A királyi „pásztor” a bibliai próféciában

 1. Milyen állapotban tartják a népeket a világ politikai „pásztorai” és hogyan lesz ez orvosolva?

A DOLGOK jelenlegi rendszerének politikai „pásztorai” megosztott állapotban tartják a juhokhoz hasonló embereket. Minden nép külön nemzeti akolhoz tartozik. Nincsen egy az egész emberiséget felölelő akol. A világbéke és biztonság szervezete, az Egyesült Nemzetek, csődöt mondott egy ilyen egyetemes akol létrehozásában, bár jelenleg 151a tagországot számlál. Nem tudta megvalósítani a népek szükségletét: az egy akolt egy Pásztor alatt. Csakis a Teremtő, aki „egy emberből alkotta az emberek összes nemzetét, hogy lakozzanak a föld egész színén”, képes a szükséges Kormányzó Pásztorról gondoskodni, hogy egy akolba gyűjtsön minden népet. — Csel 17:26.

2, 3. a) Miért látta Jehova jónak megfosztani a tróntól a Dávid király leszármazottai útján jövő pásztorokat? b) Miért jelent ki jajt a Jeremiás 23:1, 2 az ilyen pásztorok ellen?

² A Teremtő saját választott népével, Izraellel szemléltette az egész világ előtt, hogy a dolgok jelen rendszere alatt egyetlen tökéletlen ember sem képes egy nyájjá összehozni az egész emberiséget és uralkodni felettük mint egyetlen pásztoruk. Ez igaznak bizonyult még a Dávid király leszármazottainak a dinasztiájával kapcsolatban is, aki elfoglalta Jeruzsálemet és fővárossá tette azt i. e. 1070-ben. Mint Izrael Istenének földi képviselői, azon ültek, amit „Jehova trónjának” neveztek. (1Krón 29:23; 2Krón 13:8) A kormányzó pásztorok állandó rosszabbodása (kevés kivétellel) miatt Isten jónak látta megfosztani a tróntól ezt az uralkodó családot 463 évi uralkodás után.

³ „,Jaj a pásztoroknak, akik pusztítják és szétszélesztik legelőm juhait!’ ez Jehova kijelentése. Ezért azt mondja Jehova, Izrael Istene a pásztorok ellen, akik legeltetik az én népemet: ,Ti magatok szélesztettétek el juhaimat; és ti tartjátok szétszórtan őket, és nem fordítottatok figyelmet rájuk.’ ,Íme, én rátok irányítom figyelmemet cselekedeteitek gonoszsága miatt’, ez Jehova kijelentése.” — Jer 23:1, 2.

 4. Hogyani járt el mint „pásztor” Sallum (Joakház) és Jojákim?

⁴ A jó Jósiás király halála után három fia és egy unokája gonoszt cselekvőnek bizonyult. Ez alattvalóiknak az elszéledéséhez vezetett. Ott volt például Sallum vagy Joakház, aki elsőként követte Jósiást „Jehova trónján”. Mindössze negyedévig tartó uralkodása után száműzetésbe került Egyiptomba. Ott is halt meg. (Jer 22:10–12) Ami az idősebb testvérét, Jojákimot illeti, az ő 11 éves uralma olyan elnyomó és vérszomjas volt, hogy nem érdemelt jobbat, mint hogy holttestét kidobják Jeruzsálem kapuin kívül és „úgy temessék el, mint egy hím szamarat”. — Jer 22:13–19.

 5. Hogyan járt el mint „pásztor” Konia (Jojákin) és Sedékiás?

⁵ Jojákimot fiatalabb fia, Jojákin követte a trónon, akit Jekoniásnak vagy Koniának is hívtak. (Máté 1:11, 12) Mivel Dávid király leszármazottja volt és „Jehova trónján” ült, olyan megbecsülést kaphatott volna, hogy pecsétgyűrűhöz hasonlítsák Jehova jobb kezén. De gonoszságával rászolgált arra, hogy eltávolítsák és fogságba vigyék Babilon földjére. Csupán három hónap és 10 napi uralkodás után úgy érezte, meg kell hódolnia Babilon királya előtt, aki akkor ostromolta Jeruzsálemet. Jojákint és több mint 10 000 izraelitát fogságra hurcoltak Babilonba, hogy végül ott haljanak meg. Nem hagyott fiút maga után, aki trónra ülhetett volna, hanem a nagybátyját, Sedékiást, a Jósiás fiát tették meg királlyá, Nebukadnezár császár hűbéreseként. (2Kir 24:5–17; Jer 22:24–30) Sedékiás megszegte az esküjét, melyet Jehova nevében tett. Ezért, amikor lázadó magatartásának következményeivel kellett szembenéznie, s megkérdezte efelől Jeremiás prófétát, ez csak az ítélet üzenetét hozhatta Sedékiás számára.

