Az ő napjaiban Júda megmentésben részesül és maga Izrael biztonságban lakozik. Az ő neve pedig, amelyen nevezik, ,Jehova a mi igazságosságunk’.” — Jer 23:3–6.

 9. Az a tény, hogy ennek a megígért „pásztornak” a neve „Jehova a mi igazságosságunk”, miért nem jelenti azt, hogy Ő maga Jehova?

⁹ „Hívják nevét: ,Az Úr a mi Igazolónk.’” Így fordította a Jeremiás 23:6-ot az Amerikai Zsidó Kiadótársulat, míg a Moffat-fordítás „a mi pártfogónk”-nak. Egyetlen földi ember sem bizonyult e név viselőjének szó szerinti értelemben. A prófécia mégis beteljesedett Jézus Krisztusban. Az, hogy Őt ezen a néven nevezik, még nem jelenti azt, hogy Jézus maga Jehova Isten lenne. A Jehocadak nevű izraelita, akinek neve azt jelenti, hogy „Jehova igazságosnak jelent ki” vagy „Jehova igazságos”, nem volt maga Jehova. (1Krón 6:14, 15) A Jeremiás 33:16-ból megtudjuk, hogy még Jeruzsálem is „Jehova a mi igazságosságunk”-nak fog neveztetni, de vajon olyan értelemben, hogy Jeruzsálem maga Jehova? Nem! Jeruzsálem utolsó uralkodó királyának neve Sedékiás volt, és ennek a névnek a jelentése pedig „Jah igazságossága”. Az a király, akit „Jehova a mi igazságosságunk”-nak kell hívni, azaz Jézus Krisztus, éles ellentéte Sedékiás királynak.

10, 11. a) Melyik népen teljesedett be a Jeremiás 23:5, 6 ígérete? b) Kihez kapcsolódott találóan a „Jehova a mi igazságosságunk” név és hogyan?

¹⁰ A Jeremiás 23:5, 6 nem teljesedett be Jézus napjaiban a betű szerinti Júdán, Izraelen és Jeruzsálemen. Azok a zsidó elemek elvetették Jézust mint Messiást. Romlást és szétszóratást szenvedtek a rómaiaktól i. sz. 70-ben. A prófécia valójában a szellemi izraelitákon, Krisztus felkent tanítványain teljesedett be.

¹¹ Az első világháború alatt 1914-1918-ban a háborúba belekeveredett kereszténység papságai és nemzetei a szellemi izraeliták maradékát szétszórták. 1919-től fogva azonban Jehova felhasználta a megdicsőült Jézus Krisztust, hogy összegyűjtse a szétszórt maradékot szellemi egységbe világviszonylatban. A szellemi Izrael e megtért maradékának tagjai megtisztíttattak és így alkalmasakká váltak „a királyság e jó hírének” a nemzetközi prédikálására „az egész lakott földön”. (Máté 24:9–14) Ily módon Jehova ki nem érdemelt kedvessége által Jézus Krisztuson keresztül igazságosaknak jelenttettek ki vagy igazolva lettek. Jehova „pártfogójuknak” bizonyult, ők pedig az ő keresztény tanúivá lettek. (És 43:10) Amennyiben ennek a kegynek az akkor trónra emelt királyi pásztoron, Jézus Krisztuson keresztül kellett jönnie, a „Jehova a mi igazságosságunk” név megérdemelten kapcsolódott hozzá.

Ez az „igazságos sarj”, Jézus Krisztus, letette tökéletes emberi életét áldozatul jövendőbeli emberi alattvalóiért. Ezzel a tettével alapot készített 144 000 önátadott követője számára, hogy ,igazságosnak jelenthessék ki őket’ azzal a kilátással, hogy örököstársai lehessenek vele a mennyei királyságában. (Róma 8:14–17; 1Kor 1:30, 31) I. sz. 1919. óta a kereszténység papságának vádaskodása ellenére a 144 000 királyságörökös ezen maradéka ellen, Jehova helyreállította a maradékot az ő kegyébe és szolgálatába. Így „pártfogolta” őket Jehova, igazolva vagy ,igazságosnak jelentve ki’ őket a Jézus Krisztus által. — Róma 8:31–33; Jer 23:6, Moffatt; JPS; UV.

15. A felkent maradék állapotával ellentétben milyen állapotban találja magát a kereszténység ma?

¹⁵ A „Jehova a mi igazságosságunk”-nak nevezett mennyei király alatt a szellemi izraeliták helyreállított maradéka szellemi paradicsomban lakozik. (Jer 23:3–6)