Árasszatok világosságot a földi homály közepette!
„Nézd, sötétség borítja be a földet, és sűrű homály a nemzeti csoportokat; de rajtad Jehova kezd fényleni, és saját dicsősége látszik meg rajtad” (ÉSAIÁS 60:2).
1. Milyen igenlő választ lehet adni az itt felvetett kérdésekre?
VALÓBAN dicső napokban élünk! ’Dicső napokban?’ — kérdezhetné valaki. ’Hogyan lehet dicső napoknak nevezni ezt az időt, amikor az egész világ a politikai, gazdasági, és vallási egyenetlenség, széthúzás közepette tántorog, és amikor a nukleáris korszak homálya borítja be a nemzeteket?’ Mégis dicső napok ezek, mert a jó hírt hirdetik ma az egész földön, és világosság árad az igazságot éhező emberekre korunk jelentésével és a ma élő emberek még ragyogóbb jövőbeni kilátásával kapcsolatban!
2. a) Milyen bátorító szavakat mond Jehova az Ésaiás 45. és 60. fejezetében? b) Kit nevez a Biblia Isten „asszonyá”-nak?
2 Csodálatos reménységünk forrása nem más, mint a szuverén Úr, Jehova, a menny és a föld nagy Teremtője (Ésaiás 45:12, 18). Ő adta ki az Ésaiás 60. fejezet 1. versében feljegyzett parancsot: „Kelj fel, ó asszony, árassz világosságot, mert eljött a te világosságod és Jehova saját dicsősége kezdett ragyogni rajtad.” De hát ki ez az „asszony”? Nem valamiféle élettelen Szabadság-szobor! Nem is valamiféle hús-vér nőnemű személy, aki a nők felszabadításáért harcol. Inkább Jehova Isten dinamikus, állandóan előretörő mennyei szervezete, sok miriád lojális angyalból álló odaadó segítőtársa, amely ma a feltámasztott „szentek”-kel egészül ki — mindazokkal, akik mint felkent keresztények, mindhalálig hűségesnek bizonyultak itt a földön (Jelenések 11:18; 2:10).
3. a) Hogyan ’kelt fel’ Isten asszonya? b) Hogyan ’áraszt világosságot’?
3 „Kelj fel, ó asszony” — parancsolja Jehova. Isten mennyei szervezete engedelmesen felkelt sok évszázados meddő, elhagyott állapotából, gyümölcsöt hozó, termékeny állapotba. 1914-ben világra hozta a messiási Királyságot (Jelenések 12:1–5). 1919 óta pedig elvezette felkent földi fiainak maradékát a dicsőséges szellemi jólét és virágzás „országába” vagy állapotába (Ésaiás 66:8). Azonkívül Isten mennyei szervezete csodálatos királyi próféciákra ’derített fényt’, világosságot. Nagyszámú fiai „Jehovától tanítottak” (Ésaiás 54:1, 13).
Világosság a sűrű homályban
4. Jehova milyen ellentétet von meg Isten népe és a föld nemzetei között?
4 „Eljött a te világosságod” — jelenti ki Jehova. Valóban, Jehova „saját dicsősége látszik meg” mennyei szervezetén, de Jehova helyreállított földi népe is ezt a dicsőséget tükrözi vissza csodálatos formában. Következő szavaiban viszont Jehova éles ellentétet von meg, amikor ezt mondja: „Nézd, sötétség borítja be a földet, és sűrű homály a nemzeti csoportokat” (Ésaiás 60:2). Vajon nem pontos leírása ez az 1914 óta fennálló állapotoknak?
5. Miért nem képes a hamis vallás megoldani a nukleáris korszak gondjait-bajait?
5 Különösen a kereszténység utasította el Jézus jelenlétének a dolgok rendszere befejezésének prófétai jelét. Ezért kell szellemi sötétségben botorkálnia. A kereszténység vallásai úgy mutatkoztak be, mint a hamis vallás világbirodalmához, Nagy-Babilonhoz tartozók. Nagyon messzire kerültek az igazság világosságától (Máté 24:3–14; Jelenések 17:3–6). A világi vallás képtelen megoldást találni e nukleáris korszak gondjaira-bajaira. Nem képes eloszlatni az emberiséget fogva tartó sűrű homályt, az egyre súlyosbodó reménytelenséget. A hamis vallás beavatkozása a politikai nemzetek ügyeibe végül a saját pusztulásához vezet (Jelenések 17:16, 17).
