Mózes első könyve hitre, reménységre és bátorságra ösztönöz
Jehova Tanúi június hónapban kezdik meg a bibliai Genezis könyvének tanulmányozását. Egy ideig ez lesz a hetenkénti Teokratikus Szolgálati Iskola tananyaga. Hogy segítséget adjunk a Biblia megértéséhez, most közzétesszük ezt a cikket, és reméljük, hogy választ ad sok olyan kérdésre, ami felvetődhet a Genezissel kapcsolatban, amely a Szent Iratok valóban lenyűgöző és hitépítő része.
JEHOVA csak azoknak örül, akik fenntartás nélkül hisznek őbenne. És bizony joggal hisznek, mert ő a „reményt adó Isten”, nagyszerű ígéretei pedig sohasem hiúsulnak meg. Igaz, amíg az ígéretek teljesedésére várunk, sok nehézséggel és megpróbáltatással találkozhatunk. De akik ’Jehovára várnak’, bátrak lehetnek: ő mindig megóvja azokat, akik híven szolgálják őt (Róma 15:13; Zsoltárok 31:23, 24; Károli: 31:24, 25; Zsidók 11:6).
Minderre bőven találunk bizonyítékot a bibliai Genezis könyvében. Mózes i. e. 1513-ban írta ezt a könyvet a Sínai pusztában. Isten Szavának ez az értékes része hitre, reménységre és bátorságra ösztönöz.
Röviden a könyv tartalmáról
Évmilliárdokra visszatekintve, a Genezis könyve ezekkel a szavakkal kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet”: a mennyei és a földi dolgokat. A földet lakhelyül alkotta az ember számára s az ember tökéletes állapotban állt a Teremtő előtt. Bár az ember a bűn miatt elvesztette a Paradicsomot, Jehova reménységet adott neki, amikor előre bejelentette a „mag”-ot, aki majd szét fogja zúzni a kígyó fejét. Az igazságos Ábel hittel mutatott be Istennek elfogadható áldozatot. Testvére azonban meggyilkolta őt. Így lett Ábel Jehova első mártír tanúja (1Mózes 1:1—4:26).
Énok ’Istennel járt’, az isteni akarattal összhangban cselekedett. Az állapotok azonban teljesen megromlottak, amikor ’Isten angyal fiai’ földi nőket vettek feleségül, és létrehozták az úgynevezett nefilimeket. Noé azonban hittel, reménységgel és bátorsággal építette a bárkát, egyben figyelmeztette kortársait a közelgő vízözönre, és végül családjával együtt megmenekült. A vízözön előtti világ megsemmisült: új korszak kezdődött az emberek számára. Idővel Bábel tornyának építői próbáltak nevet szerezni maguknak, de kudarcot szenvedtek, amikor Jehova összezavarta nyelvüket és szétszórta őket a föld színén (1Mózes 5:1—11:9).
Hittel követve Isten utasításait, Ábrám elhagyja a Káldeai Úr városát, és sátorlakóvá lesz azon a földön, amelyet Jehova neki és utódainak ígér. Majd isteni közbeavatkozásra kerül sor a gonosz Szodoma és a szomszédos városok lakói ellen. Később, isteni ígéret alapján, megszületik Izsák. Évekkel később azonban Ábrahámra nagy próba következik, amikor Jehova arra utasítja, hogy áldozza fel saját fiát. Ámde egy angyal megállítja őt cselekvése közben, így nem kell végrehajtania tettét. Most már nem kétséges, hogy Ábrahám hithű férfiú; ígéretet kap arra, hogy az ő magva által áldásban részesül a föld minden nemzete. Ábrahámot nagy szomorúság éri: a halál elragadja szeretett feleségét, Sárát, de Ábrahám a feltámadás biztos reményében tekinthet a jövő felé (1Mózes 11:10—23:20; Zsidók 11:8–19).
