Légy hű Istenhez, „aki titkon néz téged”!

„Imádkozz Atyádhoz, aki rejtve van; akkor Atyád, aki titokban néz téged, megfizet neked!” (MÁTÉ 6:6).

1. 2. Hogyan lehetne szemléltetni, hogy a látszólag legtitkosabb dolgok is napfényre kerülhetnek? (1Sámuel 21:7; 22:9).

NÉHÁNY évvel ezelőtt Jehova egyik tanúja telefonon felhívta New York-i Long Islandon élő fivérét, aki más hiten volt, és beszélt neki Isten ígéretéről, amely szerint eltávolítja a gonoszságot erről a földről, és helyreállítja a paradicsomi állapotokat. Amikor a beszélgetés véget ért és a fivér letette a kagylót, a tanú meglepetve hallotta, amint megszólal egy hang: „Kérem, várjon egy percet, szeretnék kérdezni valamit!”

² A telefonkezelő volt. Lehallgatta a beszélgetést, amire az akkori telefonberendezés lehetőséget adott, jóllehet ez az eljárás etikai szempontból elítélendő volt, és ellenkezett a telefontársaság szabályaival. A tanú mégis örült, hogy szavai ily nagy érdeklődést keltettek, és megtette a szükséges lépéseket, hogy a beszélgetés másutt folytatódjék, bár kissé megijedt attól, hogy a beszélgetését mások lehallgatták. Igen, néha előfordul, hogy amit mi titoknak gondolunk, azt mások látják és hallják (Prédikátor 10:20).

 3. Milyen értelemben mondhatjuk, hogy a keresztények élete minden időben a nagy nyilvánosság előtt megy végbe?

³ Ez azonban nem okoz különösebb gondot az igaz keresztényeknek, akik minden időben arra törekszenek, hogy hűek maradjanak Istenhez. Pál apostol ezt mondta: „Színpadi látványossága lettünk a világnak, angyaloknak és embereknek” (1Korinthus 4:9). Pál a gladiátori arénában szokásos gyakorlatra utalt. A végső esemény előtt a rómaiak ruhátlanul közszemlére tették azokat, akik ott később megküzdöttek és valószínűleg meg is haltak. A keresztények ma szintén szem előtt vannak: figyelik őket hitetlen rokonok, munkatársak, szomszédok, és iskolatársak. A megfigyelőkben jó vagy rossz vélemény alakul ki a keresztényekről aszerint, amit nálunk látnak, tapasztalnak (1Péter 2:12).

 4. Milyen kihatással van az emberre az a tudat, hogy mások is megfigyelik a viselkedését?

⁴ Amikor tudjuk, hogy mások figyelnek bennünket, talán jobban igyekszünk — az alkalomnak megfelelően — eleget tenni Pál kívánságának: „Semmiképpen semmilyen okot ne adjunk a megbotránkoztatásra, hogy a szolgálatunkat ne kifogálhassák” (2Korinthus 6:3). Az a tudat, hogy mások figyelnek minket, erősítheti az eltökéltségünket, hogy azt tesszük, ami helyes. Ámde mi történik akkor, ha a nyilvánosság kizárásával kell szembenéznünk a keresztényi alapelvek próbájával?

Aki a külső látszat mögé lát

 5. Milyen ellentét figyelhető meg a zsidó vezetők magánélete és nyilvános szereplése között?

⁵ Az első századi zsidó vallási vezetők közül sokan másféle emberek voltak külsőleg és megint másfajta emberek voltak belsőleg. Jézus így figyelmeztetett a Hegyi beeszédben: „Jól vigyázzatok, hogy igazságosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok azért, hogy meglássák azt” (Máté 6:1, 2). A vallási vezetők olyan serlegekhez hasonlítottak, akik kívül tiszták, ’belül azonban tele vannak fosztogatással és mértéktelenséggel’, vagy „meszelt sírokhoz, amelyek kívülről bár szépnek látszanak, belül azonban tele vannak halott emberek csontjaival és mindenféle tisztátalansággal” (Máté 23:25–28; vö. Zsoltárok 26:4).

