Boldogok azok, akiket Isten megfenyít

„Boldog az az életerős férfi, akit te, ó Jah, megfenyítesz, és akit megtanítasz törvényedre” (Zsolt 94:12).

 1, 2. Hogyan kell vélekednünk az isteni fenyítésről?

MIKOR vétettél legutóbb szóban vagy cselekedetben Isten igazságos útja és alapelvei ellen? Talán nem is kell nagyon messzire visszamenned, lehet, hogy csak néhány óra vagy nap választ el ettől; ugyanis mindannyian vétkezünk és nem tudjuk helyesen visszatükrözni Isten dicsőségét (1Kir 8:46; 1Ján 1:8–10).

² Boldogok lehetünk, hogy Jehova az ő szeretete folytán hajlandó és képes is megfenyíteni minket. „Aki nemzeteket fenyít, és aki ismeretre tanít embereket, ő ne tudna megfeddni? Boldog az az életerős férfi, akit te, ó Jah, megfenyítesz.” Ha hagyjuk, hogy Jehova ’helyreigazítson’ minket, boldogok leszünk, mert így összhangba kerülünk ővele (Zsolt 94:10, 12).

 3. Milyen témák jöhetnek számításba a mostani vizsgálódásunknál?

³ A keresztények bizalommal tekintenek arra a bibliai ígéretre, hogy: „Megfenyíti Jehova azt, akit szeret” (Zsid 12:6). Ezért örömmel bocsátjuk közre megvizsgálás céljából a következő bibliai tárgyú, a feddésre, a megbánásra és a kiközösítésre vonatkozó anyagot. A cikksorozatból két cikk Az Őrtorony-nak ebben a számában található, három további cikket pedig a következő számban közlünk majd. Ez az öt cikk mindenkit hozzásegít majd ahhoz, hogy világosan megérthesse az érintett bibliai alapelveket, sőt képes lesz arra is, hogy „helyreigazodjon, megvigasztalódjék, egyetértésre jusson és békességben éljen” (2Kor 13:11).

 4, 5. Hogyan gondoskodik Jehova a fenyítésünkről?

⁴ Isten gyakran olyan gyengéden és szelíden fenyít meg bennünket, hogy szinte észre sem vesszük, hogy fenyítésről van szó. Talán olyan szövegre bukkantunk Igéjében, ami letérít minket a helytelen ösvényről vagy amely helyreigazítja gondolkodásunkat. Máskor az Istentől jövő fenyítés nyomatékosabb, sőt fájdalmas is lehet. Isten azonban jól tudja, hogy milyen mértékű és milyen jellegű fegyelmezés a legjobb számunkra (Jer 30:11). Milyen jó is az, amikor készségesen elfogadjuk a fenyítést, mert Isten szeretetből fenyít, ahogy az apa is szeretetből fenyíti kedves gyermekét! Sokkal bölcsebb dolog elfogadni a Jehova Istentől jövő fenyítést — legyen az bármilyen mérsékelt és korlátozott —, mint elszenvedni egy olyan büntetést, amely örök halálunkat jelentené (Jer 10:24; Zsid 12:5).

⁵ Előfordul, hogy Isten emberek által fenyít bennünket. Régen prófétákat és bírákat küldött Izrael nemzetéhez. De egyéni alapon is részesíthet bölcs fenyítésben minket. Jób egyik hamis „vigasztalója” is kénytelen volt elismerni, hogy Jób ’sokakat megintett’ (Jób 4:3; 16:2). Milyen nagy áldás lehetett az, amikor valaki bölcs intésben részesült Jób részéről, aki az isteni önátadás kiváló példaképe volt! Megkérdezhetjük azonban magunktól: Vajon kész vagyok-e elfogadni az ilyenfajta fenyítést, oly fenyítést, amely emberektől jön bár, de az Isten tökéletes bölcsességén alapul?

HA FENYÍTJÜK EGYMÁST, SZERETETTEL TEGYÜK!

 6. Milyen alapon kaphatunk fenyítést egy testvérünktől?

⁶ Jézus adott nekünk alapot arra, hogy elfogadjuk és gyakoroljuk is a szerető intést. Súlyos természetű személyes sérelmekre vonatkozó szavakkal tette ezt, amelyeket elvileg számos más esetre is lehet alkalmazni; Jézus azt mondta: „Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki” (Luk 17:3, Új Katolikus fordítás). Pál apostol is azt írta, hogy az „Úr szolgája” legyen „türelmes és szelíden intsen másokat” (2Tim 2:24, 25, NAB).

