Hogyan fogunk megmenekülni?

„Maradjatok tehát éberek és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön megmenekülnötök mindazoktól a dolgoktól, amelyeknek meg kell történniük és megállhassatok az ember Fia előtt” (Luk 21:36).

 1. Miért izgalmat keltő minden esetben a menekülés szó említése és hogyan szemléltethetnénk ezt?

MENEKÜLNI! Ez a szó mindig izgalmat kelt. Csak akkor használjuk, ha igazi veszélyben vagyunk és sürgősen kell cselekednünk. Ha például egy keresztény összejövetel után, amelyet a helyi Királyság-teremben tartottunk, valamilyen okból haza kell sietnünk, ebben az esetben nem fogjuk azt mondani, hogy menekülnünk kell, hacsak nem pillantunk meg egy hirtelen feltörő füstfelhőt. Vagy vegyünk egy másik példát: Látjuk, hogy egy épület lángokban áll és a helyszínre rohanunk. Egy felsőbb emeleti ablakban kétségbeesett nőt látunk egy gyermekkel a karjában! Ahhoz túl magasan van, hogy leugorjon és nagyon kockázatos lenne ledobni a gyermeket. Milyen remény van hát a menekülésre? Vagy a tűzoltóknak kell elérni őket a létrájukkal, vagy ezeknek a szerencsétleneknek kell sürgősen igénybe venniük a vészkijárati vaslépcsőt.

 2. Milyen tényezők játszanak közre a menekülésnél?

² Egy menekülési eset kapcsán tulajdonképpen mindig több tényező jön számításba. A főbb tényezők: 1/ a hely vagy a veszélyhelyzet, ahonnan sürgősen menekülni kell; 2/ egy szükséges menedékhely, ahová védelem és biztonság céljából eljuthatunk; 3/ és szükséges megszívlelni valakinek az utasításait, aki látja szorult helyzetünket, képes gondoskodni biztonságos menedékhelyről és kész segíteni nekünk, hogy eljussunk oda. Az ilyen személy mindennél fontosabb.

’A MENEKÜLÉSRŐL GONDOSKODÓ’

 3. a) Mire emlékeztethetnek minket a 18. Zsoltár bevezető szavai? b) Milyen tényezőket hangsúlyoz a Zsoltárok 18:1–6 verse?

³ Jehova Isten az, aki páratlan módon gondoskodik a megmenekülésről. Lapozzuk fel a 18. Zsoltárt és figyeljük meg a címfeliratot, amely azt mondja, hogy ezt a zsoltárt Dávid azon a napon szerezte „amelyen Jehova megszabadította összes ellenségeinek markából és Saul kezétől”. Izrael első emberi királyának, Saulnak az említése jól emlékeztet bennünket arra, milyen gyakran érezhette Dávid, hogy a halállal kell szembenéznie. Igen, a király három ízben is megpróbálta falhoz szegezni Dávidot a dárdájával! (1Sám 18:11; 19:10). Utána pedig Dávid évekig volt kénytelen menekülni, mivel Saul szünet nélkül üldözte őt (1Sám 26:20). Ha erre gondolunk, könnyen elképzelhetjük, milyen mély érzéseket fejezett ki Dávid a 18. Zsoltár kezdő szavaival, ahol ezt olvashatjuk: „Vonzódni fogok hozzád, ó Jehova, én erősségem. Jehova az én kőszirtem, és védőbástyám, és a megmenekülésemről Gondoskodó. Istenem a kősziklám, benne keresek menedéket, pajzsom és megmentésem szarva, biztonságos magaslatom. A dicséretre méltóhoz, Jehovához fogok kiáltani és megmenekülök ellenségeimtől. A halál kötelei bekerítettek; semmirekellők hirtelen áradatai is szüntelenül rémítettek. . . . Szorongásomban szüntelenül Jehovát hívtam segítségül, és Istenemhez kiáltottam segítségért szüntelen. Templomából ekkor meghallotta hangomat és segélykiáltásom most ért a füléhez” (1–6. vers [Károli: 2–7.]).