 6. Hogyan bizonyult a pásztorokra jövendölt „jaj” jajnak az alattvalóikra is és mennyiben volt felelős Jehova a szétszóródásukért?

⁶ Ami Júda királyságának azzal a négy „királyi pásztorával” és fejedelmi alpásztoraival történt, az valóban „jaj” volt, és egyszersmind a juhszerű alattvalóik elszéledését is jelentette, akik Egyiptomba és Babilonba kerültek fogságba. Ezzel Júda földje pusztasággá lett. Gonoszságuk miatt a „pásztorok” felelősek voltak a „juhok” szétszéledéséért. Jehovát, Izrael Istenét, csak annyiban lehetett a szétszóródás végrehajtójának tekinteni, amennyiben elhozta fegyelmező, ítéletvégrehajtó erőit, hogy büntetésben részesítsék engedetlen népét. — Jer 23:1, 2; 2Krón 36:9–21.

AZ, AKIT „JEHOVA A MI IGAZSÁGUNK”-NAK NEVEZNEK

7, 8. a) Csak ki gondoskodhat a négy utolsó jeruzsálemi királynál felsőbbrendűbb „pásztorról” és miért? b) Egy ilyen felsőbbrendű „pásztorról” adott ígéretében mit mondott Jehova a Jeremiás 23:3–6-ban?

⁷ Az eszményi pásztort a Biblia Istenében, Jehovában találjuk meg. Ő jobb kormányzó pásztorról tud gondoskodni, mint amilyen Jeruzsálem utolsó négy királya volt, akiknek gonoszsága a juhokhoz hasonló alattvalóik elszéledését eredményezte. Tekintettel arra a csalódásra, melyet azok a tökéletlen emberi uralkodók hagytak hátra az alattvalóikban, Jehova, a mennyei pásztor megígérte, hogy gondoskodik egy ilyen felsőbbrendű kormányzó pásztorról. Miután tehát „jajt” jelentett ki a csalódást hozó „pásztorok”, Júda királyai ellen, prófétáját Jeremiást a következő szavak elmondására ihlette:

⁸ „,És én magam gyűjtöm össze juhaim maradékát minden országból, ahová elszélesztettem őket, és visszahozom őket legelőjükre és biztosan termékenyek lesznek és megsokasodnak. És pásztorokat támasztok föléjük, akik valóban legeltetik őket; és nem fognak félni többé, semmiféle rettegés nem sújtja őket és egy sem fog hiányozni közülük’, ez Jehova kijelentése. ,Íme! Napok jönnek — ez Jehova kijelentése — és igazságos sarjat támasztok Dávidnak [Dávid igazságtalan királyi leszármazottaival ellentétben]. És biztosan egy király fog uralkodni, értelmesen cselekszik és igazságosságot és jogot szolgáltat majd az országban. Az ő napjaiban Júda megmentésben részesül és maga Izrael biztonságban lakozik. Az ő neve pedig, amelyen nevezik, ,Jehova a mi igazságosságunk’.” — Jer 23:3–6.

 9. Az a tény, hogy ennek a megígért „pásztornak” a neve „Jehova a mi igazságosságunk”, miért nem jelenti azt, hogy Ő maga Jehova?

⁹ „Hívják nevét: ,Az Úr a mi Igazolónk.’” Így fordította a Jeremiás 23:6-ot az Amerikai Zsidó Kiadótársulat, míg a Moffat-fordítás „a mi pártfogónk”-nak. Egyetlen földi ember sem bizonyult e név viselőjének szó szerinti értelemben. A prófécia mégis beteljesedett Jézus Krisztusban. Az, hogy Őt ezen a néven nevezik, még nem jelenti azt, hogy Jézus maga Jehova Isten lenne. A Jehocadak nevű izraelita, akinek neve azt jelenti, hogy „Jehova igazságosnak jelent ki” vagy „Jehova igazságos”, nem volt maga Jehova. (1Krón 6:14, 15) A Jeremiás 33:16-ból megtudjuk, hogy még Jeruzsálem is „Jehova a mi igazságosságunk”-nak fog neveztetni, de vajon olyan értelemben, hogy Jeruzsálem maga Jehova? Nem! Jeruzsálem utolsó uralkodó királyának neve Sedékiás volt, és ennek a névnek a jelentése pedig „Jah igazságossága”. Az a király, akit „Jehova a mi igazságosságunk”-nak kell hívni, azaz Jézus Krisztus, éles ellentéte Sedékiás királynak.

