Szabadulás és a kereszténység bukásának túlélése
1, 2. a) Mikor és kinek a prófétai pályafutása alatt kellett bekövetkezni az utolsó jubileumi évnek a zsidók számára? b) Jehova Mózes által adott törvénye mit írt elő a zsidóknak a jubileumi évvel kapcsolatban?
JEREMIÁS napjaiban a szombatév a zsidó rabszolgák szabadulásának vagy felszabadításának ideje volt. Az utolsó ilyen szombatév i. e. 609. Tisri hónap 9-én ért véget, egy nappal a zsidó Engesztelés napját megelőzően. Jeremiás népének követelmény volt a szombatévek megtartása, amióta i. e. 1473-ban bementek Kánaán földjére. Attól kezdve minden 50-ik esztendőt jubileumi év címen kellett megtartaniuk, minden jubileumi év pedig az Engesztelés napján kezdődött. A 17-ik jubileumi év bizonyult a legutolsónak, amely i. e. 63-ban ért véget, Jeremiás próféta ténykedésének idején. A templomban papként szolgáló Jeremiásnak bizonyára hallania kellett a szabadulás különleges esztendejének, a jubileumnak a kezdetét jelző kürt harsonáját. Jehovának a Mózes próféta által adott törvénye megparancsolta:
2 „Megszenteljétek az ötvenedik esztendőt és hirdessetek szabadságot az országban, annak minden lakosa részére. Jubileum legyen az számotokra és mindenkinek juttassátok vissza a javait és mindegyikőtök térjen vissza a családjához. Jubileum legyen számotokra az az ötvenedik esztendő.” — 3Móz 25:10, 11.
3. Mit tartalmazott Isten törvénye a jubileumi évek közti minden hetedik esztendőt illetően, és mennyi ideig tarthatták meg a héber vásárlók héber rabszolgáikat?
3 A heti szombatnaphoz hasonlóan a jubileumi évek, vagyis a szabadulási évek között levő minden hetedik évnek szombatévnek kellett lennie. (3Móz 25:1–9) Hasonló intézkedést írt elő Jehova törvénye, mely kimondta: „Abban az esetben, ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig legyen a rabszolgád, de a hetedikben mint szabadon engedett menjen el ellenszolgáltatás nélkül.” (2Móz 21:2) „Ha testvéredet, egy héber férfit vagy héber nőt eladják neked, és az hat évig szolgált téged, akkor bocsásd el őt a hetedik esztendőben mint szabadon engedettet.” — 5Móz 15:12.
4. Mit lett volna helyes cselekedniük a héber rabszolgatulajdonosoknak az i. e. 610—609-es szombatévben? Mivel adtak azonban további okot Istennek arra, hogy megbüntesse őket?
4 Jeremiás napjaiban tehát, az i. e. 610—609. hold-szombatévben, helyes volt Jehova szemében a rabszolgatartó zsidók számára olyan szövetség megkötése Isten előtt a jeruzsálemi templomban, amely szövetség értelmében szabadon kellett engedni a héber rabszolgáikat. A Jeruzsálemet oly nagymértékben fenyegető nemzetközi helyzet ellenére ezt az engedelmes magatartást várták el Jeremiás népétől. De még mielőtt az a szabadulási év letelt volna, azok a korábbi rabszolgatartók megszegték ünnepélyes szövetségüket és újra rabszolgaságba kényszerítették korábbi szolgáikat és szolgálóleányaikat. Ez nem tetszett a szövetséget tiszteletben tartó Jehovának és további okot szolgáltatott arra, hogy megbüntesse őket. — Jer 34:8–16.
5. a) A Jeruzsálemben tartózkodó mely idegenek nem voltak érdekeltek az ítéletben, de mégis miért voltak veszélyben? b) Milyen veszély fenyegeti hasonló módon Jeruzsálem modernkori ellenképét, és honnan jön ez a veszély?
