Leviticus — Jehova tiszta imádatára való elhívás

JEHOVA imádóinak szenteknek kell lenniük. Ez a bibliai könyv, a Leviticus (Mózes harmadik könyve) többször is ezt emeli ki. Például ezt olvassuk benne: „Én, Jehova, vagyok a ti Istenetek. Szenteljétek meg magatokat és bizonyuljatok szenteknek, mert én szent vagyok” (Leviticus 11:44; 19:2; 20:7, 26).

A Leviticust Mózes próféta írta i. e. 1512-ben a Sínai-hegyen. A megírt időtartam mindössze egy hónapot ölel fel. Az írás a sátortemplom felállításával kezdődik. Ez az izraelitáknak Egyiptom rabszolgaságából való kiszabadulásuk 2. éve első hónapjának első napján volt, és folytatódik „Egyiptom földjéről való kivonulásuk 2. éve második hónapjának első napjáig”, amikor Jehova elrendelte Mózesnek a nép összeszámlálását (4Mózes 1:1–3; 2Mózes 40:17). A könyv tartalma a tábori életet tükrözi, s részletezi, hogy ez a pusztában miből állt (3Mózes 4:21; 10:4, 5; 14:8; 17:1–5).

Jehova mai tanúi nincsenek a mózesi Törvény alatt, mert Jézus Krisztus halála eltette az útból a Törvényt (Róma 6:14; Efezus 2:11–16). Ezek után kérdezhetnénk: hasznosak lehetnek-e a keresztények számára a Leviticusban található rendelkezések? Ha igen, milyen módon? Mit tanulhatunk meg ebből a könyvből Jehova Istennek végzett imádatunkkal kapcsolatban?

Tartalma a szentséget emeli ki

Mózes harmadik könyve 1–7 fejezete az ajándékokkal és áldozatokkal foglalkozik. Az önkéntes égőáldozatokat teljes egészében Istennek mutatták be, mint ahogy Jézus Krisztus is teljesen feláldozta magát. Az önkéntes közösségi áldozat egy részét Istennek mutatták be az oltáron, egy másik részét viszont a papok, és egy további részét az áldozó fogyasztotta el. Összehasonlítás céljából a felkent keresztények számára Krisztus halálának Emlékünnepe is ilyen közösségi étkezés (3Mózes 1:1–17; 3:1–17; 7:11–36; 1Korinthus 10:16–27).

Az izraeliták kötelesek voltak vétekért és bűnökért áldozatot bemutatni. Az előbbi azt a célt szolgálta, hogy kiengesztelést szerezzen a tévedésből vagy nem szándékosságból elkövetett vétkekért, az utóbbinak viszont Istent kellett kielégíteni, ha ténylegesen megsértették őt, és/vagy a megbánó bűnös számára bizonyos jogokat kellett visszaállítani (3Mózes 4:1–35; 5:1–6, 7; 6:24–30; 7:17). Érdemes megfigyelni, hogy az izraeliták több ízben is emlékeztetve voltak arra, hogy a vért ne egyék meg (3Mózes 3:17; 7:26, 27). Ezenkívül ott voltak a vértelen terményáldozatok is, amelyeket Jehova bőkezűségének elismeréséül mutattak be (3Mózes 2:1–16; 6:14–23; 7:9, 10). A keresztények mindezeket a dolgokat azért kísérik élénk figyelemmel, mert a Törvényszövetség alatt elrendelt áldozatok mind Jézus Krisztusra, illetve az ő áldozatára vagy ebből az áldozatból származó jótéteményekre utaltak (Zsidók 8:3–6; 9:9–14; 10:5–10).

Ezután a papi rendtartás felsorolása következik. Mózes isteni utasításra Áront hivatalosan beiktatja főpapi tisztségébe, négy fiát pedig alpapi tisztségébe. A papság ezzel működésbe lép (3Mózes 8:1—10:20).

A következő részek a tiszta és tisztátalan dolgokra vonatkozó törvényeket ismertetik. Az evés szempontjából tisztának és tisztátalannak minősülő állatokra vonatkozó előírások védelmül szolgáltak az izraeliták számára, hogy elkerüljék a káros mikroorganizmusok okozta fertőzéseket, egyben szilárd korlátnak bizonyultak, ami elválasztotta őket a környező népektől. A rendelkezések ezenkívül kitértek a holttestek érintéséből származó tisztátalanságra, a nők szülés utáni tisztulására; foglalkoztak a leprásokkal kapcsolatos teendőkkel, sőt még a férfi magömléséből és a női menstruációból eredő tisztátalansággal is. Ezeknek a törvényeknek a figyelembe vétele azt hangsúlyozza, hogy mennyire fontos Jehova imádóinak szent életet élniük (3Mózes 11:1—15:33).

