A királyi nemzet megszületése egy új keletű országban
„Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait” (Ésaiás 66:8, „Ökumenikus fordítás”).
1. Mit határoztak el a Nemzetközi Bibliakutatók 1931. július 26-án a Columbusban (Ohio) megtartott kongresszusukon, és milyen megfelelő intézkedés követte azt világviszonylatban?
TÖBB mint fél évszázaddal ezelőtt — pontosabban 1931. július 26-án, vasárnap délután — egy nép lépett a világ színterére, hogy elkötelezze magát egy név mellett. Azon a felejthetetlen napon a Nemzetközi Bibliakutatók ezrei, akik nagygyűlésüket tartották Columbusban, az Egyesült Államok Ohio államában, egyhangúlag elfogadták a határozatot, amely szerint attól kezdve felvették a „Jehova tanúi” bibliai nevet (Ésaiás 43:10–12). Rövid időn belül a Nemzetközi Bibliakutatók világszerte létező összes gyülekezete csatlakozott a nagygyűlés határozatához, és egységesen elfogadta az egyedülálló elnevezést. Az új név meggyökerezett!
2. a) Mit kellett azóta is kiállniuk a Biblián alapuló név viselőinek? b) Milyen megnyugtató szavakat találnak az Ésaiás 66:5. versében?
2 A tiszteletreméltó név miatt a Legfelségesebb Isten tanúi ezzel kitették magukat a világ gyűlöletének — még a kereszténységben is, amelynek tagjai pedig azt állítják, hogy szellemi testvérüknek tekintenek mindenkit, aki Jézus Krisztus tanítványának vallja magát! A vallási gyűlölet odáig fajult, hogy ádáz üldözésben jutott kifejezésre, ami bizony többek halálával végződött. A név hordozói számára, akik a felvett névhez méltóan élnek, szolgáljanak buzdításul és bátorításul az immár több mint 2500 éve visszhangzó szavak, amelyek a Biblia egyik legkiemelkedőbb prófétájának a szájából hangzottak el annak idején: „Halljátok az Úr [ÚV: Jehova] szavát, ti, akik megremegtek a szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek, és a nevemért kitaszítanak benneteket: ’Mutassa meg dicsőségét az Úr [ÚV: Jehova] hadd lássuk örömötöket!’ Csakhogy szégyenben maradnak” (Ésaiás 66:5, Katolikus fordítás).
3. Hogyan mutatják meg Jehova tanúi, hogy megremegnek az ő szavára, és mit tesznek még azon kívül, hogy hallgatják azt a szót?
3 Ma egyedül Jehova tanúi azok, akik „megremegnek a szavára”. Félnek attól, hogy írott Szavával ellentétben cselekedjenek. Ezért szünet nélkül tanulmányozzák az ihletett Írásokat. Elismerik, hogy a Biblia szerzője nem más, mint Uruk és Megváltójuk, Jézus Krisztus Istene és Atyja. Jehova szavaként fogadják el a Héber Iratok mind a harminckilenc, valamint a Keresztény Görög Iratok mind a huszonhét könyvét, amelynek nemcsak hallgatói, hanem cselekvői is.
4. a) Mi volt a fő oka annak, hogy a kereszténység meggyűlölte és kitaszította a testvéreit? b) Mivel indokolták ezt a tettüket?
4 Alapjában miért gyűlöli Jehova tanúit a kereszténység, vagyis azok, akik azt állítják magukról, hogy Jézus Krisztus testvérei? Miért nem ismeri el őket a kereszténység igaz keresztényeknek, és miért nem akarja, hogy bármi köze legyen hozzájuk? Maga Jehova ad választ erre, amikor azt mondja: „Az én nevem miatt „Pedig maguk a gyűlölködők, a kirekesztők így adják meg gőgösen az eljárásuk fő okát: „Mutassa meg dicsőségét Jehova!” Vagy az olyan fordítások szerint, amelyek kerülik az isteni név használatát, a felkiáltás így hangzik: „Mutassa meg dicsőségét az ÚR!” Mindazonáltal az Úr Isten nem tekinti dicsőítő dolognak a gyűlöletüket és azt, ahogyan elhatárolják magukat az ő tanúitól!
