Jákob szorongattatása és Isten új szövetsége
„Új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.” — Jer 31:31.
1, 2. a) Milyen szerepe volt Jákobnak és Rákhelnek Izrael nemzetével kapcsolatban? b) Hogyan jövendöltek példa nélkül való szorongattatást Jákobnak?
JÁKOB és Rákhel szerették egymást. Jákob, aki idővel Izrael néven vált ismertté, Izrael 12 törzsének az atyja lett. A kedvenc felesége Rákhel volt: ő lett az anyja Benjamin törzsének, Júda törzse viszont Jákob kevésbé szeretett feleségétől, Leától származott. Így a Jákob név lett az egész nemzet jelképévé, míg Rákhel a nemzet nagy tiszteletben álló anyai képviselőjét jelentette. Addig példa nélkül való szorongattatást jövendöltek meg Jákob számára és Rákhelnek is éreznie kellett ennek hatását. A saját életidejében bekövetkező gyötrelem kilátásával mondta az Anatothban, Benjámin területén élő Jeremiás próféta ihletés alatt a következőket:
2 „Ó jaj! Mert nagy az a nap, s nincs más hozzá hasonló [az elmúlt történelemben] és ez Jákob szorongattatásának ideje. De ő még abból is megmenekül.” — Jer 30:7.
3. a) A jövendölés szerint mit kellett vigasztalhatatlanul siratnia Rákhelnek? b) Mikor szakadt Jákobra a „szorongattatás ideje”?
3 Amit Rákhel számára jelent majd ez a példa nélkül való „Jákob szorongattatásának ideje”, azt a Jeremiás 31:15 jelentette be ezekkel a szavakkal: „Hang hallatszik Rámában [a Benjamin területén fekvő városban], jajveszékelés és keserű sírás; Rákhel siratja fiait. Vigasztalhatatlan fiai miatt, mivel nincsenek többé.” Ez nem azt jelentette, hogy megölték őket, hanem azt, hogy hazájukból fogságba vitték őket idegen országba mint száműzötteket. Ó igen! A babiloni hódítóktól elszenvedett 18 hónapos gyötrő ostrom után Jeruzsálemet, mely Júda és Benjámin területe közt fekszik az északi határon, elpusztították, a templomát lerombolták, a királyt, a fejedelmeket és a papokat foglyul ejtették, a túlélők legnagyobb részét pedig babiloni száműzetésbe hurcolták. A hetedik holdhónap (Tisri) közepe táján, i. e. 607-ben Júda királyságának egész területét elhagyta a néhány hátrahagyott zsidó és így az lakatlan maradt, ember és háziállat nélkül. A földnek ez a pusztai, lakatlan állapotának az isteni határozat alapján 70 évig kellett tartania.
4. Mikor kellett Jákobnak „megszabadulni” a megjövendölt szorongattatásból?
4 Micsoda „szorongattatás ideje” volt ez Jákob számára! Nem kímélték meg tőle, nem tudott elmenekülni előle és csak az ország teljes pusztán hagyatásának 70 esztendeje után teljesedtek be Isten vigasztaló szavai, melyeket a jövendöléshez fűzött: „De ő még abból is megmenekül.” (Jer 30:7) Hogyan kellett eljönni ennek a megmenekülésnek?
5. Mit mondott Jehova Rákhel megvigasztalására és hogyan tartotta be az ígéretét?
5 Jehova bővebben kifejtette ezt, amikor — Rákhel gyászának megjövendölése után — ezeket fűzte hozzá: „Ezt mondta Jehova: ,„Tartsd vissza sirásod hangját és szemed könnyeit, mert cselekedetednek jutalma van”, ez Jehova kijelentése, „és ők [a fiaid] vissza fognak térni az ellenség földjéről”’”. (Jer 31:16) Az „ellenség földje” Babilon volt. (Mik 7:8–10) Vége kellett hát hogy szakadjon Rákhel „fiai” babiloni fogvatartásának. Hogy biztosítékát adja ennek a gyászoló Rákhel számára, Isten így folytatta: „,És a jövőd számára van remény’, ez Jehova kijelentése, ,és fiaid biztosan vissza fognak térni saját területükre.’” (Jer 31:17) A hitetlen ellenséges nemzetek ámulatára a saját földjükre való ezen visszatérésük — Rámát is beleértve — i. e. 537-től következett be folyamatosan. (Neh 7:30; 11:31–33) Az i. e. 607-ben történt fájdalmas nemzeti „összeomlás” után, Jehova mily nagyszerű talpraállítást valósított meg!
