Az első nő, akit becsaptak
EGYEDÜLÁLLÓ volt a nők között. Sohasem élte át az élete folyamán a csecsemőkor, a gyermekkor és a felnőtté válás éveit. Kezdettől fogva érett nő volt. Létezésének legelső napja egyúttal menyegzőjének a napja is volt.
Amikor Ádám, a férfi megpillantotta őt, kénytelen volt ezt mondani: „Ez végre csontomból való csont és húsomból való hús. Asszonyembernek nevezik majd, mert emberből vették.” — 1Móz 2:23.
Miért jelentette ki ezt az első férfi, az első nőről, akit valaha látott? Egy ideig a férfi volt az emberi faj egyetlen tagja, aki egy gyönyörű paradicsomban, kertben vagy parkban élt, ahol mindene megvolt, amire az életében szüksége lehetett. Amikor megfigyelte a különféle állatokat, és megfelelő nevet adott nekik, láthatta, hogy mindegyiknek volt párja. Ámde nem talált közöttük a saját fajtájából valót, akivel bensőséges barátságot és szeretetet ápolhatott volna. Ezért azonnal felismerte, hogy a nő megfelelő társ volt a számára, az ő kiegészítője. Később az Éva nevet adta neki, amelynek jelentése „Élő”, mivel ő lett „az anyja minden élőnek”. — 1Móz 3:20.
AZ ASSZONY KEZDETE
A többi emberi lénytől eltérően, akiknek egy parányi sejttel kezdődik az élete, Éva egy oldalbordából származott, amelyet a Teremtő eltávolított Ádám oldalából. A mai orvosi ismeretek szerint a bordára esett választás nagyon is helyénvaló volt. Ha a borda eltávolítása után a csonthártyát (a csontot borító kötőszövet hártyát) meghagyják az állapot nem végleges, ugyanis a borda ismét kinő. Bizonyára nem okozott nehézséget a Teremtőnek — aki lehetővé tette, hogy egy megtermékenyített petesejtből emberi lény fejlődjön ki az anyaméhben — hogy a bordát alkotó számos sejtből felépítse a nőt. Mivel Ádám mély álom állapotában volt, amikor kivették a bordát az oldalából, nyilván a Teremtőjétől tudta meg, hogy milyen módon jött létre az asszony. Ez megmagyarázza, miért utalt Évára úgy, hogy az ’csontjából való csont és húsából való hús’. — 1Móz 2:2–13.
Csodálatos kilátás volt Éva, valamint a férje, Ádám előtt. Be kellett népesíteniük a földet a saját fajukkal, át kellett alakítaniuk a kerti otthonon kívüli területet gyönyörű paradicsommá. (1Móz 1:28). A paradicsomi élet további élvezete azonban az Alkotójuk parancsa iránti engedelmességtől függött. A Legfelségesebb tiltott gyümölcsnek jelentette ki „a jó és rossz tudásának fájá”-n termett gyümölcsöt Ádám és Éva számára. (1Móz 2:16, 17). Az a fa a Teremtőnek azt a jogát szemléltette, amelynek alapján Ő határozza meg, hogy mi jó és mi rossz az emberi gyermekei számára. Mily helytelen dolog lenne, ha a teremtmények szabnák meg a jó és a rossz irányadó mértékét.
EGY KÍGYÓ ÁLTAL FÉLREVEZETVE
Éva mégis a „jó és rossz tudásának fájá”-val kapcsolatosan lett félrevezetés áldozatává. Egy napon, amikor nem volt a férje társaságában, szokatlan tapasztalatban volt része. Egy óvatos kígyó látszólag bölccsé lett és a beszéd képességével lett felruházva. Isten szellemi fiai közül az egyik, aki ismeretlen volt Éva előtt, csaló módon felhasználta a kígyót, mint ahogyan a hasbeszélő a bábuját. (Hasonlítsd össze a János 8:44-gyel!) Ez az egyszerű kígyó feltette az ártatlannak látszó kérdést: „Valóban azt mondta Isten, hogy a kert összes fáiról nem szabad ennetek?” Éva helyesen válaszolt, hiszen Ádám biztos beszélt neki „a jó és rossz tudásának fájá”-ról. Ezért ezt mondta: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De ami a kert közepén levő fa gyümölcsét illeti, Isten azt mondta: ’Arról nem szabad ennetek, még csak érintenetek sem szabad azt, hogy meg ne haljatok.’” (1Móz 3:2, 3). A kígyó érdeklődése azonban ravasz módon egy kérdést ültetett Éva elméjébe, egy kérdést, amellyel addig nem foglalkozott. Éspedig ezt: Miért tiltotta el őt Isten — halálbüntetés terhe mellett — „a jó és rossz tudásának fája” gyümölcsétől?