 6. Mit képes Jehova megfigyelni velünk kapcsolatban?

⁶ Ezek a szavak segítenek megérteni, hogy Jehovát több is érdekli annál, mint más emberek láthatnak. Jézus tanácsa így hangzik: „Te azonban, amikor imádkozol, menj be belső szobádba, s miután bezártad az ajtót, imádkozz Atyádhoz, aki rejtve van; akkor Atyád, aki titkon néz téged, megfizet neked (Máté 6:6). Igen, Isten meghallgatja az olyan imánkat, amelyet más emberektől távol intézünk hozzá. Semmi sem kerüli el a figyelmét. Képes figyelemmel kísérni valakinek a magzati fejlődését az anyaméhben, esetleg olvasni a genetikai anyagot, amelyből később az illető egyéni, jellemző tulajdonságai kialakulnak (Zsoltárok 139:15, 16; 1Mózes 25:23). Képes olvasni szívünk legrejtettebb hajlamait is (1Sámuel 16:7; 1Királyok 8:39; Jeremiás 17:10; Cselekedetek 1:24). Vizsgáljuk meg, milyen hatással vannak ránk ezek a tények.

 7. Miben lehet a kereszténynek még javítani valója?

⁷ Ahhoz, hogy igaz keresztényekké legyünk — miként az első keresztényeknek —, nekünk is súlyos hibákat és bűnöket kellett leküzdenünk (1Korinthus 6:9–11; Cselekedetek 26:20; 1Péter 4:1–4). De hogyan állunk az olyan hibák tekintetében, amelyekről a többi ember mit sem tud? Az a tény, hogy ezeket a hibáinkat mások nem ismerik, még nem jelenti azt, hogy jelentéktelenek. Erre mutatnak Dávid szavai: „Midenkit elhallgattatok, aki titokban rágalmazza a barátját. A gőgös szeműeket és követelező szívűeket nem tudom elviselni” (Zsoltárok 101:5). Még ha titokban történt is, csupán egyetlen valaki füle hallatára, a rágalmazás akkor is helytelen dolog volt. Dávid tehát nem engedhette meg ezt a ’titkos’ bűnt.

 8. Honnan tudjuk, hogy a titkos bűnök nem kerülik el Jehova figyelmét?

⁸ A vétkező ne áltassa magát azzal, hogy a tévelygése elkerülheti Isten figyelmét, aki „titkon néz téged”. Isten ténylegesen bebizonyította már, hogy érdekli az emberek hűsége, ami olyan cselekedetekben nyilvánul meg, amelyek nyilvánosan nem közismertek. Vegyük például Ákán esetét. Az izraeliták parancsot kaptak arra, hogy pusztítsák el Jerikót és lakóit, a gonosz kánaánitákat. Kivétel volt ez alól az ezüst, az arany, és a réz, ami Isten szentélyének tulajdonát képezte, és a kincstárba kellett beszolgáltatni (Józsué 6:17–19). Ákán azonban engedett a kísértésnek, és megtartott magának egy drága köntöst, némi ezüstöt és aranyat. Elrejtette mindezt a sátora alatt, talán abban a hiszemben, hogy senki se tudja meg. De vajon megtéveszthette Istent, „aki titkon néz?” Nem! Isten gondoskodott arról, hogy Ákán bűne napvilágra kerüljön, és halállal lakoljon ő és a háza népe (Józsué 7:1, 16–26).

 9. Mit kell tennünk azért, hogy elnyerjük és meg is őrizzük Jehova helyeslését?

⁹ Elihu bölcsen jelentette ki Jehovával kapcsolatban: „Ő szemmel tartja az ember útjait, és látja minden lépését. Mert nincs oly sötétség és mély árnyék, ahová a kárt okozók elrejtőzhetnek” (Jób 34:21, 22). Ha tehát szeretnénk elnyerni és meg is tartani Jehova helyeslését, igyekeznünk kell az ő alpelvei szerint élni akkor is, ha tudjuk, hogy mások figyelnek minket, és akkor is, ha úgy gondoljuk: a viselkedésünk rejtve marad. Isten mindenkor „szemmel tartja az ember útjait”.

10. a) Milyen szép példát mutatott Pál a rejtett viselkedés tekintetében? b) Mire kell különösen ügyelnünk a titkos vétkek lehetőségeivel kapcsolatban?