5. a) Amikor Jehova valamilyen módon kinyilvánítja véleményét, kinek lesz oka az örvendezésre? b) Mit jelent a többieknek az, hogy megszégyenülnek?
5 Amikor megnyilatkozik s valamilyen formában kifejezésre juttatja egyesek iránt az elismerését, mások iránt a rosszallását, vajon kik azok, akik örülhetnek az ilyen megnyilatkozásnak? És kiket tölthet el szégyenérzet? Jehova így szól azokhoz, akiket az ő nevének valódi tisztelete miatt gyűlölnek és kitaszítanak maguk közül az emberek: „Mutassa meg magát a ti örömötökben, amazok pedig szégyent vallanak.” Ez bizony végzetes bajokat jelentett a gyűlölködőknek és elzárkózóknak! Ezek az ókori bajok előárnyékolták a legnagyobb nyomorúságot, amely nemsokára Jehova tanúi gyűlölőire és kitaszítóira szakad a „vég idején” (Dániel 12:4). A közvetlenül ezután következő szavaiban Ésaiás próféta is erre utal, és ezt mondja: „Lárma hangzik a város felől, zúgás a templom felől. Az Úr [ÚV: Jehova] szava hallatszik, aki megfizet ellenségeinek” (Ésaiás 66:6, Katolikus fordítás).
6. Melyik város felől hangzott a „lárma”, és mi okozta ezt a lármát?
6 A meg nem nevezett város, ahonnan a lárma hangzott, természetesen Jeruzsálem, mert ott állt Jehova imádatának temploma. Itt az a gondolat rejlik, hogy Jehova eljön imádatának templomához, hogy megszemlélje azt, ámde az ott folyó imádat nem tetszik neki. Ez az imádat ugyanis csak felszínes, formai, képmutató. Gyalázatot hoz szent nevére. Jehova rosszallását mutatja az a „lárma”, amelyet a világhódító babiloniaiak betörése okoz, akiket Jehova eszközként használ, hogy „megfizessen ellenségeinek”, a képmutató imádatot gyakorló embereknek, akik meggyalázzák az ő templomát. Ezek az ő ellenségei, mivel gyűlölik azokat, akik valóban „megremegnek a szavára”, és kitaszítják azokat maguk közül ahogyan ő mondja: „a nevemért” (Ésaiás 66:2, 5).
7. Mikor teljesedett be Ésaiás próféciája, mi történt Jeremiással, és ki látta meg, hogy Jehova szava igaz volt?
7 Az utána következő évszázadban Jeremiás, Ezékiel és Dániel próféták idejében, Jehova felhasználta Babilon hadseregét, hogy „megfizessen” a szövetséget megszegő izraelitáknak. Micsoda lárma támadt Jeruzsálemben i. e. 607-ben, amikor az egész város elpusztult, és még a bölcs Salamon király által épített pompás templom sem maradt épségben! Az életben maradt zsidókat Babilonba deportálták. Az a néhány zsidó, akit az országban hátrahagytak, végül Egyiptomba menekült és Jeremiás prófétát is magával hurcolta. Így teljesedett be az ország teljes pusztulását bejelentő jövendölés. Az egykor nemzet által lakott terület megszűnt a mennyei Király, Jehova Isten alatt élő nemzet hazája lenni. A hithű zsidók, akik „megremegtek a szavára”, megláthatták, mennyire igaz volt Jehova szava!
8, 9. a) Mi a modernkori ellenképi Jeruzsálem? b) Jézus próféciája szerint mi történik majd vele és miért?
8 Az i. e. 607 eseményeinél jóval megdöbbentőbb dolgok várnak most azokra, akik gyűlölik és kerülik Jehova tanúit, amiért ez utóbbiak megremegnek Jehova szavára. Mindazok a tragikus események, amelyek Jeremiás, Ezékiel és Dániel napjaiban bekövetkeztek, „példaképpen [vagy előképként] történtek azokkal, de figyelmeztetésül írattak meg nekünk, akik az utolsó időkben [ÚV: a dolgok rendszerének a végén] élünk” (1Korinthus 10:11, Ökumenikus fordítás). Igen, valóban „lárma hangzik [majd] a város felől”, az isteni ítélet alatt álló ellenképi Jeruzsálem, vagyis a kereszténység felől. Az ókori Izraelhez hasonlóan a kereszténység is azt állítja, hogy szövetséges viszonyban áll Istennel, a Jézus Krisztussal mint Közbenjáróval megkötött „újszövetség” alatt (Zsidók 8:7–9). Mégsem úgy viselkedik, ahogyan az Istenhez való szövetséges viszonya megköveteli. Ezért az ókori Jeruzsálemet sújtó szerencsétlenségben előárnyékolt „nagy nyomorúság” vár most a kereszténységre Jézus jövendölése szerint:
9 „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé. Valóban, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, egyetlen test se menekülne meg; de a választottakért meg lesznek rövidítve azok a napok” (Máté 24:21, 22; Márk 13:19, 20).