6. Sion vagy Jeruzsálem „ütéseinek” begyógyításával összhangban hogyan változtatja át Jehova öt elűzött asszonyból, akit senki sem keres?
6 Ezzel kapcsolatban ezt mondta: „,Mert talpraállítalak és kigyógyítalak ütéseidből’, ez Jehova kijelentése. ,Mert ők elűzött asszonynak neveztek téged: „Ez Sion, akit senki se keres.”’ Ezt mondta Jehova: ,Íme, én összegyűjtöm Jákob sátrainak foglyait és könyörületes leszek hajlékaihoz. A város pedig [Sion, vagy Jeruzsálem] valóban újraépül dombján; és a lakótorony jogos helyén nyugszik majd. És azokból hálaadás hallatszik és nevetők hangja.’” — Jer 30:17–19.
7. Hogyan mutatja meg Jehova kijelentése, hogy az „ütések” idején vajon Jehova nem vet-e véget a Törvényszövetségnek, s hogyan kezelte a zsidó nép ezt a szövetséget?
7 Jehova „boldog Isten” és azt akarja, hogy akik szövetséges viszonyban vannak vele, szintén boldogok legyenek. Ő maga is nevet! A száműzött zsidó nép eljövendő nevetésére vonatkozó ígérete azt mutatja, hogy nem vetett véget a Törvényszövetségnek, melyet Mózes próféta közvetített Isten és Izrael nemzete között. De ó, az izraeliták hányszor megszegték annak a szövetségnek az előírásait! „Továbbá — mondja nekik Jehova — megépítették Baál magaslatait, melyek Hinnom fiának völgyében vannak [Jeruzsálem templomától délre], hogy fiaikat és leányaikat átvigyék a tűzön [emberi áldozatként] Molochnak, amit nem parancsoltam meg nekik, és fel sem merült szívemben, hogy ilyen utálatosságot cselekedjenek azzal a szándékkal, hogy Júdát [Júda királyságát] bűnbe vigyék.” — Jer 32:35.
8. Milyen megérdemelt tapasztalat után váltak az izraeliták Jehova népévé?
8 Ilyen okok miatt az izraeliták rászolgáltak arra, hogy a bajok pusztító viharként jöjjenek Júda királyságára és fővárosára, Jeruzsálemre. De miután előre bejelentette ezt, a könyörületes Jehova így folytatta: „,Abban az időben [Izrael helyreállításakor]’, ez Jehova kijelentése, Izrael minden családjának Istenévé leszek; ami pedig őket illeti, népemmé lesznek.” — Jer 30:23—31:1.
9, 10. Ahhoz, hogy az újra egybegyűjtött izraeliták végnélküli boldog viszonyban lehessenek Jehovával, mit helyez Jehova az ő szívükbe és milyen eredménnyel?
9 Rossz hírű történelmük ellenére, Isten annak megfelelően bánik velük, amilyennek most bizonyulnak. Jólétükre törekszik és elébük helyezi a lehetőséget, hogy határtalan ideig boldog kapcsolatot tartsanak fenn Ővele. Erről ezt mondja:
10 „Íme, egybegyűjtöm őket minden országból, ahová szétszórtam őket haragomban és felindulásomban és nagy felháborodásomban; és visszahozom őket erre a helyre, hogy békességben lakozzanak itt. És ők biztosan népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek. És egy szívet és egy utat adok nekik, hogy mindig engem féljenek a maguk javára és a fiaik javára őutánuk. És határtalan időre szóló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok vissza mögülük, hogy jót tegyek velük, és szívükbe helyezem a félelmemet, hogy el ne távolodjanak tőlem. És ujjongani fogok felettük, hogy jót tegyek velük, és ebbe az országba plántálom őket egész szívemből és egész lelkemből” — Jer 32:37–43; úgyszintén a 31:27–30.