¹⁰ A keresztény áteshet olyan próbán, amelyről talán nem is tudnak a hivőtársai. Ez történt Pállal is, amikor börtönben volt. A zsidók azzal vádolták, hogy ’lázadást szít’ és megpróbálja ’megszentségteleníteni a templomot’ (Cselekedetek 24:1–6). Pál az ártatlansága mellett tanúskodott a római helytartó, Félix előtt, akit a történészek kegyetlen és erkölcstelen embernek mondanak. Félix börtönben tartotta Pált „abban a reményben, hogy Pál pénzt fog neki adni” (Cselekedetek 24:10–21, 26). Pál jól ismerte azt a bibliai tanácsot, hogy se ne adjunk, se ne fogadjunk el ajándékot az ítélet befolyásolása céljából, mégis úgy érvelhetett volna, a megvesztegetés a szabadulás lehetőségét kínálta fel számára. Mivel a megvesztegetés rejtve maradt volna, Pálnak nem kellett amiatt aggódnia, hogy másokat megbotránkoztat vele (2Mózes 23:8; Zsoltárok 15:1, 5; Példabeszédek 17:23). Pál mégsem így érvelt magában. Jehova népének számos tagja kénytelen nehéz próbákkal szembenézni napjainkban: például a vérkérdésben, az alkoholfogyasztás kérdésében. Vizsgáljuk meg, hogyan nézhetsz szembe ilyen próbákkal te magad, vagy hogyan nézhetnek szembe velük a szeretteid.

Az engedelmesség próbája a vérkérdésben

11. A keresztény számára mi szolgál alapul a vér felhasználása tekintetében?

¹¹ Isten vérre vonatkozó törvénye nem új keletű, és teljesen világos. Közös ősatyánkon, Noén keresztül Jehova egész emberiségnek megparancsolta: „A húst az ő lelkével — vérével — meg ne egyétek” (1Mózes 9:4). Az Istentől kapott életet képviselő vér megszentelt jellegét a mózesi törvény erősen hangsúlyozta. A vért az oltár céljára kellett felhasználni, máskülönben ’mint vizet, a földre kellett kifolyatni’ (3Mózes 17:11–14; 5Mózes 12:23–25). Vajon az élet fenntartása céljából való vérfogyasztás tilalma azután is érvényben maradt, hogy megszűnt a mózesi törvény hatálya? Feltétlenül. Azon az összejövetelen, amelyet némelyek az első keresztény zsinatnak is nevezhetnének, az apostolok és más idősebb férfiak (akikk a vezető testületet alkották) arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a keresztények ’tartózkodjanak a bálványimádástól, a paráznaságtól, a fulva holt állattól [amelyben benne maradt a vére] és a vértől’. A vérrel való visszaélést éppen olyan súlyos erkölcsi vétségnek tekintették, mint a törvénytelen szexuális kapcsolatot (Cselekedetek 15:20, 21, 28, 29).

12. Mi volt az első keresztények állásfoglalása a vérrel kapcsolatban?

¹² Az első keresztények engedelmeskedtek Isten vérre vonatkozó törvényének. Jóllehet abban az időben voltak emberek, akik megitták a gladiátorok vérét, hogy azzal „gyógyítsák” az epilepsziát, az igaz keresztények sohasem tették ezt. Soha nem fogyasztottak vérrel készült vagy vért tartalmazó eledelt még akkor sem, ha annak megtagadása halált jelentett számukra vagy a gyermekeik számára. Azóta különböző teológusok és mások is elismerték, hogy a keresztényekre kötelező az Isten törvénye, amely megtiltja, hogy vér befogadásával próbálja meg valaki fenntartani az életét.

13. a) Miért fordulhat elő, hogy néha szembe kell néznünk a vérrel kapcsolatos próbával? b) Milyen főbb okokat kell jól megjegyeznünk, amelyek miatt a keresztény nem fogadhat el vért?

¹³ Manapság igen népszerű gyógyászati eszközzé lett a vérátömlesztés. A keresztény tehát szembekerülhet ezzel a próbával. Orvosok, ápolónők, sőt rokonok is erőteljes nyomást gyakorlhatnak az emberre, hogy fogadjon el vért. Jól tájékozott egyének tisztában vannak azzal, hogy a vérátömlesztés súlyos kockázttal jár. A Time magazin (1984. november 5-i száma) azt írta, hogy „mintegy 100 000 amerikai kapja meg évente a fertőző májgyulladást vérátömlesztés következtében”, főleg egy „titokzatos vírus közvetítésével, amely csak kiválasztásos eljárással azonosítható”. A Time szerint az AIDS (szerzett immunhiány tünetcsoport) több mint 6500 esete fordult elő, amelynek egy része úgynevezett „vérátömlesztéses eset”. A tudósítás ezután így folytatódik: „Az áldozatoknak közel a fele meghalt; a végső halálozási arányszám azonban elérheti, sőt meg is haladhatja a 90%-ot.” Természetesen Jehova Tanúi nem azzal érvelnek — amikor visszautasítják a vérátömlesztést —, hogy a vér rossz orvosság. Még ha az orvosok biztosítani tudnák is, hogy a vérátömlesztés teljesen biztonságos legyen, Isten törvénye akkor is azt parancsolja nekünk, hogy ’tartózkodjunk a vértől’ (Cselekedetek 21:25).