5 A Jeruzsálemben élő személyek közül egyesek szerencsére nem tanúsítottak ilyen tiszteletlenséget az ünnepélyes szövetség iránt, melyet Isten előtt kötöttek meg. Ezeket rékábiták néven ismerték és Rékáb fiának, Jonadábnak a leszármazottai voltak. (Jer 35:6–11) A Jeruzsálem zsidó lakosaira jogosan jövő büntetés azonban őket is veszéllyel fenyegette. De ők abban a helyzetben voltak, hogy védelmet élvezzenek az ellen, amit Jehova Isten a továbbiakban bejelentett a zsidók önző hűtlensége miatt. Jehova további szavai rendkívül nagy érdeklődésre tarthatnak számot a modernkori kereszténység részéről, miként sokat jelentettek a Jeremiás korabeli Jeruzsálem számára is. Az akkori Jeruzsálemhez hasonlóan, a kereszténység ma szintén hosszú létezésének végnapjait éli. A bibliai próféciában megjövendölt utolsó világhatalom, a nyolcadik világhatalom már itt van velünk. Az Egyesült Nemzetek alakjában jelent meg. Halálos szerepet tölt be a kereszténység ellen, amely Jeruzsálem modernkori ellenképe. Az ENSZ és elődje a Népszövetség most együttesen mintegy 60 éves fennállásnak örvend. (Jel 17:7–11) De mielőtt még megsemmisülne, cselekedni fog!
6. Noha a kereszténység a szabadság védelmezőjének állítja magát, mégis hogyan vitte rabszolgaságba saját egyháztagjait?
6 Mivel a kereszténység kereszténynek állítja magát, e bűn szolgaságában sínylődő világ rabláncait le kellene ráznia magáról, s a szabadság mellett kellene állást foglalnia. Ehelyett azonban — a saját érdekei miatt — e világ rabszolgaságába hajtotta saját egyháztagjait. Ennek oka az, hogy e világ barátjává tette meg magát, amivel viszont Isten ellenségévé lett. — Jak 4:4.
7. a) Milyen rabszolgaságba juttatták a kereszténység templomba járó tagjait és ezáltal kivel helyezkedtek szembe? b) Milyen jövendölés meghallgatására szólítják fel a kereszténységet Jeremiás további szavai?
7 A kereszténység szellemi rabszolgái nem Isten Krisztus általi Királyságát szolgálják, hanem a pusztulásra szánt világot és annak uralkodóját és istenét: Sátánt az Ördögöt. (1Ján 2:15–17; Ef 2:2) A kereszténység a templomba járó embereket Jehova azon keresztény tanúi ellen hangolja, akiket Jeremiás árnyékolt elő. Hallgassa csak meg hát, mit mond Jeremiás a következőkben:
„Ezt mondja ezért Jehova: ,Ti magatok nem engedelmeskedtetek nekem, hogy továbbra is szabadságot hirdessen mindenki a testvérének, és mindenki a társának. Íme, én [egyfajta] szabadságot hirdetek nektek’, ez Jehova kijelentése, ,a kardnak, a járványnak és az éhínségnek [szabadságát], és bizony reszketésre adlak titeket a föld összes királyságának. És odaadom a férfiakat, akik kijátsszák a szövetségemet, mivel nem hajtják végre szövetségem szavait, amelyet előttem kötöttek meg — a borjúval [kapcsolatban], amelyet kettévágtak, hogy darabjai között átmenjenek; mégpedig Júda fejedelmeit, az udvari tisztviselőket és a papokat és az ország összes népét, akik átmentek a borjú darabjai között —, igen, ellenségeik kezébe adom őket és azok kezébe, akik a lelkükre törnek és holttesteik az egek repülő teremtményeinek és a föld állatainak lesznek eledelül. És Sedékiást, Júda királyát és az ő fejedelmeit ellenségei kezébe adom, és azok kezébe, akik a lelkükre törnek, és Babilon királya haderejének kezébe, akik éppen visszavonultak tőletek.’
,Íme, parancsot adok’, ez Jehova kijelentése, és ,bizony visszahozom őket ehhez a városhoz, és ismét harcolni fognak ellene és elfoglalják azt, és tűzzel megégetik; Júda városait pedig lakosok nélküli elhagyott pusztává teszem.’” — Jer 34:17–22; hasonlítsd ezt össze az 1Mózes 15:10–18-cal!
8. Jeremiás próféciája fényében mit láthatunk előárnyékolva a mai kereszténységre vonatkozóan?
8 Vajon ez a jövendölés a kereszténység bukását jelenti be a világi haderők kezétől, akiknek Jehova megengedi, hogy megostromolják őt? Mi mást is árnyékolhatna elő a Jeruzsálemre szakadt pusztulás fényében? Sedékiás király elfogatását és Babilonba hurcolását, majd ottani halálát Jeremiás mind előre bejelentette neki. (Jer 34:1–7) Bizonyos tehát, hogy a bibliai idők beteljesedése semmi jót sem tartogat a kereszténység uralkodói számára!
