Tegyük magunkévá „Jehova gondolatát”, ahogyan az ma feltárult előttünk!
1. Melyik nemzet lépett a természetes Izrael helyébe és melyik szövetségben?
AZ ISTEN Fia lépett Mózes próféta helyébe, aki az Isten és a természetes Izrael közötti szövetség közvetítője volt. Jézus Krisztus Jehova előre bejelentett új szövetségének kijelölt közvetítője. Ezt a szövetséget Isten azzal a nemzettel kötötte, amely az ősi természetes Izrael helyébe lépett, és most szellemi Izraelként szerepel, mint „az Isten Izraele” (Galata 6:16). A Tízparancsolatot és a Mózes által közvetített törvény minden más parancsolatát kéziratokra rögzítették, ámde ezek a parancsok valójában nem vésődtek a körülmetélt test szerinti zsidók szívébe és elméjébe. Mivel látta, hogy nem tartják tiszteletben a mózesi törvényszövetséget, Jehova Isten Jeremiás által megjövendölte, hogy új szövetséget hoz, ahogyan a Jeremiás 31:31–34. versében olvashatjuk.
2. a) Hogyan lett Jézus a szövetség közbenjárója? b) Hogyan és mikor lépett ez a szövetség hatályba?
2 Jézus Krisztus a saját életvérével pecsételte meg ezt a megígért „új szövetséget”, amikor meghalt a kínoszlopon Jeruzsálem falain kívül. A halálát megelőző éjszakán, amikor hű apostolataival együtt megünnepelte az utolsó pászkavacsorát a mózesi törvényszövetség iránti engedelmességből, Jézus továbbadta nekik a borral telt poharat, és új jelentést adott annak, amikor így szólt: „Ez a pohár jelenti az új szövetséget a vérem ereje által, amely a ti javatokra kiontatik” (Lukács 22:20; 1Korinthus 11:23–26). Jézus így lett az új szövetség közvetítője vagy közbenjárója, amely „jobb szövetség”-nek bizonyult a mózesi törvényszövetségnél (Zsidók 8:6; 9:11–28). Tehát amióta i. sz. 33-ban Jézus bemutatta tökéletes életvérének értékét a mennyben, közbenjáróként szolgál azon tanítványok érdekében, akiket Jehova felvesz az új szövetségbe (1Timótheus 2:5, 6)
3. A Zsidók 10:15, 16 szerint hová írta be Jehova ennek a szövetségnek a törvényét?
3 Az új szövetséget tárgyalva, a Zsidók 10:15, 16-ban az apostol idézi Jeremiás próféciáját a görög Septuaginta fordítás szerint, és ezt írja: „Erről tanúskodik a szellem is, mert utána így szól: ’Ez a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük — mondta Jehova —: Törvényemet szívükbe [kar·di’as] adom és elméjükbe [di·a’noi·an] írom be.’”
4. a) Miben különbözik a jelképes szív az elmétől? b) A 119. zsoltár szerint hogyan alkalmazzák az új szövetségben levő keresztények a szívet és az elmét? c) Mikor kezdte el Isten a szívbe és az elmébe beírni az ő törvényét?
4 A jelképes szív és elme funkcióinak megfelelően a Krisztus, mint közbenjáró által az új szövetségbe felvett keresztények egész szívükkel szeretik Jehova törvényét, és ez a szeretet indítja őket a törvénye megtartására. Ezért kitartóan emlékeznek az isteni törvényekre. A zsoltáros ezt így fejezi ki: „Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg” (Zsoltárok 119:97, Katolikus fordítás [vagy „egész nap azon elmélkedem”, Ökumenikus fordítás]). I. sz. 33 pünkösdjén kezdődött el az, hogy Jehova törvénye Krisztus tanítványainak jelképes szívébe is bejutott és az elméjükbe íródott. Akkor áradt ki a szent szellem Jézus Krisztus várakozó tanítványaira, és látható „tűznyelvek” lebegtek a 120 tanítvány feje fölött. Ezek a tanítványok kezdtek idegen nyelveken szólni, amelyeket sohasem tanultak. Kifejezetten csoda történt! Ennek az lett az erdménye, hogy a szemtanúk körében végzett tanúskodás nyomán 3000-en merítkeztek alá, akik hittek Jézusban, mint Messiásban vagy Krisztusban, és ezek az ő közbenjárása vagy közvetítése nyomán bekerültek az új szövetségbe (Cselekedetek 2. fejezet; Joel 2:28–32).