14. Milyen „titkos” próbával kerülhetsz szembe a vérrel kapcsolatban?

¹⁴ Képzeld el, hogy azt mondják az orvosok: neked feltétlenül szükséged van vérátömlesztésre. Vajon eszedbe jutna-e Isten vérre vonatkozó törvénye? Valószínűleg nagyban megerősítene téged abban az elhatározásodban, hogy engedelmeskedsz Istennek — bármilyen következményekkel jár is az —, ha jelen lennének keresztény hívőtársaid. (Vö. Dániel 3:13–18.) De mit tennél akkor, ha egy orvos vagy egy bíró négyszemközt gyakorolna rád nagy nyomást, hogy fogadd el a vért, sőt azt mondaná neked, hogy Isten előtt is vállalja érte a felelősséget?

15. A vérrel kapcsolatos álláspontunk tekintetében milyen helytelen nézetet vallanak egyes orvosok és hivatalos személyek?

¹⁵ Különböző országokból érkező jelentések azt mutatják, hogy orvosok, kórházi tisztviselők, és bírák tévesen azt hiszik: Jehova Tanúi nyilvánosan megtagadják a vérátömlesztést, négyszemközt vagy belsőleg azonban másként éreznek. Egyik esetben például egy bíró önkényesen azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy „a dolog bökkenője nem [a beteg] vallási meggyőződésében rejlik, hanem abban, hogy nem hajlandó előzetesen aláírni egy írásos felhatalmazást a vérátömlesztésre. Nem emel kifogást az ellen, hogy megkapja a szükséges kezelést, nem akarja azonban előírni annak használatát”. Ezzel ellentétben, ahelyett, hogy erőtelenül megtagadnák ’a vérre vonatkozó felhatalmazás aláírását’, Jehova Tanúiról az a vélemény, hogy igenis, erőteljesen hajlandók aláírni bármilyen hivatalos okmányt, amely felmenti az orvosi személyzetet a vér megtagadásából származó mindennemű felelősség alól.a

16. Miről nem szabad megfeledkezned, ha valaki négyszemközt arra akar rávenni, hogy fogadd el a vért?

¹⁶ Orvosok és bírák talán megpróbálnak meggyőzni téged, hogy fogadd el a vért, mivel más vallásos egyéneknél azt látták, hogy elleneztek ugyan bizonyos orvosi eljárásokat, de azután ’zárt ajtók mögött’ elfogadták azokat. Egyes hivatalos személyek még azt is állították, hogy ismernek olyan Tanút, aki beleegyezett a titkos vérátömlesztésbe. Ha ez valóban megtörtént, lehet, hogy olyan valakiről van szó, aki éppen hogy csak megismerkedett Jehova Tanúival. Jehova odaadó szolgái jól tudják, hogy az ilyenfajta megalkuvás nem maradhat titokban Isten előtt. Emlékezzünk csak arra, amikor Dávid vétkezett Betsabéval és Uriással kapcsolatban. Jehova az egészet látta, és elküldte Nátán prófétát ezzel az üzenettel: „Te ugyan titokban cselekedtél, én viszont egész Izrael előtt és napvilágnál cselekszem ezt.” Amint Isten kijelentette, Dávid később tapasztalta „titkos” bűne szomorú következményeit (2Sámuel 11:27—12:12; 16:21).

17. a) Hogyan okozhatna kellemetlenséget másoknak az, ha titokban elfogadnánk a vérátömlesztést? b) Magyarázd meg, hogyan tudott szilárdan megállni egy testvérnő a vérkérdésben a legtitkosabb próba alatt is, és mi lett ennek az ügynek a kimenetele?

