21, 22. a) A Zsoltárok 137:8, 9 szerint milyen örömben részesül a közeljövőben a Nagyobb Cyrus?

²¹ A közeljövőben boldog lesz az ellenképi Cyrus, a dicsőségre emelt Jézus Krisztus hivatalos szolgálata, hogy utána nézhet: rendeződjék a mai Nagy Babilon számlája. Jehova imádói, akik sokat szenvedtek Babilon kezétől, az isteni igazságszolgáltatás nézőpontját teszik magukévá, s ezért mondhatják az ihletett zsoltáríróval együtt:

²² „Ó, Babilon leánya, te, aki ki leszel fosztva, boldog lesz, aki megfizet neked azzal a bánásmóddal, ahogyan velünk bántál. Boldog lesz, aki gyermekeidet megragadja és szétzúzza a kőszirten.” — Zsolt 137:8, 9.

23. Felhasználnak-e földi eszközöket majd Nagy Babilon megdöntésében, és ki vállalja magára ezért a felelősséget?

²³ A földi emberi eszközök kellő időben szabad utat kapnak, hogy összezúzzák Nagy Babilont. (Jel 17:15–18) De Jézus Krisztus boldog lesz, hogy vállalhatja a felelősséget a hamis vallás ama világbirodalmának a megszüntetéséért. A bibliai prófécia neki mint Nagyobb Cyrusnak tulajdonítja Nagy Babilon jól megérdemelt megdöntését.

Ha „valaki Ieányá”-nak kell hívnunk Nagy Babilont, mint ahogy a régi Babilont is annak hívták, akkor ő bizonyára Sátán, az Ördög leánya. (Ján 8:44; Jer 50:42; 51:33) A jövendölés szerint két végzetes dolognak kell nagy gyorsasággal bekövetkeznie erre a vallási paráznára: „Gyermekeinek elveszítése és özvegység.” (És 47:9; Jel 18:7, 8; Jer 50:9) Akár megölik vallásszervezetének tagjait az eljövendő „nagy nyomorúságban”, akár úgy halnak meg számára, hogy megtagadják őt, s azt vallják, hogy semmiféle valláshoz nem tartoznak: elveszti őket. Ez nagy gyászt jelent neki!

25. Ha senki sem akarja közülünk, hogy azok közé a babiloni „gyermekek” közé számlálják, akiket össze kell zúzni a „kőszirten”, mit tegyünk késedelem nélkül?

²⁵ Vajon melyikünk szeretne Nagy Babilon vallásos „gyermekei” közé tartozni, amikor eljön Isten meghatározott ideje, hogy „szétzúzza őket a kőszirten”? Ha nem akarjuk, hogy oda soroljanak minket, s ha különösen azok közé tartozónak szeretnénk vallani magunkat, akiket Isten „én népem”-nek nevez, vajon mit tegyünk? Semmivel sem kevesebbet annál, mint hogy kihasználjuk a még hátralevő időt, és engedelmeskedünk Isten irgalmas parancsának, mely az ő Szavában olvasható: „Menjetek ki belőle én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben, és ha nem akartok kapni csapásaiból.” — Jel 18:4; Jer 50:8.