Nem rontják-e meg a szívedet?

AKIKET „barátaink”-ká fogadunk, káros hatással lehetnek a szívünkre. A Példabeszédek hetedik fejezete olyan fiatal férfiről beszél, aki erkölcstelen férjes asszonnyal kötött barátságot. Érzelmei fellángoltak, amikor a nő „hízelgő szavait” hallgatta. Házasságtörést követett el vele. De hát mi vezette addig a tettéig? A 25. vers arra figyelmezteti a többi embert: „Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved” (Ökumenikus fordítás). Nos, a nő barátsága rossz útra térítette az ifjú szívét.

A folytatásos TV műsorok milyenfajta jellemeket ábrázolnak? Egy lelkészt, aki megcsalja a feleségét; egy erőszakos nemi közösülőt; egy prostituáltat; egy leányanyát, aki lelövi a szeretőjét, mivel az lefekszik a lány anyjával, és így tovább. A házasságtörés szinte közhely, akárcsak az abortusz és a házasságon kívüli terhesség.

Nos, ilyen „baráti kör”-től akarod befolyásoltatni a szívedet? Ha ezekből állnának a közvetlen szomszédaid, vajon meghívnád őket az otthonodba és jókedvűen hallgatnád, amint elmesélik a kalandjaikat?

„Milyen jogon emlegeted rendeléseimet és veszed szádra szövetségemet?” — kérdezi Jehova azoktól, akik az ő népének állítják magukat. „Amikor tolvajt láttál, még tetszett is neked; és szövetkeztél a házasságtörőkkel” (Zsoltárok 50:16, 18). Ne engedjétek magatokat félrevezetni. „A rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat!” (1Korinthus 15:33; Példabeszédek 13:20).

„De nem minden szereplő túlságosan rossz” — jelenti ki egy háziasszony. „Én készségesen azonosultam az olyannal, aki valóban jó. Szerettem volna olyan lenni, mint ő. Utánoztam az egyéniségét.” TV műsorok szereplőit használni ’szerep modell’-ként bizony közhely. De hát a keresztény megteheti ezt?

Ahelyett, hogy arra buzdítaná a keresztényeket, hogy a „szellemileg sötét” és erkölcsileg romlott egyének viselkedését utánozzák, Pál arra inti hivőtársait: „Ti pedig nem úgy ismertétek meg a Krisztust, feltéve, hogy valóban hallottatok róla és tanításban részesültetek általa éppen úgy, amint az igazság Jézusban van” (Efezus 4:17–21). Az önátadott kereszténynek Jézus példájára kell összpontosítania a figyelmét, tőle kell tanulnia, vagy azoktól, akik szorosan az ő példáját követik mint Isten elismert szolgái. Más példaképek, modellek egyszerűen csapdák (1Korinthus 11:1; Zsidók 11:1—12:2; 1Péter 2:21).

A titokban csábított szív

A hithű Jób elismerte, milyen könnyen elcsábíthatja a szívét az, amit lát. „Ha láttam fényt felragyogni vagy az ékes holdat továbbhaladni, és szívem titkon csábítana . . . ez is bíróra tartozó vétek lenne” — vallotta be Jób.a A csillagos ég és a fényes hold látványa valóban megindító. De Jób szomszédai a holdat a szaporaság jelképeként imádták. A holdimádathoz gyakran csábító szex-orgiák is tartoztak. Ha Jób folyton erre gondolt volna, a ’keze csók végett érintette volna a száját’ imádati aktus gyanánt. A szíve esetleg tágabbra nyílt volna, többet megengedett volna magának, még a bálványimádástól sem riadt volna vissza. De megfékezte magát (Jób 31:26–28).

Éppen ilyen fondorlatos, ravasz dolog a folytatásos TV sorozat. A szerelem utáni vágyakozást arra használják fel benne, hogy igazoljanak bármiféle viselkedést. Például egy állapotos hajadon így nyilatkozik barátnőjének: „De hát én szeretem Viktort. Bánom is én! Hazudni, csalni, lopni fogok, csak hogy vele lehessek. Méltó rá. Viktor mindent megér nekem! Az ő gyermeke mindennél többet jelent számomra!” A finom, halk kísérőzene mellett bizony nehezen lehet olyan rossznak minősíteni a lány eljárását. Te is megszereted Viktort. Rokonszenvet érzel a lány iránt. „Megérted” őt. „Bámulatos, hogy mennyire hajlamosak vagyunk az okoskodásra” — jelenti ki egy néző, aki később kijózanodott. „Tudjuk, hogy az erkölcstelenség rossz dolog . . . Megértettem, hogy gondolatban én is részt veszek benne.”