 4. Milyen nagyszerű címet tulajdonít a zsoltáros Jehovának és hogyan világít rá a 18. Zsoltár annak helyénvalóságára?

⁴ Mily nagyszerű és megnyugtató címet tulajdonított ezáltal a zsoltáros Jehovának: a megmenekülésről Gondoskodó’! És Jehova Isten valóban annak is bizonyult? Feltétlenül, hiszen miután leírta Jehova hatalmas tetteit, Dávid így folytatta: „Megszabadított erős ellenségeimtől és gyűlölőimtől; mert erősebbek voltak nálam. Folytonosan ellenem fordultak szerencsétlenségem napján. Jehova azonban támaszommá lett. És tágas helyre vitt ki ekkor engem, és kimentett engem, mert gyönyörűséget talált bennem” (Zsolt 18:17–19 [Károli: 18–20]).

5, 6. a) Hogyan segít a 37. Zsoltár Jehova népének abban, hogy bizalommal legyen Őiránta, mint „a menekülésről Gondoskodó” iránt? b) Hogyan érződik a 70. Zsoltárból a sürgősség jellege?

⁵ Dávid a zsoltárokban többször választotta ezt a témát. Négy zsoltárban is így hívja Jehovát: „a megmenekülésről Gondoskodó” (Zsolt 18:2; 40:17; 70:5; [Károli: 18:3; 40:18; 70:6] 144:2). Amikor mi, Jehova tanúi Jehova nagyszerű tulajdonságairól és szándékáról beszélünk másoknak, gyakran utalunk a 37. Zsoltár egyes részeire. De figyeljük meg annak nagyszerű befejezését: „Az igazságosak megmentése Jehovától jön; erődjük Ő a szorongás idején. És Jehova segít rajtuk és gondoskodik menekülésükről. Ő gondoskodik menekülésükről a gonoszok elől és megmenti őket, mert nála kerestek menedéket” (39, 40. vers). Ezeknek a szavaknak feltétlenül arra kell indítaniuk Jehova népét, hogy Őbelé vessék a bizalmukat!

⁶ A 70. Zsoltár élénk színekkel ecseteli a sürgős jelleget. Ez akkor történt, amikor Dávid reménytelen helyzetben volt és így panaszkodott: „Ó Isten, az én szabadításomra, ó Jehova, az én segítségemre siess hát! . . . Én pedig lesújtott vagyok és szegény. Ó Isten, cselekedj hát értem sietve. Te vagy az én segítségem és a megmenekülésemről Gondoskodó! Ó Jehova, ne késlekedjél!” (Zsolt 70:1, 5 [Károli: 2, 6]).

 7. Milyen hozzáállás mellett imádkozhatunk joggal Jehovához, amikor sürgős segítségre van szükségünk?

⁷ Érezted-e már valaha ezt? Milyen buzdító és hiterősítő az a tudat, hogy mi, Jehova szolgái bízhatunk abban: Ő ’sietve cselekeszik’ az érdekünkben. Tudja, hogy mire van szükségünk és azt is tudja, hogyan gondoskodjon szükségleteinkről. Éppen akkor ’gondoskodik a megmenekülésünkről’, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Időnként — mint maga Dávid is — tisztában vagyunk azzal, hogy a saját hibáink juttattak minket kellemetlen helyzetbe. De Dávidhoz hasonlóan mi is őszintén járulhatunk Jehova elébe, „megtört szellemmel”, abban bízva, hogy meghallgatja és teljesíti könyörgésünket. Úgy esdekelhetünk, mint Dávid: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten és helyezz belém új szellemet, állhatatosat!” (Zsolt 51:10, 17 [Károli: 11, 18]).

 8. Milyen szerepe van Jézus Krisztusnak abban, hogy ,segítséget kapjunk kellő időben’?

⁸ Egy másik tényező, amiről nem szabad megfeledkeznünk az, hogy a mi Istenünk olyan Főpapról gondoskodott, aki meg tud indulni gyarlóságainkon’, és aki által bizalommal közeledhetünk a „ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy könyörületet nyerjünk és ki nem érdemelt kedvességet találjunk segítségül kellő időben” (Zsid 2:15; 4:15, 16).