A legfontosabb vétekért való áldozatokat az évi engesztelési napon mutatták be. Többek között egy bikát áldoztak a papokért és Lévi egész törzséért. Izrael nem papi törzseiért egy kecskebakot mutattak be, ezt követte a nép bűneinek ráolvasása az élő kecskebakra, amelyet azután eleresztettek a pusztába. Mindkét kecskebakot vétekért való áldozatnak tekintették (16:5), és azt akarták ezzel kimutatni, hogy mindegyik külön-külön is egyet jelképez. Ennek megfelelően Jézus Krisztus nemcsak feláldozta magát, hanem magára vette mindazoknak vétkeit is, akikért áldozati halált halt (3Mózes 16:1–34).

Ezután a húsevésre és az (étel) áldozatokra vonatkozó rendelkezések következnek. Különösen figyelemre méltó a vérevés kifejezett tilalma Isten részéről. A vértől való tartózkodás a későbbi időben is irányadó mérték maradt mindazok számára, akik Jehovát szentségben imádták (3Mózes 17:1–16; Cselekedetek 15:28, 29).

A következő fejezetek a vérfertőzésre, a nemi elferdülésekre és a különböző utálatos szokásokra, például a bálványimádásra, spiritizmus gyakorlására, rágalmazásra, stb. vonatkozó bírói döntéseket is tartalmazzák. Mindezek azt emelik ki, mennyire szükséges szentségben imádni Jehovát. Ennek megfelelően a papoknak is szent életet kellett élniük. Többek között a papi rendtartás azt is szabályozta, kiket vehetnek el feleségül; mi számít számukra tisztátalanságnak, és mit ehetnek meg a szent dolgokból (3Mózes 18:1—22:33).

Ezután a három nagy évenkénti ünnep felsorolása következik: a kora tavaszi pászkaünnep, a késő tavaszi pünkösd, és az őszi sátorok vagy begyűjtés ünnepe. A későbbiekben rendelkezéseket olvasunk arról, hogy mit jelent Jehova szent nevének a meggyalázása, hogyan kell megünnepelni a szombatokat (a heti, a havi és a hét évenkénti szombatokat), valamint a jubileumi esztendőt, továbbá hogyan kell viselkedni a szegény izraelitákkal és a rabszolgákkal szemben (3Mózes 23:1—25:55).

Az Isten iránti engedelmességből származó áldások és az engedetlenségért várható átkok szembeállítása következik ezután. A rendelkezések kitérnek a fogadalmi áldozatokra és felbecsülésekre, és arra, hogy az állat elsőszülöttje és a föld minden tizede mint „szent dolog Jehováé”. Befejezésül azok a parancsok olvashatók, amelyeket „Jehova parancsolt Mózes által Izrael fiainak a Sínai-hegyen” (3Mózes 26:1—27:34).

A Leviticus figyelmes elolvasása kétségtelenül azt tudatosítja bennünk, mennyire fontos Jehovát szentségben imádni. De találkozhatunk itt néhány sajátos problémával is. A következő kérdések és válaszok bizonyára érdekesek lesznek számunkra.

Szent áldozatok és a papi szolgálat

• 2:11 — Miért nem fogadta el Jehova a mézzel készült ételáldozatokat?

A mézen itt nyilvánvalóan nem a méhek gyűjtötte méz, hanem a gyümölcsök szirupja értendő. Ha nem ez lenne, akkor nem lehetne úgy hivatkozni rá, mint „első termésre” (3Mózes 2:12; 2Krónika 31:5). Mivel a gyümölcsméz könnyen erjedésnek indulhatott, így nem lehetett ajándékként az oltárra vinni.

• 3:17 — Miért volt tilos az állat kövérjének a megevése?

A kövérjét az állat legjobb és legnemesebb részének tekintették. Erre utal az átvitt értelemben használt „legzsírosabb föld” kifejezés is (1Mózes 45:18). A kövérje megevésének tilalma azt akarta az izraeliták tudatába vésni, hogy a legjobb dolgok Jehovát illetik meg. Bár a keresztények nem állnak a Törvény e tiltó korlátozásának hatálya alatt, de ez emlékezteti Jehova mai keresztény szolgáit arra, hogy nekik is állandóan oda kell szentelniük életük legjavát Jehovának (Példabeszédek 3:9, 10; Kolossé 3:23, 24).

• 10:1, 2 — Mit kell értenünk az itt említett bűnön?