10, 11. a) Melyik népen teljesedett be a Jeremiás 23:5, 6 ígérete? b) Kihez kapcsolódott találóan a „Jehova a mi igazságosságunk” név és hogyan?

¹⁰ A Jeremiás 23:5, 6 nem teljesedett be Jézus napjaiban a betű szerinti Júdán, Izraelen és Jeruzsálemen. Azok a zsidó elemek elvetették Jézust mint Messiást. Romlást és szétszóratást szenvedtek a rómaiaktól i. sz. 70-ben. A prófécia valójában a szellemi izraelitákon, Krisztus felkent tanítványain teljesedett be.

¹¹ Az első világháború alatt 1914-1918-ban a háborúba belekeveredett kereszténység papságai és nemzetei a szellemi izraeliták maradékát szétszórták. 1919-től fogva azonban Jehova felhasználta a megdicsőült Jézus Krisztust, hogy összegyűjtse a szétszórt maradékot szellemi egységbe világviszonylatban. A szellemi Izrael e megtért maradékának tagjai megtisztíttattak és így alkalmasakká váltak „a királyság e jó hírének” a nemzetközi prédikálására „az egész lakott földön”. (Máté 24:9–14) Ily módon Jehova ki nem érdemelt kedvessége által Jézus Krisztuson keresztül igazságosaknak jelenttettek ki vagy igazolva lettek. Jehova „pártfogójuknak” bizonyult, ők pedig az ő keresztény tanúivá lettek. (És 43:10) Amennyiben ennek a kegynek az akkor trónra emelt királyi pásztoron, Jézus Krisztuson keresztül kellett jönnie, a „Jehova a mi igazságosságunk” név megérdemelten kapcsolódott hozzá.

12. A maradék megszabadulása Babilonból és újbóli letelepedése Júda földjén milyen fontos születésnek készített utat?

¹² Ennek előárnyékolása érdekében Jehova kihozta az izraeliták maradékát „az északi földről” és helyreállította őket hazájukban i. e. 537-ben. (Jer 23:7, 8) Ez a Babilonból való kihozataluk és újratelepítésük Júda hosszú időn át pusztán hevert földjére megnyitotta az utat a földön valaha megtörtént — a júdeai Betlehemben esedékes — legnagyobb születés előtt. Ez Jézus Krisztus mint Dávid király leszármazottjaként való megszületése volt. — Luk 2:1–38; 3:23–31.

13. a) Jehova Dávid dinasztiájának minek ellenére támasztott Dávidnak „igazságos sarjat”? b) Hogyan bánt Jehova a maradékkal a sarj, „Jehova a mi igazságosságunk” nevével összhangban?

¹³ Így támasztott Jehova egy „igazságos sarjat” Dávidnak, a Konia (Jekóniás vagy Jojákin) király ellen mondott vészterhes próféciája ellenére.b (Jer 22:24-től 23:2-ig; Máté 1:11–16; 2Kir 25:27–30) Ez az „igazságos sarj”, Jézus Krisztus, letette tökéletes emberi életét áldozatul jövendőbeli emberi alattvalóiért. Ezzel a tettével alapot készített 144 000 önátadott követője számára, hogy ,igazságosnak jelenthessék ki őket’ azzal a kilátással, hogy örököstársai lehessenek vele a mennyei királyságában. (Róma 8:14–17; 1Kor 1:30, 31) I. sz. 1919. óta a kereszténység papságának vádaskodása ellenére a 144 000 királyságörökös ezen maradéka ellen, Jehova helyreállította a maradékot az ő kegyébe és szolgálatába. Így „pártfogolta” őket Jehova, igazolva vagy ,igazságosnak jelentve ki’ őket a Jézus Krisztus által. — Róma 8:31–33; Jer 23:6, Moffatt; JPS; UV.

14. E felkent maradék között Jehova milyen szolgákat támasztott a Királyság 1914-ben történt megszületése óta?

¹⁴ E helyreállított szellemi izraelita maradék között Jehova hűséges véneket vagy felvigyázókat támasztott. Amennyiben a messiási királyság megszületett a mennyben a Pogányok Idejének végén, 1914-ben, ezek a felvigyázók fejedelmi pásztorokként szolgálnak a földön, míg az egész maradék be nem fejezi földi pályáját és nem csatlakozik a királyi „Pásztor”-hoz az ő mennyei királyságában. — Jer 23:3, 4; És 32:1, 2.

