A hiányzó név titkának megfejtése
AMIKOR az izraeliták vezetője, Mózes mintegy 3500 évvel ezelőtt elkezdte megírni az emberiség történetét, természetesen anyanyelvét, a hébert használta. Az a megírt történet a Héber Iratok 39 könyve közül az első 5 könyvet alkotja. Népszerű nevén Ótestamentumnak vagy Ószövetségnek is nevezik. Azok az Írások közel 7000-szer tartalmazzák Isten megkülönböztető, tulajdon nevét. S vajon melyik ez a név?
A név annyira szent, hogy annak használatával kapcsolatban Isten a következő parancsot adta Izraelnek: „Ne ejtsd ki Jahvé [Héberül: יהוה], a te Istened nevét, hogy helytelenül használd azt” (2Mózes 20:7, The Jerusalem Bible). „Ne használd tiszteletlenül Jehova, a te Istened nevét!” (The Living Bible). Felismered a „Jahvé” vagy a „Jehova” nevet? Vagy talán szokatlanul cseng ez a név a te fülednek?
De figyeld meg a parancsolatot. Vajon megtiltotta Isten nevének használatát vagy kiejtését? Nem. Egyértelműen csak annak helytelen használatát tiltotta meg!
Vajon miért nem ellenőrzöd ezt az írásszöveget — a 2Mózes 20:7. versét — a saját Bibliádban? Bizonyára meglepne. A legtöbb fordításban többé-kevésbé így szól: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” (Károli fordítás). „Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába” (1979, Katolikus fordítás). „Ne mondd ki hiába az ÚRnak a nevét” (Ökumenikus fordítás, 1975).
Nos, nem figyeltél meg valami különöset? Igen, a legtöbb bibliafordításból hiányzik az isteni név! A kereszténység és a judaizmus legnépszerűbb fordításainak sok millió példányánál kihagyták, törölték a világegyetem legfontosabb nevét. Hát nem különös ez?
Talán valamilyen félreértés történt? Vagy szándékos kísérlet arra, hogy leminősítsék, jelentéktelenné tegyék a Legfőbb Úr, Jehova nevét? Ez utóbbi esetben a legsúlyosabb csalással állunk szemben, ami kihatással van az embernek Teremtőjéhez fűződő kapcsolatára.
Vajon használták-e a nevet a régi időkben?
Már az emberi történelem kezdetétől használták az Isten nevét. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy a bibliai történelmi feljegyzés azt mondja: „Ekkor Ádám érintkezett Évával, feleségével, aki teherbe esett. Idővel megszülte Káint, és azt mondta: ’Férfit szültem Jehova segítségével.’” A The NIV Interlinear Hebrew-English Old Testament-ben ez a következőképpen látható:
אֶת־ קַיִן וַתֹּאמֶר קָנִיתִי
szültem és mondta Kain ***
אִישׁ אֶת־ יְהוָה ׃ וַתֹּסֶף
és ő így folytatta (2) Jahve val férfi
Itt Isten megkülönböztető neve világosan látható, éspedig ebben a formában: Jahvé (1Mózes 4:1).
Vajon mit mutat ez? Azt, hogy a föld legelső emberi lakói már ismerték Teremtőjük személyes nevét. Ez a név azonosította továbbra is az egyedüli igaz Istent a teljes Héber Iratok megírása alatt, vagyis több mint ezer éven át. Ha ez így volt, önként felvetődik a kérdés: Hogyan, és mikor kezdődött el hát a „Jehova” vagy „Jahve” név elrejtésének gyakorlata?
Hatással volt-e a zsidó hagyomány a te Bibliádra?
Igen nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen mikor kezdték elhagyni Isten nevének használatát. Némi bizonyíték amellett szól, hogy ez az i. sz. 70-es év előtt történt s valamiféle babona alakult ki a hagyományhoz ragaszkodó zsidók között, aminek következtében kezdték kerülni Isten személyes nevének kiejtését. Miután évszázadokon át használatban volt az isteni név, a zsidó vallási hatóságok úgy döntöttek, hogy ez a név túlságosan szent ahhoz, hogy ki szabadjon ejteni, és egyetlen módon lehet meggátolni a név helytelen használatát, éspedig úgy, ha egyáltalán nem ejtik ki ezt a nevet. Nos, ez a logika éppen olyan, mintha azért tiltanák be a házasságot, hogy elkerüljék a házasságtörést!