 7. Mi történik súlyos vétség esetén?

⁷ A gyülekezet pásztorainak, azaz kinevezett felvigyázóinak érdeklődést kell tanúsítaniuk minden egyes keresztény iránt, de egyben védelmezniük kell az egész nyájat (Zsid 13:17; 1Pét 5:2, 3). Ha valaki súlyos bűnt követ el, az ne kerülje el a figyelmüket. Tulajdonképpen a bűnösnek kellene ,magához hívnia a gyülekezet véneit’. Vagy annak a kereszténynek kell a véneket értesíteni, aki tudomást szerez a súlyos bűnről, mégpedig a bűnös, de egyben a gyülekezet tisztasága érdekében is (3Móz 5:1). Akkor a vének talán segíteni tudnak a megtévedt testvérnek, hogy visszatérjen, s így ,megmenthetik lelkét a haláltól’ (Jak 5:14, 16, 19, 20).

 8. Hogyan kell tekintenünk a testvéreink apróbb hibáit?

⁸ Vannak kevésbé súlyos természetű botlások és vétkek. Ezekre érett keresztények maguk is adhatnak bibliai segítséget vagy útbaigazítást. Attól óvakodnunk kell, hogy túl szigorúan bíráljuk el testvéreink apróbb hibáit, hiszen Isten arra int, hogy legyünk hosszútűrők és szívleljük el egymást (Kol 3:12, 13). Alázatosságra kell törekednünk, másokat különbnek tartván magunknál és ne csak a magunk hasznát nézzük, hanem másokét is (Fil 2:3, 4). Isten arról biztosít minket, hogy ,szép dolog részünkről, ha elnézzük a hibákat’ (Péld 19:11).

 9, 10. Mit tehetünk, ha egy testvérünkről úgy látszik, hogy félrelépett?

⁹ Előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amikor azt látjuk, hogy egy keresztény társunk félrelép vagy rossz példát követve veszélybe sodorja magát. Előfordulhat például, hogy egy testvérünk, aki egészen közel áll hozzánk, hajlamos arra, hogy többet igyon a kelleténél. Nem látszik részegesnek, de már jelei vannak, hogy ,rabja a sor borivásnak’ (1Tim 3:8). Az ilyen testvért segítő szándékkal meg kell inteni. De ki intse meg?

¹⁰ Pál ezt írta a galatabeli keresztényeknek: „Még ha valaki félrelép is anélkül, hogy tudatában lenne, ti szellemi képesítéssel rendelkezők, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemében” (Gal 6:1). A szellemi képesítésű keresztény kedvesen és tapintatosan megfeddheti a testvérét. Ennek sokféle módja van. Például a beszélgetésben kitér valamire, ami nem kelti kifejezetten tanács látszatát (Péld 15:23). Esetleg négyszemközt intheti meg az illetőt. A lényeg az, hogy sohase a kritizálás szelleme vezesse, hanem mindenkor szeretetből fakadjon a figyelmeztetése (1Kor 13:4, 5).

11. Hogyan segíthettek a filippibeli testvérek és testvérnők egy ottani problémában?

¹¹ Vannak egyéb helyzetek is, amikor a keresztény testvérek és testvérnők segítséget nyújthatnak. Pál ezt írta egy Filippiben felvetődött problémával kapcsolatban:

„Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. Sőt téged is kérlek, hűséges szolgatársam [UV: „igatársam”], fogj össze velük, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért” (Fil 4:2, 3, Ökumenikus fordítás).

Nyilvánvaló, hogy valamilyen nehézség vagy súlyos nézeteltérés lehetett a két felkent keresztény nő között. Az apostol bizonyára nem arra buzdította a filippibelieket, hogy ki-ki állást foglaljon valamelyik fél oldalán a vitában. Ez megbontotta volna a gyülekezet egységét, szakadást, féltékenységet, viszályt idézett volna elő (1Kor 1:10–13; 3:2–9). Az ilyesmi komoly veszélyt jelent, ezért kerülni kell. A filippibeli testvérek és testvérnők mint „igaz igatársak” nem fogadatlan prókátorként léptek fel a két testvérnő sérelme vagy nézete ügyében, hanem igyekeztek őket buzdítani a krisztusi egységre, kérve őket, hogy bocsássanak meg egymásnak és munkálkodjanak együtt szeretetben (Máté 5:23–25; Ef 4:1–6, 31, 32; Tit 2:3–5). Ha egy hittestvéred ilyen helyes indítékból fakadóan megint téged, fogadd el tőle s tekintsd kedvessége jelének (Zsolt 141:5).