9. A szombatév lejárta után, mikor kezdődött el Jeruzsálem ostroma és mennyi ideig tartott? Hogyan lett ez a város reszketés tárgyává az attól való félelem miatt, hogy az övéhez hasonló pusztulást kell elszenvedni?
9 I. e. 609-ben a szombatév a 7-ik holdhónap (Tisri) 9-ik napján, vagyis az Engesztelés napja előtti napon ért véget. Majd azután, ugyanabban az évben, a 10-ik holdhónap (Tébet) 10-ik napján Nebukadnezár császár és babiloni csapatai megkezdték Jeruzsálem ostromát. (2Kir 25:1, 2) Tizennyolc keserves hónap telt el, míg Jeruzsálem az i. e. 607. év 4-ik holdhónapjának (Tammúz) 9-ik napján végül elesett. Abban az igyekezetében, hogy megmeneküljön s ezzel meghazudtolja Jehova próféciáját, Sedékiás király csupán Jerikó városáig jutott el, ahol babiloni üldözői utolérték és elfogták őt. Onnan visszavitték szemtől-szembe találkozni Nebukadnezárral, hogy aztán reménytelen száműzetésbe vigyék a bálványimádó Babilonba. (Jer 34:2, 3) A következő holdhónap, vagyis Ab 7-én, i. e. 607-ben, Jeruzsálemet kifosztották és felégették. Jehova megszentségtelenített temploma nem mentette meg a várost. (2Kir 25:3–17) Jeruzsálem szörnyű pusztulása valóban reszketésre késztette a többi nemzeteket, akik attól féltek, hogy hasonló bánásmódban részesülnek Babilon kezétől.
10. Reszket-e a kereszténység az ókori látványtól, és mivel kezdődik majd a saját pusztulása?
10 Ámde évszázadokkal később a romokban heverő Jeruzsálem félelmetes látványa már nem gyakorolt ilyen erős hatást a kereszténységre. A kereszténység nem reszket. Az ókori látványban nem látja meg a saját gyorsan közeledő világméretű pusztulásának figyelmeztető prófétai előjelét. Pedig azzal indul meg minden hamis vallás pusztulása a legnagyobb nyomorúságban, ami valaha is erre a Jehova-ellenes világra szakadt. Úgy lesz az, ahogy a Máté 24:15–22 megjövendölte.
11. Mikor maradt pusztán Jeruzsálem földje emberek vagy háziállatok nélkül, s vajon csak Jeremiás és Báruk maradt életben Jehova kegyéből?
11 Nos, hogyan élheti túl bárki emberfia is az effajta nyomorúságot? A mostanihoz hasonlóan, Jeremiás és titkára, Báruk túlélték Jeruzsálem kard, éhség, járvány és tűzvész általi megpróbáltatását! Később, annak a nyomorúságos esztendőnek hetedik holdhónapjában, a pánikba esett emberek, akik fellázadtak a babiloni uralom ellen, Egyiptomba hurcolták Jeremiást. Így lett lakos és háziállat nélküli pusztává Júda királyságának földje. (2Kir 25:22–26) Ennek következtében a föld egy 70 évig tartó, megszakítás nélküli szombatnak örvendhetett. (2Krón 36:20, 21) De Jeremiáson és titkárán, Bárukon kívül Jehova kegyét élvező más egyének is túlélték Jeruzsálem pusztulását és Júda földjének pusztán hagyatását. Ezt Jeremiás által szavatolták nekik. Minket ma is kell hogy érdekeljen ezeknek a túlélőknek a sorsa, ha mi is túl akarjuk élni a közelgő nyomorúságot.
A KERESZTÉNYSÉG BUKÁSÁT TÚLÉLŐK ELŐKÉPE
12. Milyen idegen nomád nép volt az előképe azoknak, akik túlélik majd az eljövendő nyomorúságot, és hogyan történt, hogy Jeremiás Jeruzsálemben találta őket?
