Amikor megkérdezték tőle, melyik a „legnagyobb parancsolat” a törvénygyűjteményben, Jézus így válaszolt: „’Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel [görögül: kar·di’a], egész lelkeddel [psy·khe’] és egész elméddel [di·a·noi’a].’ Ez a legnagyobb és legelső parancsolat.

(Máté 22:35–40). Itt a szívre történik utalás az elme összefüggésében, ami azt mutatja, hogy a „szív” szót jelképes értelemben kell venni.

¹⁴ Jézus itt az 5Mózes 6:5-ből idézett: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel [héberül: le·bab’], egész lelkeddel [ne’phesh] és egész életerőddel!”

A bibliai szóhasználatban a szív az indítékok és az érzelmek székhelyét, központját is jelenti. Ez a jelképes szív, amely valójában a legbensőbb, legtitkosabb énünket jelenti. Az 1Péter 3:4. szavai szerint ez „a szív rejtett embere” [ÚV] vagy „a szív elrejtett embere” [Ö.f.] vagy „a rejtett belső ember” [Békés-Dalos]. A parancs így szól, hogy ’egész szívünkkel’ szeressük Jehova Istent.