HOGYAN VALLOTT KUDARCOT A KERESZTÉNYSÉG PAPSÁGA

15. A felkent maradék állapotával ellentétben milyen állapotban találja magát a kereszténység ma?

¹⁵ A „Jehova a mi igazságosságunk”-nak nevezett mennyei király alatt a szellemi izraeliták helyreállított maradéka szellemi paradicsomban lakozik. (Jer 23:3–6) Ilyen szellemi béke és biztonság egyáltalán nincs ma a kereszténységben. Házasságtöréssel beszennyezett és szellemi éhségtől sújtott állapotban találja magát. Állapota siralmas, ami még szívszaggatóbb kimenetelhez fog vezetni. Úgy fog imbolyogni tőle, mint egy részeg alkoholista. — Jer 23:9, 10; Máté 24:21, 22.

16, 17. A Jeremiás 23:11–14-gyel összhangban kik felelősek a kereszténység mai állapotáért?

¹⁶ A felelősség ezért a kereszténység papságát terheli. Kudarcot vallottak egyháztagjaik előtt. Pontosan az történt, amit Jehova mondott a hamis prófétáknak és templomi papoknak Jeremiás napjaiban:

¹⁷ „,Mert mind a próféta, mind a pap beszennyeződött. Még saját házamban [a templomban] is megtaláltam gonoszságukat’ — ez Jehova kijelentése. ,Ezért útjuk olyan lesz, mint a sikamlós helyek a homályban, ahová belökik majd őket és biztosan elesnek . . . Jeruzsálem prófétáiban pedig borzalmas dolgokat láttam, házasságtörést követnek el, hamisságban járnak; és erősítették a gonosztevők kezeit, hogy meg ne térhessenek ki-ki az ő gonoszságából. Olyanok lettek előttem mindnyájan, mint Szodoma, [Jeruzsálem] lakói pedig mint Gomora’.” — Jer 23:11–14.

18. Mióta és miben visel felelősséget a kereszténység papsága szellemi házasságörésért?

¹⁸ Mióta a kereszténységet megalapították Nagy Konstantin, a római birodalom pontifex maximusa idejében, a katolikus papság és később a protestáns papság is szellemi paráznaságban vétkes. Mennyiben? Úgy, hogy e világ barátai, és részt vesznek annak politikai és katonai vállalkozásaiban. — Jak 4:4.

19. Mennyire fertőzöttek a papok és egyháztagjaik betű szerinti erkölcstelenséggel?

¹⁹ A papság hagyta, hogy betű szerinti házasságtörők és homoszexuálisak legyenek a soraikban és vezessék templomaikat. Nem csoda tehát, ha a papság megengedte, hogy ilyenfajta erkölcstelen emberek megmaradjanak saját létszámba vett egyháztagjai között. A kereszténység mai erkölcstelen állapota hírhedten „borzalmas”, mégpedig nagyobb mértékben, mint Szodoma és Gomora állapota volt. A kereszténységet megérdemelten éri majd utol azoknak az ókori erkölcstelen városoknak a sorsa.

20. Miért fog a papság halálos italt inni?

²⁰ Mint a leginkább elmarasztalhatók a kereszténység emberei között, a papok és vallási vezetők ki fogják inni a halálos italt: „Mert [a kereszténységet előárnyékoló] Jeruzsálem prófétáitól hitehagyás áradt szét az egész földön.” — Jer 23:15.

21. Hogyan hívta fel a Jeremiás osztály a világ figyelmét a papság hitehagyására i. sz. 1925-ben?

²¹ A modern Jeremiás osztály készségesen és bátran felhívta a világ figyelmét a papság hitehagyására. Különösen az 1925. év volt megjegyzésre méltó ebben. A Nemzetközi Bibliakutatók Társulatának Indiana államban, Indianapolisban tartott közgyűlésén augusztus 24-31 között a fő esemény a „Reménység üzenete” című határozat elfogadása volt. A Társulat elnöke a „Felhívás cselekvésre” című előadása után bevezette a határozatot, amit fel is olvasott. A többi között ezeket tartalmazta:

. . . a vallásoskodók, mind katolikusok, mind protestánsok nyilvánvalóan gyanúsak arroganciájuk, önteltségük, álszenteskedésük és istentelenségük miatt. Ezért nyilvánvaló, hogy a gyógymódok, amelyeket akár valamelyikük, akár az összes korábban említettek felajánlhatnának, hiábavalók, tehetetlenek, erőtlenek arra, hogy kielégítsék az ember vágyait.