Amikor Nádáb Abihuval olyanra vetemedett, amihez nem volt joguk, valószínűleg alkoholos befolyásoltság alatt voltak. Azért valószínűleg, mert nem sokkal ezután Jehova megparancsolta a papoknak, hogy sem bort, sem részegítő italt nem fogyaszthatnak a sátortemplomban való szolgálatuk alatt. De Nádáb és Abihu tényleges halálának az oka az volt, hogy „meg nem engedett (idegen) tűzzel áldoztak, amelyet [Jehova] nem írt elő számukra” (3Mózes 10:1–11). Ez az eset arra mutat, hogy Jehova mai felelős szolgái is kötelesek eleget tenni ezeknek az isteni követelményeknek, és nem végezhetik Isten adta kötelességeiket alkoholos ital befolyása alatt.

A szent imádat tisztaságot Követel

• 11:40 — Hogyan hozható összhangba ez a rendelkezés az 5Mózes 14:21. versével, amely ezt mondja: „Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot”?

Igazában nincs ellentmondás e két szöveg között. Az 5Mózes 14:21 olyan állat evését tiltotta meg, amely magától elhullott, vagy amelyet döglötten találtak valahol. A 3Mózes 11:40 viszont azt részletezi pontosan, mit kell tenni, ha egy izraelita megsértené ezt a tilalmat. Hasonlóképpen a Törvény tiltotta például a lopást is, egyesek ennek ellenére mégis loptak. A törvényszegőkre kiszabott büntetések azért voltak, hogy érvényt szerezzenek a Törvény tiltó rendelkezéseinek.

• 12:2, 5 — Miért vált „tisztátalanná” az anya a gyermek világra hozatalával?

A szaporodás szervei úgy teremtettek, hogy alkalmasak legyenek a tökéletes emberi élet átszármaztatására. Az örökölt bűn következtében Ádám utódai tökéletlenséget és bűnös életet származtattak át utódaikra. A gyermekszüléssel, a menstruációval és a magömléssel együttjáró átmeneti „tisztátalansági” időszakok ezt az örökölt bűnösséget juttatták eszükbe (3Mózes 15:16–24; Zsoltárok 51:5; Róma 5:12). Ez különösen igaz a gyermekszülésnél, és ezzel kapcsolatos a vétekért való áldozat. Érdekes megfigyelni, hogy Jehova ez esetben kíméletből megengedte, hogy a szegények a sokkal költségesebb juh helyett négy madarat áldozzanak (3Mózes 12:8). Ezeknek a megtisztulásra vonatkozó előírásoknak alapján az izraeliták jobban fel tudták fogni, mennyire szükséges a váltságáldozat, amely képes az emberiség bűnösségét eltörölni és visszaállítani az emberi tökéletességet. Természetesen a bemutatott állatáldozatok mindezt nem tudták biztosítani. A Törvény éppen ezért Krisztushoz kellett hogy elvezessen, és azt a tényt kellett hogy tudatosítsa, hogy csak Krisztus áldozata képes igazi megbocsátást hozni és csak ezáltal lehet eljutni az emberi tökéletességre (Galata 3:24; Zsidók 9:13, 14; 10:34).

A szentség megőrzése

• 16:29 — Mit jelent az a kifejezés, hogy ’sanyargassátok meg lelketeket’?

A „megsanyargatni a lelket” kifejezés itt minden valószínűség szerint böjtölésre vonatkozik. Az engesztelés napján például a léviták és az egész nemzet vétkeiért áldozatokat mutattak be. Miután a főpap ráolvasta a nép előző évi bűneit az élő kecskebakra, utána szabadon eresztették, hogy magával vigye bűneiket a pusztába. Az engesztelésnapi eljárással kapcsolatban a böjt összekapcsolódott a bűnük beismerésével (3Mózes 16:5–10, 15, 20–22).

• 20:9 — Miért írt elő a Törvény halálbüntetést arra, aki „ócsárolta” szüleit?

Az, aki átkozta szüleit vagy rosszat kívánt nekik, ezzel nyilván gyűlölködő, gyilkos hajlamot árult el. Bár nem vett igénybe gyilkos fegyvert, hogy megölje őket, de a szívében kívánta a halálukat. Mivel Jehova szemében az ilyen gonosz indulat (szellem) gyilkosságnak számít, a Törvény a szüleit ócsárló gyermekre ugyanolyan büntetést szabott ki, mintha ténylegesen meggyilkolta volna a szüleit. Ez a keresztényt arra kellene hogy késztesse, hogy szeresse és ne gyűlölje hittársait (1János 3:14, 15).

