Az új rendszer Istenének intelmei és utasításai
„Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered” (ZSOLTÁROK 119:168, Ökumenikus fordítás).
1. Milyen módon teszik boldoggá Jehova népét ma az ő intelmei?
ISTEN igazságos új rendszere nagyon közel van? Jehova Tanúinak, akik szeretik az ő igazságos törvényét, szükségük van arra, hogy létfontosságú időszakokban intelmeket kapjanak Isten Szaván és szervezetén keresztül. És mivel megfogadják az ilyen isteni intelmeket, boldogok. Ezek az intelmek arra késztetik őket, hogy keressék Jehovát. Ez pedig boldogságot eredményez. A héber „edoth’” szó, amit „intelmek”-nek fordítanak, erőteljesebb és célirányosabb, mint a görög Septuaginta fordításban használt martyri’a szó, amit „tanúbizonyságok”-nak fordítanak. A fentebb említett kifejezés arra utal, hogy Jehova — ha a körülmények úgy kívánják — emlékeztet minket arra, mit mondanak törvényei, utasításai, rendelkezései, parancsolatai és szabályzatai. Nem hagyja tehát, hogy teljesen megfeledkezzünk róluk. Ha ezek az intelmek nem tesznek ingerültté minket, a megtartásuk által boldogokká lehetünk.
2. Milyen alapon emelhette ki a 119. zsoltár írója a sokféle intelmet?
2 Ha a zsoltáros az i. e. ötödik század utolsó részében írta volna műveit, rendelkezésére álltak volna a Héber Iratok Mózes első könyvétől Malakiásig. Az ötödik könyvet a görög Septuaginta fordítás szerint Deuteronomiumnak nevezik, ami azt jelenti: „második törvény”. Természetesen ennek a könyvnek a tartalmát — túlnyomórészt — úgy kell tekinteni mint a Törvény (szövetség) magyarázatát, amely szövetséget Jehova Mózes próféta közvetítésével kötött Izraellel. A Deuteronomium tehát intelmeket is közöl, de a Biblia összes többi könyve ugyancsak tartalmazza számunkra Isten intelmeit.
3. a) Mire emlékeztetnek minket a Héber Iratokból vett idézetek? b) Hogyan lehet nagyobb a mi boldogságunk a zsoltárosénál?
3 A Keresztény Görög Iratokban található, és a Héber Iratokból vett sok száz idézet is intelmül vagy emlékeztetőül szolgál, nemcsak arra vonatkozóan, amit Jehova tanított a Törvény alatt levő népének, hanem a keresztény gyülekezetre és a megváltott emberi fajra vonatkozó nagyszerű céljai tekintetében is. Jézus Krisztusnak, a nagyobb Mózesnek mai tanítványai sokkal több intelemmel rendelkeznek Jehova Isten részéről, mint a zsoltáros rendelkezett, és ha hűen megtartják azokat, a zsoltárosénál is nagyobb boldogságban lehet részük. Amikor bibliatanulmányozás formájában kutatják Isten intelmeit, tulajdonképpen Jehovát keresik egész szívükkel.
4. Ahelyett, hogy bosszantanának minket Isten intelmei, milyen helyes magatartással fogadhatjuk azokat a zsoltáros példáját követve?
4 Nagyra kell értékelnünk mindazt, ami jó tanáccsal lát el minket és megóv attól, hogy a gonoszok sorsára jussunk. A zsoltáros így vélekedett Isten intelmeiről (Zsoltárok 119:24, 119, 167). Jehova Tanúi mai szintén nem érzik bosszantónak, ha Isten jónak látja, hogy emlékeztesse őket a törvényére, akár a Biblia lapjai, akár a szervezete által. Ők lojálisan az ő intelmeihez tartják magukat. „Ragaszkodom intelmeidhez, URam [ÚV: ó Jehova], ne engedj megszégyenülnöm!” (Zsoltárok 119:31, Ö.f.).
5. a) Milyen célt szolgálnak Isten Szavának és az ő szervezetének az intelmei? b) Hogyan mutathatunk ki mi is nagy tiszteletet Jehova intelmei iránt, mint a zsoltáros?
