„Amilyen az apa, olyan a fiú”

De nem Asa esetében!

MILYEN volt az apád? Vagy ha leány vagy, milyen volt az anyád? Egy közismert angol közmondás szerint „Amilyen az apa, olyan a fiú”. Ugyanaz a gondolat van a nálunk is használatos közmondásban: „Az alma nem esik messze a fájától.” Ezek a közmondások abból a tényből fakadnak, hogy a gyermekben gyakran fellelhetők azok a jellemvonások, illetve az a magatartás, amelyek előtte szüleinél voltak meg.

Így van ez a te esetedben is? Lehetséges, hogy mondták már neked, hogy úgy cselekszel vagy gondolkozol, mint a szüleid. Tetszik ez neked? Akarsz-e olyan lenni, mint apád vagy anyád?

Valószínűleg sok csodálnivaló jut eszedbe szüleidről, amit te magad is szívesen felmutatnál. Mi van azonban akkor, ha valaki becsületesen úgy látja, hogy szüleinek életmódja ellentétesen folyik a Biblia bizonyos alapelveivel? Természetesen nem lázadhat fel nyíltan az ilyen szülő ellen. De attól függően, hogy milyen erős a szülői befolyás, az ilyen helyzetben levő fiúnak vagy leánynak őszinte, állhatatos erőfeszítést kell kifejtenie olyan életmód vagy magatartás kifejlesztésére, amely nem követi a szülői példát. De hát megéri a fáradságot, különösen ha az utódot ez közelebb viszi Istenhez, a mennyei Atyánkhoz. Ezt láthatjuk Asa érdekes bibliai példájából.

ASA ÉLETÚTJA

Az i. e. 10-ik században Asa Izrael királya lett. Atyja Abija (Abijam) rossz példát mutatott; Asa apja ahelyett, hogy buzgón bízott volna Jehova Istenben, megtűrte a hamis vallás bálványimádó gyakorlatait, szokásait a „magaslatokon”. Ebben Abija ’apjának, Roboámnak minden bűnében járt’ (1Kir 14:22–24; 15:3). Mit gondolsz hát, vajon Abija fia, Asa el tudott szakadni a hűtlen példától? Vagy az ő esetében is alkalmazható lenne a közmondás, hogy „amilyen az apa, olyan volt a fiú”?

Az Írásokban feltáruló történelmi feljegyzések szerint Asa nem járt apjának vagy nagyapjának nyomdokain. „Asa, miként Dávid, az ő ősatyja is, azt tette, ami helyes volt Jehova szemében.” Igen, úgy döntött, hogy nem lesz olyan, mint közvetlen apja vagy nagyapja volt. Mintaképének ükapját, Dávidot választotta az igaz imádat iránti buzgóságában. A Biblia a továbbiakban azt írja Asáról: „Ezért eltávolította az országból a férfi templomi prostituáltakat és lerontotta a szennyes bálványokat, amelyeket az ősatyái készítettek” (1Kir 15:11, 12; 2Krón 14:2–5a). Határozott kampányt vezetett a bálványimádás ellen.

JUTALOM JEHOVÁTÓL

Asa nagy jutalmat kapott Jehovába vetett hitéért. Mennyiben? Nos, időközben az etiópiai Zéra vezetése alatt egymilliónyi katonából álló haderő vonult fel Júda királysága ellen. A király Jehovához folyamodott a következő szavakkal: „Ó Jehova, ami a segítségedet illeti, neked semmit sem jelent, hogy sokan vannak-e vagy erőtelenek. Segíts nekünk, ó Jehova, mi Istenünk, mert rád támaszkodunk és a te nevedben jöttünk e sereg ellen. Ó Jehova te vagy a mi Istenünk” (2Krón 14:9–11).

Isten meghallgatta ezt a királyt, aki különbnek bizonyult apjánál. Isteni segítséggel Asa alattvalói megalázó csapást mértek az ellenséges etiópiaiakra (2Krón 14:12, 13).

Ezután Azáriás próféta találkozott Asával és buzdította őt és alattvalóit, hogy maradjanak hűségesek Jehovához, mondván: „Jehova veled lesz mindaddig, míg te vele leszel; és ha keresed Őt, engedi, hogy megtaláld Őt, de ha elhagyod, Ő is elhagy téged”. Bizonyára Izrael hűtlenségének a monarchia kezdete előtti zajos időszakára utalva mondta Azáriás a továbbiakat: „Sok napon át volt Izrael az igaz Isten nélkül . . . Sok nyugtalansága volt az országok lakóinak. És felmorzsolódtak, nemzet nemzet ellen és város város ellen volt, mert Isten tartotta őket nyugtalanságban mindenféle nyomorúsággal.” De ennek nem kellett feltétlenül így lenni. Ha a nép és a király különbnek bizonyult hűtlen ősatyáiknál, a próféta azt mondja, hogy „a cselekedeteiteknek jutalma van” (2Krón 15:1–7).