• 25:35–37 — Minden esetben helytelen, ha valaki kamatot kér testvérétől?

Ha egy testvér egy másik testvérnek pénzt kölcsönöz üzleti célból, a kölcsönző elvárhat némi jutalékot tőkéje után, sőt kamatot is kérhet. A kölcsön felhasználója a pénzt nyilván hasznosítani és kamatoztatni akarja a maga érdekében, így a kölcsönző joggal várhat osztalékot e pénz okos felhasználásából, megfelelő kamat felszámolásával. (Vö. Máté 25:27.) A Törvény szerint azonban nem volt szabad kamatot felszámolni rászoruló szegényeknek adott kölcsönök esetében. A kölcsönző ilyen esetben is számíthatott tőkéjének visszatérítésére, de bűnnek tekintették, ha valaki bajba jutott, nincstelen felebarátjától kamatot követelt (2Mózes 22:25).

• 26:26 — Mit jelent az a kifejezés, hogy „tíz asszony süt egy kemencében kenyeret”?

Rendes körülmények között egy asszony egy kemencét használ a kenyér sütéséhez. Ezek a szavak a szűkös élelemre utalnak, amikor egy kemence is elegendő lesz tíz asszony által dagasztott kenyér megsütéséhez. Ez is többek között egyike annak a megjövendölt csapásnak, amely azokra jön, akik „Jehovával ellentétesen járnak el” és nem őrzik meg szolgálatában szent voltukat (3Mózes 26:23–25).

Hogyan érinti a Leviticus imádatunkat?

Jehova mai tanúi nem élnek a Törvény alatt (Galata 3:23–25). De mivel a Leviticusban leírt dolgok bepillantást adnak Jehova sok kérdésben vallott állásfoglalásáról, így mindez érintheti imádatunkat. Figyeljünk meg egy-két esetet, ahol ez érvényesül:

Jehova, a Szuverén Úr méltó szent imádatunkra. Jehova nem tűr meg rivalizálást. Ő szent, és szent életet vár el mindazoktól akik neki szent szolgálatot végeznek (3Mózes 11:45; 19:2). Ez az irányadó mérték vonatkozik a keresztény imádatunkra is, ahogy Péter apostol megvilágította e szavakkal: „Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat korábbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején megvoltak bennetek. Hanem összhangban a Szenttel, aki elhívott titeket, legyetek ti is szentek egész viselkedéstekben, mert meg van írva: ’Szentek legyetek, mert én szent vagyok’” (1Péter 1:14–16).

Jehova nevét meg kell szentelni. Jehova Tanúi félnek Isten nevére szégyent hozni, mint ahogy az izraelitáknak is óvakodniuk kellett ettől (3Mózes 22:32; 24:10–16, 23). Mivel Jehova szolgálatára elkülönítettek vagy megszenteltettek, így joggal kell dicsérniük Jehova nevét és kérniük kell neve megszentelését (Zsoltárok 7:17; Máté 6:9).

Jehova azt követeli, hogy harcoljunk a bűn ellen. A bűnbocsánat nemcsak engesztelő áldozatot kíván, hanem a bűn megvallását, megbánását és — amennyire lehetséges — az okozott kár megtérítését is. Sőt, ha tudjuk, hogy valaki a gyülekezetben súlyos bűnt követett el, de nem vallja be, kötelességünk a kinevezett vének figyelmét felhívni erre. (Vö. 3Mózes 4:2; 5:1, 5, 6). Természetesen bizonyos bűnökre nincs bűnbocsánat (3Mózes 20:2, 10; Zsidók 6:4–6; 10:26–29). De ha mi küzdünk a bűn ellen, s arra törekszünk, hogy mennyei Atyánk dolgait cselekedjük, akkor elismerten állhatunk szent Istenünk, Jehova előtt (1János 2:1, 2).

Nyilvánvaló tehát, hogy a Leviticus igenis hatással van imádatunkra, amelyet Jehova keresztény tanúiként gyakorlunk. Azt a tényt is hangsúlyozza, hogy Istenünk szent életet vár el szolgáitól. Ezért továbbra is meg kell szentelnünk a nevét, és állandóan küzdenünk kell a bűn ellen. Ez a bibliai könyv arra is kell hogy indítson bennünket, hogy a Legfelségesebbet életünk legjavával szolgáljuk, mindig megőrizve tisztaságunkat és szent voltunkat szent Istenünk, Jehova dicséretére végzett szent szolgálatunkban.

[Kép a 6. oldalon]

A törvény alatt bemutatott áldozatok utaltak a Jézus Krisztus áldozati halálára és az abból eredő haszonra