Maradjatok ’szilárdak a hitben’!
„Az ihletett kijelentés határozottan azt mondja, hogy későbbi időkben némelyek elesnek a hittől (1Tim 4:1).
1. Túlzottan megütközzünk-e azon, ha valaki elesik a hittől?
VAJON mélységesen megbotránkoztat, és túlzottan megráz, amikor azt látod vagy hallod, hogy egy keresztény hittársad, akit jól ismersz, behódol a kételyeknek, elhidegül, sőt, olyannyira lázadóvá lesz, hogy hűtlenül elhagyja a keresztény gyülekezetet, és másokat is megpróbál magával rántani? Ha így áll a dolog, talán megvigasztal az a tudat, hogy bármennyire szomorúak is az ilyen esetek, az írások előre figyelmeztetnek minket, hogy ennek be kell következnie.
2, 3. a) Mit jelent a „hitehagyás” szó, és ki volt az első hitehagyott személy? b) Mit eredményezett a hitehagyás Júda és Izrael számára?
2 A „hitehagyás” szó egy olyan görög kifejezésből ered, amelynek a jelentése: „eltávolodás”, „elesés, elpártolás”, „lázadás, cserbenhagyás”. Az első, aki elesett Jehova igaz imádatától, Sátán, az Ördög. Ő volt tehát az első hitehagyott (Ján 8:44). Előidézte, hogy az első emberpár is hitehagyott legyen (1Móz 3. fejezet). Izrael történelmének igen korai szakaszában volt már „elesés” vagy ’eltérés’ az igaz imádattól. Ezt olvassuk:
„Még a bíráikra sem hallgattak, hanem erkölcstelen viszonyuk volt más istenekkel és meghajoltak azok előtt. Gyorsan eltértek attól az úttól, amelyen ősatyáik Jehova parancsainak engedelmeskedve jártak” (Bír 2:17).
3 Később mind Izrael, mind Júda királyai közül sokan hitehagyottá váltak, sőt a nemzetet is, amely felett uralkodtak, a hitehagyás útjára vezették. Isten először Izrael északi királyságát büntette meg, és ezt mondta: „Egy hitehagyott nemzet [Izrael] ellen küldöm őt [Asszíriát]” (És 10:6). És közvetlenül Júda fővárosának, Jeruzsálemnek a babiloniak által történt elpusztítása előtt, Jehova kijelentette: „Jeruzsálem prófétáitól hitehagyás áradt szét az egész földön” (Jer 23:15). A hitehagyás vagy az igaz imádattól való elesés semmiképpen sem hozott áldást Júdára és Izraelre.
HITEHAGYÁS AZ ELSŐ KERESZTÉNYEK KÖZÖTT
4. Mire figyelmeztetett Jézus a hitehagyottakkal kapcsolatban?
4 Jézus már földi szolgálatának az elején figyelmeztette követőit arra, hogy lesznek hitehagyott egyének. A Hegyibeszédben ezt mondta:
„Menjetek át a szűk kapun, mert széles és tágas az út, amely a pusztulásba visz és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz és kevesen találják meg azt. Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, belülről azonban ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:13–16).
5. Mit mondott Pál a hitehagyottakról?
5 Huszonöt évvel később, Pál így figyelmeztette az efezusi keresztény véneket: „Tudom, hogy a távozásom után elnyomó farkasok jönnek majd közétek, és nem bánnak gyengéden a nyájjal. Sőt, ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Csel 20:29, 30). Legutolsó ihletett írásában Pál megnevezett néhányat az első századi hitehagyott férfiak közül. Óva intette Timótheust: „Kerüld a szent dolgokat sértő üres beszédeket, mert egyre inkább istentelenségre növekednek, és beszédük szétterjed, mint a fekély. Ezek közé tartozik Himenéus és Filétus. Éppen ők azok, akik eltértek az igazságtól, . . . és aláássák egyesek hitét.” „A rézműves Alexander sok kárt okozott nekem . . . te is óvakodjál tőle, mert rendkívüli mértékben ellenállt a mi beszédünknek” (2Tim 2:16–18; 4:14, 15).