EGY JOBB SZÖVETSÉG
11, 12. a) Meddig tartott Jeruzsálemnél ez a kedvező új indulás és miért nem lehet a hibát Jehovára hárítani? b) Vajon Jeruzsálem pusztulása semmivé tette a Törvényszövetséget és mit mutat az, hogy Jehova visszavezette száműzött népét a szülőföldjükre?
11 Egy ilyen kiváló új kezdet mellett, hogyan volt lehetséges az, hogy az újraépített Jeruzsálem csak 606 évig állt fenn, vagyis i. sz. 70 nyaráig? Tekintettel arra, ahogyan Jehova a fenti szavakkal kötött szövetséget népe támogatására, egész biztos, hogy nem ő volt a hibás. És semmiféle részéről elkövetett mulasztás nem tette szükségessé egy új szövetség megkötését. Mégis Jeremiás által azt jelentette be, hogy egy új és jobb szövetséget fog megkötni. Sőt, a testi Izrael elsőként élvezheti annak előnyeit!
12 I. e. 1513-ban Jehova megkötötte a Törvényszövetséget Izrael nemzetével, Mózes közvetítésével. Ez 906 évvel azelőtt történt, hogy Jehova felhasználta Nebukadnezárt, Babilon királyát Jeruzsálem és temploma elpusztítására. Ez azonban nem szüntette meg vagy nem tette érvénytelenné az Izraellel kötött szövetségét. Jehovának tehát nem volt szüksége egy másfajta szövetségre, hogy kigyógyítsa a zsidókat sebesült állapotukból, visszahozva őket Babilon ellenséges országából és helyreállítva őket az Istentől kapott szülőföldjükön. Mégis, amikor ezt megtette, újra megerősítette, hogy Ő az Istenük, és arról biztosította őket, hogy ők még mindig az ő népét alkotják, Sion vagy Jeruzsálem pedig nem „elűzött asszony” többé, akit senki sem keres.
13, 14. a) Hogyan kerültek „pusztai” állapotba azok az izraeliták, akik túlélték a hódítók kardját és hol kerestek nyugalmat? b) Milyen mérvű szeretettel szerette Jehova Izraelt, a ezért milyen személyes jótulajdonságával vonzotta őket magához?
13 Jehova elhatározta, hogy mindent felülmúló jelét adja szövetséges népe iránti szerető-kedvességének. Ezért nem engedte meg, hogy a hódítók kardja teljesen kipusztítsa őket. Túlélőknek kellett maradni. Az ellenséges földön száműzetésben töltött életüket olyannak találták, mintha pusztaságban táboroztak volna, ahol nem találnak igazi nyugalmat, mivelhogy az nem a hazájuk, nem az Istentől kapott földjük volt. Ha bűnbánó szívvel fordulnak hozzá ebben a „pusztaság”-hoz hasonló állapotukban, jóindulatot találnak őelőtte, mert nem vetett véget a velük kötött szövetségnek. Ennek örömteli következményeit [Isten] így jövendölte meg:
14 „,A nép, amely túlélte a kardot, jóindulatra talált a pusztában, amikor Izrael vándorolt, hogy nyugalmát megtalálja [a palesztinai hazájában].’ Jehova távolról megjelent nekem és ezt mondta: ,És határtalan ideig tartó szeretettel szerettelek téged. Ezért vonzottalak téged szerető-kedvességgel. Még újjáépítelek, és valóban újjáépülsz, ó Izrael szüze. Felékesíted még magad tamburáiddal és kimész még a nevetők hangjára táncolni. Fogsz még szőlőt ültetni Szamária hegyein [melyet korábban Izrael északi királysága foglalt el]. Az ültetők pedig ültetni fognak és fogyasztják azt. Mert van egy nap, amikor Efraim [Izrael északi királyságának vezető törzse] hegyes vidékeinek őrállói bizony felkiáltanak: ,„Keljetek fel, ó emberek, és menjünk fel Sionba [Jeruzsálembe] Jehovához, a mi Istenünkhöz!”’” — Jer 31:2–9.
15, 16. a) Az imént idézett prófécia szerint hol újítja fel Jehova imádatot Izraelnek mind a 12 törzse? b) Azután mit tesz majd Ő Izrael házával, ez pedig milyen hatással lesz az ő népére?