 9. a) Melyik volt az egyetlen alkalom, amikor Jézus a „megmenekülésről” beszélt? b) Milyen két dolgot kell betartani, amikor megmenekülésről van szó?

⁹ Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus Krisztus, a Nagyobb Dávid egyetlen egyszer említette a ,megmenekülést’. Amikor a „dolgok rendszerének befejezéséről” beszélt, így sürgette a tanítványait: „Maradjatok tehát éberek és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön megmenekülnötök mindazoktól a dolgoktól, amelyeknek meg kell történniük és megállhassatok az ember Fia előtt” (Luk 21:36; Máté 24:3). Mielőtt azonban részleteiben is megvizsgálnánk ezt a szövegrészt, tekintsünk át néhány megmenekülési esetet, amelyet a Héber Iratokban találunk feljegyezve és jegyezzünk meg néhány fontos tanulságot, amit ezekből meríthetünk és önmagunkra is alkalmazhatunk. Amikor veszélyben vagyunk, mindenképpen meg kell tennünk néhány létfontosságú lépést és el kell kerülnünk néhány dolgot, hogy sikerüljön megmenekülnünk. Ezt meg fogjuk látni, amikor történelmi eseményeket vizsgálunk.

MEGMENEKÜLÉS A VÍZÖZÖNBŐL

10, 11. Mitől függött Noénak és családjának a megmenekülése, mikor válik viszont lehetetlenné a megmenekülés?

¹⁰ Már az első beszámoló, amelyet megvizsgálunk, igen izgalmas, mert a gonoszok világméretű pusztulásáról szól. Vajon megmenekült-e valaki abból a pusztulásból? Emlékezzünk vissza, mit mondott Isten Noénak: „Én pedig íme, özönvizet hozok a földre, hogy elpusztítsak minden testet, amelyben életerő működik, az ég alatt. Minden, ami a földön van, elvész” (1Móz 6:17). Jehova addigra azonban már részletes utasításokat adott Noénak a bárka megépítésére. A világméretű vízözönre vonatkozó figyelmeztetés után Isten utasította Noét, hogy ő és a családja mit tegyen annak érdekében, hogy bizonyos más élő teremtményekkel együtt életben maradjon és megmeneküljön attól, hogy elnyelje a pusztító vízáradat.

¹¹ Mitől függött hát a megmenekülés? Ez világosan kitűnik ezekből a szavakból: „És Noé mindenben aszerint cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Móz 6:22). Amikor Isten kifejezett parancsot vagy utasítást ad, feltétlen engedelmességet követel. Ha az utasításból vagy figyelmeztetésből bármit is figyelmen kívül hagyunk, lehetetlenné válik a megmenekülés. Ugyanaz történik, ami az emberi család többi részével történt Noé idejében. Az ő magatartásukról és annak következményeiről Jézus ezeket mondta: „Semmit sem vettek észre, amíg el nem jött a vízözön és mindnyájukat el nem söpörte” (Máté 24:39). Az ilyenek számára nem volt lehetőség a megmenekülésre, mert nem ismerték fel a veszélyhelyzetet és nem fordítottak figyelmet a megmeneküléssel kapcsolatos utasításra, amelyet a megmenekülésről Gondoskodó’ adott Noé által.

12. Az 1Péter 3:20 szerint hogyan menekült meg a „nyolc lélek” Noé napjaiban?

¹² Ebben a beszámolóban még egyéb dolog is különös figyelmet érdemel. Vajon hogyan menekült meg az a „nyolc lélek”? Alaposan figyeljük meg Péter apostol válaszát: Azok ,biztonságban átjutottak a vízen’ (1Pét 3:20). Ők benne voltak a ,dolgok sűrűjében’ és nem azáltal menekültek meg, hogy elragadták őket a földről, mondjuk egy holdutazás során. Amint látni fogjuk, hasonló helyzet állhat fenn azoknál, akik ma Jehovát szolgálják.