Némelyek azonban úgy érzik, hogy ’amit a képernyőn bemutatnak, egyáltalán nem rosszabb annál, amit a mindennapi életben látunk’. De vajon ez az, amit a kereszténynek szórakozás címén választania kell? Pál apostol ezt írta: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy mohóság még csak ne is legyen említve köztetek, ahogyan az szent emberekhez illik” (Efezus 5:3). Pál talán nem volt realista? Ezt egyáltalán nem mondhatjuk. Inkább azt akarta kihangsúlyozni, hogy a keresztény ne keresse a kedvtelését abban, hogy ilyen aljas tettekről beszélget. Ez a mai őszinte „szent emberekre” is vonatkozik.

Az elme és a szív megrontása

Az első századi keresztény gyülekezetben is voltak olyanok, akik megromlottak. Nem a televízió rontotta meg őket, hanem a hamis apostolok. A második században élt s magát kereszténynek valló Irenaeus szerint ezek az apostolok azt állították: „Miként az arany amely a ha mocsokba merítik is, mitsem veszít a szépségéből . . . ők is megerősítik, hogy semmilyen mértékű károsodást sem szenvednek és mitsem veszítenek szellemi lényegükből, bármilyen anyagi természetű cselekedetbe kerülnének is bele.” Ezek a hitetlenekkel barátkozó személyek tehát ott voltak a kegyetlen gladiátori játékokon, sőt szexuális erkölcstelenséget is elkövettek.

Pál apostol azzal vádolta a korinthusi keresztényeket, hogy ’nyugodtan eltűrik’ a hamis tanítókat, s attól féltette őket, hogy „amiképpen a kígyó megcsalta Évát a maga ravaszságával”, a korinthus keresztények elméje is „megromolhat és eltávozhat a Krisztushoz méltó őszinteségtől és szűzies tisztaságtól”. Ez a ravasz tantételbeli rontás erkölcsi romláshoz vezetett (2Korinthus 11:4, 3).

A korinthusi gyülekezet még azt is hajlandó volt eltűrni, hogy az egyik tagja vérfertőző viszonyban éljen! Lehet, hogy ezt az erkölcstelen férfit még csodálták is a gyülekezetben. A szívük „megértette” őt. Ő megtalálta az „igazi szerelmet”! Talán a gyülekezet más tagjait is befolyásolta ennek az embernek a helytelen cselekedete és ők is tisztátalanságba, paráznaságba, sőt féktelen viselkedésbe merültek (1Korinthus 5:1, 2, 6; 2Korinthus 12:21).

Azt szeretnéd talán, hogy a te szíved is így megromoljon? Könnyen megtűröd a házasságtörőket, paráznákat, gyilkosokat és ehhez hasonlókat, és naponta belemerülsz az életükbe? Bármennyire szilárdak vagyunk az igazságban, a szívünkre szinte észrevétlenül hatással lehet az olyan „táplálék” állandó fogyasztása, amely helyesli az erkölcstelenséget.

„Azt hiszed, hogy téged nem zavar meg” — mondta egy keresztény nő, aki éveken át rendszeres nézője volt az ilyen TV sorozatoknak. „A szíved mélyén azonban elfogadtad a helytelen cselekedetet. Azt látod, amit te is szeretnél. És ha a férjed nem olyan gyengéd, mint akiket a TV sorozatban látsz, valami hiányérzeted támad.”

Ez a keresztény nő, aki egyre nagyobb étvággyal fogyasztotta ezeket a TV sorozatokat, elaltatta az éberségét és elkövette az erkölcstelenséget. De szíve mélyéig megrendült azon nyomban, és idővel mind a férje, mind a gyülekezet megbocsátott neki. De micsoda érzelmi sebhely maradt utána! „Addig minden jó volt, amíg a körülmények lehetővé tették, hogy engedjek annak, amit a szívemben őriztem” — vallja az illető. „Sátán csapdát állított, én pedig szépen bele sétáltam. Ne áltassátok magatokat! A TV sorozatok igenis hatással lehetnek rátok. Már hallottam olyanokat, akik azt mondták, hogy elég erősek és rájuk nincs hatással az ilyen műsor. Nos, idővel majd elválik.” A fenti nőnek még a tragédia után is nehéz volt abbahagyni az ilyen műsor megtekintését. „Rosszabb volt, mint lemondani a dohányzásról” — fejezte be az elbeszélését.

Természetesen a legtöbb néző nem fog erkölcstelenségbe esni csupán azért, mert megtekinti ezeket a műsorokat. De vajon nem kezded-e majd összehasonlítani a házastársadat a műsor szereplőivel? Vajon a szeretetet növeli benned, vagy inkább a kétséget táplálja ez a műsor? Ha egyedülálló vagy, nem növeli-e a társ utáni vágyakozásodat, ami akár egy elhamarkodott házassághoz, akár erkölcstelenséghez vezethet? Felesleges hangulatváltakozást akarsz talán tapasztalni?