10. A kereszténységen kívül kit érint még az a nyomorúság, és kik alkotják majd a túlélő „testeket”?
10 Ez a példa nélkül álló nagy nyomorúság már közel van. A „választottak” Istene, Jehova kezétől jön el. És nemcsak a kereszténységet, az ellenképi Jeruzsálemet sújtja, hanem annak jó barátját, a dolgok egész rendszerét is (Jakab 4:4). A mai önátadott, alámerített keresztények, akik megremegnek Jehova szavára, azok lesznek a túlélő „testek”.
Egy megakadályozhatatlan, gyors lefolyású születés
11. a) Mi előzi meg az emberi születést, és történt-e valami ehhez hasonló Jeruzsálem újjáépítése esetében? b) Kinek a rendeletére kellett ugyanott felépíteni egy másik Jeruzsálemet? c) Vajon Ésaiás megjövendölte, hogy mennyi ideig lesz a régi Jeruzsálem környéke lakatlan pusztaság?
11 Most térjünk vissza Ésaiás szívdobogtató próféciájához! Hogy még jobban kidomborodjon az ihletés alatt bejelentett jövő komor, sötét jellege, a következő részben egy örömteli eseményt helyez kilátásba. A törvényes utód születését mindig is nagy várakozás és nagy remény előzi meg a törvényes házasságban élő szülők részéről. Az emberi teremtmények születésére az Isten által megszabott ideig kell várni, hogy a kívánt utód teljesen kifejlődhessen. Ebben a vonatkozásban azonban a szülési folyamat nagy Alkotója valami rendkívüli dolgot jelentett be, ami eltér a tulajdon elrendezésétől. Prófétája, Ésaiás megjövendölte Jeruzsálem beszennyezett városának pusztulását, ezért az eredetileg a Sion hegyére épült városnak meg kellett szűnnie. Ámde egy másik város jött létre helyette ugyanazon Sion hegyén a perzsa hódító, Nagy Cyrus rendeletére, aki Jehova szolgájaként megdöntötte a babiloni birodalmat (Ésaiás 44:28; 45:1). Ésaiás nem jövendölte meg, hogy Jeruzsálem meddig marad kitörölve a létből, meddig lesz „gyermekek” vagy lakosok nélkül. Azt sem mondta meg előre, hogy Sion hegye s a körülötte levő földterület meddig lesz az emberek által elkerült, lakatlan pusztaság.
12. Hogyan jelent meg egy új ország az ókori világ térképén, és kinek a szülőföldjévé lett?
12 Nagy Cyrus napjaiban azonban egy másik Jeruzsálemnek kellett feltűnnie, hogy anyjává legyen számos „fiúgyermeknek”, vagyis számos lakosnak és alattvalónak, aki a megszabott területén belül él. Vajon azt akarta ezzel mondani, hogy egy „ország” jelenik meg az ókori világ térképén, amely szülőföldül szolgál egy olyan népnek, amely egykor nem volt „nemzet”? Jehova Isten igennel válaszol erre a prófétai kérdésre!
13, 14. a) Amikor elérkezett a soron következő jubileumi év a deportálás után, vajon a száműzött zsidók visszatérhettek hazájukba? b) Vajon a zsidó foglyok erőfeszítéseinek köszönhető, hogy Jeruzsálem ismét „fiakat” szült, és mit jövendölt erről az Ésaiás 66:7, 8 verse?