5. Kik vétettek fel ma az új szövetségbe, és mi bizonyítja, hogy ők az „ágak”?
5 Ma, 1900 évvel később, létezik „Isten Izraelének” egy maradéka, amelynek tagjai bizonyítékát adják annak, hogy felvétettek ebbe az új szövetségbe és a szent szellem általi bemerítésben részesültek. Bizonyítékát adják annak, hogy Jehova Isten az ő szívükbe helyezte a törvényét és az elméjükbe írta be. Teljesítik a közvetítőjük jövendölését, amely a Máté 24:14 és Márk 13:10. versében olvasható. Annak a szellemi olajfának az „ágai” ők, amelyről Pál apostol ír a Róma 11. fejezetében, és nagyon sok gyümölcsöt teremnek.
6. a) Jehova „gondolatának” melyik vonatkozása került kinyilatkoztatásra 1935 óta? b) Hogyan adják a „más juhok” meggyőző bizonyítékát annak, hogy szeretik Isten napjainkra vonatkozó „törvényét”?
6 Jehova „gondolatának” további jellegzetessége tárult fel Jehova Tanúi 1935-ben megtartott washingtoni kongresszusa óta. Vajon mi állt Jehova „gondolatában” vagy szándékában a Jelenések 7:9–17. versében megjövendölt „nagy sokaság” tekintetében? Jehova Isten és Báránya, Jézus Krisztus ezen dicsőítőinek e hatalmas sokasága a jelképes templomnál 1935-ben jelent meg a színen. Akik akkor, június 1-én, szombaton 840-en alámerítkeztek Washingtonban, azóta nagyon megszaporodtak. Már az egész világon több mint két és félmillió tagja van a jó Pásztor, Jézus Krisztus „más juhai” néven ismert csoportnak, akik rendszeres kapcsolatot ápolnak az új szövetséghez tartozó szellemtől születettekkel, és részt vesznek velük a Máté 24:14-ben megjövendölt tanúskodásban (János 10:16). A zsoltároshoz hasonlóan meggyőző bizonyítékát adják annak, hogy szeretik Jehova „törvényét” —, amely „a dolgok rendszerének befejezésére” vonatkozik; ezen a „törvényen” elmélkednek gondolatban és ezzel a törvénnyel van elfoglalva a szívük is.
Megmentés hit és megvallás által
7., 8. a) Vajon az észbeli ismerettől függ csupán a megmentés? b) Mit jelent ki a Róma 10:5–10. verse a jelképes szív és az elme kölcsönhatásáról?
7 A megmentés — akár Jehova mennyei Királysága számára, akár a földi Paradicsom számára Krisztus ezeréves uralma alatt — nem egyszerűen észbeli tudás vagy gondolat kérdése. Pál apostol világosan megmagyarázza ezt a Róma 10:5–10. versében. Ott olyan keresztényekről beszél, akiknek természetes, testi szívük volt, de nem valamiféle átültetett vagy gépi szívük. Érvelését így fejti ki:
8 „Mózes ugyanis a törvény alapjára helyezkedő igazságosságot így írja le: ’Az az ember, aki megteszi a törvényt, élni fog általa.’ A hitből való igazságosság ellenben így beszél: ’Ne mond szívedben: Ki fog felmenni az égbe? — tudniillik Krisztust aláhozni.’ Vagy: ’Ki száll alá a feneketlen mélységbe?’ — tudniillik a Krisztust a halottak közül felhozni. Hanem így szól: ’Közel hozzád a szó, szádban és szívedben’, tudniillik a hitnek szava, amelyet hirdetünk. Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr és szívvel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni. Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást és azzal megmenekülünk” (Csia fordítás).
