3. a) Izrael melyik ősi szokásáról van itt szó, és melyik az a nagyon is vigasztaló gondolat, amely erre az időszakra vonatkozik? b) Honnan tudjuk, hogy az itt említett név csak jó név lehet?

³ Vajon ezek a szavak világossá teszik előttünk a különös kijelentést, amely szerint a halálod napja jobb a születésed napjánál? Igen rávilágítanak annak értelmére, ha ismerjük az alkalmat és a szavak hátterét. Ez kapcsolatban áll az ókori Izrael szokásaival. Amikor a család elveszítette egy kedves tagját a halálban, a házuk a gyász lakhelyévé, siratóházzá lett. Az volt a szokás ilyenkor, hogy a jó barátok és a szomszédok eljöttek kifejezni az együttérzésüket.

JÓT TESZ A GYÁSZOLÓKNAK

 5. Mit mérlegelhet az a gyászoló, aki a siratóházban ül?

⁵ Amikor egy ókori izraelita olyan házba ment el, ahol gyászoltak, hogy megvigasztalja az elhunyt hozzátartozóit, ő maga is hasznát vette annak. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt és olvassuk el újra az erre vonatkozó verseket. „Jobb a siratóházba menni, mint a lakoma házába: mert ez minden ember vége; s az élő jól teszi, ha megszívleli ezt” (Préd 7:2, AV). Ahelyett, hogy kőszívűen a maga kedvét keresné, nem csupán kedves együttérzést tanúsít az életben maradottak iránt, hanem ő maga is alaposan mérlegeli azt a tényt, hogy valaki meghalt abban a házban; hogy ez egyébként nem szokatlan dolog; hogy a halál minden emberre bekövetkezik, tehát őrá is eljön. S amikor eljön, vajon a halála napja jobb lesz a születése napjánál? Vajon az élete folyamán bölcsen cselekedett, hogy a halála napján jó nevet szerezhessen magának Istennél? Az élő embernek meg kell szívlelnie ezt, amíg van ideje a változtatásra, mert a halálos ágyon történő megbánás rövid perceiben már nem lehet jó nevet szerezni!