A katolicizmus igényt tart magának arra, vagyis kisajátítja azt, ami igazán csak Istent illeti meg. A modernisták tagadják Istent, elutasítják az ő Szavát és megváltási tervét, és vak erőtc ajánlanak fel orvosságul az ember megoldatlan állapota számára. A fundamentalisták, akik mialatt azt vallják, hogy hisznek a Bibliában, cselekvésmódjukkal ugyanezeket tagadják. Hamis és istengyalázó tanokat tanítanak és a katolikusokkal és modernistákkal együtt szövetkeznek a világ politikai és kereskedelmi hatalmasságaival, káromló módon azt állítva, hogy képesek Isten királyságát megalapítani a földön. Ezek mindnyájan Sátán alatt egyesültek, az ő legfőbb uruk alatt, hogy félredobják Istent a sarokba és gyalázzák az ő nevét. . . .

Mivel tudja ezt és azt is, hogy az ideje rövid, az Ördög megpróbálja elárasztani a népeket hamis és félrevezető tanítások áradatával és teljesen elfordítani az elméjüket Jehovától. Elérkezett az idő, hogy Isten nevet szerezzen magának a földön és hogy az emberek megismerjék az igazságot az ő isteni tervéről, amely az egyetlen megmentés a világ számára. — 5., 6., 9. bekezdések. Lásd a The Watchtower 1925. október 15-i számának 310., 311. oldalát! Figyeld meg a Jelenések 8:12; 16:8, 9-et is!

22. a) Ki szolgálja Isten elhatározásának azt az érdekét, hogy nevet szerez magának? b) Mennyiben mutatott a papság tiszteletlenséget Isten neve iránt azzal a móddal, ahogyan prófétált?

²² A „Felhívás cselekvésre”, amellyel ezt a határozatot bevezették, azt mondta a 28. bekezdésében: „Elérkezett az idő Jehova számára, hogy nevet szerezzen magának a földön. Az egyháznak része van ebben addig a mértékig, hogy tanúja az Úrnak.” (A The Watch Tower 1925. november 1-i számának 326. oldalán.) Így a következő 1926-os év kezdete óta a Jeremiás osztály a határozatot követve és világszerte terjesztve traktátus formában figyelemreméltó erőfeszítést tett, az egész emberiség elé tárva Jehova nevét. A kereszténység papsága azonban tiszteletlennek bizonyult Isten neve iránt. Elterelve Isten nevét az ő kifejezett szándékáról, hogy a szerencsétlenség forgószelét hozza a kereszténységre, a papság kitartóan ezt mondta „azoknak, akik megvetnek engem [Istent], hogy ez Jehova kijelentése: ,Békességetek lesz néktek.’ És mindenkinek, aki szíve makacsságában jár, azt mondták ,semmi veszedelem nem jön rátok’.” — Jer 23:17–20.d

23. a) Vajon Jehova küldte ezeket a papokat, vagy kicsoda? b) A Jeremiás 23:21, 22 szerint mi lett volna, ha a papság a Jehova közelében álló csoporthoz tartozott volna?

²³ De hát ki küldte azokat a papokat a maguk békeígéreteikkel? Nem tartoztak a „Jehovához közelállók csoportjába”, hogy pontosan megtanulhatták volna üzenetét. Jehova nem küldte el őket az ő nevében. Nem szólt hozzájuk, hogy prófétálhatták volna azt, ami „Jehova szájából” jött. A kereszténység vallásszektái küldték ki őket teológiai szemináriumaikból. Mi történt volna, ha a papság a Jehovához „közelállók csoportjában” lett volna, vagy az ő tanácsában állt volna és közléseihez ragaszkodott volna? Jehova megmondja: „De ha a hozzám közelállók csoportjában lettek volna, akkor az én saját szavaimat hallatták volna népemmel, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról és cselekedeteik gonoszságától.” — Jer 23:21, 22.

24. Ha a papság Jehova tanácsában állt volna, mi nem lenne igaz a kereszténység egyháztagjaira és cselekvésükre vonatkozóan?

