A „szív” Isten Szavában, a Bibliában

VITATHATATLAN, hogy az emberi szív minden más szervünknél több figyelemben részesül. A verseknek és a prózai műveknek sokszor volt már témája. Nem meglepő tehát, ha Isten Szavában is első helyen áll. Egész pontosan majdnem ezerszer említi a Biblia így vagy úgy. Mit értsünk tulajdonképpen a „szív” szón?

Abban nincs semmi szokatlan, hogy a Biblia egy-egy szót eltérő értelemben, más-más árnyalati különbséggel használ. Figyeljük meg például, milyen értelemben használja az „ég” és a „szellem” szót. Olykor az „ég” a kiterjedésre, a földünket körülvevő légkörre utal, ahol a madarak röpülnek (1Mózes 1:26). Az egész anyagi világmindenség — beleértve a látható és láthatatlan csillagokat is — az egek kifejezés alatt szerepel a Bibliában (Zsoltárok 19:1). A 2Péter 3:7. verse a politikai egekre utal. De időnként az „egek” kifejezés Jehova szellemi teremtményekből álló szervezetének lakóhelyére utal (Jelenések 12:12). Utalhat a mennyei Királyságra is, mint például a 2Péter 3:13-ban.

Ugyanez áll a „szellem” szóra is. Olykor Jehova Isten, Jézus Krisztus és a szellemi teremtmények is úgy vannak megemlítve a Bibliában, mint szellemi lények (János 4:24; 1Korinthus 15:45; Zsidók 1:13, 14). De a minden élőlényben meglevő életerőt is a „szellem” szó jelöli (Prédikátor 12:7, [12:9, Károli]). A Példabeszédek 25:28. verse szerint a valakit tettre indító erő is „szellem”. De legtöbbször a „szellem” vagy „szent szellem” kifejezés Jehova Isten hatékony erejét jelöli (1Mózes 1:2; Zakariás 4:6; Márk 13:11).

De hogyan állunk a „szívvel”? A 2Mózes 28:30-ban a héberben a „szív” szó szó szerinti szervünket jelenti. Jehova Isten azt parancsolta Áronnak, hogy az ítélkezés melldíszét tegye a szíve fölé. Itt tehát szó szerinti értelemben szerepel. Ugyancsak szó szerinti értelemben használatos a Zsoltárok 45:5-ben is [45:6, Károli): „Nyilaid élesek . . . a király szívében.”

A szív egy másik jelentése, amikor valakinek a lényegét vagy belsejét jelenti. Ezékiel 27:25–27-ben háromszor is ezt a kifejezést találjuk, hogy a „nyílt tenger szívében”, félreérthetetlenül utalva arra, hogy a „tenger közepében”. Jézus is arról jövendölt, hogy három nap és három éjjel lesz a föld „szívében” vagy belsejében (Máté 12:40).

A szív kifejezést használjuk olyan érzéseink jelölésére, mint az öröm, bánat vagy szomorúság. Az 1Királyok 8:66-ban olvashatjuk, hogy a salamoni templom felszentelésekor „az egész Izrael örvendezett és szívében vigadott mindazon jó dologért, amit Jehova Isten tett szolgájával, Dáviddal és Izraellel”. A Nehemiás 2:2. vers arról szól, hogy Artaxerxes király megkérdezte Nehemiást, miért oly rosszkedvű, holott nem is beteg. A király így következtetett: „Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága.”

A szív kifejezés benső magatartásunkat, hajlamunkat is jelölheti; lehetünk gőgösek, beképzeltek, illetve szerények vagy alázatosak. A Példabeszédek 16:5. vers azt mondja, hogy „utálatos Jehova előtt mindaz, aki szívében felfuvalkodott”. Másrészt viszont a Máté 11:29-ben Jézus ezt mondta: „Én szelíd és alázatos szívű vagyok.”

Az erkölcsi tulajdonságok, mint például a jóság, erény, rosszaság és gonoszság — mind a szívben lakozik. A Jeremiás 7:24-ben például az izraelitákról azt olvassuk, hogy „megátalkodott, gonosz szívük tanácsát követték”. Jézus a Máté 12:34, 35-ben kimutatja, hogy mind a jó, mind a rossz dolgok a szívben találhatók.