LÓT MEGMENEKÜLÉSE SZODOMÁBÓL

13. Hogyan lett Lót Szodoma lakója?

¹³ Vizsgáljuk meg most Lót menekülését Szodomából. Idézzük fel az előzményeket. Mivel kevés volt a legelő az állataik számára, Ábrahám alkalmat adott Lótnak, hogy válasszon: merre akar menni. „Ekkor Lót az egész Jordán vidékét választotta, és Lót áthelyezte táborát kelet felé. . . . Végül Szodoma közelében ütötte fel sátorát. Szodoma férfiai pedig rosszak voltak és durván vétettek Jehova ellen.” Lót biztosan értesült Szodoma lakóinak rossz hírnevéről. De az anyagi jólét lehetősége rejlett abban a vidékben, mivel „bővizű terület volt . . . olyan volt, mint Jehova kertje” (1Móz 13:5–13).

14. A sürgős figyelmeztetés esetében hogyan reagáltak: a) Lót vejei? b) maga Lót is két alkalommal? c) Lót felesége?

¹⁴ Kellő időben két angyal érkezett emberi testet öltve Szodomába és elmondta Lótnak Jehova döntését, hogy „elpusztítja a várost”. Lót azonnal figyelmeztette jövendőbeli vejeit. De vajon ők felismerték a veszélyhelyzetet és azt, hogy sürgősen el kell futniuk onnan? Ez volt ugyanis a sikeres menekülés első feltétele. Nem, nem ismerték fel, hanem a „vőinek szemében úgy tűnt, mintha tréfálna” (1Móz 19:12–14). Virradatkor „az angyalok sürgetni kezdték Lótot”, hogy azonnal cselekedjen. És vajon hogyan reagált? „Még késlekedett.” De „mivel Jehova szánalmat érzett iránta, az angyalok gyorsan kivezették Lótot, a feleségét és leányát a városból. Azután így sürgették őket: „Menekülj a lelkedért! Ne nézz hátra. . Menekülj a hegyes vidékre, nehogy elsöpörtess!” Hogyan reagált ismét Lót? „Ekkor azt mondta nekik Lót: Kérlek ne úgy, Jehova! . . . Imhol kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek, és nem nagy dolog ez. Engedd kérlek, hogy oda meneküljek — ugye nem nagy dolog ez? — és a lelkem életben marad.’” Jehova irgalomteljes együttérzése folytán Lót kérése meghallgatásra talált és ő Coár városába menekült. De mi történt Lót feleségével? Szándékosan nem akarta tudomásul venni a kifejezett utasításokat. „A felesége kezdett körülnézegetni mögötte és sóoszloppá vált” (1Móz 19:15–26).

15. a) Vajon Lót saját magának köszönhette a megmenekülését? b) Milyen kérdések merülhetnek fel Lót megmenekülése kapcsán?

¹⁵ Mit tanulhatunk mindebből? Vajon teljes egészében Lóton múlott, hogy sikerült megmenekülnie? Egyáltalán nem, mert Ábrahám irgalomért való buzgó könyörgésének is nagy szerepe volt ebben (1Móz 18:20–33). Ennek megfelelően, „amikor Isten elpusztította a vidék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról és lépéseket tett, hogy Lótot kiküldje a veszedelemből” (1Móz 19:29). Azonkívül Isten azért szabadította meg Lótot, mivel az mint „igazságos férfi” egyáltalán nem rokonszenvezett a „törvénnyel dacoló . . . emberek” gonosz viselkedésével, akik között lakozott (2Pét 2:7). Igaz, Lót nem sietett kimenekülni Szodomából, ahová bizonyos érdekei kötötték. Sürgetni kellett őt, sőt, kézen fogva kellett kivezetni (1Móz 19:16). Amikor Lót menekülésére gondolunk, feltehetjük magunknak a kérdést: Valóban nem rokonszenvezünk az istentelen, a törvénnyel dacoló emberekkel? És a megmenekülésünk érdekében vajon készek vagyunk nagyobb súlyt helyezni a szellemi érdekeinkre, mint a feltételezett anyagi előnyökre? (Máté 6:33).