5 Isten nem azért adja az intelmeit, hogy megszégyenítse Tanúit, hanem azért, hogy megóvja őket a megszégyenítő viselkedéstől. Ők azt szeretnék, ha a gyengéd érzéseik központja olyan dolgokat fogadna magába, amelyek valóban javukra szolgálnának minden jövőbeni alkalommal; ezért a zsoltárossal együtt így könyörögnek: „Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre!” (Zsoltárok 119:36, Ö.f.). Nem kétséges, hogy nem szeretnénk elveszíteni ezeket a tartós előnyöket azáltal, hogy felhagyunk a bibliatanulmányozással vagy a Jehova önátadott népével való rendszeres kapcsolattal (Zsoltárok 119:111). Az Istenük iránti teljes lelkű szeretetük indítja őket a fentebb leírt magatartásra. Bár előfordulhat, hogy szigorú helyreigazítást jelent számukra, Jehova Tanúi mégis örvendeznek, amikor Jehova az intelmei által vezeti őket, hogy elejét vegye az eltévelyedésüknek és örök pusztulásuknak: „Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek” (Zsoltárok 119:14, Ö.f.).
6. Hogyan igyekeztek Jehova Tanúi becsületesek lenni önmagukhoz Isten előtt?
6 Jóllehet súlyos bírálat éri őket, sőt, sokan meg is tagadják őket elkövetett hibáik miatt, Jehova Tanúi őszinték maradnak önmagukhoz Istenük előtt. Azon az úton kívánnak járni, amelyet az intelmek könyve jelölt ki számukra. Modernkori történetük megmutatja, hogy úgy tesznek, ahogy az ókori zsoltáros: „Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom” (Zsoltárok 119:59, Ö.f.). Csakis így cselekedve könyöröghetnek Istenhez, hogy tartsa őket életben, és elvégezhessék munkájukat vérszomjas ellenségeik ellenére (Zsoltárok 119:88). Mivel azt vallják, hogy Krisztus általi önátadásuk révén Isten rabszolgáivá lettek, és szükségük van arra, hogy pontosan megtudják, mit írt elő számukra írott Szavában, ezt mondják: „Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet!” (Zsoltárok 119:125).
7. Milyen okuk van Jehova Tanúinak arra, hogy hálásak legyenek, és milyen könyörgést mondtak?
7 Csodálatosnak tartják, amit Isten feltárt előttük írott Szavában az első világháború 1918-ban történt befejezése óta, ezért a feltárt igazságok szerint kívánnak cselekedni (Zsoltárok 119:129). Jehova tökéletesen jogosan járt el, amikor tudomásunkra hozta intelmeit, és parancsolatokként tárta elénk azokat. Mi is örömmel és imádságos szellemben ismerjük el ezt a zsoltárossal együtt. „Elrendelt intelmeid igazak és igen megbízhatók” (Zsoltárok 119:138, Ö.f.). Köszönet érte lojális Istenünknek!
8. Milyen módon függ az örök élet attól, hogy megértjük és megtartjuk-e Isten intelmeit?
8 Jehova Tanúi ma jól megértik, hogy csak akkor nyerhetnek örök életet Isten igazságos új rendszerében, ha felfogják, mire kívánja felhívni a figyelmüket, és értelmesen, okosan engedelmeskednek (Zsoltárok 119:144). Ebben az ellenséges világban az ima isteni Meghallgatójához kell könyörögniük, hogy mentse ki őket a legszorongatóbb helyzetekből, különösen napjainkban, amikor az összes nemzetet egybegyűjtik „a mindenható Isten nagy napjának csatájára”, Armageddonra (Jelenések 16:13–16). Nagyon is helyénvaló ez a könyörgés: „Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom intelmeidet” (Zsoltárok 119:146, Ö.f.).