6., 7. a) Hogyan ’ragyogott fel’ Jehova dicsősége 1919—1931-ig terjedő évek latt? b) Milyen csúcspontot ért el 1931-ben?
6 Ezzel szemben Jehova így folytatja mennyei szervezetével kapcsolatban: „Rajtad Jehova kezd fényleni, és saját dicsősége látszik meg rajtad” (Ésaiás 60:2). Ez a dicsőség tükröződik vissza a földön élő felkent keresztényekre, ők viszont ’fényleni engedik világosságukat az emberek előtt’ (Máté 5:16). Az 1914—1931 közötti évek a Királyság-világosság dicsőséges évei voltak, hisz Isten népe teljesen szakított a babiloni vallásos gondolkodás, tantételek, és szokások utolsó maradványaival is. Ezek alatt az esztendők alatt az igaz keresztények kicsiny maradéka kezdett határozott választ adni a a kérdésre: „KI TISZTELI JEHOVÁT?”. Ez volt ugyanis a címe Az Őrtorony 1926. január 1-i számában megjelent tanulmányozási cikknek.
7 Később, 1931-ben, Jehova dicsősége még nagyobb mértékben látható lett az ő „szolgáján”, amikor elfogadták és felvették azt a nevet, amelyet ő maga adott nekik: a JEHOVA TANÚI nevet (Ésaiás 43:10, 12). Tizenkét gazdag, eseménydús év alatt 1931-ig, a királysághírnökök száma egy maroknyi prédikálóból tízezer buzgó tanúra szaporodott.
A fény további ’kiáradása’
8., 9. a) Milyen csoport került Az Őrtorony segítségével a figyelem középpontjába 1931-ben? b) A Szentírás szerint milyen módon vannak ezek az egyének ’megjelölve’?
8 De hát Jehova vajon csak a királyságörökösök kicsiny nyájának felkentjeire ’árasztotta ki fényét’? (Lukács 12:32). Nem, mert az 1931—1938 közötti évek a világosság kiáradásának nagyszerű korszakát jelentették, mivel Az Őrtorony kezdte egy másik csoportra irányítani a figyelmet. Az 1931. szeptember 1-i számában megjelent egy tanulmányozási cikk ezzel a címmel: „AZ ÍRÓESZKÖZZEL FELSZERELT FÉRFIÚ”. Ez a cikk az Ezékiel 9:1–11 verseire épült fel. Miután az ’írót’ a felkent maradékkal azonosította, Az Őrtorony ezt a magyarázatot fűzte hozzá:
9 „A parancs úgy szól, hogy meg kell jelölni a homlokukon azokat a férfiakat, akik nyögnek és sóhajtoznak az utálatosságok miatt, amelyeket a kereszténységben elkövetnek . . . Az Úr beszél az emberek egy olyan osztályáról, akiket ’megszabadít a nyomorúság idején és életben tart és megáld ezen a földön’ (Zsolt 41:1, 2, [41:2, 3, Károli]). Ez az osztály feltétlenül azonos kell hogy legyen azokkal, akikről gyakran hallani ezt a mondást: ’milliók élnek most, akik sohasem fognak meghalni’ . ” Ma valóban szívderítő látványt nyújtanak a megmentésre megjelölt milliók, akik felöltötték magukra az igaz keresztény egyéniséget, és önátadott kapcsolatba kerültek Jehovával Jézus Krisztus által (1Mózes 22:15–18; Sofóniás 2:1–3; Efezus 4:24).
10., 11. a) Hogyan árnyékolta elő Jéhu Jézust? b) Azonosítsd a mai „Jonadáb” osztályt.
