Olvasók kérdései

● Miért mondja Az Őrtorony 1979. november 15-i [angol] száma (a 26, 27. oldalon), hogy az „Újszövetség” már működésének a végéhez közeledik, holott a Zsidók 13:20 úgy beszél róla, mint „örökké tartó szövetség”-ről?

Az Őrtorony kijelentette: „Az újszövetség már nyilvánvalóan működésének a végéhez közeledik a 144 000 szellemi izraelita létrehozásában, akik elnyerik Isten elismerését, mivel Jézus Krisztus társaiként egyesülnek a mennyei Királyságban, az emberiség eszményi Kormányzatában. Amikor ezek közül az elismert szellemi izraeliták közül az utolsók is megszűnnek ’emberek’ lenni a földi haláluk és feltámadásuk következtében, hogy azután részt vehessenek a mennyei Királyságban, akkor Jézus Krisztus közbenjárói szerepe is véget ér.”

Figyeljük meg, hogy Az Őrtorony nem mondja, hogy ennek az újszövetségnek az áldásai megszűnnek. A földön élők örökké tartó időn át hasznot merítenek abból a tényből, hogy ez az újszövetség betöltötte a célját az Isten 144 000 szellemi fiának a létrehozásával, akik a Krisztus társörököseiként uralkodnak majd a mennyekben. Hogy ezt szemléltessük: Egy ember szerződést köthet egy másikkal, hogy építsen neki egy házat. A ház felépítése a meghatározott tervrajz szerint megtörténik, a költségeket kifizetik s ezzel a szerződés teljesítve van, de a szerződés előnyei meghatározatlan ideig a jövőben is érvényesülnek a ház használata által.

A Zsidók 13:20-ban Pál apostol arról beszél, hogy Jehova „feltámasztotta a nyáj nagy pásztorát egy örökké tartó szövetség vérével [görögül: di·a·the’ke ai·o’ni·os], a mi Urunk Jézust”. A The Emphatic Diaglott ezt így fordítja: „egy aioniánus Szövetség vérével” (sorközi fordítás: „korszakig tartó”). Ugyanezt a görög kifejezést használták a Septuaginta Fordítás fordítói, amikor a 2Mózes 31:16-ban szereplő héber berith’ ’oh·lam’ szavakat fordították a Szombat-törvényre utalva (mely a Törvényszövetség része), amely véget ért, jóllehet számos fordítás erről is úgy beszél, mint „örökké tartó szövetség”-ről (2Móz 31:17; LXX; Kol 2:13–16). Hasonlóképpen az Áronnal és fiaival kötött szövetség egy „örökké tartó [héberül: ’oh’lam; görögül ai·o·ni’a] papságra” (American Standard Version), csupán „határtalan időre” szólt (Újvilág fordítás). (2Móz 40:15; 4Móz 25:13; Zsid 7:11, 12.)

A héber oh·lam’ és az annak megfelelő görög ai·o’ni·os szó azt is jelentheti, mindörökké, abban az értelemben, hogy valami soha nem ér véget, vagy azt is jelentheti, hogy valami a meghatározatlan, határtalan jövőben is tart. A mózesi törvényszövetség és a lévita papságra vonatkozó szövetség véget ért meghatározatlan ideig tartó létezés után, mivel betöltötte a célját, ámde örökké tartó előnyökkel. Hasonlóképpen az újszövetség is lejár, amikor az összes felkentek halhatatlan mennyei életre támadnak fel.

Hasonlóképpen Jehova kijelentette, hogy az ’áldás magvával’ kapcsolatosan Ábrahámnak tett ígérete „határtalan ideig tartó szövetség” lesz [héberül: ’oh·lam’; görög Septuaginta, ai’o’ni·on]; „örökké tartó szövetség” (American Standard Version). (1Móz 17:7; 22:18.) Jehova bevégezte a mózesi törvényszövetséget, amikor a kínoszlopra szegezte azt, s az újszövetség lépett a helyébe, mint az ábrahámi szövetség kiegészítője. Mivel „határtalan ideig” tartó, az Ábrahámmal kötött szövetség akkor lesz betöltve, amikor az ’Ábrahám magvá’-t másodlagosan képező utolsó személy is megkapja mennyei jutalmát, és ez a „mag” — Krisztus és 144 000 uralkodó társa — bevégzi ezeréves küldetését, tudniillik életadó előnyökről s tökéletes kormányzatról gondoskodik az emberiség számára (Gal 3:16, 19, 29; Jel 14:1; 20:6; 1Kor 15:24, 28).

● Mire gondolt Pál apostol, amikor azt mondta, hogy a korinthusiak közt létező szekták nyilvánvalóvá teszik a helyeselt egyéneket?

A másoktól hallott beszámolók alapján Pál apostol ezt írta: „Hallom, hogy amikor összegyűltök, a gyülekezetben szakadások vannak köztetek, és részben el is hiszem ezt. Mert szektáknak is kell lennie köztetek, hogy a helyeseltek nyilvánvalóvá legyenek köztetek.” — 1Kor 11:18, 19.

Pál apostol felismerte, hogy a jelentések nem minden esetben adnak tényleges képet a való helyzetről. Mivel azonban személyesen ismerte a korinthusi gyülekezetet, tudta, hogy a hozzá eljutott információ az igazság elemeit tartalmazta. Ezért mondhatta: „Részben el is hiszem azt.” Ebből arra következtetett, hogy szakadásoknak vagy szektáknak kell létezniük a korinthusiak között. De éppen az ilyen szakadások hozzák a felszínre azokat, akik Isten nézőpontja szerint elismert egyének.

Amikor szakadások keletkeznek, bizonyos egyének gyakran megpróbálnak követőkből tábort kiépíteni maguknak. Az elégedetlenség szelleme és a kiválóság vagy az elismerés vágya hamarosan nyilvánvalóvá lesz náluk. De az olyan személyek, akik a Legfelségesebb elismert szolgái, továbbra is alázatosan szolgálják hívőtársaikat. Szavaik és tetteik által kinyilvánítják szent meggyőződésüket, hogy az Úr Jézus Krisztus a keresztény gyülekezet feje. Nem azonosítják magukat olyanokkal, akik tökéletlen embereket magasztalnak, de nem is próbálják megnyerni maguknak az emberek elismerését.

Azok, akik valóban Isten helyeselt szolgái, kerülik azt, amivel elősegíthetik a szakadások kialakulását és nem kívánnak részt venni az ilyesmiben. Amikor tehát szekták alakulnak, az ilyen helyeselt egyének mindent elkövetnek az egység és a szeretet előmozdítása érdekében. Igen, az igazságszerető emberek azzal tűnnek ki, hogy kerülik a pártoskodás szellemét és továbbra is segítenek másoknak is értékelni, mennyire szükséges a Jézus Krisztus fősége alatti egység. Íly módon a szekták vagy szakadások valóban arra szolgálnak, hogy azonosítsák az őszinte hívőket, azokat, akiket tiszta indíték vezérel.