15 Ó igen, Izrael minden északi és déli törzsét újra egybegyűjtik és újra egyesítik majd Jehova imádatában Sionban! Ez bizony ezt jelentette, mivel Jehova határtalan ideig tartó szeretete következtében Jákob (Izrael mind a 12 törzse) megmenekül a „szorongattatás idejé”-n, amely i. e. 607-ben Jeruzsálem és Júda pusztulásával érte el a tetőpontját. (Jer 30:7) De még mielőtt ez a „szorongattatás” bekövetkezett volna, Jehovát már arra indította a szerető-kedvessége, hogy olyasmit jelentsen be, ami még csodálatosabb a száműzött népe egyszerű egybegyűjtésénél:
16 „,Íme napok jönnek’, ez Jehova kijelentése, ,és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával; nem olyat, amilyen szövetséget ősatyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről, „amely szövetségemet viszont ők megszegtek, holott én férji tulajdonosuk voltam’”, ez Jehova kijelentése. ,Mert ez az a szövetség, amelyet megkötök ama napok után Izrael házával’, ez Jehova kijelentése. ,Törvényemet bensőjükbe helyezem, és a szívükbe írom. És Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.’ És nem tanítja többé mindegyik a társát és mindegyik a testvérét e szavakkal: „Ismerd meg Jehovát!”, mert mindannyian ismerni fognak engem, a legkisebbtől egészen a legnagyobbig’, ez Jehova kijelentése. ,Mert megbocsátom tévelygésüket, és bűnükről nem emlékezem meg többé.’” — Jer 31:31–34.
ÚJ KÖZBENJÁRÓ SZÜKSÉGES
17. Miért vagyunk mi is érdekeltek ma az új szövetségben és milyen régen volt már elavult a Törvényszövetség, vagyis közel az elmúláshoz?
17 Vajon ma érdekelve vagyunk abban az új szövetségben? Ennek így kellene lennie, hiszen az még érvényben van. De kinek a révén vált ez érvényessé egészen mostanáig? A világon élő több millió zsidó nem állítja, hogy számukra érvényes lenne. Ők azt tartják, hogy még mindig a Sínai hegynél ősatyáikkal megkötött szövetség hatálya alatt vannak. Ez több mint 3490 évvel ezelőtt történt. Jehovának a Jeremiás által közvetített ígérete pedig egy új szövetségre vonatkozóan több mint 2580 évvel ezelőtt hangzott el. Ha azoknak a zsidóknak igazuk van, miért várt Isten olyan sokáig, hogy hatályba léptesse a megígért új szövetséget? Nos, több mint 1900 évvel ezelőtt a zsidó Törvényszövetség már elavult és nyilván el kellett tűnnie, hogy helyet adjon az új szövetségnek. Vajon így is történt?
18. a) Mire mutat rá a Törvényszövetséggel kapcsolatban Istennek az egy „új” szövetségre vonatkozó ígérete és milyen korral kapcsolja azt össze? b) Hogyan közvetítették Izrael nemzetének azt a Törvény-gyűjteményt?
18 Egy zsidó tanítvány, aki a híres farizeus tanító, Gamáliel lábánál szokott ülni Jeruzsálemben, erről ezt írta: „Amikor ,új szövetséget’ mond, elavulttá tette a korábbit. Amit pedig elavulttá tettek és öregedik, az közel van ahhoz, hogy elenyésszen.” (Zsid 8:13; 2Kor 3:14) I. sz. 61 körül volt az, amikor a zsidó író ezeket a szavakat a Jeruzsálemben levő zsidókból lett keresztényeknek írta. A római tartományban, Galáciában levő keresztény gyülekezetekhez címzett korábbi levelében ezt írta: „Akkor hát minek a törvény? Hozzájárult ahhoz [a Magra vonatkozó ábrahámi szövetséghez], hogy nyilvánvalóvá legyenek a[z emberi] törvényszegések, amíg el nem érkezik a Mag [Ábrahámé], akinek az ígéretet tették; és angyalok továbbították azt egy közbenjáró által.” — Gal 3:19.