6. Melyek a tipikus hitehagyottak jellemző vonásai?
6 Ha elemezzük a Jézus, és Pál által adott figyelmeztetést, a tipikus hitehagyás alábbi közös jellemvonásait figyelhetjük meg bennük:
(1) Elhajlás a hittől
(2) Elferdített, üres beszéd
(3) Erőfeszítések mások hitének aláaknázására és arra, hogy tanítványokat vonjanak maguk után
(4) Képmutatás (’farkasok juhok öltözékében’)
(5) Felismerhetők a gyümölcseikről; ’egyre inkább istentelenségre növekednek’
Ezek a beszédes jelek azok, amelyekről a korai keresztények hamar felismerhették a hitehagyott egyéneket és ’óvakodhattak tőlük’.
HITEHAGYÁS A „KÉSŐBBI IDŐKBEN”
7. Mikor következett be tömeges hitehagyás, és melyik írásszöveg jelentette be előre azt?
7 „Működött” már a hitehagyás, amikor néhányan Krisztus apostolai közül még életben voltak, „a későbbi időkben”, vagyis az ő haláluk után azonban teljesen elburjánzott. A sokatmondó öt jel egyre nyilvánvalóbbá lett a második századtól kezdve és a negyedik században érte el a tetőpontját. Ennek a tömeges hitehagyásnak „a mi Urunk Jézus Krisztus jelenléte” és „Jehova napja” előtt kellett bekövetkezni (2Thess 2:1–12).
8, 9. a) Hogyan óvott Péter az utolsó napokkal kapcsolatban? b) Vajon kizárólag a keresztény gyülekezeten kívül találhatók „csúfolódók” és „a törvénnyel dacoló” emberek?
8 Ámde más írásszövegek rávilágítanak arra, hogy még „a dolgok jelen rendszerének az utolsó napjai”-ban is előfordulnak hitehagyások az igaz keresztény gyülekezetben. Péter apostol ezt írta:
„Az utolsó napokban csúfolódók jönnek csúfolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak el és azt mondják: ’Hol van az ő megígért jelenléte?’ . . . Ti azonban, szeretteim, minthogy ezeket előre tudjátok, vigyázzatok, nehogy a törvénnyel dacolók tévelygései elragadjanak benneteket és elveszítsétek állhatatosságotokat (2Pét 3:3, 4, 17).
9 Péter nem csupán a világban levő „csúfolódók” és „törvénnyel dacolók” miatt figyelmeztette a testvéreit. A keresztények mindig is tisztában voltak az ilyen irányból fenyegető veszéllyel. Péter arról a veszélyről is beszélt, hogy némelyeket „elragadnak” a gyülekezeten belüli egyének, akik „csúfolódókká” lesznek, akik jelentéktelennek tüntetik fel a „Krisztus jelenlété”-vel kapcsolatos próféciák beteljesedését és a „törvénnyel dacoló” magatartást vesznek fel a „hű és értelmes rabszolga”, a keresztény gyülekezet Vezető Testülete és a kinevezett vének iránt.
A HITEHAGYÁS OKAI ÉS HATÁSAI
10, 11. a) Melyik a hitehagyás egyik fő oka? b) Melyek a „kételkedni” igével fordított görög szó párhuzamos jelentései, és hogyan teszi meg magát bíróvá a hitehagyott egyén?
10 A hitehagyás különböző okai között a legkiemelkedőbb kétségkívül a kétségek idején tanúsított hit hiánya (Zsid 3:12). Érdekes, hogy a The New International Dictionary of New Testament Theology [Az újszövetség új nemzetközi teológiai szótára] az alábbiakat közli arról a görög igéről, amelyet leggyakrabban a „kételkedni” kifejezéssel fordítanak: „Diakrinō, megkülönböztetni, ítélni, . . . ; kételkedni, ingadozni. . . . [Az újszövetségben] némely helyen a kétely úgy jelenik meg, mint a hit hiánya, s ezért úgy, mint ami bűn (Róma 14:23). . . . A Róma 4:20-ban a kétely szorosan összefügg a hitetlenséggel. . . . A kétkedés tehát a bizalom hiányára vall Isten azon tettei iránt, amelyeket még végre kell hajtania és amelyekre az embereknek még várniuk kell. . . . Az USZ-ben, a kétkedő egyén Isten ellen és az ő ígéretei ellen vétkezik, mert hamisan ítéli meg Istent.”