Ábrahám megbízza szolgáját, hogy készítse elő Izsák és Rebeka házasságát. Rebeka hisz Jehovában. Idővel megszüli az ikreket: Ézsaut és Jákobot. Ézsau megveti elsőszülötti jogát és eladja azt Jákobnak, aki később megszerzi magának atyja áldását. Jákob ezután Paddan-Aramba menekül, ahol feleségül veszi Leát és Ráchelt, és mintegy 20 éven át őrzi apósának, Lábánnak juhait, mielőtt családjával együtt elköltözne onnan. Jákob később egy angyallal viaskodik, megsérül, és nevét Isten Izraelre változtatja. Izrael továbbra is idegen lakosként él Kánaánban, az Ígéret földjén, mint biztos ígéret birtokában levő hithű férfi (1Mózes 24:1—37:1).
Az irigység arra indítja Jákob fiait, hogy testvérüket, Józsefet rabszolgának adják el. József Egyiptomban is hű marad Istenhez, kitart annak igazságos irányadó mértéke mellett, ezért börtönbe kerül. Idővel azonban kiszabadul, hogy Jehova segítségével megfejtse a fáraó álmát, amely hét bőséges esztendőt és hét éhínséges esztendőt helyez kilátásba. Józsefből Egyiptom élelmezési minisztere lesz. József testvérei Egyiptomban próbálnak élelmet szerezni, de nem ismerik fel Józsefet. Előbb próbának veti alá őket, végül pedig feltárja előttük kilétét. A hithű Jákob újra együtt lehet szeretett és elveszettnek vélt fiával, a pátriárka családja pedig letelepszik a termékeny Gósen földjén. Jákob a halálos ágyán megáldja fiait és megjövendöli, hogy a királyi jogar és a parancsnoki pálca sohasem távozik el Júdától egészen Silo megérkezéséig. Ez a jövendölés nagy áldások biztos ígéretét rejti magában az eljövendő századokra. Jákob földi maradványait Kánaánba szállítják és ott temetik el. Amikor pedig József 110 éves korában meghal, testét bebalzsamozzák és az Ígéret földjére szállítják (1Mózes 37:2—50:26; 2Mózes 13:19).
Ha figyelmesen elolvasod a Genezis könyvét, nagy hasznot meríthetsz belőle, mivel ez a hit, reménység és bátorság története. Ámde olvasás közben bizonyára felvetődnek benned bizonyos kérdések. Ezek közül néhányra választ kaphatunk, ha közelebbről is megvizsgáljuk a Biblia legelső könyvét.
A vízözön előtti világ
•1:26 — Hogyan teremtetett az ember Isten képmására és hasonlatosságára?
Isten formája ismeretlen az ember előtt (5Mózes 4:15–20). Az ember abban az értelemben teremtetett Isten képmására és hasonlatosságára, hogy kapott Isten tulajdonságaiból: az igazság, bölcsesség, hatalom és szeretet tulajdonságából (5Mózes 32:4; Jób 12:13; Ésaiás 40:26; 1János 4:8). Mivel ezek a tulajdonságok Isten Fiában, az Igében is megvannak, Jehova joggal intézte hozzá ezeket a szavakat: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (János 1:1–3, 14).
•4:17 — Kain honnan vett magának feleséget?
Ádámnak „fiai és leányai születtek” (1Mózes 5:4, Katolikus fordítás). Kain tehát egyik lánytestvérét vette feleségül. Később Isten törvényt adott az izraelitáknak és abban megtiltotta a test szerinti fiú- és lánytestvérek közötti házasodást (3Mózes 18:9).
•6:6 — Milyen értelemben ’bánta meg’ Jehova, hogy embereket teremtett?
A „megbánta” szóval fordított héber kifejezés itt a megváltozott magatartásra vagy szándékra utal. Jehova tökéletes, ezért nem követett el hibát, amikor megteremtette az embert. Megváltozott azonban a magatartása, az emberrel kapcsolatos hozzáállása a vízözön előtti gonosz nemzedékkel szemben. Isten a Teremtőjükből az elpusztítójuk lett, mivel nem tetszett neki a gonosz viselkedésük. Jehovát elszomorította, hogy az emberi gonoszság miatt az élet ily nagyméretű pusztulását volt kénytelen előidézni, mégis meg kellett tennie igazságos irányadó mértékére való tekintettel. Az a tény, hogy megkímélt emberi életeket, azt mutatja, hogy a ’megbánása’ csak azokra korlátozódott, akik szavakban és tettekben is gonosszá lettek (2Péter 2:5, 9).