A kígyó máris készen állt a válasszal: „Biztosan nem haltok meg. [Többes számot használt, ami Ádámra is vonatkozott] Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek arról, feltétlenül megnyílnak a szemeitek és feltétlenül Istenhez hasonlókká lesztek, megismeritek a jót és a rosszat.” (1Móz 3:4, 5). Éva most döntés előtt állt. Vajon védelmére kel a Teremtőnek, akinek a puszta létét is köszönheti és aki megadott neki és férjének mindent, ami egy örökké tartó boldog élethez szükséges? Vagy hallgat annak az alacsonyrendű teremtménynek a szavára, aki még semmit sem tett érte? Évának nem hiányzott a képessége ahhoz, hogy helyesen döntsön. Ismerte Isten törvényét és csalhatatlan bizonyítékkal rendelkezett a Teremtő iránta és a férje iránt tanúsított szeretetéről. Ezért Évának úgy kellett volna következtetnie, hogy alapos ok rejlik Isten parancsa mögött és a legjobb érdeke azt kívánja, hogy engedelmeskedjen neki. Azonkívül, mivel a férje egy test volt vele, feltétlenül helyes lett volna előbb kikérni a véleményét ebben a dologban.
Sajnálatos módon azonban Éva nyilvánvalóan nem ápolt mélységes hálaérzetet az Alkotója iránt, hogy pozitív módon gondolkodjék az isteni parancsról. A bibliai beszámoló így tudósít: „Következésképpen az asszony látta, hogy a fa étkezésre jó volt, és olyan, amire vágyott a szem, igen, a fa ránézésre kívánatos volt. Ezért vett és evett annak gyümölcséből.” (1Móz 3:6a) A függetlenség szellemében Éva azt választotta, hogy maga dönti el, mi jó és mi rossz, ahelyett hogy Istenre bízná annak eldöntését. Teljesen félrevezette őt az a hazugság, amely a kígyó által hangzott el előtte. Amikor tehát evett a tiltott gyümölcsből, abban a tudatban tette azt, hogy ezzel javít a helyzetén.
Éva nem vesztegette az időt, hanem azonnal megkereste a férjét azzal a szándékkal, hogy őt is rávegye: vegyen részt vele Isten törvényének a megszegésében. Ádám tudta, hogy a gyümölcsből való fogyasztás halált jelent a számára. Nem hitt a kígyó szavának: „Biztosan nem haltok meg.” Végül azonban Ádám mégis engedett a felesége sürgetésének, hogy egyen a gyümölcsből. — 1Móz 3:6b.
TRAGIKUS KÖVETKEZMÉNYEK
Vajon mi lett az eredmény? Már az azonnali hatás is kellemetlen volt. Ádám és Éva nem nézhetett többé tiszta gondolattal egymás ruhátlan testére. Bűnös lelkiismeretük éreztette velük, hogy tisztátalanok, s olyan érzések támadtak bennük, amelyeket azelőtt sohasem tapasztaltak. Ágyékkötőket készítettek maguknak fügefalevelekből. — 1Móz 3:7.
Később, amikor meghallották Isten hangját, Éva is elrejtőzött a férjével együtt a kerti otthonuk fái között. A Teremtő kérdésére a tettükkel kapcsolatban Éva elismerte: „A kígyó, az csalt meg engem, és úgy ettem.” — 1Móz 3:8–13.
Tragikus következményekkel járt ez az első emberpár számára. Éva túllépte az Isten által kijelölt szerepét és a férje tanítójaként lépett fel. Az az ítélet, amelyet Isten kimondott felette, elárulja, milyen káros hatással lesz ez a házasságára. Ádám „uralkodni” fog felette, ami arra mutat, hogy attól kezdve elnyomó, zsarnoki módon gyakorolja majd a főségét. Ő azonban mégis sóvárgást, erős szükségérzetet érez majd iránta. — 1Móz 3:16.
Az anyaság is számos problémával jár. Az isteni határozat így hangzott: „Nagymértékben megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalmakkal hozod világra a gyermekeket.” (1Móz 3:16). Tökéletlenné lett állapotában Évának ilyen szenvedéseket kellett kiállnia szülés közben, hogy rádöbbenjen: az halált eredményezhet számára és a leszármazottja számára.
Idővel mind neki, mind a férjének meg kellett halnia. Testük feloszlott és visszatért a föld elemei közé. — 1Móz 3:19.
Évát és férjét kiűzték szép paradicsomi otthonukból, hogy nehéz körülmények között kezdjék el életüket a megműveletlen területen. A Teremtő azonban kedvesen gondoskodott számukra bőrruhákról. — 1Móz 3:21–24.
Egy idő után Éva Káin és Ábel anyjává lett, de más fiai és leányai is születtek. (1Móz 4:1, 2; 5:4). Képzeld el, mit érezhetett, amikor megtudta, hogy Káin meggyilkolta öccsét, Ábelt! Micsoda megrázkódtatást okozhatott az első emberi halál! Később, amikor Ádám 130 éves volt, Éva újabb fiúgyermeket szült. A Séth nevet adta neki, mondván: „Ábel helyett más magot adott Isten, mivel Káin megölte őt.” — 1Móz 4:25; 5:3.
Mily erőteljesen szemlélteti Éva esete, hogy az isteni törvény figyelmen kívül hagyása súlyos problémákhoz vezet! Bármilyen kísérletek történjenek is arra, hogy vonzóvá tegyék előttünk a helytelen cselekedeteket, sohase feledjük, ami Évával történt! Egyszerűen lehetetlen, hogy boldogságot eredményezzen az, ha figyelmen kívül hagyjuk a Teremtő arra vonatkozó irányadó mértékét, hogy mi jó és mi rossz. Bárcsak sohase lennénk Évához hasonlók és sohase engednénk félrevezetni magunkat, maradandó kárunkra!