Asa és alattvalói helyesen reagáltak Azáriás szavaira. Folytatták a kezdeményezést a nemzetnek a bálványimádástól való megtisztításában. Jehova templomában újra helyes állapotba hozták az oltárt, mert korábban nyilvánvalóan be volt szennyezve. Egy nagygyűlés alatt Asa uralkodásának 15-ik évében a nép szövetségre lépett, hogy Jehovát szolgálja és beleegyezett, hogy akik szándékosan elutasítják ezt, ne éljenek. Az összegyűltek közt voltak olyanok is, akik az északi 10 törzs királyságából szöktek Asához, „amikor látták, hogy Jehova az ő Istene vele volt” (2Krón 15:8–15).

Ami pedig Asát illeti, nem vonakodott akcióba lépni bálványimádó nagyanyja Maaka ellen, akit afféle ,első hölgy’-nek tekintettek a királyságban. „Mivel egy borzalmas bálványt készített a szent póznára”, azaz Asera istennőt, Asa nem „hagyta meg őt a tisztségében” (1Kir 15:13; 2Krón 15:16).

ELCSÚSZÁSI HAJLAM

Bárki, aki úgy döntött, hogy bizonyos tekintetben más lesz istentelen szülőjénél, úgy találja majd, hogy állandó erőfeszítésre van szüksége keresztényi személyiségének az alakítása terén. Egy ideig talán sikeresen bizonyul másnak, de aztán — amikor idősebb lesz vagy rendkívüli nyomás alá kerül — visszacsúszik istentelen szülőjének mintájába. Ezt a veszélyt figyelhetjük meg Asa életében.

„Asa uralkodásának harminchatodik évében történt”b, hogy Baasa izraelita király felvonult Júda déli királysága ellen. Hogy megakadályozza alattvalóit az Asához való szökéstől, Baasa kezdte megerősíteni Ráma határvárosát. Asa ahelyett, hogy továbbra is Jehova védelmében bízott volna, cselszövéshez folyamodott. Megvesztegette Benhadad szíriai királyt, hogy szegje meg az Izrael 10 törzsével kötött szövetségét. A szíriaiak északon betörtek izraelita városokba, ezzel Baását építő munkájának abbahagyására kényszerítették és haderejének Rámától való visszavonására. Asa összegyűjtötte alattvalóit és szintén betört a 10 törzs királyság területére. Lefoglalták az építő anyagokat Rámánál és felhasználták Geba és Mizpa építő munkáihoz (2Krón 16:1–6).

Asa hűtlen tevékenysége azonban nem kerülte el Jehova figyelmét. Prófétája Anániás által Isten azt mondta Asának: „(Mivel) a szíriabeli királyra támaszkodtál és nem Jehovára, a te Istenedre támaszkodtál . . . Avagy nem volt igen nagy haderő az etiópok és líbiaiak sokasága, szekerei és lovagjai; és nem adta-e kezedbe őket, mert Jehovára támaszkodtál? Mert ami Jehovát illeti, szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azok érdekében, akiknek szíve teljes Őiránta. Balgán cselekedtél ezzel kapcsolatban, mert ettől fogva háborúk lesznek ellened” (2Krón 16:7–9).

Megalázta-e magát Asa e szavak hallatára? Nem. Ellenállást fejtett ki, megparancsolta, hogy Anániást vessék börtönbe. Asa még más alattvalókat is kezdett elnyomni. Asa életének utolsó három éve nem volt boldog. Szenvedett a lábaival, valószínűleg köszvény miatt. De ebben az esetben sem Jehovától várt segítséget, hanem olyan gyógyítókat keresett, akik okkult eszközökhöz folyamodtak, hogy gyógyulást idézzenek elő. Mintegy 41 éves uralkodás után meghalt Asa (1Kir 15:23, 24; 2Krón 16:10, 12–14).

Asa élete világosan bizonyítja, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül szüleink befolyását, amely vagy jóra vagy rosszra befolyásol minket. De Asa megmutatta, hogy az, „amilyen az apa, olyan a fiú”, nem feltétlenül elkerülhetetlen szabály.

[Lábjegyzetek]