Az emberiség új korszakba lép
•8:1 — Ha a fák elpusztultak a vízözönben, vajon honnan vette a galamb az olajfalevelet?
A vízözön természetesen sok fát tönkretett. Ennek ellenére a görög filozófus és természettudós, Teofrásztusz, valamint a római természettudós, Idősebb Plinius elbeszéléséből megtudjuk, hogy az olajfa a Vörös-tenger víze alatt is tovább nőtt, sőt zöld leveleit is megőrizte. Tehát egy olajfa tovább élhetett néhány hónapon át a víz alatt a vízözön idején. Amikor pedig a víz apadni kezdett, az olajfa ismét kiemelkedett a vízből, levelet hajtott, amiből a galamb könnyen letéphetett.
•9:24, 25 — Miért Kánaánt átkozta meg Noé, amikor Kám volt a bűnös?
Igen valószínű, hogy Kánaán valamilyen perverz visszaélést követett el nagyapja, Noé személyével kapcsolatban s ennek Kám szemtanúja volt, de nem akadályozta meg. Sőt, úgy tűnik, hogy Kám még el is terjesztette a történetet, míg Sém és Jáfet inkább igyekezett betakarni atyját. Ők tehát áldásban részesültek, a valószínű vétkest Noé megátkozta, a történet elterjesztője, Kám pedig a leszármazottjára hozott szégyen miatt szenvedett. Bár az Írások nem tárnak fel minden részletet, a lényeg az, hogy Jehova elmondatott Noéval egy próféciát, és az be is teljesedett, amikor a kánaániták, akiket az izraeliták nem pusztítottak el, Sém leszármazottainak szolgáivá lettek (Józsué 9:23; 1Királyok 9:21).
•10:25 — Hogyan ’osztották fel’ a földet Péleg idejében?
Péleg i. e. 2269-től 2030-ig élt. Neve azt jelenti: felosztás, megosztottság. Ezt a nevét születésekor kapta, és prófétailag utalt egy hatalmas változásra, amik még az élete folyamán bekövetkezett. Akkor történt ugyanis, hogy a „földet” [vagyis a „föld lakosságát”] felosztották. A bibliai elbeszélés arra mutat, hogy az „ő napjaiban” Jehova hatalmas méretű megosztottságot idézett elő azzal, hogy összezavarta Bábel építőinek nyelvét és ’szétszórta őket az egész föld színén’ (1Mózes 11:9; lásd még 10:1, 6, 8–10; 11:10–17).
Megingathatatlan hitű pátriárkák
•15:13 — Hogyan történt meg Ábrahám leszármazottainak előre megjövendölt 400 éves nyomorgattatása?
A nyomorgatásnak ez az időszaka i. e. 1913-tól 1513-ig tartott. Amikor Ábrahám fiát, Izsákot mintegy ötéves korában, i. e. 1913-ban elválasztották, féltestvére, Izmael (aki akkor körülbelül 19 éves lehetett) ’kicsúfolta’ őt. Ábrahám örökösének ez a kigúnyolása elég súlyos lehetett, ami Sára reagálásából és abból is látható, hogy Jehova helybenhagyta Hágárnak és fiának, Izmaelnek eltávolítását (1Mózes 21:8–14; Galata 4:29). A nyomorgatás 400 éves időszaka i. e. 1513-ban ért véget, amikor az izraeliták megszabadultak Egyiptom szolgaságából.
•19:30–38 — Vajon Jehova elnézte Lót lerészegedését, valamint azt, hogy fiakat nemzett két leányának?
Jehova sem a vérfertőzést, sem a részegséget nem nézi el (3Mózes 18:6, 7, 29; 1Korinthus 6:9, 10). Azonkívül Ábrahám unokaöccse, Lót szintén elítélte Szodoma lakóinak „törvénytelen cselekedeteit”, és nyilván bántotta őt az a helytelenség is, amibe ő maga belekeveredett, hiszen a szívek Vizsgálója „igazságos” embernek minősítette őt (2Péter 2:8). Az a tény, hogy a leányai leitatták Lótot, önmagában is arra enged következtetni, hogy tudták: apjuk sohase egyezne bele józan állapotban velük elkövetett szexuális cselekménybe. De mivel idegenek voltak abban az országban, Lót leányai azt gondolták: ez az egyedüli módja annak, hogy elejét vegyék Lót családja kihalásának. A bibliai történet megírásának nem az volt a célja, hogy erotikus gondolatokat ébresszen, hanem hogy feltárja, milyen kapcsolat fűzte a moabitákat és az ammonitákat Ábrahám utódaihoz, az izraelitákhoz.