9. Milyen biztosítékunk van arra, hogy Isten intelmei ezután is a rendelkezésünkre állnak?
9 Jóllehet Jehova Isten minden írott intelme megtalálható volt már 1900 évvel ezelőtt a 66 könyvből álló Biblia megírásának a befejezésekor, azok ma is, és a határtalan jövőben is a rendelkezésünkre állnak. Igaznak bizonyul a Zsoltárok 119:152. verse, amely így szól Istenhez: „Régóta ismerem intelmeidet, örökre megállapítottad azokat (Ö.f.). Tekintettel Jehova néhány intelmének ismeretére, a Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence [Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke] című folyóirat kiadása kezdődött meg 1879 júliusában. Ma, 105 évi megjelentetés után, ez a folyóirat még mindig forgalomban van világviszonylatban 102 nyelven. Ha Jehova Tanúi ellenségeinek megengedné is Isten, hogy leállítsák e folyóirat megjelenését, sohasem lennének képesek kitörölni a létből a Szent Bibliát, amely Jehova intelmeit tartalmazza. A Biblia örök, határtalan ideig tartó alapokon áll.
Hajtsuk végre Feljebbvalónk utasításait!
10. Milyen kiemelkedő helyet biztosít a 119. zsoltár Isten „utasításainak”?
10 Miután a zsoltáros a két első versben azoknak a boldogságát dicséri, akik Jehova törvénye szerint élnek és megtartják intelmeit, így folytatja: „Nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák” (Zsoltárok 119:3, 4). Ebben a zsoltárban s szerző 21 alkalommal használja az „utasítások” kifejezést, hogy jól az emlékezetbe vésse azt.
11. a) Miért vigyázott a zsoltáros a viselkedésére a Zsoltárok 119:168. verse szerint? b) Milyen gondolatot takar az „utasítások” kifejezés?
11 A zsoltáros elmondja nekünk, hogy mit érzett az isteni „utasítások” iránt és hogyan teljesítette azokat. Ezzel megbízható példát állított fel számunkra. Nagyra értékelte azt, hogy Isten figyelemmel kíséri az életmódját, ezért gondosan ügyelnie kell arra, hogyan viselkedik Jehova Törvényszövetsége alatt. Jó oka volt arra, hogy így nyilatkozzon: „Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered” (Zsoltárok 119:168, Ö.f.). Az intelmek serkentik az emlékezőtehetséget, a feljebbvaló utasításai pedig a beosztottaknak szóló rendelkezéseknek tekinthetők. Meghatározzák, hogy a szolga, a rabszolga, az alkalmazott vagy a katona kötelességszerűen mit tegyen és hogyan tegyen. Az utasítások nagyobb erővel rendelkeznek, mint a szabályok; és az itt lefordított héber kifejezés, éspedig a piqudimʹ szó azt jelenti: „rendeletek; utasítások”. Vajon ezek az isteni utasítások terhesnek, visszataszítónak tűntek a zsoltáros szemében, különösen akkor, ha a megtartásuk miatt hamisan vádolták, vagy rossz színben tüntették fel őt az emberek? Hallgassuk meg, mit válaszol erre: „Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! URam [ÚV: ó Jehova], tartsd meg életemet kegyelmesen!” (Zsoltárok 119:159, 169, Ö.f.).
12., 13. a) Hogyan tette képessé Isten szolgáit a zsoltáros által felállított irányadó mérték arra, hogy elviseljék a megpróbáltatásokat az első világháború alatt és azt követően is? b) Bár hamisan vádolták őket, kinek az utasításait követte mégis a maradék?
12 Mily nagyszerű irányadó mértéket állít fel itt a zsoltáros a Jehova látható szervezetével kapcsolatban levő igaz keresztények számára ebben a törvényszegő, szeretet nélküli világban! Az ehhez való igazodás mindig hasznosnak bizonyult! Az igaz keresztények, akiket Istenük ellenségei vesznek körül, pontosan úgy érzik magukat, mint a zsoltáros: mintha „jövevények” volnának (Zsoltárok 119:19, 54). Pedig tudják, hogy semmi sem pótolhatja a helyes életmód tekintetében Isten rendelkezéseit. Az 1914—18-as első világháború alatt éppen hogy csak megmenekültek. Azok alatt a háborús évek alatt az ellenségeik alaposan behatoltak Jehova látható szervezetének a vezetői közé, hogy siettessék Jehova népének pusztulását. Odáig mentek, hogy jogtalanul bebörtönözték az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat elnökét és más felelős beosztású vezetőit. Ugyanaz történt, amit a Zsoltárok 119:69. verse leír: „Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből (Ö.f.). Feljebbvalójuknak, a legfelségesebb Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az itt élő, Isten lábzsámolyán élő embereknek.