Ez a zsidó hagyomány vajon befolyásolta-e a kereszténység bibliafordítóit? Vajon dicsőítették-e Isten nevét, avagy inkább fenntartották a zsidó tévedést, és mellőzték az isteni nevet? Hiányos-e a Bibliád ezen a téren? Rövid pillantás néhány modern bibliafordításra máris választ ad ezekre a kérdésekre.
Az An American Translation kiadója (1923-as Smith-Goodspeed-féle kiadás) ezt írta: „Ebben a kiadásban az ortodox zsidó hagyományt követtük, és a „Jahvé” név helyett az „Úr” szót használtuk.” (A kiemelés tőlünk van!) A The New International Version (1978), előszavában kijelenti: A YHWH isteni névvel kapcsolatban . . . a fordítók elfogadták a legtöbb angol nyelvű fordításnál alkalmazott elvet, és a nevet az ’ÚR’ szóval helyettesítették.”
A Revised Standard Version (1952) — elvetve elődje, az American Standard Version (1901) jó példáját, amely következetesen használja a Jehova nevet — ezt a magyarázatot adja: „A mostani átdolgozott kiadás visszatér a King James Version (1611) módszeréhez, amely viszont a görög és a latin fordítók által felállított példát, valamint a zsinagógában a Héber Iratok olvasásánál régóta meghonosodott szokást követi.” (A kiemelés tőlünk van!)
A zsidó hagyomány kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy világszerte mellőzik a világmindenség legfontosabb nevét. És a kereszténység fordítóinak többsége boldogan követi ezt az eljárást. De vajon miért? Miért nem akarják, hogy megtaláld a saját Bibliádban a Jehova vagy a Jahvé nevet?
Mi volt hát az indíték?
David Clines, az angliai Sheffield Egyetem Bibliai Tanszékének előadója akaratlanul is megadja nekünk a fordítók indítékának kulcsát. A Theology című folyóiratban azt írja: „Egyik következménye annak, hogy a keresztény tudatból hiányzik a Jahve név, az a tendencia, amely a figyelmet Krisztus személyére összpontosítja, mint aki az istenség kizárólagos megnyilvánulása . . . Az olyan egyházi énekekben, mint például: ’Jézus a mi barátunk!’ . . . megtaláljuk a gyakorlatban azt, amit buzgón tagadnánk az elméletben: a háromság második személyének unitáriusi [vagy egyisten] fogalmát.” Majd Clines professzor így fejezi be: „Szinte az történt a gyakorlatban, hogy a trinitáriusi (vagyis háromszemélyű istenséget valló) teológia központi helyet biztosított Krisztus személyének és munkájának. Az Atya [Jehova] és a Szellem szerepe mind a teológiában, mind a liturgiában (szertartásokban) általában alá lett rendelve a Fiú szerepének.”
No és mi lett mindennek a végeredménye? A zsidók számára a Legfőbb Úr, Jehova név nélküli elvont fogalommá lett: ő „az Istenség”. Számos protestáns szemében az Atya személye elmerült Krisztusban, és a második helyre szorult a háromtagú Istenükben. A katolikus vallásgyakorlatban Jehovát nemcsak Jézus Krisztus szorította ki a helyéből, hanem Jézus Anyja, Mária is. Vajon miért? Azért, mert a trinitáriusi felfogás szerint Máriát „Isten anyjá”-nak tekintik. Ez kirekesztette Jehovát az átlag-katolikusok szeretetéből.
Te kinek tartod Jehovát? Igyekszel-e bensőségesen megismerni őt? Az ilyen irányú döntésed lényeges kihatással lesz egész jövődre, hisz Jehova kijelentette: „’És megszentelem az én nagy nevemet, amelyet a nemzetek között beszennyeztek, . . . és a nemzeteknek meg kell tudniuk, hogy én vagyok Jehova’ — ez a Legfőbb Úr, Jehova kijelentése —, ’amikor megszentelem magam közöttetek az ő szemük láttára’” (Ezékiel 36:23).
Az emberiség nagy szerencséjére, Jehova létrehozta az ő tanúit, akik ebben a huszadik században félelem nélkül hirdetik nevét és szándékát. Ha te is szeretnéd megismerni az élő és igaz Istent, Jehovát, keresd fel a környéken élő Jehova Tanúit, vagy fordulj e folyóirat kiadóihoz. Minden kötelezettség nélkül a részedről és teljesen ingyen örömmel segítenek, hogy megismerhesd a mennyei Atyát, Jehovát! (Ésaiás 43:10; Máté 6:9).
[Oldalidézet az 5. oldalon]
Isten kizárólagos neve közel 7000-szer jelenik meg a Héber Biblia szövegében. A te Bibliádban is benne van?