12 Kire irányulnak majd az emberi élet Nagy Megőrzőjének szemei a közelgő nyomorúság alatt, amelyben a dolgok halálra ítélt rendszere elpusztul? Azokra az önátadott, alámerített keresztényekre, akiknek az előárnyékolására Jeruzsálemben Isten az idegen menekültek egy csoportját használta fel. A zsidóknak ezek a barátai kötelezve érezték magukat, hogy felhagyjanak nomád életmódjukkal és ideiglenesen Jeruzsálemben éljenek, mert nem akartak az ellenséges táborhoz csatlakozni, amely Jeruzsálemhez Babilon királya, Nebukadnezár vezetése alatt közeledett, hogy megostromolja azt. Ezeknek Jonadáb vagy Jehonadáb, Rékáb fia volt az ősatyjuk. Mégsem jonadáboknak hívták őket, mert Dávid királynak volt egy Jonadáb nevű unokaöccse. Ezért rékábitáknak hívták őket s ez a név mint nem zsidókat azonosította ezeket az embereket. Jeremiás jól ismerte őket.
13. Mit mutat az izraeliták szövetség-megtartása összehasonlítva a rékábiták fogadalom-megtartásával és mit kellett tennie Jeremiásnak a rékábitákkal?
13 Több mint 250 éven át hűségesek maradtak fogadalmukhoz, melyre jól ismert ősük, Jonadáb kötelezte őket. Az izraeliták nem tudtak hasonló hűséget felmutatni a Törvényszövetség iránt, amelyre ősatyáik léptek Mózes által mint közvetítő által Jehova Istennel, i. e. 1513-ban. Ezért az Isten, akinek a szövetségét megtörték, most meg akarta mutatni az izraeliták és a fogadalmukhoz hű rékábiták közötti különbséget. Ezért próbára tette a rékábitákat egy olyan helyen, mely szent volt Jehova előtt: az ő jeruzsálemi templomában. Ezt mondta hát Jeremiásnak: „Menj a rékábiták házához és beszélj velük, és hozd őket Jehova házába, annak egyik étkező helyiségébe; és adj nekik bort inni.” (Jer 35:1, 2) Ezt megtette annak ellenére, hogy a rékábiták közismerten „vízivók” voltak.
14. Hogyan magyarázták meg a rékábiták, hogy miért nem voltak hajlandók bort elfogadni Jeremiás kezéből, valamint azt, hogy városban lakozzanak?
14 Jeremiás a parancs szerint cselekedett. (Jer 35:3–5) De a rékábiták még a próféta kezéből sem fogadták el az italt. Ezzel magyarázták álláspontjukat:
„Mi nem iszunk bort, mert Jonadáb, Rékáb fia, a mi ősatyánk megparancsolta nekünk e szavakkal: ,Nem ihattok bort, sem ti, sem a ti fiaitok, határtalan időn át. És nem építhettek házakat, és nem vethettek magot, és nem ültethettek szőlőt, és nem lehet a tiétek az. Hanem sátrakban lakozzatok összes napjaitokban, hogy sok napon át életben maradjatok a föld színén, ahol idegenként lakoztok.’
„Ezért szüntelenül engedelmeskedünk Jonadáb, Rékáb fia, a mi ősatyánk szavának mindabban, amit nekünk megparancsolt, mert napjaink során mi, az asszonyaink, a fiaink és a leányaink, nem iszunk bort, és nem építünk házakat, hogy azokban lakozzunk, hogy sem szőlő, sem mező, sem mag ne legyen a miénk. És állandóan sátrakban lakunk és engedelmeskedünk és mindazok szerint cselekszünk, amiket Jonadáb, a mi ősatyánk megparancsolt nekünk. De az történt, hogy amikor Nebukadnezár, Babilon királya felvonult az ország ellen, ezt kezdtük mondani: ,Gyertek és menjünk Jeruzsálembe, a káldeusok hadereje és a szírek hadereje miatt, és lakozzunk Jeruzsálemben.’” — Jer 35:6–11.
15. Miért volt védelmező jellege a rékábiták számára előírt fogadalomnak és hogyan gondoskodott róluk a mózesi törvényszövetség?
15 A rékábitáknak előírt fogadalom védelmező hatású volt. Megtartotta őket egyszerű életmódjukban mint idegen lakosokat az országban, távoltartva őket a városok romlottságától. Mivel nem voltak a mózesi törvény alá tartozó izraeliták, idegeneknek számítottak az izraeliták kapuin belül és nem okoztak bajt izraelita vendéglátóiknak. Nem avatkoztak abba, hogy az izraeliták miként tartják meg a Jehovával kötött szövetségüket, sőt ők maguk is a Törvény szerint jártak el, már amennyiben az rájuk vonatkozott. De amikor szeszesital fogyasztásáról volt szó, olyanok voltak, mint az izraelita nazireusok. Azzal, hogy józanok maradtak, megőrizték jó ítélőképességüket. Nebukadnezár hadseregének Júda földje elleni hódító akciója veszélyeztetni kezdte egyszerű, nomád életüket. Természetes volt tehát, hogy a káldeus invázió előrenyomulása elől a rékábiták Jeruzsálembe menekültek.