²⁴ Abban az esetben nem lenne olyan megdöbbentő tudatlanság a Bibliát illetően, mint amilyen ma van a templomjárók között. Ha maga a papság járt volna elől és ragaszkodott volna Isten kinyilatkoztatott Szavához és megtanította volna rá egyháztagjaik millióit, a két világháború nem robbant volna ki, melyek egyébként a kereszténységen belül kitört háborúk voltak! A felelős papság nem bújhat el Jehova elől. Ő nemcsak „közelben Isten”, hogy ne látná meg a távoli dolgokat. — Jer 23:23, 24.

25. A Jeremiás 23:25–28-cal összhangban mit kell tennie annak, akinek van mit felajánlani a nyilvánosság érdekében?

²⁵ Elérkezett az idő arra, hogy az emberek végre eldöntsék, vajon továbbra is a kereszténység papjainak „álmait” hallgatják, vagy Jehova Szavára figyelnek, ahogy a Jeremiás osztály hirdeti azt. Eljött annak az ideje is, hogy azok, akik Isten szolgáinak vallják magukat, a Jeremiás 23:25–28-ban kibocsátott vitakérdés szerint cselekedjenek: „Az a próféta, akinél álom van, beszélje el az álmot; de akinél az én saját szavam van, mondja el az én szavamat az igazságnak megfelelően.”

26. Mivel válaszvonalnak kell lennie az álmok és Isten Szava között, minek a cselekvésére határozta el mat át a Jeremiás osztály és a „nagy sokaság”?

²⁶ Mi köze van Jehova szavának megalapozatlan „álmokhoz”, a csupán emberi szívek látomásaihoz? Semmi! Válaszvonalnak kell lennie a kettő között, mint a búzának a szalmától való szétválasztáskor. Mivel a Jeremiás osztály birtokában van Isten Szavának, elhatározta, hogy minden időben hűségesen szólja azt. Jehova iránti tiszteletből egy a hallgatók közül való „nagy sokaság” elhatározta, hogy ugyan ezt teszi.

27. Mikor és akkor hogyan olyan Isten Szava, mint a tűz és mint a kovácspöröly?

²⁷ Már közel 60 éve hirdeti hűségesen a Jeremiás osztály Jehova Szavát. Ez a szó magától nem égette le a kereszténység gyúlékony szervezetét; de nem is zúzta darabokra a dolgok hegyhez hasonló rendszerét. Ennek ellenére a Jeremiás osztály által hirdetett isteni szó mégsem mondott csődöt. Mikor aztán Jehova rendelt idejében a „nagy nyomorúságban” az a kimondott szó beteljesedik, akkor az ő saját kérdése igenlő választ kap: „,Nem olyan-e az én szavam, mint a tűz’, ez Jehova kijelentése, és mint egy kovácspöröly, amely szétzúzza a sziklát?’” (Jer 23:29) Őrizzük hát meg hitünket ebben a Szóban!

28. Hogyan ,lopja el egyik a másikától’ a papság között Isten szavait, és így ki van ellenük?

²⁸ A papi osztálytól eltérően a Jeremiás osztályhoz tartozókat Jehova küldte el, hogy szóljanak az ő nevében. Mindazonáltal a papi próféták is azt állítják, hogy az ő nevében beszélnek és ennélfogva a Biblia igazságát hirdetik. Ily módon a kereszténység vallási vezetői valójában „ellopják” a Jeremiás osztály által hirdetett szerencsétlenség-üzenet erejét és hatását. Igaz, hogy a Jeremiás osztály alátámasztja az üzenetét e szavak idézésével: „Ezt mondja Jehova.” A papság azonban azzal akar súlyt és az igazság csengését adni annak, amit prédikál, hogy hozzáfűzi a „Kijelentés!” szót. Látszólag Istentől beszélnek. Így bibliai szöveget is használhatnak ürügyül a politikai prédikációikhoz, sőt háborús propagandájukhoz. Jehova azonban az ilyen papi próféták ellen van, akiket nem ő küldött az őhozzá közelállók csoportjából, és akik „ellopják” szavait a Bibliából, hogy helytelenül alkalmazzák őket. — Jer 23:30, 31.

29. Hogyan fogja kimutatni Jehova, hogy az ilyen papi próféták hamisak?

²⁹ Hogyan fogja Jehova megmutatni, hogy az ilyen papi próféták csalók? Úgy, hogy nem engedi beteljesedni azt, amit ők „kijelentés”-ként hirdetnek, vagy amit az ő nevében állítanak. Ő nem támogatja hamisságukat. „,Íme megyek a hazug álmok prófétái ellen’, ez Jehova kijelentése, ,akik ezeket beszélik és népem eltévelyedését idézik elő hazugságaikkal és dicsekvésükkel. Pedig én magam nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Ők tehát semmi esetre sem használnak e népnek’, ez Jehova kijelentése.” (Jer 23:32) Nagy kár a népnek!