¹⁷ A keresztény testvéreid iránt érzett szereteted is kell hogy segítsen ellenállni annak a nyomásnak, amely arra akar kényszeríteni, hogy belemenj Isten törvényének titkon való megszegésébe a vér kérdésében. Vajon hogyan? Nos, ha egy orvos vagy bíró megpróbálna rávenni, hogy akár titokban is, vért fogadj el, gondolj arra, hogy milyen megnövekedett nehézséget okozna ez legközelebb annak a tanúnak, aki utánad kerül ilyen helyzetbe. Figyeld meg az alábbi tapasztalatot:

Rodriguez testvérnőt fertőzés miatt kellett orvosi kezelésben részesíteni. Azután hirtelen rosszabbul lett; orvosa belső vérzést állapított meg, és azt javasolta, hogy azonnal vigyék egy nagyobb kórházba. Rodriguez testvérnő azt mondta a mentőszolgálatot ellátó osztály személyzetének: „Semmi körülmények között nem fogadok el vérátömlesztést.” Később is fenntartotta ezt az álláspontját, amikor az ápolónők azzal akarták meggyőzni őt, hogy egy tanútársa elfogadta a vért. Négy napon át tartott a testvérnő vérzése, és egyre gyengült, végül átszállították az intenzív osztályra. Akkor a kórház a Legfelsőbb Bíróság egyik bírájához fordult.

Néhány hónappal később a kórház előadótermében ez a bíró több mint 150 orvos előtt beszédet mondott „Végül is, kinek az életéről van szó?” címmel. Ő is azt mondta: találkozott már olyanokkal, akik először elutasították a vért, később azonban — bírói beavatkozásra — elfogadták azt. És Rodriguez testvérnő esetében? Nos, a bíró elmondta, hogy négyszemközt megpróbálta meggyőzni a testvérnőt, hogy ruházza át őrá, a bíróra a vérátömlesztés tekintetében a felelősséget azzal, hogy bírósági utasításra fogadta el a vért. Vajon a testvérnő beleegyezett? A bíró elmondta az egybegyűlt orvosoknak, hogy Mrs. Rodriguez maradék erejét összeszedve, közölte vele: nem fogad el vért, hagyja őt magára és távozzon a szobából. Ezért — magyarázta meg a bíró — semmiféle jogalap nem volt arra, hogy elrendelje a testvérnő akarata elleni vérátömlesztést.

18. Milyen határozott állásfoglalást kell kinyilvánítanunk a vérkérdésben, és mi lesz ennek a valószínű eredménye?

¹⁸ Ez aláhúzza, mennyire fontos teljesen egyértelművé tenni: a vérrel kapcsolatos álláspontunk terén nincs helye alkudozásnak! Ezt az álláspontot képviselték az apostolok is, amikor ezt mondták: „Mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy emebereknek” (Cselekedetek 5:29). Rodriguez testvérnő esete is azt mutaja, milyen hatással lehetne a tanúk megalkuvása másokra. Mint beteg, és testileg igen legyengült állapotban levő személynek még külön nyomást kellett kiállnia azért, mert valaki korábban talán titokban megszegte Isten törvényét. Ilyen törvényszegés természetesen nem maradhat titokban „az egész föld Bírája” előtt (1Mózes 18:25). Szerencsére Rodriguez testvérnő titokban is ugyanolyan hűséges, megalkuvás nélküli maradt, mint a nyilvánosság előtt. Később, amikor ismét egészséges lett, megmagyarázta ugyanannak az orvosi csoportnak, miért eltökélt szándéka továbbra is, hogy hű marad Istenéhez.

19. Milyen tényeknek kell mindenkor a tudatában lennünk?

¹⁹ Nekünk is hűeknek kell maradnunk akár titokban, akár a nagy nyilvánosság előtt cselekszünk. Jehova kedvét leli az ilyen hűségben, és gazdagon megjutalmazza; viszont azoban igazságosan megfizet azok cselekedeteiért is — akár titkosak, akár nyilvánosak —, akik hűtlenek az ő irányadó mértékei terén (Zsoltárok 51:6, [51:8, Károli]; Jób 34:24). Szeretettel gondoskodik tökéletes tanácsról, amely segít leküzdeni bármely titkos bűnünket, amint a következő cikkből láthatjuk.

[Lábjegyzet]

Mit válaszolnál erre?

◻ Isten melyik képessége kell hogy hatással legyen a cselekedeteinkre?

◻ Milyen lényeges tanulságot vonhatunk le Ákán esetéből?

◻ Milyen kár származik abból, ha a keresztény titokban megszegi Isten vérre vonatkozó törvényét?

◻ Mit kell elhatároznunk, tekintettel Jehovának a vérrel kapcsolatos nézetére?