16. Hogyan szolgáltak a fogadalmukat megtartó rékábiták olyan példaképül, amit Jehova felhasználhatott a szövetségszegő izraeliták ellen, majd mit tartott végül szükségesnek elhozni ez utóbbiakra?
16 Szigorú ragaszkodásuk a fogadalmukhoz a borivás terén — még akkor is, ha a próféta-pap Jeremiás szólította fel őket arra — olyan példamutatás volt, amit Jehova felhasználhatott a szövetségszegő izraeliták ellen. A rékábiták megtartották fogadalmukat, mégha csak egy ember, az ősatyjuk írta elő azt számukra. Az izraeliták ellenben megszegték Törvényszövetségüket, jóllehet azt nem csupán egy emberrel, hanem a Legfelségesebb Istennel kötötték meg. Jogosan mondta tehát Jehova Jeremiásnak:
„Menj el és mondd Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: ,Nem kaptatok-e szüntelenül intéseket, hogy engedelmeskedjetek a szavaimnak?’, ez Jehova kijelentése. ,Rékáb fiának, Jehonadábnak szavait betartották, amelyeket fiainak megparancsolt, [hogy] ne igyanak bort, és ők nem ittak mind e mai napig, mert engedelmeskedtek ősatyjuk parancsolatának. Én pedig szóltam hozzátok, korán keltem és beszéltem, de ti nem engedelmeskedtetek nekem. És szüntelenül küldtem szolgáimat, a prófétákat hozzátok, korán kelve és küldve őket e szavakkal: Forduljatok vissza kérlek mindannyian rossz utaitokról, és mindig helyesen viselkedjetek, és ne járjatok más istenek után, hogy azoknak szolgáljatok. És továbbra is lakjatok azon a földön, amelyet nektek és ősatyáitoknak adtam. De nem hajtottátok füleiteket hozzám, nem is hallgattatok rám. De a Rékáb fiának, Jehonadábnak fiai megtartották ősatyjuk parancsolatát, amit megparancsolt nekik; de ami ezt a népet illeti, ők nem hallgattak rám.’”
„Ezért azt mondta Jehova, a seregek Istene, Izrael Istene: ,Íme Júdára és Jeruzsálem összes lakóira elhozom az összes súlyos csapást, amit ellenük mondtam, mivel szóltam hozzájuk, de ők nem hallgatták meg, és szüntelenül kiáltottam nekik, ők viszont nem válaszoltak.’” — Jer 35:13–17.
17. Miért kell szándékosnak minősíteni az izraeliták hitszegését és ezért mi volt elkerülhetetlen számukra?
17 A rékábiták és az izraeliták ezen összehasonlításából világosan látható, hogy a nagy kegyben részesített izraeliták Isten prófétái segítségével képesek voltak megtartani Jehovával, az Istenükkel kötött szövetségüket. Ő gondoskodott templomáról és papságáról, hogy áldozatokat mutassanak be a nem szándékos bűneik eltörlésére, amelyeket testi gyengeségeik következtében követtek el. Ennek ellenére pótisteneket választottak maguknak, főként Baált, és mindenféle gonosz dolgot iktattak be az imádatukba, olyasmit, amit Jehova Mózes által adott törvénye megtiltott. Az Isten Törvényszövetsége iránti hitszegésük — amely szövetség tiszta imádatot írt elő — eszerint szándékos volt. Tiszteletlenség volt ez mind az egyedül élő és igaz Isten iránt, mind pedig a neki tett ünnepélyes fogadalmuk iránt. Ez aztán csakis szerencsétlenséget hozhatott ezekre a hitszegőkre. Hasonló okokból szakad elkerülhetetlen szerencsétlenség az egész kereszténységre is!
KERÜLJÉTEK EL AZ ÖSSZES HAMIS VALLÁSRA ZÚDULÓ PUSZTULÁST
18. Jeremiásnak a rékábitákhoz intézett mely szavaiból meríthet biztosítékot a „nagy sokaság” arra vonatkozóan, hogy túléli majd a kereszténységre és annak barátjára, a világra jövő pusztulást?