11 Ezért aki annyira kételkedik, hogy hitehagyottá lesz, bírónak teszi meg magát. Azt gondolja, hogy ő többet tud, mint keresztény társai, még annál is többet, mint a „hű és értelmes rabszolga”, akitől a legtöbbet, ha nem az egészet tanulta abból, amit Jehova Istenről és az ő szándékáról tud. Kifejleszti magában a függetlenség szellemét és „szívében felfuvalkodottá” lesz, ami „utálatos Jehova előtt” (Péld 16:5). Némely hitehagyott egyén még azt is feltételezi magáról, hogy Istennél jobban tudja az események sorrendjét az ő céljai megvalósításában. A hitehagyás két további oka a hálátlanság és az önteltség (2Pét 2:10b-13a).
12. Melyek a lázadás és a hitehagyás hatásai?
12 A hitehagyás útjának hatásai közül azonnali eredményként megtalálható az öröm elvesztése. A hitehagyott személy megkeményedik lázadó útján. További hatás az, hogy nem veszi többé magához a „hű és értelmes rabszolga” által felszolgált szellemi táplálékot. Ez pedig szellemi legyengüléshez és szellemi összeomláshoz vezet. Szembeállítva lojális szolgáinak boldog állapotát a hitehagyott személyek szomorú állapotával, Jehova prófétai módon kijelentette:
„Íme, szolgáim esznek majd, ti viszont éheztek. Íme, szolgáim isznak majd, de ti szomjaztok. Íme, szolgáim örvendeznek majd, ti pedig a szégyentől szenvedtek. Íme, szolgáim ujjonganak majd, mivel szívük állapota jó, ti pedig kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és ordítani fogtok szellemetek teljes összeomlása miatt” (És 65:13, 14).
13. Mit jelent a ’lenézik a felsőbbséget’ kifejezés és mit eredményez? (Júd 8, 10.)
13 Miután engedett a test olyan cselekedeteinek, mint az „ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörés, versengés, megosztottságok, szekták”, a hitehagyott egyén gyakran áldozatává lesz egyéb testi cselekedeteknek is, mint amilyen a „részegeskedés”, a „féktelen viselkedés” és a „paráznaság” (Gal 5:19–21). Péter óva int minket az olyanoktól, akik „lenézik a felsőbbséget” s megvetik a teokratikus rendet, akik „gyalázkodóan beszélnek” azokról, akiket felelősségteljes feladatokkal bíztak meg a keresztény gyülekezetben, és az olyanoktól, akik ’elhagyták az egyenes ösvényt’. Azt mondja róluk, hogy „az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az első”. (Olvasd el figyelmesen a 2Péter 2. fejezetét.)
HOGYAN KERÜLHETJÜK EL AZ ’ELSZAKADÁST A HITTŐL’?
14, 15. Hogyan kerülhetjük el az önteltséget?
14 Láttuk tehát, hogy a hitehagyás egyik alapvető oka a romboló kételyek okozta hithiány, s amit a világ „kétely”-nek nevez, az azt is jelenti: „megkülönböztetni”. A hitehagyott személy maga kíván dönteni abban, hogy mi igaz és mi hamis, hogy „mi jó és mi rossz” szellemi táplálék dolgában. Önteltté válik. (Hasonlítsd össze az 1Mózes 2:17; 3:1–7–tel.)