30. Minek tulajdonítsunk igazi fontosságot, a papság ígéreteinek, vagy Jehova Szavának?

³⁰ Ebben az időben, amikor a kereszténység nincs békében Istennel, ne hagyjuk szellemi álomba ringatni magunkat és ne hagyjuk magunkat elaltatni a papság hazug békeígéreteitől. Vegyük komolyan a „terhet” vagy súlyos üzenetét Isten Szavaiból. — Jer 23:33.

„JEHOVA TERHE”

31. Ha a kereszténységhez tartozók megkérnek, hogy mondjuk el nekik őszintén, mi a terhes üzenet a mai időkre, mit kell elmondanunk nekik?

³¹ Jehova mai üzenete a dolgok eme politikai, vallási és kereskedelmi rendszere számára ítélettől terhes és súlyos pusztító csapást ígér. Ennek megfelelően súlyos felelősség számunkra Jehova üzenetét hirdetni a „vég idején”. Így, amikor felelünk a nép kérdésére a dolgok jelen rendszerének végéről, legyünk biztosak abban, hogy valóban azt mondjuk, ami Jehova „terhe”. Ha a kereszténység laikus osztálya vagy papjai és prófétái kérdeznek meg bennünket, hogy mondjuk meg őszintén, milyen ponton nehezedik rájuk Jehova szava, kötelesek vagyunk elmondani nekik, hogy maga a kereszténység népe „teher” számára, igen, „Ó micsoda teher”! Ő pedig megszabadítja magát ettől a „tehertől” azáltal, hogy szerencsétlenséget hoz a kereszténységre.

32. Hogyan ellensúlyozza a kereszténység népe azt, amit a Jeremiás osztály „Jehova terheként” kijelent, és így mit változtatnak meg?

³² A Jehova iránt tiszteletet nem tanúsító emberek nem szívesen fogadják, amit a Jeremiás osztály „Jehova terhe” gyanánt kijelent. Ezért nem szeretnek emlékezni rá, mint valami igazán komoly dologra. Ellenjavaslatként követik a saját prófétáikat és papjaikat, felmutatva azt, amit ők tartanak kitartóan Isten Szava igazi „terhének”. Ellenjavaslatuk azonban nem a Szent Íráson alapszik, hanem magánmagyarázaton, s így „mindegyiknek a saját szava” lesz. Az ilyen saját véleményüket követő vallásoskodóknak azt mondja a Jeremiás osztály: „Ti megváltoztattátok az élő Istennek, a seregek Jehovájának, a mi Istenünknek szavait.” (Jer 23:33–36) De meg tudják-e változtatni a szerencsétlenséget, melyről a „Jehova terhe” figyelmeztet bennünket? Azt ugyebár nem!

33, 34. Kinek a jelenlétére kell felhívni a Jeremiás osztálynak a vallásoskodók figyelmét, akik az ő üzenetüket „Jehova saját terhének” nevezik?

³³ Azzal ellentétben, amit a Jeremiás osztály a háború utáni 1919-es év óta hirdetett, a kereszténység szószólói a saját hamis félrevezető üzeneteiket közlik. Hogy súlyosaknak hangozzanak mások előtt, utalnak arra, amit ők „Jehova terhe” gyanánt emlegetnek. Jehova folyamatosan elküldte a Jeremiás osztályt ezekhez, hogy mondják meg nekik, ne nevezzék az ő prédikációikat és prófétálásaikat ,Jehova terhének’. Milyen feleletet adjon hát a Jeremiás osztály az ilyen vallásoskodóknak? Ezt:

³⁴ „Ezért ezt mondja Jehova: ,A ti mondásotok miatt, hogy „Ez a szó magának Jehovának a terhe”, mikor én állandóan küldtem hozzátok [a Jeremiás osztályt], mondván: „Ne mondjátok, hogy ,Jehova terhe!’”, ezért hát itt vagyok!’” — Jer 23:38, 39.

35, 36. A Jeremiás 23:39, 40 szerint milyen Jehova által közvetített döntést kell bejelentenie a Jeremiás osztálynak azok előtt, akik egy hamis „teher”-ről beszélnek, vagy arra hallgatnak?