18 Ki az, aki ma szeretné elkerülni, hogy együtt pusztuljon el a kereszténységgel és annak bensőséges barátjával, a dolgok Istent gyalázó rendszerével? „Mi vagyunk azok!” — mondják a Jelenések 7:9–17-ben megjövendölt „nagy sokaság” tagjai. Erőteljes biztosítékot merítettek Jehova ígéretéből, melyet a fogadalmukat megtartó rékábitáknak tett a Jeremiás 35:18, 19 verse szerint, ahol ezt olvassuk: „És a rékábiták háznépének ezt mondta Jeremiás: ,Ezt mondta a seregek Jehovája, Izrael Istene: Mivel engedelmeskedtetek ősatyátok, Jehonadáb parancsolatának és folyamatosan megtartottátok az összes parancsolatait és mindazok szerint cselekedtetek, amiket megparancsolt nektek, ezért ezt mondta a seregek Jehovája, Izrael Istene: Jonadáb, a Rékáb fia nem marad olyan férfi [utód] nélkül, aki mindig előttem fog állni.’”
19. a) Milyen magatartást tanúsított Jonadáb a Baál imádat iránt? b) Kire utal Jonadáb (Jehonadáb) és Jaazánia neve, és milyen álláspontot foglaltak el ők a borral kapcsolatban?
19 Ezért Jonadáb, a Rékáb fia bár nem volt izraelita, nem lesz híjával olyan utódnak, aki mindörökre elismert állapotban lehet Jehova jelenlétében itt a földön. Emlékezzünk arra, hogy ez a Jonadáb teljes szívvel és lélekkel támogatta Jéhu királyt a Baál-imádat kiirtásában Izrael hitszegő királyságából. (2Kir 10:15–28) Rékáb ezen fiának neve, a Jonadáb vagy Jehonadáb név az egyedül élő és igaz Istenre utal, mert azt jelenti: „Jehova liberális”. Az a rékábita, akivel Jeremiás az isteni ígéretet közölte Jaazánia volt, az ő nevének jelentése pedig: „Jah [azaz Jehova] hallja”. (Jer 35:3–5) Fogadalmukhoz híven Jaazánia és testvérei megtagadták, hogy Jeremiástól bort fogadjanak el és igyanak abból Jehova templomában. Ott, Jehova jelenlétében kimutatták a fogadalmuk iránti feddhetetlenségüket.
20. Bár nincs rá közvetlen bibliai bizonyíték, miben lehetünk mégis biztosak a rékábitákat illetően, amikor Jeruzsálem elpusztult és még azután is?
20 Jehova tekintettel volt e rékábiták hűségére és megígérte, hogy nem törli el őket Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkező pusztulása alatt. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy a rékábitákat nem zárták ki Jehova jelenlétéből, mert ő éppen úgy megtartotta ígéretét, mint azok a rékábiták a borra vonatkozó ígéretüket. Életben maradásuk történelmi bizonyítéka Rékáb fiának, Malkijának személye lehet, aki Nehémiás kormányzó idejében megjavította Jeruzsálem egyik kapuját. (Neh 3:14) Jehova Igéje nem jegyzi fel, hogy maradtak-e fenn rékábiták egészen Jézus Krisztus idejéig és tanítványaivá lettek-e. De ez igen helyénvaló lett volna!
21. Milyen nemzeti katasztrófát éltek túl a rékábiták és ezért mi az, amit modern ellenképeiknek helyénvaló túlélniük?
21 Ma már tudjuk azonosítani a természetes rékábitákat, de megvannak modern ellenképeik. Ezek közeli kapcsolatban állnak a szellemi izraelitákkal, akiket Jeremiás szemléltetett. Az ókori rékábiták túlélték a hitszegő Jeruzsálem pusztulását. Mivel ők Krisztus „más juhai” „nagy sokaságá”-nak előképei, helyénvaló, hogy a rékábiták ellenképei is túléljék a világ „nagy nyomorúság”-át, mely Jeruzsálem ellenképe, a kereszténység pusztulásának első vonása lesz.
22. a) Mikor jelentették ki először, hogy Jonadáb a juhokhoz hasonló embereknek azt az osztályát ábrázolta, akik a „nagy nyomorúságot” túlélik? b) Hová hívta meg különösen őket az Őrtorony 1935. április 15-i száma?