13 Ezért a kérdés ezután így vetődik fel: Mikor és hogyan? Jeremiás próféta által Jehova bejelentette, hogy az egykori „nemzet” területe hetven éven át pusztán hever, vagyis húsz évvel tovább, mint az ötven évig tartó jubileumi időszak. Amikor tehát elérkezett a soron következő i. e. 573-as jubileumi esztendő, nem lehetett megtartani a jubileumi ünnepségeket a korábbi hazában, és nem létezett Jeruzsálem vagy Sion, ami anyja lehetett volna sok-sok lakosának mint „fiainak” vagy „gyermekeinek”. Csak i. e. 537-ben térhettek vissza az életben maradt zsidó deportáltak közül egyesek korábbi hazájukba. Ilyesmi nem történhetett meg a babiloni zsidó foglyok szokatlan, rendkívüli erőfeszítéséből. Istennek kellett közbelépnie prófétai ígéretével összhangban. Minden látszat és várakozás ellenére egy száműzetés utáni „nemzetnek” kellett létrejönni azon a földön, amelyet Jehova Isten annak a „nemzetnek” tartott fenn. Messze túltekintve az i. e. 607-ben bekövetkező nemzeti katasztrófán, Jehova sejtetni engedte ennek a megtörténtét, amikor Ésaiást a következő szavakra indította:
14 „Mielőtt [a másik Jeruzsálem] vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet. Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait” (Ésaiás 66:7, 8, Katolikus fordítás).
15. Hogyan hasonlítható össze ez a szülési tapasztalat a Jelenések 12:1–17-ben leírt szüléssel?
15 Az ilyen rendkívüli születés éppen az ellenkezője annak a leírásnak, amit a Szent Biblia legutolsó könyve ad egy fiúgyermek születéséről. A Jelenések 12:1–17 versében azt olvassuk: „Egy nagy jel tűnt fel az égen, egy napba öltözött asszony, akinek lába alatt a hold volt, és a fején tizenkét csillagból álló korona, és terhes volt. És felkiáltott fájdalmában és nagy szülési kínjában. És egy másik jel látszott az égen, és íme, egy nagy hétfejű, tíz szarvú, tűz színű sárkány, és a fejein hét diadém. És a farka magával vonja az ég csillagainak harmadrészét és levetette őket a földre. És a sárkány megállt az asszony előtt, aki éppen szűlni készült, hogy mihelyt megszült, elnyelhesse annak gyermekét. És fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja legeltetni az összes nemzeteket. És gyermekét elragadják Istenhez és az ő trónjához . . . És a sárkány megharagudott az asszonyra, és elment, hogy hadat viseljen magvának maradéka ellen, akik megtartják az Isten parancsait, és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája.”
16. Mivel vagy kivel azonosíthatjuk a „jel” gyanánt szereplő asszonyt és annak „fiúgyermekét”?
16 Mivel egyetlen földi asszonynak sincs a lába alatt a hold, sem pedig a fején tizenkét csillagból álló korona, a fentebb leírt „jel”-asszony feltétlenül jelképes nő. Mivel Isten elismerte és befogadta a gyermekét, nyilván tőle lett terhes az asszony. Ez olyan, mintha feleségül vette volna őt. Mindent egybevetve, a mennyei „jel”-asszony Isten szellemi teremtményekből álló, feleséghez hasonló mennyei szervezetét jelképezi, amelyben a főszerepet Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus tölti be. Az asszony „fiúgyermeke” hasonlóképpen jelképes és Isten Királyságát jelképezi, mivel a fiúgyermeket Isten trónjához ragadták el. Ahelyett tehát, hogy a Királyság csupán elvont fogalom, elméleti dolog lenne, élő személy szolgál itt királyi uralkodóként. Ez a valóságos személy feltétlenül azonos azzal, akivel Jehova Isten szövetséget kötött a királyi uralomra.
17. Hogyan lett Isten egyszülött Fia jogosult arra, hogy elfoglalja a trónt az Atyja oldalán?
17 Valóban, Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus volt az, aki Betlehemben történt csodálatos születése és az izraeli Dávid király családjából való származása folytán természetes örököse lett a királyi uralomnak (Ésaiás 9:6, 7; Lukács 22:29, 30; Máté 1:17–25). Joggal hangsúlyozza tehát az Írás a mennyei „asszonyra” vonatkozóan, hogy a gyermeke „fiúgyermek” volt, mivel a királyi hatalom várományosa csakis Dávid királyi családjának férfi leszármazottja lehetett.