CSELEKEDJÜNK HATÁROZOTTAN!

12, 13. Milyen súlyosabb természetű vétek fordulhat elő egy gyülekezetben?

¹² Előfordul, hogy egy keresztény olyan utat követ, amely nincs összhangban Isten utasításaival és a vénektől kapott segítség ellenére sem változtatja meg a viselkedését. Itt nem olyan esetre gondolunk, amikor valakinek csupán személyes nézeteltérése van valakivel. Vagy ha valaki még nem jutott el a keresztényi érettségre és ez még visszatükröződik sok olyan dologban, ami az érettség hiányát mutatja. Pál elismerte, hogy lesznek éretlen keresztények, akiket türelemmel, szeretettel és az érettségre juttatás vágyával kell segíteni, hogy szemtanúi lehessünk az előmenetelüknek (Róma 14:1; 15:1; 1Kor 13:11; Fil 3:15, 16). De az ilyenektől eltekintve, akadhat olyan személy is, aki szántszándékkal követ olyan utat, amely — bár még nem számít súlyos bűnnek — ellentétben áll Isten tanácsával.

¹³ Nem szabad megütköznünk, ha olykor-olykor ilyen keresztényekkel is találkozunk. A Biblia azt mondja: „Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók” (2Tim 2:20, 21, Ökumenikus fordítás). A gyülekezet olyan házhoz van hasonlítva, amelyben lehet néhány egyén, aki tisztességtelen edényhez hasonlóan egészségtelen befolyást gyakorol másokra. Pál Timótheust és a többi hű keresztényeket arra figyelmeztette, hogy ,tartózkodjanak’ az ilyen tisztességtelen edényektől (v. ö. Róma 16:17-tel).

14, 15. Milyen probléma merült fel a thessalonikai gyülekezetben és hogyan reagálhatnak a keresztények ilyen problémára?

¹⁴ Pál szavainak értelmezésével és alkalmazásával összhangban jegyezzünk meg egy, az ókori Thessalonikában megtörtént ilyen esetet. Itt az egész gyülekezet figyelmeztetésben részesült. Egyesek ugyanis — jóllehet egészségesek és munkaképesek voltak — nem akartak dolgozni. Ezek a többieken szerettek élősködni, ami ellentétben áll Istennek a lustaságot elítélő tanácsával. Ezért Pál ezt írta: „Urunk Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy kerüljetek minden olyan testvért, aki rendetlen életet él, s nem követi a hagyományt, melyet tőlünk kapott” (2Thess 3:6, Békés-Dalos; Péld 20:4; 24:30; Préd 5:12, 18; 10:18 [Károli: 10:15]).

¹⁵ Igen, akad olyan is, akit „nem lehet szép szóval meggyőzni”, akin nem fog a gyülekezet véneitől jövő bibliai tanács sem, s aki kitart az Isten alapelveivel ellentétes cselekedetekben. Ez esetben a keresztények kénytelenek „kerülni” az ilyen egyént Pál tanácsának megfelelően (Péld 10:17; 29:19).

„AZT JEGYEZZÉTEK MEG MAGATOKNAK”

16. Milyen tanácsot adott Pál a thessalonikai testvéreknek?

¹⁶ Tovább folytatva a thessalonikaiaknak adott tanácsot a lusta, rendetlen egyénekkel kapcsolatban, Pál ezt írta: „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek mint testvéreteket” (2Thess 3:14, 15, Ökumenikus fordítás). A keresztények tehát ,megjegyezhetik’ maguknak azt, aki következetesen figyelmen kívül hagyja Isten alapelveit.

17. a) Miért kell vigyázni ennek a tanácsnak az alkalmazásánál? b) Mit mondott Jézus erre vonatkozóan?