9. a) Mihez kapcsolódik a megmentés, és miért ez a válaszod? b) Mit kell a kereszténynek valóban hinni a szívében? c) Milyen magatartást tanúsítottak az athéniak, és miért?
9 Ez azt mutatja, hogy a lényeg mélyebben hatol be az ember lényébe, mint az értelmébe vagy elméjébe. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy egyszerűen ismeretet, információt gyűjtsünk, az elménkben rendezzük, majd képesek legyünk fejből elismételni. Nem az elme és a benne levő ismeret a döntő tényező; a motiváció, az indíték az, ami valóban számít Isten előtt. A keresztény hitet a jelképes szívnek kell motiválnia. Egész szívünkkel kell hinnünk Krisztus feltámadásában, mivel ez szívbeli értékelését jelenti a csodának, amit a mindenható Isten végrehajtott. Itt olyasmiről van szó, amit Krisztus önmagától nem lett volna képes véghezvinni, de egyetlen más ember sem tudott volna megtenni: tudniillik azt, hogy Isten mennyei életformára támasztotta fel halott Fiát (2Korinthus 4:13). Eszünkbe jut, hogy a Pál apostol korában élt athéni értelmiségiek hajlamosak voltak arra, hogy némely esetben „gúnyolódjanak”, amikor „a halottak feltámadásáról” hallottak, mások meg nem akartak azonnal állást foglalni, hanem így szóltak: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” Ismerettel telt elméjük meggátolta őket abban, hogy elfogadják az információt, jóllehet az valóságos tényekre épült. Csak néhányan lettek hivőkké és csatlakoztak Pálhoz (Ökumenikus fordítás).
10. a) Mire indítson minket a szívünk? b) Milyen két dolgot követel meg ezért Jehova?
10 Tehát az embert a szíve indítja arra, hogy higgyen. A szívével kell hitet gyakorolnia. Amikor ezt megteszi, a hivő szíve — a legbelső énje — arra indítja, hogy szájával nyilvánosan is megvallja a hitét. Egész szívével kell hitet gyakorolnia. Ezt követi azután a szív által indíttatva a szóbeli nyilvános megvallás. S amikor a hivő vízben alámerítkezik, hogy jelképezze: teljesen átadta magát Jehova Istennek Jézus Krisztus által, olyan nyilvános kijelentést tesz, amely megmentéshez vezet. Jehova Isten nemcsak a jelképes szívet fürkészi, hogy meglássa: van-e abban energiát adó hit, de a nyilvános kijelentésre is odafigyel.
Maradjunk lojálisak a „teljes” szív miatt
11. a) Hogyan tudott Dávid megmaradni lojálisnak Jehova iránt? b) A vétke ellenére miért imádkozhatta Dávid a Zsoltárok 86:11. versének szavait? c) Ki követte Dávid szép példáját?
11 Az ókori Dávid, akárcsak a többi ember, bűnben született és az anyja vétekben foganta őt, mégis lojális maradt Istenéhez, Jehovához, mert olyan jelképes szíve volt, amely „teljes” vagy „egész” volt Izrael nemzetének Istene iránt (Zsoltárok 51:5, [51:7, Károli]). Erről tanúskodik az 1Királyok 15:3. verse: „És a[z Abija] szíve nem bizonyult olyan tökéletesnek Jehova, az ő Istene iránt, mint az ő ősatyjának, Dávidnak szíve.” Igaz, Dávid gyalázatos bűnt követett el a hettita Uriás feleségével, de őszintén megbánta, és szíve állhatatosnak és oszthatatlannak bizonyult Jehova, az ő Istene iránti odaadásában (1Királyok 15:4, 5). Dávid okkal mondhatta imájában: „Tedd egységessé szívemet, hogy féljem a te nevedet” (Zsoltárok 86:11). Kiváló példát mutatott királyi utódainak, akik követték őt Izrael trónján, és Asa király valóban Dávidot utánozta ebben a vonatkozásban, mert ezt olvassuk az 1Királyok 15:14-ben: „Asa szíve teljes volt Jehova iránt egész életében.”