13 Igen, az első világháború csúcspontján, a külső látszat szerint sikeresen léptek fel az emberek Isten utasításainak megtartói ellen, és az ellenség úgy érezte, hogy már-már kiirtotta Isten engedelmes, önátadott népét. Ezért mondhatták el a Tanúk: „Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat” (Zsoltárok 119:87, Ö.f.). A világegyetem legfelségesebb Ura azonban meghiúsította a kevély ellenség galád terveit.
14. Milyen értelemben fejezhette ki a maradék a Zsoltárok 119:45. versének szavait?
14 A háború utáni szabadulásukat követően szükségesnek érezték, hogy Istenük utasításai után kutassanak, erőteljesebben, mint bármikor azelőtt, hogy megtudják, mi a szándéka velük, és mit vár el tőlük a nem remélt békeidőben. Elmondhatták a Zsoltárok 119:45. versének szavaival. „Tágas téren járok, ha a te utasításaidat keresem” (Ö.f.).
Most és a jövőben
15. a) A 119. zsoltárban kifejezett milyen nézetet tette magáévá Isten népe? b) Mire összpontosították a figyelmüket 1919 óta?
15 Miközben a Királyság-munkájuk egyre kiterjed, egészen a föld legtávolabbi részéig, az ellenségeik száma is szaporodik. Ez azonban nem rettenti el őket és nem gátolja meg abban, hogy jól elméjükbe véssék Isten rendelkezéseit. Határozottan kitartanak (Zsoltárok 119:93, 94). S mivel nem felejtik el azt, amit Isten Szavából hallottak, így az ő határozott utasításait sem, hanem az ő munkáját végzik, mit mondhatnak most túlzás nélkül, Jehovának tulajdonítva e munka minden érdemét? Nos, a következőket: „Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat” (Zsoltárok 119:100, 104, Ö.f.). Tehát az 1919-es háború utáni évtől kezdve nem avatkoznak bele a nemzetek terveibe és intézkedéseibe. Változatlanul hirdetik Isten Krisztus alatti Királyságát, mint az emberiség egyedüli reménységét, a Népszövetség és az Egyesült Nemzetek helyett. Mily nagyszerű „értelem” ez!
16. Bár nagy nyomás nehezedik ránk, hogy helytelenül cselekedjünk, miről vagyunk mégis meggyőződve?
16 Amikor Isten Szava elmondja nekünk, hogy kik élnek most, az Egyesült Nemzetek korában anélkül, hogy szeretnék a világot és annak dolgait, akkor tulajdonképpen Isten nekünk szóló utasításait közli. Nekünk jogosnak kell tekinteni ezeket az utasításokat — mint ahogy azok is —, és követnünk kell őket. Mi a zsoltáros álláspontján vagyunk a Zsoltárok 119:128 szerint: „Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt.” Lehet, hogy megalkuvás nélküli kiállásunk miatt lenéznek a világi emberek, de Isten értékelése az, ami számít, ezért nem szeretnénk, ha az ő rendelkezései elmosódnának az elménkben (Zsoltárok 119:141).
17. Milyenek az előttünk álló kilátások, és hogyan találunk isteni védelmet, amikor az ellenség szorosan körülzárja Jehova népét?
17 Isten Krisztus alatti Királyságának, mint az emberiség világa egyedüli reménységének erőteljesebb, és már több mint 60 éve tartó prédikálása ellenére, a világi tervek és elképzelések előmozdítói nemigen figyelnek oda. Ma az egész emberi családot az a veszély fenyegeti, hogy teljesen kiirtják a nukleáris fegyverekkel. De nemcsak ez keseríti el egyre jobban az emberi szíveket, hanem a vallásellenes gyűlölet is. Miután minden hamis vallást megsemmisítettek, Isten ellenségei elkezdenek majd Jehova Tanúival foglalkozni. Amikor Isten Királyságának vallásellenes ellenzői szorosra zárják a gyűrűt Jehova életben maradt Tanúi körül, ezeknek az eddiginél is jobban szükségük lesz emberfeletti segítségre. Egy mindenható kéz védő árnyékára lesz szükségük: az Isten kezére. De nekik is kellő alapjuk lesz arra, hogy segítségül hívják azt az isteni kezet, ahogyan a Zsoltárok 119:173 kijelenti: „Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam” (Ö.f.). Azokban a nagyon nehéz körülményekben Jehova keze nem bizonyul majd túl rövidnek ahhoz, hogy ne tudná megmenteni az ő utasításait követő istenfélő személyeket (Ésaiás 50:2).