16. Milyen ellentétes reagálást fedezhetünk fel Lót és Ábrahám esetében?

¹⁶ Ellentétben Lót vonakodásával, amikor nem óhajtott gyorsan menekülni, nézzük mi történt, amikor „Isten próbára tette Ábrahámot” és azt mondta neki, hogy áldozza fel szeretett fiát, Izsákot égőáldozatul. Igaz, itt nem jött szóba a menekülés gondolata. De hogyan reagált Ábrahám? Vajon késlekedett? Vagy talán alkudozni kezdett valamilyen másféle áldozat lehetőségéről? Nem! „Felkelt akkor Ábrahám jókor reggel” és nyomban elindult a háromnapos útra, Izsákkal az oldalán. Egészen odáig ment, hogy „fogta a kést, hogy megölje a fiát”, amikor Isten hirtelen közbelépett és Izsák életben maradt (1Móz 22:1–14).

17. a) Ha elgondolkodunk a most megtárgyalt dolgokon, milyen tanulságot szívlelhetünk meg ezekből? b) Jézus mely szavai segítenek nekünk mint az ő követőinek felmérni a dolgok jelen rendszeréhez viszonyított helyzetünket?

¹⁷ Íme egy tanulság, amit jól meg kell szívlelnünk. Ne kövessük csupán passzív módon az igazságos utat, megelégedve azzal, hogy kerüljük a valóban gonosz viselkedést. Sohase késlekedjünk és ne azt nézzük, milyen közel maradhatnánk a dolgok gonosz rendszerének határvonalához, fenntartva vele a jó viszonyt és keresve minden anyagi előnyét, s a lehető legtöbb élvezetet merítve belőle. Jézus követői nem viselkedhettek világiasan és az abból is kiderül, amit Krisztus mondott Istenhez intézett imájában: „Nekik adtam a te beszédedet, de a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (Ján 17:14).

HOGYAN SIKERÜLHET MEGMENEKÜLNÜNK?

18. Hogyan kapcsolta össze Jézus Noé és Lót történetét és vajon ránk is vonatkozik ez napjainkban?

¹⁸ Egy alkalommal Jézus szoros össze függésbe hozta Noé és Lót történetét s azt mondta, hogy az prófétai előképe volt annak, ami „az ember Fiának jelenlétekor” történik. Bár bizonyos vonatkozásban beteljesedtek Jézus korának nemzedékén, még egy nagyobb méretű beteljesedésük is lesz napjainkban, ebben a „végidőben” (Luk 17:26–33; Dán 12:1–4). „Lót napjaiban” — a Biblia szerint — az emberek nem csupán ettek és ittak, mint Noé idejében, hanem adtak és vettek, ültettek és építettek. Mennyire így van ez ma is, amikor oly könnyű teljesen belemerülni az élet mai dolgaiba! Bizony, ma sokkal nagyobb, mint bármikor azelőtt az a káros nyomás, amelyet az infláció és a nacionalizmus okoz a csábítások minden formájával együtt, hogy „a magad dolgával törődj” és mindenki haladjon együtt a világgal.

19. A földre vonatkozó nagy próféciájában, hogyan vázolta Jézus a fenyegető helyzet kialakulását és utána mire szólította fel tanítványait?

¹⁹ Nézzük most Jézus próféciáját, amely leírja azoknak a dolgoknak a felhalmozódását, amelyek a mi napjainkban fognak bekövetkezni, igen fenyegető és veszélyes helyzetet teremtve, amelyből nagyon sürgős a menekülés. Beszélt a „nemzetek gyötrődésé”-ről, „mialatt az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek”. Mindez a „nagy nyomorúságban” éri el a tetőpontját, amikor a Sátán, egei és földje’ elmúlnak (Luk 21:10–33; Máté 24:21; 2Pét 3:7). Ezután következik a nagyon időszerű figyelmeztetés: „De ügyeljetek magatokra, hogy szívetek soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás vagy az élet aggodalmai miatt és meglepetésszerűen, hirtelen rátok ne jöjjön az a nap, mint egy tőr. Mert eljön az mindazokra, akik a föld színén laknak. Maradjatok tehát éberek és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön megmenkülnötök mindazoktól a dolgoktól, amelyeknek meg kell történniük és megállhassatok az ember Fia előtt” (Luk 21:34–36).