15 Ahhoz tehát, hogy a keresztény ne essen el a hittől, óvakodjék a hit hiányától, a „minket könnyen behálózó bűn”-től és „kitartással fussa meg az előttünk álló versenypályát” (Zsid 12:1; 3:12, 19). Pál ezt tanácsolja nekünk: „Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben vagytok-e, próbáljátok meg magatokat, hogy mik vagytok” (2Kor 13:5). Pál nem arra szólít fel bennünket, hogy kétségeink legyenek a „hit” felől, hanem arra, hogy kérdezzük meg magunktól, vajon ennek a hitnek megfelelően élünk-e vagy sem. Ez az őszinte önvizsgálat szerénységgel és alázatossággal töltsön el minket, s ezáltal védjen meg a hitehagyott egyén független szellemétől és az önteltségétől.
16. a) Milyen további csapdát kell kerülnünk? b) Milyen kettős tanulsággal szolgálnak nekünk a bereabeli zsidók?
16 Ahhoz, hogy elkerülhessük a hittől való elszakadást, óvakodnunk kell a hálátlanságtól. Hálásaknak kell lennünk a bőséges szellemi eledelért, amit a „hű és értelmes rabszolga” által kapunk (Máté 24:45). Ez nem jelenti azt, hogy nem kell meggyőződnünk arról, amit követünk. Ebben a tekintetben kettős tanulságot vonhatunk le a bereabeli zsidók példájából. Hogy meggyőződjenek a dolgokról, naponta ’gondosan megvizsgálták az Írásokat, hogy vajon valóban úgy vannak-e azok a dolgok’, de egyúttal „nemes gondolkodású” egyének is voltak, mert a „legnagyobb készséggel fogadták a beszédeket” [amelyeket Pál és Silas prédikált nekik] (Csel 17:11).
17, 18. Mit kell tudnunk megkülönböztetni, és milyen tanácsot ad ezzel kapcsolatban Pál apostol?
17 Ez a tanulás iránti hálás készség segít nekünk szeretetet ápolni és pontos ismeretet szerezni, teljes megkülönböztető képességgel együtt. Ezek a keresztényi tulajdonságok viszont képessé tesznek minket arra, hogy különbséget tudjunk tenni a fontosabb és a kevésbé fontos dolgok között. Vajon valóban olyan fontos dolog az, aminek a megértésében nehézségeink vannak? Igazán kihat a valóban fontos dolgokra, amelyeket a „rabszolga” osztály segítségével megtanultunk? Megéri, hogy megbotránkozzunk rajta s talán másokat is megbotránkoztassunk? Meggátol-e bennünket abban, hogy keresztényi gyümölcsöt teremjünk?
18 Pál ezt tanácsolja: „Szüntelenül azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek egyre jobban bővelkedjék pontos ismerettel és teljes megkülönböztető képességgel, hogy meggyőződhessetek a fontosabb dolgokról, és így szeplőtelenek lehessetek és ne botránkoztassatok meg másokat a Krisztus napjára, és legyetek igazságos gyümölccsel teljesek, amely Jézus Krisztus által van az Isten dicsőségére és dicséretére” (Fil 1:9–11).
’KIRAGADVA A KÉTELKEDŐKET A TŰZBŐL’
19. a) Milyen további megkülönböztetést kell végeznünk? b) Milyen további építő tanácsot ad nekünk Júdás?
19 Mivel figyelmeztettek arra, hogy „némelyek elesnek a hittől”, késznek kell lennünk „kemény harcot folytatni a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott” (1Tim 4:1; Júd 3). Ámde különbséget kell tennünk a 2Péter 2. fejezetében említett zavart keltő hitehagyott egyének, és a hitükben meggyengült és pontos ismeret hiányában kétségek közt vergődő keresztények között. Júdás különbséget tesz közöttük. Miután óva int a „zúgolódóktól, panaszkodóktól”, akik „személyeket tisztelnek” és a „gúnyolódóktól”, akik „szakadásokat idéznek elő”, ezt mondja: „őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, mialatt várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örökké tartó élet kilátásával. Továbbra is mutassatok irgalmasságot azok iránt, akiknek kételyeik vannak; mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből” (Júd 16-23).
