Olvasók kérdései
◼ A Zsidók 3:1–6. verse Mózest, Jézust és Jehova Istent egy „házzal” kapcsolatban említi. Melyik „házra” gondolt az író?
Tulajdonképpen Pál apostol Isten népéről vagy gyülekezetéről beszélt, amikor a „ház” szót használta.
A Zsidók 3:1–6 így szól: „Annak okáért, szent testvéreim, a mennyei elhívás részestársai, figyeljetek hitvallásunk fő apostolára és főpapjára, Jézusra. Ő hű volt ahhoz, aki őt erre elrendelte, miként Mózes is az volt Isten egész háza felett. Mózesnél azonban nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyiben a ház építőjének is nagyobb a dicsősége a háznál. Minden háznak ugyanis van építője, aki pedig a mindenséget alkotta, az maga Isten. Mózes is mint szolga, hű volt Isten egész házában, és tanúságot tett azokról, amiknek később kellett elhangzaniuk. Krisztus ellenben mint Fiú volt [hű] Isten háza felett. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizodalmunkban és reménységünkben, mint dicsekvésünk okában mindvégig szilárdan kitartunk.”
Előzőleg Pál arról beszélt, hogy Jézus mint Isten Fia, olyan nevet örökölt, amely különb az angyalokénál. Ha az Istentől angyal közvetítésével Mózeshez eljuttatott törvény figyelmet érdemelt, ahogy az apostol mondja, mennyivel inkább figyelemre méltó az ő Fiának a szava (Zsidók 1:1–4; 2:1–4). A Zsidók 3. fejezetében Pál további fejtegetéséből még jobban kidomborodik Jézus felsőbbrendűsége.
Amikor Mirjám és Áron zúgolódott Mózesnek Izraelben betöltött vezető szerepe miatt, Isten Mózest „szolgám”-nak nevezte, és ezt mondta: „Őrá bíztam egész házamat” („Ő hű egész házamban”, Septuaginta fordítás) (4Mózes 12:7). Mivel Áron mint főpap beléphetett a szentélybe (sőt még a szentek szentébe is), bizonyára Isten a nemzetet vagy Izrael gyülekezetét nevezte „házának”, s ebben szolgált Mózes. Erre utalt nyilván Pál a Zsidók 3:2. versében. Ő mondta, hogy Jézus hű volt Istenhez, akárcsak Mózes, az „ő egész házában”. Pál később azt írta, hogy Jézus „Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó”. Miért?
Pál érvelése szerint „a ház építőjének nagyobb a dicsősége a háznál”. Az, aki egy szó szerinti házat épít, ezzel bizonyára egyetért. Pál azt akarta ezzel mondani, hogy Jézus, Isten Fia több tiszteletet érdemel, mint Mózes, mert Jézus házat épített, Mózes viszont nem. Természetesen Pál egyetértett azzal, hogy Istent illeti meg a legnagyobb dicsőség (Zsidók 3:3, 4).
Pál érvelését folytatva, azt mondta, hogy Mózes is mint „szolga” hű volt Isten egész „házában” (Zsidók 3:5). Igen, Mózes Izrael gyülekezetében vagy „házában” volt, azaz annak volt tagja. De hogyan volt ez kapcsolatban azzal, aki később jött, a messiássi prófétával, akit Mózes árnyékolt elő, és akiről ő jövendölt? (5Mózes 18:18, 19; János 1:21, 25; Cselekedetek 3:22, 23). Ez a próféta több, mint Izrael házának hű szolgája. Pál leírta, hogy Krisztus „Fiú az ő háza”, vagyis Jehova háza felett. Vajon ő Izrael háza fölé is be lett iktatva? Nem, Pál valami nagyobbra gondolt.
Mózes a Törvényszövetség szerinti „házban” szolgált, de Jehova az „új szövetség” keretében jobb helyet ígért meg (Zsidók 8:7–13; Jeremiás 31:31–34). Az új szövetség a szellemi Izrael házával vagy népével köttetett (Galata 6:16). Ezért mondta Pál: „Krisztus ellenben mint Fiú volt [hű] Isten háza felett. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizodalmunkban és reménységünkben, mint cselekvésünk okában mindvégig szilárdan kitartunk” (Zsidók 3:6; vö. 1Timótheus 3:15; 1Péter 2:5; Máté 16:18).
◼ Ha egy keresztény nem képes eljutni az Úr vacsorájának megünneplésére, vajon mit tegyen?