18. a) Milyen kihatással lesz az életben maradásunkra az, hogy helyes társaságban vagyunk a dolgok jelen rendszerének a pusztulása idején? b) Mivel tudjuk, milyen kilátásuk van azoknak, akik Jehovát félik, mit tartunk állandóan szem előtt?
18 Ahogy egyre közeledünk ennek a törvényszegő, szeretet nélküli rendszernek a végéhez, egyben pedig a nemzetekből való emberek szétválasztásának a végéhez is, mint amikor a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől, vajon kinek a társaságában ér ez a vég bennünket? Kik között szeretnénk lenni? A kecskékhez hasonló egyének között, akiket örökre kitörölnek majd a létből, vagy pedig a juhokhoz hasonló, Jehova Istent szerető emberek között? (Máté 25:31–46). Nem túl korai a helyes barátok kiválasztása. Most van itt az ideje, hogy válasszunk, ahogy a zsoltáros tette, aki a Legfőbb Lényhez intézett szavaiban ezt mondta: „Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat” (Zsoltárok 119:63, Ö.f.). Mi tudjuk, mi lesz azoknak az osztályrésze, akik Jehova Istent félik, és mi is szeretnénk velük együtt részt kapni ebből a lelket kielégítő jutalomból Jehova örömére. Mivel szeretjük őt, állandóan és buzgón igyekszünk elnyerni a tetszését, és azt tenni, amit megkövetel tőlünk. Eltökélt szándékunkat jól fejezi ki a zsoltáros: „Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre” (Zsoltárok 119:15, Ö.f.).
19. Milyen csodálatos munka folyik most?
19 Amióta a maga nemében első világháború 1918-ban véget ért, a legfelségesebb Isten egy csodálatos munkát vitt véghez egy ellenséges világ közepette. Ezt a munkát Tanúival végeztette, akik „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek”, tekintettel a dolgok több ezer éves rendszerének közelgő „végére” (Máté 24:14). Mi is szeretnénk részt venni vele együtt ebben a munkában. Az ő akaratát kívánjuk cselekedni, és azt kérjük tőle, hogy teljesíthessük az ő akaratát. Szívből jövő imánk összhangban van a Zsoltárok 119:27. versével: „Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon!” (Ö.f.).
20. Isten melyik legcsodálatosabb műve van még hátra, és mit mondhatnak Isten utasításairól azok, akik biztonságban élve maradnak?
20 Isten egyik legcsodálatosabb műve, ami még hátra van az, hogy megóvja hű és lojális Tanúit a dolgok e rendszerének közelgő pusztulása közepette, és bevezeti őket az új rendbe (2Péter 3:13). Igazságos intézkedés ez a részéről, hogy épségben megőrzi őket e halálosan beteg rendszer pusztulása folyamán. Ezzel választ ad erre az ihletett imájukra: „Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra” (Zsoltárok 119:40, Ö.f.). Legyen ez a te imád is! Akkor, a világtörténelem legnagyobb nyomorúsága után, miután átlépted a dolgok új és igazságos rendszerének a kapuját, őszinte indítékkal elmondhatod: „Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem” (Zsoltárok 119:93, Ö.f.).
Emlékeztetőül
◻ Isten milyen „intelmei” állnak a rendelkezésedre?
◻ Hogyan fordíthatod a javadra Isten intelmeit?
◻ Melyek Jehova „utasításai”?
◻ Miért akarod végrehajtani azokat?
[Kép a 29. oldalon]
Isten mai szolgáinak több „intelem” áll rendelkezésére, amit javukra fordíthatnak