12. Mihez van szükség bátorságra és becsületességre, és hogyan mutatta meg ezt Ezékiás?
12 Bizonyosan nagyfokú bátorság és önmaguk iránti becsületesség kell ahhoz, hogy szót emeljünk a legfenségesebb Istennél, az emberi szívek kutatójánál, s azért könyörögjünk, hogy tanúsítson irántunk irgalmat és méltányosságot. De éppen ezt tette Ezékiás, Izrael királya. Amikor betegség támadta meg, amely Isten beavatkozása nélkül biztosan végzetes kimenetelű lett volna számára, Ezékiás így imádkozott: „Könyörgök, ó Jehova, emlékezz, kérlek, hogy igazságosságban és egész szívvel jártam előtted és azt tettem, ami kedves a szemedben” (Ésaiás 38:3).
13. Mit kell a felkent keresztényeknek mindig szem előtt tartaniuk Jézus példája nyomán?
13 Ilyen példa láttán, a mai felkentek, akik felvétettek ’a Királysággal kapcsolatos szövetségbe’, hogy együtt legyenek Jézus Krisztussal a mennyben, soha ne tévesszék szem elől azt a kötelezettségüket, hogy „egész szívvel” járjanak Jehova előtt. Királyi őséhez hasonlóan, Jézus Krisztus — amikor a földön volt — mint tökéletes ember, mindenkor „egész szívvel” járt mennyei Atyja, Jehova előtt. Ezért Jehova Isten, aki Királlyá nevezte ki őt, örömmel ruházta rá a mennyei Királyság királyi hatalmát, hogy mint „királyok Királya és uraknak Ura” együtt uralkodjon feddhetetlenségüket megörző tanítványaival, mint alárendelt királyokkal és urakkal (Lukács 22:29; Jelenések 19:16).
14. Miért kerültek be a „más juhok” az „egy nyáj”-ba az „egy pásztor” alatt?
14 Krisztus „más juhai”-nak „nagy sokasága” arra számít, hogy elsőnek léphet be élve Jézus Krisztus és 144 000 társuralkodója ezeréves uralmába (Jelenések 7:9, 10; János 10:16; Jelenések 14:1; 20:4–6). Az 1935-ös eseménydús évtől kezdve a „nagy sokaság” tagjai a Királyság-örökösökhöz csatlakoztak, akik egész szívvel járnak Jehova előtt. Mivel a jó Pásztor, Jézus Krisztus ezen „más juhai” szintén „egész szívvel” kívánnak járni Jehova Isten előtt, most „egy nyájat” alkotnak a Királyság-örökösök maradékával az „egy pásztor”, Jézus Krisztus alatt. Mivel megőrzik feddhetetlenségüket ezekkel az egységes, egész szívűekkel együtt, kiváltságos részt kapnak Jehova Isten egyetemes felsőbbsége igazolásában, akinek a Tanúi (Ésaiás 43:10, 12).
15. Miért kell hogy mindannyian hálásak legyünk ma?
15 Ily módon mi, mindannyian, mint az Isten Fiának, jó Pásztorunknak tanítványai, egyetértünk Jehova „gondolatával”, ahogyan az most feltárul az ő önátadott, alámerített imádói előtt. Milyen boldogok lehetünk és kell is lennünk, amiért a legfelségesebb mennyei Isten feltárta előttünk, amit ő elsőnek „kigondolt”, s ami egyetlen húsból és csontból való embernek sem jutott volna az eszébe! Ezért érzünk indítást arra, hogy ugyanúgy gondolkodjunk, ahogyan ő a dicsőséges szándékát illetően.
16., 17. a) Az 1Korinthus 2:16 szerint mi „a Jehova gondolata” és „a Krisztus gondolata”? b) Mit tár fel Krisztus „gondolatáról” a Filippi 2:5–8. verse?