19. Mivel a Törvényszövetségnél szükség volt Mózesre mint közbenjáróra, mit mutat ez az új szövetségre vonatkozóan, ami szintén Isten és emberek közt jött létre?
19 Ez a meg nem nevezett közbenjáró Mózes volt. Nos, ha a régi Törvényszövetség megkötése szükségessé tette, hogy ő közbenjáró legyen Isten és a tökéletlen, bűnös emberek között, akkor az új szövetség megkötése is szükségessé teszi egy közbenjáró beiktatását Isten és az emberek között, mégha a Jeremiás 31:31–34 nem említ is meg ilyet. Jeremiás idejében Mózes már régóta halott volt. Mivel abban ő szerepelt közbenjáróként, a régi szövetség Törvényét „Mózes törvényé”-nek is nevezték. — Csel 15:5.
20, 21. a) Az új szövetség megjövendölésekor hogyan mutatott rá Isten az előző szövetséghez viszonyított felsőbbrendűségére? b) Mit tett volna Isten az izraelita szövetségeseivel, ha azok hűséggel megtartották volna a szövetséget?
20 Mivel az új szövetség felsőbbrendű szövetség, ehhez egy Mózesnél nagyobb közbenjáróra volt szükség. Nos, figyeljük meg, hogyan utal az új szövetség mennyei Szerzője a korábbi szövetséghez viszonyított felsőbbrendűségére. Úgy beszél róla, mint ami „nem olyan, mint amilyen szövetséget ősatyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam a kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről, ,amely szövetségemet ők megszegtek, holott én férji tulajdonosuk voltam’”. (Jer 31:32) Arra gondolt, hogy valami nagyot alkot belőlük a szövetség által, melyet az izraelitákkal kötött meg, miután kivezette őket Egyiptomból. Ezért ezt mondta nekik:
21 „És most, ha szigorúan engedelmeskedtek szavamnak és valóban megtartjátok szövetségemet, akkor [mi lesz?] bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép között, mert enyém az egész föld. És ti magatok számomra papok királysága és szent nemzet lesztek.” — 2Móz 19:5, 6.
22. a) Milyenfajta kormányzat lett volna az ilyen „papok királysága” és kinek felelt volna meg? b) Kinek a „különleges tulajdona” lett volna az a „szent nemzet” és milyen viszonyban lett volna vele?
22 A „papok királysága” kifejezés bizonyára olyan kormányzatra utal, mely eszményi módon kielégítené az egész emberiség szükségleteit. Papjai az emberiség Megmentő Istenét képviselik és szolgálják. A „papok királysága” önmagában is olyan „nemzet”, nemzeti csoport, mely elég tiszta ahhoz, hogy „szent”-nek nevezzék, s alkalmas arra, hogy Isten felhasználja. Isten ezt választotta ki az összes földi nemzetek közül. Isten „különleges tulajdoná”-nak szánta, éppen úgy, ahogyan egy feleség is a férje tulajdona. Valóban, Isten egy nemzeti feleséghez hasonlította az ókori megváltott Izraelt, amikor azt mondta, hogy annak „férji tulajdonosa”. De ahelyett, hogy feleséghez illő engedelmességet tanúsított volna iránta azzal, hogy megtartja szent szövetségét, ez a feleség figyelmen kívül hagyta a kiváltságos viszonnyal járó különleges kötelességeit. (Jer 3:1–3, 20) Megérdemelte, hogy elváljanak tőle!
23. Hatásos volt-e a mózesi Törvény és mit tett Isten az emberiség számára tervbe vett eszményi kormányzattal?
23 Jehova Isten ókori szövetséges népének későbbi történelméből megtudjuk, hogy a dolgok nem javultak meg a számukra. Ezért nem lehet elvitatni azt a tényt, hogy a Mózes által közvetített Törvényszövetség nem érte el náluk a kívánt hatást. Mily boldogok lehetünk tehát, hogy Isten nem hagyott fel a javunkra tett intézkedésekkel a kívánatos „papok királysága” érdekében! Az eszményi kormányzatra való tekintettel egy jobb szövetséggel váltotta fel azt a régi szövetséget.
[Kép a 21. oldalon]
Rákhel siratja fiait