10 Különös figyelmet érdemeltek az Őrtorony 1932. július 1-től augusztus 1-ig terjedő számaiban megjelent tanulmányozási cikkek. Ezek a cikkek — a 2Királyok 9. és 10. fejezetére utalva — megmutatták, hogyan árnyékolta elő Jéhu király Jehova ítéletvégrehajtóját, a Király Jézus Krisztust, akit a felkent maradék képvisel itt a földön. A maradék figyelmezteti a többi embert Jehova eljövendő ítéletvégrehajtására. Ámde kit ábrázol Jéhu társa, Jonadáb? Az Őrtorony így válaszol erre:
11 „Jonadáb azt az osztályt ábrázolta vagy árnyékolta elő, amelynek a tagjai jelenleg a földön élnek egy olyan időszakban, amikor a Jéhu-féle munka folyamatban van, és akik . . . nincsenek összhangban Sátán szervezetével, hanem az igazságosság oldalán foglaltak állást, és akiket az Úr védelemben részesít Armageddon idején, akiket átment azon a nyomorúságon, és akiknek örök életet ad a földön.” Az Őrtorony ezután rámutatott, hogy ezek az ’Atya áldottai’ Jézusnak a juhokról és a kecskékről szóló példázatában (Máté 25:31–46). Ezt írta: „Ők alkotják a ’juhok’ azon osztályát, amelynek a tagjai kegyesen bánnak Isten felkent népével, mivel tudják, hogy az Úr felkentjei az Úr munkáját végzik.”
12. Az igazság milyen szívet megdobogtató kinyilatkoztatására került sor 1935-ben?
12 A prófétai világosságnak ezek a felvillanásai előkészítették a talajt a „Nagy sokaság” című előadáshoz, amelyet J. F. Rutherford, az Őrtorony Társulat elnöke tartott meg 1935. május 31-én Washingtonban, Jehova Tanúi kongresszusán. Az isteni igazság mily nagyszerű kinyilatkoztatása volt ez! Meggyőző bizonyítékot tárt fel abban az időben, és a Jelenések 7:9. versében szereplő „nagy sokasság”-ot a János 10:16-ban említett „más juhok”-kal azonosította, azzal a Jonadáb osztállyal, amelynek tagjai a homlokukon vannak megjelölve a túlélésre; azokkal a milliókkal, akik most élnek, és akik sohasem fognak meghalni; azokkal a „juhok”-kal, akik külön lesznek választva a „kecskék”-től, hogy örök életet örököljenek az Isten Királysága földi birodalmában. Mindez bő magyarázatot kapott Az Őrtorony 1935. augusztus 1-i és 15-i számában.
13. Milyen további javaslatokat tettek 1938-ban?
13 A következő esztendőkben Isten szervezete kezdett tovább figyelmet fordítani a „nagy sokaság”-ra és arra a nagyszerű reménységükre, hogy életben maradhatnak és bejuthatnak a helyreállított Paradicsomba itt a földön. Az 1938. szeptember 9—11 közt megtartott londoni kongresszuson elhangzott például két fő előadás, amit közvetlen telefonvonallal közvetítettek a világ minden tájára. Az embereknek adott korábbi megbízás alapján az egyik előadás címe ez volt: „Töltsétek be a földet!”, és azt a gondolatot sugallta, hogy a nagy nyomorúságot túlélő „Jonadábok” valószínűleg — legalábbis egy ideig — még házasodnak és gyermekeket hoznak a világra az új rendben, Armageddon után (1Mózes 1:28; 9:1, 7; lásd Az Őrtorony 1938. október 15-i, és november 1-i számát [angolban]).
14. Hogyan virágoztatta fel Jehova az ő népét azokban az években?
14 Azokban az években az Úr Jézus Krisztus még több munkást gyűjtött egybe és küldött ki a szántóföldre. Az ott munkálkodó hírnökök száma mintegy 50 000 főre emelkedett 1938-ban (Máté 9:37, 38).
„Királyok” és „Nemzetek”
15., 16. Hogyan vettek részt a „királyok” az Ésaiás 60:3–10. verse beteljesítésében: a) az ókorban, b) a mai időkben? c) Hogyan szolgálnak ma „idegenek” is a „királyokkal”?