³⁵ Úgy van! Jehova itt van mint a kereszténység prófétáinak bírája. Milyen ítéletet közvetít az olyan prófétáknak, akik saját üzenetüket „Jehova saját terhe” közé sorolják be és a népnek, amely hamis „teher”-re figyel? A Bíró azt mondja nekünk:

³⁶ „Elhagyatottságnak adlak át titeket véglegesen és elhagylak benneteket és a várost, amelyet nektek és ősatyáitoknak adtam — el tőlem! És gyalázatot hozok rátok határtalan időre és megaláztatást határtalan időre, ami nem lesz elfeledve.” — Jer 23:39, 40.

37. a) Hogyan hajtotta végre Jehova bírói végzését Jeremiás napjaiban és ennek milyen hatása volt? b) Milyen sors jutott akkor Jeremiásnak és hogyan lesz ez igaz a Jeremiás osztályra vonatkozóan?

³⁷ Jehova Bírónak az imént kijelentett végzését végrehajtották Jeremiás napjaiban, amikor a babiloniaiak elpusztították Jeruzsálemet és megszentségtelenített templomát i. e. 607-ben. Ez a gyalázatos és megalázó tapasztalat bebizonyította a makacs, hűtlen izraeliták előtt, hogy Jehova, akit ők nem tiszteltek, most végleg elhagyatottságnak adta át őket. Gonoszságuk következményeire hagyta őket. Ez elnémította az öntelt hamis próféták száját. De Jeremiás szája tovább prófétált. Jehova őt nem hagyta el. Ehhez az előképhez hűen Jehova nem hagyja el a Jeremiás osztályt, amikor rövidesen végrehajtja súlyos végzését a kereszténység papsága és gyülekezetei ellen. — Jer 39:11—40:4; Sir 1:1–22.

„RÁSZEDVE” — JÓTÉKONYAN

38. Hogyan szedte rá Jehova Jeremiást és milyen eredménnyel?

³⁸ Így töltött el Jeremiás 40 évet hirdetve mindazt, amit Jehova megparancsolt neki. Úgy találta, hogy Jehova legyőzte őt. Jehova erősebbnek bizonyult nála. Szava meggyőző, kényszerítő erőt gyakorolt Jeremiásra. (Rotherham) Ennek a ténynek tulajdonítható az, hogy Jeremiás mindvégig kitartott az isteni szolgálatban. Ebben a vonatkozásban Jehova „rászedte” őt. Erősebbnek bizonyult Jeremiás gyengeségénél. Így Jeremiást nem érte sérelem, amiért rászedték.

39, 40. Jeremiás melyik szavait idézi fel ez elménkben, miután Pashur kiengedte őt a kalodából?

³⁹ Itt eszünkbe jutnak Jeremiás szavai, amelyeket azután mondott, hogy Pashur, a templom főajtónállója kiengedte őt a kalodából:

⁴⁰ „Rászedtél, óh Jehova, úgyhogy rászedettem. Erődet használtad ellenem [hajlamaim ellen], úgy legyőztél. Nevetés tárgya lettem egész nap; mindenki gúny tárgyának tart engem. Mert ahányszor csak beszélek, kiáltok. Erőszakot és rablást kiáltok ki. Mert Jehova szava szégyent és gúnyt szerzett nekem egész nap. Már azt mondtam: ,Említést se teszek róla, nem szólok többé az ő nevében.’ De égő tűznek bizonyult szívemben, mely csontjaimba van zárva; belefáradtam hogy magamban tartsam és képtelen voltam elviselni. Mert rossz beszámolót hallottam sokakról. Rémület volt mindenütt . . . De Jehova velem volt, mint félelmetes hatalmasság. Ezért botlanak el saját üldözőim és nem tudnak fölém kerekedni. Biztosan igen megszégyenülnek, mert nem fognak boldogulni. Meghatározatlan ideig tartó megalázásuk nem merül feledésbe.” — Jer 20:7–11.

41. Hogyan leszünk hát képesek tovább beszélni a királyi Pásztorról, akit „Jehova a mi igazságosságunk”-nak neveznek?

⁴¹ Jehova mint „félelmetes hatalmasság” meg fog erősíteni bennünket gyengeségünkben. Az ő erejével fogunk tovább beszélni az ő királyi Pásztoráról, arról, akit „Jehova a mi igazságosságunk”-nak nevezünk.

[Lábjegyzetek]

Lásd a The Galveston Daily News 1977. szeptember 26-i számának a 3A oldalát a „Pál pápa előretekint közeledő halálára” című cikket!