg Isten a szellem esedezését?

³¹ Tehetetlenségünkben és tanácstalanságunkban „mi magunk is sóhajtozunk magunkban”. (Róma 8:23) Azt sem tudjuk, hogyan könyörögjünk vagy esedezzünk Istennek helyesen formált mondatokkal, vagy milyen kifejezésekkel közeledjünk mennyei Pártfogónkhoz. Isten azonban megérti a helyzetünket és pontosan tudja, mire van igazán szükségünk, mit kellene őszintén kérnünk tőle.

³² Ha mi magunk nem tudunk imát fogalmazni, formáltak már imát részünkre. Hol? A prófétai Szent Iratokban, amelyeket Isten szent szelleme ihletett. Isten teljes mértékben ismeri az ő Igéjében feljegyzett imákat. Tudja az „értelmüket”, „céljukat”. Ismeri, hogy melyik illik ránk, akik helyesen akarunk imádkozni. Ezért Isten úgy tekinti az ilyen találóan feljegyzett imát, mintha maga a sóhajtozó keresztény mondaná el. Az ilyen imákat nem maga a szorongatott keresztény mondja el, Isten azonban úgy hallgatja, mintha a szent szellem esedezne vele a Bibliában levő szellemtől ihletett ima szerint. Valószínűleg ugyanúgy meghallgatja, mint ahogyan meghallgatta a feljegyzett imát régen, a bibliai időkben.

33. Hogyan jön segítségünkre gyengeségünkben a szellem, és milyen eredménnyel?

³³ Mivel a szent szellem ihlette az eredeti ima feljegyzését, melyben Istenhez szóló könyörgés van, azt lehet mondani, hogy a szellem könyörög „Istennel összhangban a szentekért”. Ilyenformán „a szellem is segítségünkre jön gyengeségünkben”. (Róma 8:26, 27) Isten nem mulasztja el meghallgatni az ilyen könyörgést, mellyel az ő szent szelleme esedezik mint közbenjáró.

34. Mi jut kifejezésre a Bibliában feljegyzett imákban, és miért nem hiábavalók a mi „ki nem mondott sóhajtozásaink”?

³⁴ Nem rendkívüli eset tehát, ha egy keresztény a Zsoltárokban, vagy a Szent Iratok más részeiben feljegyzett ihletett imák vizsgálása közben rábukkan olyan imákra, amelyek pontosan az ő érzéseit fejezik ki, amelyek éppen azt mondják, amit ő kérne Istentől magának egyénileg vagy együttesen a keresztény gyülekezetnek. A keresztények szívük mélyéig megrendülnek, amikor olyan imára akadnak, amely a szent szellem által indítva pontosan ráillik az ő esetükre. A saját „ki nem mondott sóhajtozásuk” nem volt hiábavaló, mert Isten nem értette félre és nem hagyta figyelmen kívül. Így a szellemtől ihletett Iratokból megismerték a kimondott szavakat, amelyekkel a „szellem” esedezett értük Istennél. Ők maguk megerősödtek abban a meggyőződésben, amelyet Pál a továbbiakban juttat kifejezésre: „Tudjuk pedig, hogy Isten együtt működteti összes alkotásait azok javára, akik Istent szeretik.” — Róma 8:28.

35, 36. a) Milyen erő tevékenykedik erőteljesen Isten összes alkotásainak együttműködtetésében az Őt szeretők érdekében? b) Milyen szabadulás van közel az „új teremtmény” számára és mit jelez ez a sóhajtozó emberiség számára is?

³⁵ Erőteljesen tevékenykedik Isten összes alkotásainak együttműködtetésében az ő szent szelleme azok örök javára, akik Istent szeretik. Milyen nagyszerű gondoskodás Isten részéről ez a szent tevékeny erő! Isten szelleme, amely olyan erőteljesen fejezi ki magát az ihletett Biblia által, végtelenül hatásosabb, mint a pogány imamalmok. Sokkal hatásosabb bármelyik imakönyvnél is, melyet a kereszténység papjai állítottak össze különlegesen megfogalmazott imákból, melyeket különböző alkalmakkor vagy körülményekben való olvasásra szántak különböző egyéneknek.

³⁶ Az emberiség régi emberi teremtése nem rendelkezik ezzel a szellemmel, s ezért ebben a huszadik században úgy sóhajtozik, mint még soha, utat-módot keresve a dolgok régi rendszerének romlottságából való szabadulásra. Tizenkilenc évszázaddal ezelőtt azonban létrejött és tevékenykedni kezdett Isten „új teremtése”. Ezt Isten szent szellemének működtető ereje által tette, amely szellem az i. sz. 33. év pünkösdjének ünnepén kezdett kitöltetni. Hiábavalóknak bizonyultak a régi emberi teremtés többségének törekvései, melyek arra irányultak, hogy elpusztítsák Isten „új teremtését”, a szellemtől nemzett keresztény gyülekezetét. Ma ez az „új teremtés” közel jutott a romlandó földi testtől való megszabadulásához. Ennek a dicsőséges megszabadulásnak közelsége nagy jót jelez az egész emberiség számára. Jelzi, hogy a sóhajtozó emberiség szabadulása is közel van. Jelzi, hogy elérkezett egy igazságos új rend ideje, amelyet Isten szent szelleme támogat.

8. FEJEZET

,Élet szelleme hatolt beléjük Istentől’

 1. Jézusnak a Máté 28:18-20-ban feljegyzett szavai szerint a szent szellemnek mely különleges munkája fog rövidesen megszűnni?

ISTEN szent szellemének különleges tevékenysége van folyamatban tizenkilenc évszázada, de már nem sokáig. Amikor véget ér, a tanítványképzés is megszűnik a Messiás Jézus számára. Isten feltámadott Fia utalt erre a római birodalom Galilea nevű tartományának egy hegyén, ahol azt mondta tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, alámerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, megtanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És meglátjátok, hogy én veletek