A szívnek a hitnél is szerepe van, mert Pál a Róma 10:10-ben ezt mondja: „Szívvel gyakorolunk hitet az igazságra, és szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésre.”

A szív az indítékok székhelye. A 2Mózes 35:21 azokról, akik ajándékokkal járultak a sátor építéséhez, ezt mondja: „Eljött mindenki, akit a szíve indított.” A Zsidók 4:12, 13. verse szerint Jehova szava olyan, mint a „kétélű kard, amely képes megkülönböztetni a szív gondolatait és szándékait”. A 2Mózes 31:6-ban találunk egy példát arra, hogy Isten szolgáit milyen mértékben tudja szívünk arra indítani, hogy bölcsen cselekedjünk. Azt olvassuk: „Bölcsességet adok minden bölcs szívű ember szívébe, hogy el tudják végezni mindazt, amit megparancsoltam neked.”

De a szív szó mindenekelőtt a szeretet és gyűlölet érzéseinek a kifejezésére szolgál. Az izraeliták ezt a parancsot kapták: „Ne gyűlöld testvéredet szívedben” (3Mózes 19:17). Az is olvasható a Bibliában, hogy az egyiptomiak szívből gyűlölték az izraelitákat (Zsoltárok 105:25). Másrészt Pál ezt írta: „E parancs célja a tiszta szívből fakadó szeretet” (1Timótheus 1:5). Péter is azt tanácsolja: „Most, hogy megtisztítottátok lelketeket az igazság iránti engedelmesség által . . . bensőségesen szeressétek egymást (1Péter 1:22).

A Szentírás arról is beszél, hogy az értékes tapasztalatok is a szívben tárolódnak. A Lukács 2:51-ben arról olvasunk, hogy Mária, Jézus anyja „mindezeket [a Jézusra vonatkozó dolgokat] kincsként őrizte szívében (Today’s English Version [Károli: „szívében tartá”]).

Mennyiféle funkciója és képessége van a szívnek! Vajon mindez korlátozódhat a szó szerinti szívre? Aligha! Ez kitűnik azokból a nyelvekből, amelyek világosan megkülönböztetik a szó szerinti és a jelképes szívet. Például a kínai és japán nyelven két írásjel szolgál a betű szerinti „szív-szerv” jelölésére. De azoknak a tulajdonságoknak a leírására, amelyek a szívből erednek, csak az első írásjel használatos, de többféle elemmel kombinálódik, például a szeretet, gyűlölet, szándék vagy kitartás szóban, ezáltal ennek a jelnek egy bonyolultabb formája jön létre. (Lásd a bekeretezett részt.) Így félreérthetetlenül meg lehet különböztetni egyrészt a fizikai szervünket, másrészt az indítékainkat és érzéseinket, jóllehet a kettő között fennáll a kapcsolat.

Tanulságos megfigyelni, hogy más érzékszerveinkre is hivatkozik a Szentírás. A Héber Szentírás, de főleg Mózes öt könyve, több mint húszszor utal a szó szerinti vesékre. A mózesi törvényben előírt áldozatokkal kapcsolatban többször is olvashatunk a „vesékről” és a „kövérjéről” (2Mózes 29:13, 22; 3Mózes 3:4, 10, 15; 4:9; 7:4). Kétségtelenül itt a szó szerinti vesékről van szó. A zsoltáros Dávid is vitathatatlanul a szó szerinti vesékre utal e sorokban: „Te alkottad veséimet, te oltalmaztál anyám méhében” (Zsoltárok 139:13).

De vajon Jeremiás próféta is a szó szerinti vesékre utalt, amikor a Jeremiás 11:20-ban kijelenti, hogy „Jehova vizsgálja a veséket és a szívet”? Vagy Dávid is a szó szerinti vesékre gondolt, amikor kijelentette: „Az éjjelek idején veséim helyreigazítottak engem”? (Zsoltárok 16:7). Szó szerinti veséink aligha tudnak helyreigazítani bennünket. Mire utalt akkor Dávid? Figyeljük meg. Jeremiás hogyan vet fényt erre a dologra a Jeremiás 12:2. versben: „Elültetted őket; gyökeret is eresztettek. Fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak. Közel vagy szájukhoz, de veséjüktől távol!” Vajon itt a „vesék” nem az egyén legmélyebb érzéseit jelentik? Ez az írásszöveg — úgy látszik — párhuzamban van az Ésaiás 29:13. verssel, amelyet a Máté 15:7, 8. vers megörökítése szerint Jézus is idézett: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Ésaiás, amikor azt mondta: ’Ez a nép ajkaival tisztel engem, szíve azonban messze eltávolodott tőlem.’” Nem kétséges, Jézus itt olyanokra utalt, akik lényük legmélyén gonoszak.