16 Megértjük, mi van megírva számunkra az 1Korinthus 2:16-ban, éspedig ez: „Mert ’kicsoda ismerte meg úgy Jehova gondolatát, hogy őt kioktathatná’? Bennünk pedig Krisztus gondolata van.” Itt mind a két esetben a görög nous szó szerepel.
17 Nem kétséges, hogy Krisztus „gondolata” megegyezik „Jehova gondolatával”. A Filippi 2:5–8. versének ihletett szavai segítenek nekünk bepillantást nyerni az Isten Fia emberré válása előtti „gondolatába”, mert ezt olvassuk: „Őrizzétek meg magatokban azt a szellemi magatartást [gondolatot, „gondoskodást”, AV; AS; RS], amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki jóllehet Isten formájában volt, nem gondolt annak erőszakos megragadására, hogy ő Istennel legyen egyenlő. Nem, hanem megüresítette magát és rabszolga formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez. Sőt mi több, amikor úgy jelent meg mint ember, megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, igen, a kínoszlopon való halálig.”
18. Mit követelt meg a Fiútól az, hogy egyetértsen az Atya „gondolatával”?
18 Jehova Isten gondolatában ott volt, hogy megváltja az emberiséget az örök haláltól, és Isten egyszülött Fia kész volt egyetérteni ebben mennyei Atyjának gondolatával, jóllehet ez súlyos szenvedéseket jelentett számára itt a földön.
19. a) Mire használhatjuk a jelképes szívünket Jehova „gondolatával” kapcsolatban? b) Mit kell most elvégeznünk „a Krisztus gondolatával” kapcsolatban?
19 Ennek megfelelően, ha ma egyet akarunk érteni „Jehova gondolatával”, nekünk is krisztusi módon meg kell alázni magunkat és alá kell rendelni magunkat fenntartás nélkül Jehova akaratának. Ez arra kötelez minket, hogy Jehova Tanúi legyünk, és szerető, lojális szívtől [kar·di’a] indíttatva véghez kell vinnünk azt, amit Jézus Krisztus előrelátó gondolatában így fogalmazott meg: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” egészen a végleges végig (Máté 24:14; Márk 13:10).
20. a) Mi teszi szükségessé az egész világon az akcióegységet? b) Milyen sikernek örvendhet ma Isten népének egységes nyája?
20 Mi, a legfelségesebb Isten önátadott, alámerített Tanúi, mindannyain „egyet akarunk érteni” e szolgálati kiváltság tekintetében (Filippi 4:2). Ez világszerte akcióegységet kíván. Mivel eddig is ezt tettük, Jehova Isten megáldotta mind Krisztus „más juhai”-nak „nagy sokaságát”, mind Krisztus Királyság-örököseinek felkent maradékát azzal az örömteljes eredménnyel, amelyet ma világszerte tapasztalhatnak az összes „más juhok” begyűjtése terén, és az egész emberiség végső figyelmeztetése terén is, mielőtt sor kerülne a dicsőséges győzelmére és egyetemes felsőbbségének igazolására Armageddonkor (Jelenések 16:16).
Néhány ismétlő kérdés
◻ Milyen kapcsolatban van a „szív” és az „elme” azzal, ahogyan Jehova az új szövetség „törvényét” írta?
◻ Milyen két dolog függ össze a megmentéssel?
◻ Hogyan segít az „egész” szív abban, hogy lojálisak maradjunk?
◻ Hgyan tudjuk megmutatni, hogy bennünk van „a Jehova gondolata” és „a Krisztus gondolata” is?
[Kép a 27. oldalon]
Jehova a felkentek szívébe és elméjébe írta be az új szövetsége „törvényét”. A „más juhok” ma örömmel társulnak a felkentekhez a szent szolgálatban
[Kép a 29. oldalon]
Ezékiás „egész” szívet mutatott a kedvezőtlen körülmények ellenére is. Mi is megtehetjük ezt