20. Hogyan segíthetünk a kételkedőknek, ámde mi történik akkor, ha visszautasítják a segítséget és „elesnek a hittől”?
20 Igen, az ilyen kételkedőknek meg kell mutatnunk: az a veszély fenyegeti őket, hogy megemésztik őket a romboló kételyek. A keresztény testvéreiknek, de különösen a véneknek az a feladatuk, hogy segítsenek rajtuk, s ha lehetséges, ragadják ki őket a „tűzből”, amely szellemileg elpusztíthatná őket. Azok miatt, akik elutasítják ezt a türelmes, szerető segítséget és akik valóban „elesnek a hittől”, nem kell feleslegesen aggódnunk. János apostollal elmondhatjuk róluk: „Közülünk mentek el, de nem voltak közülünk valók, mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna” (1Ján 2:19).
„SZILÁRDAK A HITBEN” MINDVÉGIG
21, 22. a) Milyen buzdítást ad Péter arra vonatkozóan, hogy maradjunk erősek a hitben? b) Mit kell továbbra is tenniük a szellemi izraelitáknak és a „nagy sokaság” tagjainak, hogy külön–külön megvalósuljon a reménységük?
21 Sátán kétségkívül azt szeretné, ha mindannyian ’elesnénk a hittől’. Ezért Péter ezt tanácsolja:
„Álljatok ellen a hitben szilárdan, annak tudatában, hogy ugyanazon szenvedések mennek végbe a világon élő testvéreitek egész közösségében. De miután szenvedtek egy kis ideig, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki Krisztussal egységben elhívott titeket örökké tartó dicsőségre, Ő maga fejezi be majd kiképzéseteket, Ő tesz erőssé titeket (1Pét 5:8–10).
Igen, a szellemi Izrael tagjainak, akiket arra hívtak el, hogy „örökké tartó dicsőségben” uralkodjanak Krisztussal, hűségesnek kell maradniuk a „megpróbáltatás órájában”, ha azt akarják, hogy ’senki se vegye el a koronájukat’ (2Tim 2:10; Jel 3:10, 11).
22 Társaik, a „nagy sokaság” tagjai szintén tisztában vannak azzal, hogy meg kell maradniuk „szilárdnak a hitben”, ha ’ki akarnak jutni a nagy nyomorúságból’ (Jel 7:9, 10, 14). Mind a mennyei reménységgel rendelkező keresztények, mind társaik, akik azt remélik, hogy örökké élhetnek majd a helyreállított földi paradicsomban, eltökélték magukban, hogy továbbra is hűségesen prédikálják a „Királyságnak ezt a jó hírét” (Máté 24:14). A világ minden részén megmutatkozó nagyszerű növekedés egészen a jelenlegi 1980-as évig azt bizonyítja, hogy Jehova megáldja a szervezetét, és még mindig van mit elvégezni. Ezért megszívlelik Pál tanácsát: „Ne szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (Gal 6:8, 9).
23. Mi ad „erős buzdítást” mindannyiunknak arra, hogy maradjunk „szilárdak a hitben”?
23 Amikor látjuk az „utolsó napok”-ra megjövendölt dolgokat a saját szemünk előtt megtörténni, erősen bízunk abban, hogy küszöbön áll már a „nagy nyomorúság” és Isten igazságos új rendjének hajnala. Akár a mennyben, akár a földi paradicsomban közvetlenül előttünk álló csodálatos áldások jelentsenek „erős buzdítást” arra, hogy maradjunk „szilárdak a hitben” mindvégig, hogy „megragadhassuk az előttünk álló reménységet” (Zsid 6:17–19).
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
OKOK
Hit hiánya
Függetlenség szelleme
Hálátlanság
Önteltség
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
HATÁSOK
Az öröm elvesztése
Lázadó szellem
Szellemi táplálkozás hiánya
A test cselekedetei
[Kép a 29. oldalon]
„Mentsétek meg őket, kiragadva a tűzből”