22 Az Igazolás című könyv III. kötete, melyet 1932. július 18-án, hétfőn adtak ki Brooklynban (N.Y.), elsőként közölte, (a 77—83. oldalán) hogy az ókori Jonadáb az istenfélő emberek egy osztályát ábrázolta, akik Isten védelme alatt élve vészelik át a „nagy nyomorúság”-ot és bejutnak a Krisztus Királysága alatti Új Rendbe. (Az Őrtorony 1932. aug. 1. száma 230—233. oldal.) A „Milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni” című igen érdekes témát velük kapcsolatban alkalmazták. Logikus tehát, hogy az Őrtorony 1935. április 15-i száma ezt a bejelentést közölte:
Az Őrtorony ismét emlékezteti olvasóit, hogy Jehova tanúi és a Jonadábok kongresszust tartanak Washington (D.C.) 1935. május 30-tól június 3-ig. Reméljük, hogy a maradék tagjai, valamint a Jonadábok közül is sokan alkalmasnak találják ezt az időpontot a kongresszuson való részvételre. Ezideig nem sok Jonadábnak volt kiváltsága kongresszuson részt venni, a Washingtonban megtartandó kongresszus pedig igazi vigaszt és hasznot jelenthet számukra. — 114. old.
23. Mit tártak fel a Jonadábok előtt a Washingtonban (D.C.) megtartott kongresszuson, és nagyrészt kiket foglalt magába a másnap megtartott alámerítkezés?
23 Így is volt, mert akkor, május 31-én, pénteken feltárták előttük, hogy a Jonadáb osztály azonos a Jelenések 7:9–17-ban megjövendölt „nagy sokaság”-gal (Authorized Version). A következő napon alámerített 840 kongresszusi küldött többsége valószínűleg Jonadábnak, vagy ellenképi rékábitának bizonyult.
24. Kinek az előképei voltak még Jonadáb azon leszármazottal, akik túlélték Jeruzsálem pusztulását i. e. 607-ben?
24 Az eredeti Jonadáb az i. e. 10-ik században élt és nem látta meg Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulását. Leszármazottai a rékábiták, akiket Jeremiás próbára tett a fogadalmukhoz való hűségük tekintetében, viszont igenis túlélték Jeruzsálem elesését, mégpedig határtalan időre szólóan. Mivel Jonadábtól származtak, előképei voltak a „nagy sokaság”-nak, amelynek Isten szándéka szerint túl kell élnie a kereszténység bukását. — Lásd Túlélheted Armageddont Isten Új Világába, 64—67. oldalak.
25. A Jonadábbal és a rékábitákkal kapcsolatos főbb vonások láttán milyen buzdítást kapnak mai ellenképeik?
25 Fel hát, ti önátadott, alámerített keresztények, akiket azok az ókori rékábiták szemléltettek! Hozzájuk hasonlóan tartsátok távol magatokat a mértéktelenségtől, a hamis imádattól, a világ barátságától, illetve annak dolgaiba való beavatkozástól. (Jak 4:4; 1Ján 2:15–17) Utánozzátok továbbra is Jonadábot, a Rékáb fiát, buzgalmat tanúsítva Jehova iránt és ellenállva a modern Baál-imádatnak, hogy meglássátok, amikor Jehova, a nagyobb Jéhu, Jézus Krisztus által megsemmisíti a kereszténységet és minden egyéb hamis vallást. A rékábitákéhoz hasonló hűséggel teljesítsétek a Szuverén Úr, Jehova iránti önátadásotokat, és vegyétek ki a részeteket a Krisztus általi dicsőséges Királysága érdekeinek támogatásából! Ez hozzásegít majd titeket ahhoz hogy ragaszkodjatok a pusztulásra ítélt világból való szabaduláshoz, amit elnyertetek, amíg az nincs többé. Ha Isten akarata szerint használjátok fel áldott szabadságotokat, nem kerültök „levágásra”, amikor kifejezésre juttatja bosszúját e gonosz világ és annak összes barátai ellen, hanem helyeselt állapotban lesztek Őelőtte és elnyeritek az életet az ő Fiának Királysága alatt, a paradicsomi földön. A Jeremiás osztály maradéka nagy örömmel örvendezik majd felettetek!
(Jeremiás jövendölésének további megvizsgálását folytatjuk.)
[Kép a 16. oldalon]
Akik túlélik a kereszténység bukását