18. Összhangban vannak-e a jelképes fiúgyermek megszületésének körülményei azokkal a körülményekkel, amelyeket az Ésaiás 66:7, 8 verse körvonalaz az Ökumenikus fordítás szerint?
18 A mennyei „asszony” „fiúgyermekének” születése körüli összes körülmény különbözik mindattól, amit Ésaiás a próféciájában körülír, különösen a terhességre és a vajúdásra, s a szülési fájdalmakra vonatkozóan. Ezért alapos okunk van azt a végkövetkeztetést levonni ebből, hogy az Ésaiás 66:7-ben említett „fiúgyermek” más prófétai helyzetre vonatkozik, mint a Jelenések 12:5-ben említett „fiúgyermek”. Az első nyilván az Ésaiás próféciájának „országában” létrejött „nemzetre” utal. Azonkívül a helyreállított izraeliták esetében a királyi uralom vagy a hatalom gyakorlása egyáltalán nem volt lényeges vonása a Jeruzsálemben i. e. 537-ben történt újra letelepedésüknek. Ugyanis nem került ismét a trónra Dávid családjából származó király. Mivel Júdea perzsa tartománnyá lett, a zsidók Cyrus király uralma alatt voltak, aki a jeruzsálemi templom újjáépítésére és az igaz imádat helyreállítására vonatkozó rendeletet kiadta. A helyreállításra hirtelen, váratlanul került sor. Az Ökumenikus fordítás szerint az Ésaiás 66:7, 8 így szól: „Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra. Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót? Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait.”
19. a) Kinek tűnt úgy, mintha Izrael nemzetének száműzetés utáni megszületése gyorsított születés lett volna, és mi lehetett ennek az oka? b) Hogyan telepedett le egy teljesen új nemzedék ősatyái országában, és milyen vonatkozásban volt az új keletű ország?
19 A prófécia beteljesedéseként Izrael száműzetés utáni nemzetének megszületése, hogy úgy mondjuk, gyorsított szüléssel történt. Meglepő hirtelenséggel ment végbe az ókori világ szemében, i. e. 537-ben. A pogány világ ugyanis sohasem számított arra, hogy a régóta halott Izrael nemzete újra életre kel a saját, Istentől kapott földjén. Valójában új Sion kelt életre és szült új nemzetet. Emlékszünk arra, hogy az izraelitákat más-más időpontban deportálták Babilonba. A bibliai feljegyzés szerint 10 000-en kerültek oda az első fogság idején, i. e. 617-ben. Később százakat deportáltak (2Királyok 24:14; Jeremiás 52:28–30). Akiket azonban i. e. 537-ben bocsátottak szabadon abból a pogány országból és akik újra letelepedtek őseik földjén, 42 360 férfineműt számláltak számos rabszolgán és hivatásos énekesen kívül. Az izraeliták között sok öreg is volt, akik még látták a Salamon király által épített jeruzsálemi templomot (Ezsdrás 2:64, 65; 3:12). Javarészt azonban egy egészen új nemzedék telepedett le az országban azzal a céllal, hogy felépítsen egy új templomot. Egy új Sion támadt tehát egy új keletű országban. És egy száműzetés utáni új nemzet anyjává lett. Elfoglalta Júdea új perzsa tartományának területét.
20. Hogyan következett be ennek ellenképi része a Nemzetközi Bibliakutatók esetében a háború utáni 1919-es évben?
20 Van-e modernkori ellenképe a helyreállított izraeliták i. e. 537-ben történt „nemzet”-ként való „megszületésének”? Igen, mert az 1914—1918-as világháborút követő első esztendőben egy szellemi „nemzet” született a nagyobb Cyrus, a trónra emelt Király, Jézus Krisztus alatt! Hogyan történt ez? Nos, a háború alatt az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat főhivatalát, a Nemzetközi Bibliakutatók kiadóhivatalát leszerelték Brooklynban, New Yorkban, és egy kisebb hivatal visszaköltözött a pennsylvaniai Pittsburghba. Legfrissebb kiadványait betiltották Kanadában és az Egyesült Államokban, a Társulat elnökét, titkárpénztárosát és a főhivatal további hat főtisztviselőjét 1918-ban hosszú börtönbüntetésre ítélték. Az ellenség titkos szándéka az volt, amit a Zsoltárok 83:4 [Károli: 83:5] így fejez ki: „Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izrael nevét!” (Károli). De 1919 tavaszán, a kereszténység legnagyobb megdöbbenésére, eljött a szabadulás! Az üldözött Nemzetközi Bibliakutatók még abban az esztendőben megtartották a háború utáni első kongresszusukat Cedar-Pointban, Ohio államban. A résztvevőknek bejelentették egy új folyóirat beindítását: az Őr Torony mellett megjelent Az Aranykorszak című folyóirat is (mai címe: Ébredjetek!).
