„A TUDÁS FÁJA”

12. Mi volt Ádám és Éva kilátása az 1Mózes 2:17 szerint?

¹² Isten megengedte Ádámnak, hogy a jó és rossz tudás fáját kivéve a kert minden fájáról egyen (1Mózes 2:17). Az első emberpárnak és leszármazottainak örök életet kínáltak fel, aminek csupán az volt a feltétele, hogy engedelmesek maradjanak. Ha Ádám tiszteletlenül nem engedelmeskednék Istennek, szégyent hoz Isten egész mennyei és földi családjára.

Mi volt az a „tudás”, amelyet ez a fa szemléltetett? A katolikus Jeruzsálemi Biblia az 1Mózes 2:17 lábjegyzetében találó kommentárt olvashatunk:

17. Mit jelentett a Jeruzsálemi Biblia lábjegyzete szerint a fa által szemléltetett ismeret?

¹⁷ „Ez a tudás előjog volt, amit Isten magának tartott fenn, és amit az ember a bűn révén maga kaparintott meg (Genezis 3:5, 22). Tehát nem mindentudás, amivel a bukott ember nem rendelkezik, nem is erkölcsi megkülönböztető képesség, ami már megvolt a bűntelen emberben, és amit Isten értelmes teremtményeitől nem tagadhatott meg. Hanem az a képesség, hogy maga döntse el, mi a jó és mi a gonosz, és annak megfelelően cselekedjen, vagyis teljes erkölcsi autonómia igénye, ami által az ember elutasítja teremtettségét. Az első bűn Isten uralkodó fensége elleni lázadás volt.”

18. a) Mit jelképezett a fa? b) Hogyan kellett volna a tökéletes embernek döntenie, mielőtt evett a „tudás fájáról”, és ezzel vétkezett volna?

¹⁸ A fa tehát annak a határnak — demarkációs vonalnak — volt a jelképe, amely az ember jogkörének végét jelentette. Jogos, célszerű, sőt elengedhetetlenül szükséges volt az, hogy Isten Ádámot kioktassa ezzel a határral kapcsolatban. Ha ő mint tökéletes ember enne erről a fáról, ez részéről jól átgondolt, tudatos döntés lenne. Előre el kellene határoznia, hogy elveti alárendeltségét az isteni uralom iránt, és a saját útján kíván járni, tehát azt kívánja tenni, ami a saját döntése szerint „jó” vagy „gonosz”.