A történelmi beszámolók szerint minden egyes ünnepi napon a pap virradatkor vett egy három űrmérték vagy két pint arany korsót, melybe folyadékot lehetett tölteni, s ezzel Jeruzsálemből lement oda, amit a Siloám tavának neveznek.

21. a) Hogyan jutott el a pap a Siloám taváig, és mit tett a Siloám vizével? b) Az ennél az alkalomnál tapasztalt örvendezés Ésaiás jővendölésének mely szavaira emlékeztethette a zsidókat?

²¹ A pap az arany korsóval a kezében — nem Ezékiás alagútján át — nagy kíséret mellett, zenészeket is beleértve, elment a Siloám tavához. Miután megtöltötte a korsót vízzel, visszament a városba, s bement az udvarra, ahol Jehova áldozati oltára állt. Az oltár déli oldalán két medencét helyeztek el, melyek mindegyikének lyuk volt az alján. Az oltár délnyugati sarkán levő medencét a Siloám tavából víznek tartották fenn. Amikor a pap beleöntötte abba a vizet, az átfolyt rajta, s az oltár aljára került. Ennél az alkalomnál a megfigyelő zsidók igen örvendeztek. Ez talán az Ésaiás 12. fejezetére emlékeztethette az örvendező ünneplőket, mely fejezet leírást közöl arról az örömről, amit az izraeliták i. e. 537-ben, a babiloni fogságból való megszabadulásuk idején éltek át. Az Ésaiás 12:3 ezt mondja: „Ujjongással fogtok minden bizonnyal vizet meríteni a megmentés forrásából.”

22. a) Milyen értelemben volt Jehova a megmentés vizének Forrása a zsidó ünneplők ősatyái számára? b) Milyen leírást kapunk a Siloám vizének kiöntésénél tapasztalható örvendezésről?

²² Jehova Isten volt a megmentésük mennyei Forrása. Ő szabadította meg ősatyáikat a pogány Babilonban eltöltött 70 éves fogságból, ahol megmentésre szomjúhoztak, aminek Babilon i. e. 539-ben történt megbuktatása után kellett eljönnie. (És 44:28-tól egészen a 45:7-ig; Jer 2:13) Az erre a szabadulásra való visszaemlékezés okot szolgáltatott az örvendezésre a sátoros ünnep folyamán. Egy ősi zsidó mondás így szól: ,Aki nem látta a Siloám vizének kiöntésénél megnyilvánuló örvendezést, az még nem látott örvendezést az életében.’