¹⁷ Mindazonáltal nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, amikor ezt az isteni tanácsot alkalmazzuk. Tökéletlenségünkben esetleg hajlamosak lehetünk arra, hogy egyéni tetszésünk vagy nemtetszésünk szerint alkossunk ítéletet a ruházkodásról vagy a testi ápoltságról. De ha például egy testvérnő ruházata nem illetlen, nem kihívó, s nem kelt megütközést a testvérek között általánosságban, akkor csupán arról van szó, hogy a testvérnőnek más ízlése van, mint nekünk és valamit jobban kedvel (1Móz 37:3, 4; Ján 19:23; 1Tim 2:9, 10). Senki sem tett bennünket testvéreink vagy testvérnőink bíráivá a nem nagy horderejű dolgokról alkotott véleményük és ízlésük vagy lelkiismeretük megítélésében (Róma 14:4, 10–12). Még ha valaki nem járna is el helyesen valami jelentéktelen dologban, jusson eszünkbe Jézus tanácsa:

„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni; . . . Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” (Máté 7:1–3, Új Katolikus fordítás).

18. Mi történjen akkor, ha valaki kifejezetten megszegi Isten tanácsát?

¹⁸ Mi történjék azonban akkor, ha valaki jelentős mértékben elhajlik Isten alapelveitől, talán kifejezetten lusta vagy bírálgató, vagy ,haszontalan fecsegő’, aki állandóan ,olyasmibe avatkozik, ami nem tartozik rá’? (2Thess 3:11). Néha az okoz problémát, hogy valaki ki akar használni másokat, vagy olyan szórakozásba merül, amely kifejezetten helytelen, vagy olyan kétes magatartást folytat, amely ezen a ponton még nem kíván bírói intézkedést.a A vének talán megpróbáltak segíteni az illetőnek, ő azonban makacsul kitart s így a helytelen viselkedése másokra is kihat a gyülekezetben vagy veszélyt jelent számukra. A vének megbeszélhetik az esetet és megbízhatnak valakit maguk közül azzal, hogy tartson egy határozott hangú és félreérthetetlen előadást a témáról a gyülekezetnek. Anélkül, hogy megneveznék a „rendetlen” személyt, a véneknek ,el kell hallgattatniuk’ az ilyen rendetlenkedőt (Tit 1:10–13).

19. Hogyan reagálhatnak a gyülekezet többi tagjai, ha a probléma továbbra is fennáll?

¹⁹ Ha ilyen helyzet áll elő egy gyülekezetben, a keresztények kötelességüknek érezhetik, hogy „megjegyezzék” azt a személyt.b Pál megmagyarázza, hogy tulajdonképpen mit is ért ezen, és azt mondja: „Ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön” (2Thess 3:14). Más szóval, kevesebb időt töltsünk az ilyen „megjegyzett” személlyel. Nem kell azonban terjesztened vagy nyilvánosságra hoznod a személyes döntésedet és ne is próbálj másokat hasonló döntésre rábírni. Személy szerint nyilván nem akarsz a „megjegyzettel” barátkozni, hiszen ezt tanácsolták a gyülekezet vénei. De teljesen mégsem veted el, mivel még ezután is a testvéred, keresztény társad, akiért Krisztus meghalt. Ahelyett tehát, hogy engednéd a „gyűlölet” magvát kifejlődni, meg kell „intened” az illetőt. Hogyan? Nos, a személyes jó példán kívül, ha kedvesen, de határozottan engedelmeskedsz a: „Ne tartsatok vele kapcsolatot” utasításnak, az fenyítésnek fog bizonyulni. De ennél több segítséget is nyújthatsz (3Móz 19:17; Tit 2:7, 8).

20. Ha „megjegyeztél” egy rendetlen testvért, milyen felelősség van rajtad?

²⁰ Még együtt leszel a „megjegyzett” kereszténnyel a gyülekezeti összejöveteleken és a szántóföldi szolgálatban. Tehát alkalmad lesz eleget tenni a ,megjegyzésével’ járó egyéb kötelezettségeidnek: „Ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek mint testvéreteket!” (2Thess 3:14, 15, Ökumenikus fordítás). Ha nem tennél eleget ennek az Istentől jövő tanácsnak és ellenségként kezelnéd a „megjegyzett” testvért, viselkedésed éppen úgy nélkülözné a szeretetet, mint az övé.

