1, 2. a) Mikor és kinek a prófétai pályafutása alatt kellett bekövetkezni az utolsó jubileumi évnek a zsidók számára? b) Jehova Mózes által adott törvénye mit írt elő a zsidóknak a jubileumi évvel kapcsolatban?

JEREMIÁS napjaiban a szombatév a zsidó rabszolgák szabadulásának vagy felszabadításának ideje volt. Az utolsó ilyen szombatév i. e. 609. Tisri hónap 9-én ért véget, egy nappal a zsidó Engesztelés napját megelőzően. Jeremiás népének követelmény volt a szombatévek megtartása, amióta i. e. 1473-ban bementek Kánaán földjére. Attól kezdve minden 50-ik esztendőt jubileumi év címen kellett megtartaniuk, minden jubileumi év pedig az Engesztelés napján kezdődött. A 17-ik jubileumi év bizonyult a legutolsónak, amely i. e. 63-ban ért véget, Jeremiás próféta ténykedésének idején. A templomban papként szolgáló Jeremiásnak bizonyára hallania kellett a szabadulás különleges esztendejének, a jubileumnak a kezdetét jelző kürt harsonáját. Jehovának a Mózes próféta által adott törvénye megparancsolta:

² „Megszenteljétek az ötvenedik esztendőt és hirdessetek szabadságot az országban, annak minden lakosa részére. Jubileum legyen az számotokra és mindenkinek juttassátok vissza a javait és mindegyikőtök térjen vissza a családjához. Jubileum legyen számotokra az az ötvenedik esztendő.” — 3Móz 25:10, 11.

 3. Mit tartalmazott Isten törvénye a jubileumi évek közti minden hetedik esztendőt illetően, és mennyi ideig tarthatták meg a héber vásárlók héber rabszolgáikat?

³ A heti szombatnaphoz hasonlóan a jubileumi évek, vagyis a szabadulási évek között levő minden hetedik évnek szombatévnek kellett lennie. (3Móz 25:1–9) Hasonló intézkedést írt elő Jehova törvénye, mely kimondta: „Abban az esetben, ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig legyen a rabszolgád, de a hetedikben mint szabadon engedett menjen el ellenszolgáltatás nélkül.” (2Móz 21:2) „Ha testvéredet, egy héber férfit vagy héber nőt eladják neked, és az hat évig szolgált téged, akkor bocsásd el őt a hetedik esztendőben mint szabadon engedettet.” — 5Móz 15:12.

„Ezt mondja ezért Jehova: ,Ti magatok nem engedelmeskedtetek nekem, hogy továbbra is szabadságot hirdessen mindenki a testvérének, és mindenki a társának. Íme, én [egyfajta] szabadságot hirdetek nektek’, ez Jehova kijelentése, ,a kardnak, a járványnak és az éhínségnek [szabadságát], és bizony reszketésre adlak titeket a föld összes királyságának.

Jer 34:17–22; hasonlítsd ezt össze az 1Mózes 15:10–18-cal!

 8. Jeremiás próféciája fényében mit láthatunk előárnyékolva a mai kereszténységre vonatkozóan?

⁸ Vajon ez a jövendölés a kereszténység bukását jelenti be a világi haderők kezétől, akiknek Jehova megengedi, hogy megostromolják őt? Mi mást is árnyékolhatna elő a Jeruzsálemre szakadt pusztulás fényében? Sedékiás király elfogatását és Babilonba hurcolását, majd ottani halálát Jeremiás mind előre bejelentette neki. (Jer 34:1–7) Bizonyos tehát, hogy a bibliai idők beteljesedése semmi jót sem tartogat a kereszténység uralkodói számára!

 9. A szombatév lejárta után, mikor kezdődött el Jeruzsálem ostroma és mennyi ideig tartott? Hogyan lett ez a város reszketés tárgyává az attól való félelem miatt, hogy az övéhez hasonló pusztulást kell elszenvedni?

⁹ I. e. 609-ben a szombatév a 7-ik holdhónap (Tisri) 9-ik napján, vagyis az Engesztelés napja előtti napon ért véget. Majd azután, ugyanabban az évben, a 10-ik holdhónap (Tébet) 10-ik napján Nebukadnezár császár és babiloni csapatai megkezdték Jeruzsálem ostromát. (2Kir 25:1, 2) Tizennyolc keserves hónap telt el, míg Jeruzsálem az i. e. 607. év 4-ik holdhónapjának (Tammúz) 9-ik napján végül elesett. Abban az igyekezetében, hogy megmeneküljön s ezzel meghazudtolja Jehova próféciáját, Sedékiás király csupán Jerikó városáig jutott el, ahol babiloni üldözői utolérték és elfogták őt. Onnan visszavitték szemtől-szembe találkozni Nebukadnezárral, hogy aztán reménytelen száműzetésbe vigyék a bálványimádó Babilonba. (Jer 34:2, 3) A következő holdhónap, vagyis Ab 7-én, i. e. 607-ben, Jeruzsálemet kifosztották és felégették. Jehova megszentségtelenített temploma nem mentette meg a várost. (2Kir 25:3–17) Jeruzsálem szörnyű pusztulása valóban reszketésre késztette a többi nemzeteket, akik attól féltek, hogy hasonló bánásmódban részesülnek Babilon kezétől.

10. Reszket-e a kereszténység az ókori látványtól, és mivel kezdődik majd a saját pusztulása?

¹⁰ Ámde évszázadokkal később a romokban heverő Jeruzsálem félelmetes látványa már nem gyakorolt ilyen erős hatást a kereszténységre. A kereszténység nem reszket. Az ókori látványban nem látja meg a saját gyorsan közeledő világméretű pusztulásának figyelmeztető prófétai előjelét. Pedig azzal indul meg minden hamis vallás pusztulása a legnagyobb nyomorúságban, ami valaha is erre a Jehova-ellenes világra szakadt. Úgy lesz az, ahogy a Máté 24:15–22 megjövendölte.