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

Isten vérre vonatkozó törvényét még mindig érvényben levőnek ismerik el

JOSEPH PRIESTLEY (1733—1804) leginkább arról közismert, hogy mint tudós ő fedezte fel az oxigént, bár ugyanakkor teológus is volt. Ezt írta:

„A vér evésének tilalma, amelyet Noé kapott, minden leszármazottja számára is kötelezőnek látszik.” Arra az állításra, amely szerint a vérre vonatkozó keresztény tilalom csupán ideiglenes jellegű, Priestley hozzáfűzi: „Semmiféle burkolt célzás vagy utalás nincs sehol arra, hogy ideiglenes jellegű volna, és olyan időpontról sem történik említés, amikor a tilalomnak meg kell szűnnie . . . Ha az apostoloknak ezt a tilalmát az első keresztények gyakorlata szerint értelemezzük, akikről aligha tételezhetjük fel, hogy félreértették volna a tilalom természetét és kiterjedését, csakis arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy a tilalom feltétlen és örök érvényű.”

1646-ban A Bloody Tenet Confuted, or, Blood Forbidden című kiadvány jelent meg (a cím a mai angol helyesírás szerint szerepel itt). A kiadvány a 8. oldalon megállapítja: „Tegyük félre azt a kegyetlen szokást, hogy megesszük az állatok életét, ahogy azt egész Angliában teszik, amikor megszenteletlen fekete [vér] pudingot fogyasztunk, ha könyörületes embereknek szeretnénk mutatkozni, nem pedig emberteleneknek, és ha nem akarunk Isten iránt engedetleneknek tűnni ilyen határozott utasítások terén, hanem olyanoknak, akik engedelmeskednek Isten akaratának, és azt cselekszik, ami helyes az ő szemében, ha el akarjuk nyerni Isten kegyét . . . és nem akarjuk, hogy kivágattassunk az ő népe közül, és ha nem akarjuk, hogy Isten arca állandóan neheztelően forduljon felénk.”

Thomas Bartholin a XVII. században az anatómia professzora volt a koppenhágai egyetemen. ’A vérrel való visszaélés’ témájáról írva, megjegyezte: ’Akik erőszakkal elráncigálják az emberi vér használatának témáját a betegségek belső gyógyítása céljából, súlyosan tévednek és súlyos bűnt követnek el. A kannibálokat elítélik. Vajon miért nem irtóznak azoktól, akik emberi vérrel szennyezik be a nyelőcsövüket? Unyanez áll azokra is, akik egy felnyitott vénából fogadnak be emberi vért akár szájon át, akár vérátömlesztési berendezésen át. Az isteni törvény rettenetes egyéneknek tekinti az effajta műveletek végrehajtóit. Ez a törvény tiltja a vérevést.’

A Revelation Examined with Candour (1745) című kiadvány a vérrel kapcsolatos isteni paranccsal foglalkozik. Így érvvel: „A Noénak közvetlenül Isten által adott parancs, amit Mózesnak is megismételt Isten, majd pedig Jézus Krisztus tanítványai is jóváhagytak; ami először a Vízözön után hangzott el, amikor úgyszólván újra kezdődött a világ, s ami akkor, azon a különleges alkalommal az egyetlen parancs volt; amit félelmet keltő ünnepélyességgel ismételt meg Isten annak a népnek, amelyet különválasztott az emberiség többi részétől, hogy szent népként tartsa meg magának; amely törvényt az isteni bosszú félelmetes kijelentései kíséretében ismételtek meg; s amelyet zsidóknak és idegeneknek egyaránt nem volt szabad megszegni; amely törvényt a legünnepélyesebb és legszentebb zsinat hagyott jóvá, amely valaha is összeült ezen a földön; s amely zsinat közvetlenül Isten szellemének befolyása alatt működött! Ez a szent zsinat továbbította a környező nemzetek különböző egyházainak, nem kisebb üzenetvivők keze által, mint két püspök és két apostol . . . Ezek után van-e ember, aki le meri becsülni, aki semmibe meri venni ezt a parancsot? Van-e ember, aki józan ésszel ki meri jelenteni, hogy Isten által ily módon adott, ily módon megismételt, és ily módon jóváhagyott utasítás nem fontos és nincs nagy jelentősége?”

[Kép a 25. oldalon]

A tanú viselkedése megkönnyítheti egy következő tanú számára, hogy hű maradjon Istenhez