minden új követelményt is, amelyet Jehova esetleg az ezer év alatt hoz a tudomásukra. Az egyének tehát az alapján lesznek megítélve, amit az ítéletnap folyamán tesznek.

Több milliárd ember az ítéletnapon kap először lehetőséget arra, hogy megismerje Isten akaratát, és alávesse magát annak. Ez azt jelenti, hogy nagyszabású oktatómunka lesz folyamatban. Igen, „igazságosságot tanulnak a termékeny föld lakói” (Ézsaiás 26:9). De nem mindenki lesz hajlandó alávetni magát Isten akaratának. Az Ézsaiás 26:10 ezt mondja: „Még ha kegyben részesül is a gonosz, akkor sem tanul igazságosságot. A becsületesség földjén is igazságtalanul cselekszik, és nem látja meg Jehova fenségét.” Ezek a gonoszok véglegesen el lesznek pusztítva az ítéletnap alatt (Ézsaiás 65:20).

Az ítéletnap végére az életben maradók a szó szoros értelmében ’életre kelnek’ mint tökéletes emberek (Jelenések 20:5). Az emberiség az ítéletnapon újra tökéletes állapotba jut, amilyenben eredetileg is volt (1Korintusz 15:24–28). Ezután következik az utolsó próba. Sátánt kiengedik fogságából, és engedélyt kap arra, hogy még egyszer, utoljára megpróbálja félrevezetni az embereket (Jelenések 20:3, 7–10). Akik ellenállnak neki, azok meglátják a következő bibliai ígéret maradéktalan beteljesedését: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29). Az ítéletnap bizony áldására lesz minden hűséges embernek!

A BIBLIA tanulmányozói évtizedekkel előre hirdették, hogy 1914-ben jelentős fejlemények várhatók. Milyen eseményekről van szó, és milyen bizonyítékok mutatnak az 1914-es év fontosságára?

A Lukács 21:24-ben feljegyzettek szerint Jézus ezt mondta: „Jeruzsálemet tiporni fogják a nemzetek, míg be nem telik a nemzetek meghatározott ideje [„a pogányok ideje”, Kár.].” Jeruzsálem a zsidó nemzet fővárosa volt, a Dávid király házából származó, egymást követő királyok uralkodási székhelye (Zsoltárok 48:1, 2). Ezek a királyok kivételesek voltak a nemzetek vezetői között. ’Jehova trónján’ ültek magának Istennek a képviseletében (1Krónikák 29:23). Jeruzsálem tehát Jehova uralkodásának a jelképe volt.

De hogyan és mikor kezdték „tiporni . . . a nemzetek” Isten uralkodását? I. e. 607-ben, amikor a babilóniaiak meghódították Jeruzsálemet. ’Jehova trónja’ üresen maradt, és megszakadt a Dávidtól származó királyok sora (2Királyok 25:1–26). Vajon örökké folytatódik ez a ’tiprás’? Nem, mivel Ezékiel ezt jövendölte Jeruzsálem utolsó királyával, Sedékiással kapcsolatban: „Vedd le a turbánt, és rakd le a koronát! . . . Nem is lesz senkié, mígnem eljön az, akié a törvényes jog, és neki adom azt” (Ezékiel 21:26, 27). Krisztus Jézus az, akinek ’törvényesen joga’ van Dávid koronájához (Lukács 1:32, 33). A ’tiprás’ tehát akkor ért véget, amikor Jézus király lett.

Mikor történt ez a nagy horderejű esemény? Jézus rámutatott, hogy a pogányok meghatározott ideig fognak uralkodni. A Dániel könyvének 4. fejezetében feljegyzett történet segít megfejtenünk, hogy milyen hosszú ez az időszak. Egy prófétai álmot ír le, Nabukodonozor álmát. Ez a babiloni király egy óriási fát látott, melyet kivágtak. A töve nem tudott kihajtani, mivel vas- és rézbilincsbe verték. Egy angyal kijelentette: „hét idő múljon el felette” (Dániel 4:10–16).

A Bibliában a fák néha uralmakat ábrázolnak (Ezékiel 17:22–24; 31:2–5). A jelképes fa kivágása ezért azt jelenti, hogy Isten uralkodása, mely a jeruzsálemi királyok által jutott kifejezésre, megszakad. Ámde a látomásból megtudhatjuk, hogy ’Jeruzsálem tiprása’ csak átmeneti lesz, ’hét ideig’ fog tartani. Mégis mekkora időtartam ez?

A Jelenések 12:6, 14-ből kiderül, hogy három és fél idő egyenlő ’ezerkétszázhatvan nappal’. Akkor a „hét idő” kétszer annyi ideig, vagyis 2520 napig tart. A nem zsidó nemzetek azonban nem hagytak fel Isten uralmának ’tiprásával’ mindössze 2520 nappal Jeruzsálem eleste után. Nyilvánvaló hát, hogy ez a prófécia sokkal hosszabb időt ölel fel. A 4Mózes 14:34 és az Ezékiel 4:6 alapján — melyek rámutatnak, hogy ’egy-egy napért egy-egy évet’ kell számolni — a „hét idő” 2520 évet jelent.

A 2520 év i. e. 607 októberében kezdődött el, amikor a babilóniaiak bevették Jeruzsálemet, és megfosztották trónjától a dávidi királyt. A szóban forgó időszak 1914 októberében ért véget. Akkor lejárt „a nemzetek meghatározott ideje”, és Jézus Krisztust beiktatták Isten égi Királyaként (Zsoltárok 2:1–6; Dániel 7:13, 14).a

Pontosan úgy, ahogy Jézus megjövendölte, égi királykénti ’jelenlétét’ megrendítő világesemények — háború, éhínség, földrengések és járványok — jellemzik (Máté 24:3–8; Lukács 21:11). Ezek a fejlemények a napnál is világosabban bizonyítják, hogy 1914-ben csakugyan megszületett Isten égi Királysága, és elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer ’utolsó napjai’ (2Timóteusz 3:1–5).

A BIBLIA lapjain nem találkozunk gyakran a Mihály nevű szellemteremtménnyel. De amikor megemlítik, mindig éppen tevékenykedik. Dániel könyvében Mihály gonosz angyalokkal harcol, Júdás levelében Sátánnal vitatkozik, a Jelenések könyvében pedig háborút folytat az Ördög és a démonai ellen. Azáltal, hogy védelmezi Jehova uralmát, és harcol Isten ellenségeivel, összhangban jár el a nevének jelentésével: ’Ki olyan, mint Isten?’ De ki ez a Mihály?

Időnként egy személyt több néven is ismernek. Például Jákob patriarcha Izraelként, Péter apostol pedig Simonként is ismert volt (1Mózes 49:1, 2; Máté 10:2). A Biblia ehhez hasonlóan sejteni engedi, hogy Mihály egy másik neve Jézus Krisztusnak, a földi élete előtt és után. Vizsgáljuk meg, hogy miként lehet eljutni erre a következtetésre a Szentírás alapján.

Arkangyal. Isten Szava azt mondja Mihályról, hogy ő „az arkangyal” (Júdás 9). Ez a kifejezés ’főangyalt’ jelent. Az is figyelemre méltó, hogy az arkangyalnak nevezik Mihályt, ami arra utal, hogy csak egy ilyen angyal van. A Bibliában az „arkangyal” kifejezés egyébként is csak egyes számban fordul elő, a többes számú alakra nincs benne példa. Jézust ugyancsak az arkangyali ranggal hozzák összefüggésbe.