15 Ezt a begyűjtési munkát igen szépen írja le Ésaiás a 60. fejezet 3–10. versében. Jehova ott „királyok”-ról beszél, akik a Sion kiáradó világosságával kapcsolatban jelennek meg, és a feleséghez hasonló szervezetet szolgálják. Amikor Isten ókori népe visszatért a babiloni fogságból, Cyrus perzsa király volt az első, aki gondoskodott arról, hogy Jehova imádata helyreálljon Jeruzsálemben (Dániel 5:30, 31; 9:1; Ezsdrás 1:1–3). Ebben a vonatkozásban jól szemléltette a mindenható királyt, Jehovát, és társkirályát, Jézust, akik az igaz imádat helyreállítását irányították Jehova mai népénél (Jelenések 11:15, 17). Azonkívül az igaz imádók felkent maradéka — jövendőbeli „királyok” és Krisztus „társörökösei — álltak ennek a mai tanúskodó-munkának az élére. „Idegenek” is szolgálnak velük együtt — akik nem tartoznak a szellemi Izraelhez, hanem a Királyság földi alattvalói lesznek majd, és már most közreműködnek a világraszóló teokratikus tevékenység kiépítésében (Róma 8:17; vö. Ésaiás 61:5, 6).
16 Maga Jehova szólít fel minket: „Emeld fel tekintetedet, és nézz körül!” Az egybegyűjtött királyságörökösökhöz most „egy nagy sokaság” csatlakozik „minden nemzetből”! (Jelenések 7:9; Zakariás 8:23; Ésaiás 2:2, 3). Buzgó szolgálat során ’hirdetik Jehova dicséretét’. De ott buzgólkodnak a nagy munkálatoknál is: Királyságtermek építésénél az imádat céljára — s ezen a termek közül némelyiket mindössze két nap alatt építették fel. Valóban „szolgálnak”; egész szívvel támogatják az egész világra kiterjedő királyságérdekeket (Ésaiás 60:4–7).
17., 18. a) Nagy örömünkre, milyen szívdobogtató ’repülés’ történik most? b) Hogyan szemlélteti ezt a ’repülést’ egy palesztinai esemény az év bizonyos időszakában?
17 Jehova ezután nagyon is odaillő kérdést tesz fel: „Kik ezek, akik repdesve jönnek, mint felleg, és miként a galambok szállnak dúcaikba?” Elsőnek „a fiai” jönnek Jehova szervezetéhez „messziről”, teljesen elszakadva mindenféle babiloni vallástól. Ezek a felkentek értékes dolgokat hoznak magukkal: mindenüket Istenük, „Jehova nevének” szentelik. Ő, mint „Izrael Szentje”, rájuk adta nevét, felékesítette őket azzal a kiváltsággal, hogy tanúiként szolgálhatják őt. Ők járnak elöl szuverén Uruk, Jehova nevének felmagasztalásában, amely név az egész világegyetem legkiválóbb, legdicsőségesebb neve! (Ésaiás 60:8, 9).
18 És nagy örömünkre, a felkent maradék nincs egyedül ebben a munkában. Nehezen is bírná azt! Ez az egyre korosodó csoport állandóan fogy, amint a tagjai egymás után befejezik feddhetetlen, földi pályafutásukat. Most mintegy 9000-en vannak. Ámde mások, több milliónyian gyülekeznek, mint a galambok a „galambdúcaikhoz” és védelmet találnak Isten szervezetében. Olyanok, mint galambseregek, amelyek Palesztinában, az év bizonyos részében repülve jönnek, mint a felleg, néha olyan nagy számban, hogy szinte elsötétítik az eget.
’Szélesre tárt kapuk’
19. Miért maradnak ’szélesre tárva’ Jehova szervezetének „kapui”, és hogyan reagálnak erre „királyok” és „idegenek”?
19 Jehova könyörületes módon szélesre tárta szervezetének kapuit, és most ezt mondja ennek a szervezetnek: „És nyitva lesznek kapuid szüntelen; éjjel és nappal be nem záratnak, hogy behozzák hozzád a nemzetek gazdagságát.” Ily módon növekszik most egyre inkább a békeszerető „nagy sokaság” létszáma. Ezek az „idegenek” örömmel járulnak hozzá idejükkel, erejükkel és egyéb javaikkal az „éjjel és nappal” végzett „szent szolgálat”-hoz. Kihasználják a „tevékenység szélesre tárt kapuját”, és a jövendőbeli királyokkal együtt gyönyörűséges dicséretet szereznek Jehova nevének (Ésaiás 60:10; Jelenések 7:4, 9, 15; 1Korinthus 16:9).