Fontos, hogy a kereszténywk jelen legyenek az Úr vacsorája évenkénti megünneplésénél, mert Jézus ezt mondta, amikor bevezette az Emlékünnepet: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Az első keresztények ezt tették. Pál apostol joggal írhatott a korinthusi keresztényekről, akik minden évben ’gyülekezetként jöttek össze’ vagy ’egybegyűltek’ Jézus áldozati halálának Emlékünnepére (1Korinthus 11:20, ÚV; Katolikus fordítás). De mit tettek volna nehéz helyzetben? Hogyan tartották volna meg az Emlékünnepet? Például, mit tett Pál azokban az években, amikor börtönben volt (őrizet alatt, sőt talán bilincsbe verve) Cezáreában? (Cselekedetek 23:35; 24:26, 27).
Tekintettel Jézus egyértelmű parancsára, Pál, még ha elszigetelten, másoktól elkülönítve volt is az Úr vacsorája alkalmával, bizonyosan sorra vette gondolatban az esemény jellegzetességét. Mint szelllemtől felkent keresztény megtett minden tőle telhetőt, hogy magához vegye azt, amit a legmegfelelőbbnek tartott arra, hogy jelképként felhasználja. A bor abban az időben általános italnak számított, és jóllehet Pál rab volt, valószínűleg hozzájuthatott némi borhoz, és bizonyos fajta kenyeret is felhasználhatott. Még valószínűbb volt ez, amikor később Rómában tartották fogva, ahol még látogatókat is fogadhatott. Valószínűleg néhány, Rómában élő testvér megpróbált „összejönni” Pállal egy kis csoportba, hogy megünnepeljék az Úr vacsoráját (Cselekedetek 28:30).
Ma mindenütt a földön összejönnek Jehova Tanúi a Nizán 14-nek megfelelő napon Krisztus halálának Emlékünnepére. De néha váratlan akadályok adódhatnak. Egyszer dühöngő orkán vagy vízáradás akadályozott meg egy gyülekezetet vagy annak néhány tagját abban, hogy eljussanak a tervezett összejövetelre. Ritkább esetben hadiállapot lépett közbe és fegyveres katonák akadályozták meg a lakosságot abban, hogy napnyugta után elhagyják otthonukat. Más keresztények azért nem lehettek ott a gyülekezetben az ünnepi alkalomnál, mert kórházban voltak, vagy súlyos betegen feküdtek otthon. Mit lehet tenni ilyen esetekben?
Jóllehet helyénvaló, hogy az egész gyülekezet együtt legyen ennél a fontos eseménynél, néha előfordul, hogy a fentebb említett vagy ahhoz hasonló körülmények ezt lehetetlenné teszik. Ha szélsőséges időjárás, természeti csapás vagy ehhez hasonló végkép meggátol egy családot vagy a gyülekezet egy részét abban, hogy eljussanak a gyülekezetbe, az elszigetelt személyek egybegyűlhetnek és megbeszélhetik a Lukács 22:7–23, 28–30, valamint az 1Korinthus 11:20–31. verseiben olvasható bibliai beszámolót, és elbeszélgethetnek az alkalom jelentőségéről. Hasonlóképpen, ha rájuk erőszakolt kijárási tilalom miatt nem juthatnak el a gyülekezetbe, hogy ott egybegyűljenek a megszabott estén, gyülekezeti könyvtanulmányozási csoportként vagy szomszédos csoportként való összejövetel lenne a legmegfelelőbb változat, és a jelenlevők létszámát lehetne jelenteni a gyülekezetben jelenlevők létszámaként. Még rövid beszédet is tarthatnának, ha csoportban akad jó képességű önátadott testvér. Nem kell aggodalmaskodni amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő jelképek, mindaddig, amíg ebben a szükséghelyzetben nincs jelen olyan személy, aki felkent keresztényként a korábbi években magához vette a jelképeket: a kenyeret és a bort.
Isten Izraelnek adott törvényében külön gondoskodás történt azokról, akik nem voltak abban a helyzetben, hogy részt vehessenek a szabályszerű pászka vacsorán: az ilyen személyek egy hónappal (30 nappal) később is megtehették ezt (4Mózes 9:10, 11; 2Krónika 30:1–3, 15). Ehhez hasonlóan, ha egy szellemi izraelita semmiképpen nem tud jelen lenni vagy magához venni a jelképet Nizán 14-én, megteheti ezt 30 nappal később. Ez csak felkent keresztényre vonatkozik, akit parancs kötelez arra, hogy magához vegye a kenyeret és a bort (Galata 6:16).
1985. április 14-én naplemente után, az igaz keresztények gyülekezetei mindenütt a földön egybegyűlnek, hogy engedelmeskedjenek Jézus parancsának: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Meghívunk, hogy te is csatlakozz hozzájuk! (1Korinthus 11:25).