Egy másik példa a görög splag’khna szó, amely beleket vagy belsőségeket jelent. A Cselekedetek 1:18-ban szó szerinti jelentésében fordul elő, ahol Júdásról ezt olvassuk: „Ez a férfi azután mezőt vásárolt magának igazságtalansága bérén, de fejjel lezuhant, kettészakadt és kifordultak a belei.” Bár ez a szó tizenegyszer fordul elő a Keresztény Görög Iratokban, de csak ezen az egy helyen találkozunk vele betű szerinti értelemben. A Lukács 1:78-ban „gyöngéd” szóval van fordítva, a 2Korinthus 6:12; 7:15; Filippi 2:1; Kolossé 3:12 és Filemon 7-ben a „gyöngéd vonzalom” kifejezéssel. Az 1Mózes 43:30 és az 1Királyok 3:26-ban a görögnek megfelelő héber ra·chamim’ szó áll. Igei összetételben így fordítják: „elérzékenyedett”, „megesett a szíve (Ö.f.), vagy „felgerjedt a szíve” (Károli). Az Újvilág fordítás szerint: „Benső érzelmei megindultak.”

Ugyanez érvényes arra a héber és görög szóra is, amely a Bibliánkban „szív” szóval van visszaadva. Van eset — ez persze eléggé ritka —, amikor a szó szerinti szívet jelenti, például a 2Mózes 28:30 és Zsoltárok 45:5. [45:6, Károli] versében. De majdnem ezerszer fordul elő átvitt értelemben a Bibliában. Ez nem akarja jelenteni, hogy a betű szerinti és az átvitt értelemben használt szív között nincs kapcsolat. Igenis van! Például az érzelmi stressz károsan hat a szó szerinti szívre, betegséget és olykor halált is okoz. De félreérthetetlenül meg kell különböztetnünk a vérkeringés szervét: a szívet az átvitt értelemben használt szívtől. W. E. Vine ezt mondta: „A szív átvitt értelemben az egyéni élet rejtett mozgató rugóit jelenti.” — An Expository Dictionary of New Testament Words, II. kötet, 206–7. oldal.

Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy amikor a bibliaírók a héberben és a görögben a „szív” szót használják, olyan érzelmi és erkölcsi tulajdonságokkal rokonítják, amelyek a belső embert jellemzik. Isten Szava arra hívja fel a figyelmünket, mennyire fontos 2534vigyáznunk kívánságainkra, vágyainkra és indítékainkra, és hozzásegít bennünket, hogy Istent „egész [osztatlan] szívvel” szolgáljuk. Felkészít minden jó cselekedetre (1Krónika 28:9; 2Timótheus 3:17). Ilyen vonatkozásban sok jó tanáccsal szolgál számunkra Isten Szava.

[Táblázat a 6. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A szív szó jelölésére használt kínai írásjelek

[Szimbólum — Kínai karakter] szív, átvitt értelemben

[Szimbólum — Kínai karakter] szív–szerv, szó szerint

Figyeljük meg a szív szó alapjelölését olyan tulajdonságokban, amelyek a szívvel állnak kapcsolatban:

[Szimbólum — Kínai karakter] szeretet

[Szimbólum — Kínai karakter] gyűlölet

[Szimbólum — Kínai karakter] megbocsátás

[Szimbólum — Kínai karakter] szomorúság

[Szimbólum — Kínai karakter] aggódás

[Szimbólum — Kínai karakter] szándék

[Szimbólum — Kínai karakter] harag

[Szimbólum — Kínai karakter] kitartás

[Kép az 5. oldalon]

A szív szó az érzések, benső érzület, a hit, az indítékok és érzelmek kifejezésére szolgál