21. Mi a célja ennek a bibliai elrendezésnek?

²¹ Reméljük, hogy a „megjegyzett” egyén megszégyenül. Talán ráébred annak tudatára, hogy te a bibliai utasítás értelmében kerülöd a társaságát. Ez a fenyítés talán segít neki és megérti, hogy „föl a lankadt kézzel! A megroggyant térdet nyújtsátok ki . . ., hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon!” Tekintettel arra, hogy Isten mai gyülekezetében túlnyomórészt lojális testvérek vannak, kevés a valószínűsége annak, hogy a keresztények kénytelenek lesznek ,megjegyezni’ a rendetlen testvért. De ha mégis előfordul, talán az intés a folyamatos figyelmeztetéssel együtt ,békességes gyümölcsöt terem, azaz igazságosságot’ (Zsid 12:11–13, Békés-Dalos, UV).

TALÁLKOZÁS A VÉNEKBŐL ÁLLÓ BIZOTTSÁGGAL

22, 23. Hogyan kell elintézni a súlyos természetű bűneseteket? (4Móz 35:12; 5Móz 19:11, 12).

²² Amint már megfigyelhettük (a 7. bekezdésben), ,ha valaki súlyos bűnt követ el’, arra fel kell hívni a „gyülekezet véneinek” a figyelmét (Jak 5:14, 15). Ezek a férfiak abban a helyzetben vannak, hogy képesek istenfélő módon fenyíteni az illetőt, akit sátán becsapott, és aki súlyos bűnbe esett. Olyan szellemi segítséget nyújthatnak az illetőnek, amilyenre éppen szüksége van (Péld 6:23).

²³ Súlyos vétség kivizsgálására rendszerint egy háromtagú, vénekből álló bizottságot jelölnek ki. Szerepük: nem pusztán a bíráskodás vagy a „szellemi csendőrködés”! Ők a nyáj pásztorai és annak kell bizonyulniuk akkor is, amikor egy bűnössel foglalkoznak. A juhokat legeltető betű szerinti pásztor nem bosszúálló, durva, vagy akadékoskodó. A véneknek sem kell ilyeneknek lenni. Ők azért vannak, hogy segítsenek, nem pedig azért, hogy elítéljenek (Júd 23). Céljuk az, hogy hacsak lehet, visszatérítsék a bűnöst a helytelen útról (Jak 5:19, 20).

24. Mit próbáljanak meg a vének a vétkes érdekében?

²⁴ Mégis, ha súlyos bűnesettel kell foglalkozniuk, a véneknek „ragaszkodniuk” kell a megbízható igéhez” és olyanoknak kell bizonyulniuk, akik képesek ,bátorítani is vele az ellentmondókat’ (Tit 1:9, Csia Lajos fordítás). Ezért nem szabad vonakodniuk nyíltan és egyenesen rámutatni az Írásokból az illető személy tévelygésére és arra, hogy miért kell helyreigazítani a viselkedését. Ők azt akarják, hogy a vétkes megbánja a vétkét és újra békességben éljen Istennel (1Pét 3:10–12).

25. Milyen kérdéseket szükséges még megvizsgálni?

²⁵ De hát hogyan feddjék meg a vének a helytelenül cselekvőket? Mit jelent az Isten szerinti megbánás? Hogyan nyilvánul meg? Hogyan intézzék a vének a súlyos bűneseteket, melyeknél megbánás mutatkozik? Vajon a bűnöst az egész gyülekezet előtt kell feddésben részesíteni? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben tárgyaljuk meg.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

HOGYAN RÉSZESÜLHETÜNK ISTENI FENYÍTÉSBEN?

Isten némelykor a Biblián vagy bibliai segédeszközökön keresztül fenyít minket.

Van, amikor egy keresztény társunk, különösen valamelyik vén hívja fel szeretettel figyelmünket valamilyen hibára.

Ha valaki nem hajlandó felhagyni a rendetlen viselkedésével, a vének figyelmeztethetik a gyülekezetet az illetőnek erre a magatartására vagy jellemvonására.

Mi akkor úgy dönthetünk, hogy személy szerint ’megjegyezzük’ azt, aki ilyen rendetlenül viselkedik (2Thess 3:14, 15).

Ha így döntöttünk, nem tartunk szorosabb barátságot az illetővel, VISZONT kötelesek vagyunk segíteni és inteni a rendetleneket, mivel még mindig keresztény testvéreink.

[Kép az 5. oldalon]

Ha azt látnád, hogy egy keresztény hittársadat veszély fenyegeti, vajon nem adnál neki szeretetteljes tanácsot?

[Kép a 6. oldalon]

„Fogj össze azokkal”, akiknek buzdító intésre van szükségük — tanácsolta Pál