•28:12, 13 — Mit jelentett Jákobnak a ’létrával’ kapcsolatos álma?
Ez a ’létra’ (amely valószínűleg úgy nézett ki, mint egy felfelé ívelő lépcsősor) azt jelentette, hogy kapcsolat van a föld és a menny között. Megmutatta, hogy angyalok szolgálnak Jehova és az általa helyeselt emberek között. (Vö. János 1:51.)
•31:19 — Mi volt az a terafim, amelyet Ráchel ellopott Lábántól?
Terafimnak hívták a házi isteneket vagy bálványokat. A Mezopotámiában előkerült régészeti leletek azt mutatják: az effajta szobroknak jelentős szerepük volt abban, hogy kié lesz a családi örökség. Valószínűleg ez járhatott Ráchel eszében, és úgy gondolta, hogy jogosan tulajdonítja el a házi isteneket, mivel atyja, Lábán méltatlan módon bánt férjével, Jákobbal (1Mózes 31:14–16). De semmi nem utal arra, hogy Jákob valaha is megpróbálta volna felhasználni e házi bálványokat a családi örökség megszerzésére. Végül is ezeknek a házi bálványoknak a sorsa eldőlt, amikor Jákob elásta a háza népe birtokában levő idegen bálványisteneket (1Mózes 35:1–4).
•44:5 — Valóban ’jósoltatott-e’ József egy bizonyos pohárból?
József elhatározta, hogy próbára teszi testvéreit, akik nem ismerték fel őt. Ezért megparancsolta szolgáinak, hogy töltsék meg a zsákokat gabonával, mindegyik zsák szájánál helyezzék el belül a zsák tulajdonosának pénzét, Benjamin zsákjába pedig rejtsék el József ezüstpoharát. Mindebben József egy pogány ország tisztviselőjeként mutatkozott meg. Ezért a pohár, s amit azzal kapcsolatban mondtak, nyilván a fortélyhoz tartozott. József mint Jehova hű imádója a valóságban sohasem használta a poharat a jövendő kutatására, mint ahogy Benjamin sem lopta el soha a valóságban.
•49:10 — Van-e különbség a jogar és a parancsnoki pálca között?
Igen. A jogar olyan botféleség, amelyet az uralkodó a királyi hatalom jelképeként vagy jelvényeként visel. A parancsnoki pálca egy hosszú bot, amely a parancskiadási hatalom jelvényéül szolgál. Amikor Jákob mind a kettőre utal, nyilván azt akarja mondani, Júda törzsénél jelentős tekintély és hatalom marad Silo eljöveteléig. Júda ezen leszármazottja ugyanis Jézus Krisztus, akit Jehova mennyei uralkodási joggal ruházott fel. Krisztus királyi hatalommal rendelkezik, egyben parancsadási hatalmat is gyakorol (Zsoltárok 2:8, 9; Ésaiás 55:4; Dániel 7:13, 14).
A hit, reménység és bátorság alapja
Mózes első könyve alapot ad nekünk a hitre, a reménységre és a bátorságra. A Jehova iránti hitre, valamint arra ösztönöz, hogy a megígért „mag” áldásaiban reménykedjünk (1Mózes 3:15; 22:18). A könyv abban is segít nekünk, hogy bátran nézhessünk szembe a jövővel, miként Jehova ókori tanúi tették.
Jehova akkori szolgái „jobb hely után vágyódtak . . . , mennyei tulajdonban levő hely után”, Jehova pedig „várost készített számukra” (Zsidók 11:15, 16). Ahogyan ők várták a Királyság-elrendezést, bárcsak mi is abban reménykednénk! És Jehova akkori tanúihoz hasonlóan, bárcsak nekünk is igazi hitünk, reménységünk és bátorságunk lenne!
[Képek a 30. oldalon]
Jákob és Ézsau
József
Ábrahám és Izsák
Káin és Ábel
Noé