20. a) Hogyan mondhatjuk, hogy Noé mindig „az igaz Istennel járt”? b) Hasonlóképpen mire kell vigyáznunk nekünk is?

²⁰ Hogyan fogunk hát megmenekülni? Nos, nem úgy, hogy kiragadnak bennünket a cselekvés színteréről. Inkább Noé példáját kell utánoznunk, aki gondosan ügyelt arra, hogy engedelmesen elvégezze az építést, majd pedig családjával együtt bemenjen az isteni gondoskodás színhelyére, a bárkába. Azok alatt a nehéz évek alatt megmaradt a Jehova előtti helyeselt állapotában. „Noé az igaz Istennel járt” (1Móz 6:9). Noéhoz hasonlóan nekünk is el kell ismernünk, hogy igen fenyegető a helyzet, amelyből sürgősen ki kell menekülnünk. Ugyancsak a hithű férfiúhoz hasonlóan gondosan engedelmeskednünk kell a „megmenekülésről Gondoskodó” parancsának, s követni az isteni utasításokat ezekben a vészterhes időkben. Egyrészt kerülnünk kell, hogy könnyelműen engedjünk a túlzások iránti csábításnak vagy elnehezedjünk a mindennapi élet gondjai következtében, ami álmos és késlekedő magatartást eredményezne. Így elvesznénk, amikor tőrként hirtelen eljön ránk az a nap. Másrészt, minden időben legyünk éberek és maradjunk szellemileg ébren, imateljesen Isten elé járulva buzgó könyörgésekkel. Semmi kétség nem lehet az elménkben azt illetően, hogy melyik oldalon állunk: Isten Királyságának és az ő Királyának, Krisztus Jézusnak oldalán (Máté 6:31–34).

21. Hogyan kapunk buzdítást arra, hogy mindig helyeselt állapotban maradjunk?

²¹ Feltétlenül szükséges, hogy igyekezzünk megtartani helyeselt állapotunkat az ember Fia, Jézus Krisztus előtt, éppen ezekben a válságos időkben. Ez talán megpróbáltatásokkal jár, de nem lesz nehezebb annál mint amit képesek vagyunk elviselni, ha éberek és engedelmesek maradunk. Pál apostol arról biztosít minket: „Hű az Isten és nem engedi, hogy azon felül legyetek megpróbálva, amit elviselhettek, hanem a próbával együtt kivezető utat is készít, [nem azért hogy szükségszerűen kikerüljetek abból a helyzetből, hanem azért ] hogy képesek legyetek elviselni azt.” Ki kell tehát fejleszteni magunkban a kitartást, hogy úrrá lehessünk a kísértéseken és próbákon és hűségesen „megállhassunk” most, a dolgok rendszerének befejezésekor’ (1Kor 10:11–13; Máté 24:3).

22. Hol keressük a vezetést, hogy megmenekülhessünk, és miért éppen ott?

²² De mondhatunk-e még valamit válaszul arra kérdésre: Hogyan fogunk megmenekülni? Hová fogunk elfutni? Igen, mondhatunk, és ebből a célból vizsgáljuk tovább a mi Istenünk, Jehova Szavát, aki jól ismeri szükségleteinket és gondoskodik rólunk, ha alázatosan arra törekszünk, hogy ő vezessen minket (1Pét 5:6, 7).

[Képek a 11. oldalon]

Noé és családja figyelembe vette Isten figyelmeztetését

[Kép a 12. oldalon]

Az angyali figyelmeztetés figyelembevétele Lót napjaiban