Pál apostol azt írta: „Minden megengedett a számomra; . . . de nem engedem, hogy bármi is hatalmat gyakoroljon felettem” (1Korinthus 6:12). A TV sorozatok — természetüknél fogva — szinte szenvedéllyé válhatnak. Ez megállapított tény. Néhány keresztény még a gyülekezeti összejöveteleket és a szolgálatot is elhanyagolta, kapkodva végezte el házimunkáját, nem ment iskolába, elhanyagolta a személyes és családi bibliatanulmányozást — s mindezt azért, hogy el ne mulassza a sorozatot. Vajon nem kellett volna ezeknek a személyeknek becsületesen mérlegre tenni, hogy mennyi időt áldoztak a sorozat megtekintésére?

Természetesen ez igaz, akármit nézzen is az ember, de a sorozatok különös veszélye abban rejlik, hogy rabul ejti a szívedet, és meg kell nézned a másnapi folytatást is! Dr. Hendrie Weisinger akit egy sorozatokkal foglalkozó folyóirat idéz, elismeri: „A vizsgálatok azt mutatják, hogy a televízió hatással van a viselkedésünkre, és befolyásolja a gondolkozásunkat . . . Az, aki otthon marad és rendszeresen nézi a műsort, túlságosan is azonosulhat a szereplőkkel. Az ilyen emberek hagyják, hogy a TV sorozatok szinte az életük mindennapi részévé legyenek, és roppant idegesek lesznek, nehogy egyszer is elmulasszanak akár csak egyetlen folytatást!”

Választási lehetőségek

Egy keresztény asszony, aki a sorozatnézés rossz szokásának rabjává lett, amiatt valóságos depresszióba esett. Bizalmasan elmondta egy tanútársának, aki azt tanácsolta neki, hogy próbáljon meg több időt tölteni a keresztény szolgálatban mások megsegítésével. „Másokkal közösen tevékenykedni a szántóföldi szolgálatban nagy örömömre szolgált” — jelentette ki ez az asszony. „Már nem voltam lehangolt, mert nem kellett más emberek problémái miatt aggódnom. Most már megelégedéssel járó dolgok töltötték be az életemet. Nem tartottam többé fontosnak a folytatásos TV sorozatokat. Teljes idejű evangéliumhirdető lettem.” Sokan ebben a szent szolgálatban találtak válaszra. (Vö. Jelenések 7:15).

Többen úgy oldották meg a problémát, hogy még jobban belemerültek a házi munkába, több időt fordítottak a gyermekeik szellemi és testi jólétére. Mivel a legtöbben szeretünk törődni más emberekkel, sokan szellemi és anyagi adományokkal kezdtek foglalkozni. Ehhez nem kell jómódúnak lenni. Néha egy kis sütemény vagy valamilyen csemege egy jó barát részére igen hasznos lehet ezen a téren (Példabeszédek 31:10–31).

„Most már tudom, hogy mit mulasztottam el” — vallja a TV sorozatok egykori rabja. „A személyes tanulmányozást és az imát. A Filippi 4:6–9 az imával és a tiszta gondolatokkal kapcsolatban nagymértékben segített nekem. Ma már a napiszöveggel és egyéb bibliai irodalommal kezdem a napot. Jehova bőven gondoskodott élethű drámákról a Bibliában, a Jézusról, Jóbról, Dávidról és másokról szóló beszámolókban. Vagy megvizsgálom modernkori tanúk tapasztalatait. Bár még mindig van bennem valami, ami majd meghal azért, hogy megtudja, mi is történik a TV sorozatokban, az a vágyam, hogy Jehovának engedelmeskedjek, leállítja bennem ezt a kiváncsiságot.”

Igen, valóban arról van szó, hogy szívből akarjunk tetszeni Jehovának. Ez nem jelenti azt, hogy minden tv program romboló hatású. A keresztény azonban jól válogassa meg, hogy mit érdemes megnézni, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a programok, amelyek a bibliai alapelvek és irányadó mértékek megsértését próbálják mentegetni és igazolni, megronthatják a keresztény szívét.

„Ó ti, akik szeretitek Jehovát, gyűlöljétek a gonoszt!” (Zsoltárok 97:10). Nem mindig könnyű eleget tenni ennek a parancsnak. Nagyon kell vigyáznunk a szívünkre. Bárcsak mindannyian azt éreznénk, amit Dávid király érzett: „Házamon belül szívem feddhetetlenségében járok-kelek. Nem vetem a szemem haszontalan dolgokra. A hitszegők cselekedeteit gyűlölöm; semmi közöm hozzájuk [mint naponkénti szokáshoz]. Szemeimet a föld hűségeseire irányítom” (Zsoltárok 101:2, 3, 6).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Az erkölcstelenséget helyeslő anyaggal való rendszeres táplálkozás megronthatja az ember erkölcsi irányadó mértékét

[Oldalidézet a 7. oldalon]

’Tudom, hogy mit mulasztottam el: a személyes tanulmányozást és az imát.’ (Egy korábbi TV sorozat rajongó)