21. Mi született meg öt évvel azután, hogy véget ért a Pogányok ideje; milyen minőségben kellett szolgálniuk e nemzet tagjainak, és milyen értelemben szolgáltak egy új keletű „országban”?
21 Tehát öt évvel azután, hogy 1914-ben véget ért a „Pogányok ideje” és létrejött Isten Királysága a nagyobb Cyrus, Jézus Krisztus kezében, egy új „nemzet”, egy szellemi „nemzet” született. Ennek az új „nemzetnek” a tagjai az újszülött mennyei Királyság, az Isten Királysága nagyköveteiként kellett hogy szolgáljanak, és tanúskodjanak az ő neve mellett. Isten ezt a „nemzetet” annak jogos „országába”, vagyis földi tevékenységi területére helyezte, egy jelképes „országba”, miután véget ért látható szervezetének lábbal tiprása, a Pogányok ideje (Lukács 21:24).
22. Milyen kérdéseket vetett fel Jehova azzal a képességével kapcsolatban, hogy a „nemzet” Atyjává legyen, és válaszként hogyan járt el az ókori előkép, valamint a modernkori ellenkép esetében?
22 A Mindenható Jehova Istennek tulajdonítható ez a figyelemre méltó születés, ő pedig elhatározta, hogy semmi sem gátolhatja meg azt. Az Ésaiás 66:9-ben azt mondta: „Vajon én, aki megnyitom a méhet (az amniont vagy magzatburkot), tán nem akarom a szülést is? — mondja az Úr [ÚV: Jehova]. És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet? — mondja Istened.” Az ilyen égető kérdésekre adott első válasza az volt, hogy i. e. 537-ben megszabadította népét Babilon fogságából, felépíttette velük Jeruzsálemet, és előidézte, hogy úgy nyüzsögjenek a város lakói, mint annak gyermekei. Isten modernkori válasza a saját kérdéseire pedig az volt, hogy az ellenképi Jeruzsálemet, a mennyei szervezetét olyan termékennyé tette, hogy az egy szellemi „nemzetet” hozott létre a földön. Mindez a nagyobb Cyrus, az újonnan trónra emelt mennyei Király vezetése alatt ment végbe. Ez a születés a háború utáni 1919-es esztendőben következett be, s létrehozott egy népet, Sion „fiait”, akik teljesen átadták magukat Isten felállított Királysága érdekeinek a szolgálatára és akik szigorú semlegességet tanúsítottak e világ politikai kormányzatai iránt. A Mindenható Isten nem engedte meg, hogy bármi is akadályozza feltett szándékának megvalósulását 1914-től egészen mostanáig!
Az Ésaiás 66:5–8 verseinek ezen tanulmányozása után válaszolj az alábbi kérdésekre:
5. vers: Hogyan gyűlölik és taszítják ki az igaz imádókat a „testvéreik”? Hogyan fognak megszégyenülni ezek a „testvérek”?
6. vers: Milyen módon hangzott „lárma a város felől” az ókori időben? És a modern korban?
7. vers: Mi az a „fiúgyermek”, amelyet az „asszony” vajúdás nélkül hozott világra? Ugyanarról a „fiúgyermekről van szó, mint a Jelenések 12:5-ben?
8. vers: Hogyan született meg nagy hirtelenséggel és váratlanul i. e. 537-ben egy „nemzet” és egy „ország”?
[Képek a 6. oldalon]
A Királyságot mint újszülött csecsemőt, Isten „asszonya” hozta világra 1914-ben
A szellemi Izrael hirtelen „született” meg új keletű „országában” 1919-ben