20. a) Kik azok, akik „elpusztulnak”? b) Milyen örömteli ellentétet figyelhetünk meg itt?
20 Jehova ezután így szól szervezetéhez: „A nép és az ország, amely neked nem szolgál, elvész; és nemzetek mindenestől elpusztulnak.” Azok a büszke nemzetek és támogatóik nagy megaláztatásban részesülnek Armageddonkor. Ezzel ellentétben Jehova felékesíti tulajdon imádati szentélyét. ’Megdicsőíti lábainak helyét’, nagy imádati szellemi templomának földi udvarát, és ezt oly módon végzi el, hogy növeli a nagy sokaság számát. Egy másik prófétája által Jehova kijelenti: „Megrendítek minden nemzetet, és minden nemzet kívánatosai bejönnek és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel” (Aggeus 2:7). De üldözőknek, hitehagyott egyéneknek és egyéb tiszteletlen ellenszegülőknek ’meg kell hajolniuk’ — vagyis nagy bánatukra el kell ismerniük, hogy Jehova Tanúi valóban Isten szervezetét képviselik: „Jehova városát, Isten Szentjének Sionát” (Ésaiás 60:12–14).
21., 22. a) Milyen biztosítékot ad nekünk itt Jehova? b) Jelképesen szólva, hogyan „szívja” Isten népe a „nemzetek tejét”? c) Milyen további szívderítő tanítások állnak még előttünk?
21 Jehova sohasem hagyja el feleségéhez hasonló segítőjét, jóllehet az ellenszegülők igencsak sértegetik ’fiait és leányait’ itt a földön. Inkább így nyilatkozik lojális szervezetéről: „Büszkeség tárgyává teszlek határtalan időre, ujjongássá nemzedékről nemzedékre. És valósággal szívod majd a nemzetek tejét.” Jelképesen szólva, Isten szervezetének földi képviselői minden rendelkezésre álló erőforrást felhasználnak az igaz imádat előmozdítása érdekében. Gyakorlati módon felhasználják a modern kommunikációs eszközöket, szállítási és nyomdai berendezéseket a jó hír prédikálására. Ebben a munkában is örvendhetnek Jehova szerető gondviselésének és vezetésének. Ezzel is Jehova mennyei szervezete érdekét szolgálják, és örvendeznek az isteni ígéret beteljesedésén: „Biztosan megtudod, hogy én, Jehova, vagyok a te Megmentőd, és Jákob hatalmasa, a te Visszavásárlód” (Ésaiás 60:15, 16).
22 De vajon milyen további bátorítást kapunk Jehovától az Ésaiás 60:17–22. verseiben? Ez lesz a következő tanulmányunk szívderítő tárgya.
Összefoglaló kérdések
◻ Milyen nyilvánvaló különbséget látunk ma a fény és homály között?
◻ Milyen fokozatos „felragyogás”-ra került sor 1919-től 1938-ig?
◻ Hogyan teljesül napjainkban az Ésaiás 60:8. verse?
◻ Hogyan lépnek be a ’szélesre tárt kapukon’ „királyok” és „idegenek”?
[Kiemelt rész a 12. oldalon]
„Egyre gyorsabb ütemben halmozódnak fel a rettenetes pusztításra alkalmas fegyverek . . . A fegyverkezési verseny ma már a világ-óceánokra és a világűrre is kiterjed. Valójában a helyzet iróniája az, hogy éppen a fegyverek felhalmozása jelenti a csekély ipari növekedés egyik formáját a gazdasági hanyatlás és homály időszakában.” — Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára.
„A minap, otthon az ajtó alatt, újabb megszokott üzenetet találtam egy vallásos röplap formájában. ’Vajon Armageddonhoz közeledünk?’, olvasom a viharfelhős, leszakadó égbolt felett, ahonnan villámok cikáznak le ránk. Volt idő, amikor az effajta üzenet leereszkedő mosolyt váltott ki az emberekből. Hirtelen azonban ez nem látszik már viccesnek!” — Haynes Johnson, The Washington Post.