Rejtve Jehova haragnapján
„Keressétek Jehovát, . . . keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget. Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján” (Sof 2:3).
1. Miért érdemel figyelmet ma Sofóniás neve és jövendölése?
’JEHOVA rejtettje’ — ezt az alapgondolatot rejti Isten prófétájának, Sofóniásnak neve, melynek jelentése: „Jehova elrejtett”. Szeretnéd, ha Jehova téged is elrejtene? Jól tennéd, ha így gondolkoznál, mert a mai világ egyre mélyebbre süllyed a kétségbeesésbe és reménytelenségbe. Már nem sokáig engedi meg Jehova, az igazságos Isten, hogy ilyen állapotok uralkodjanak. Armageddon napja nagyon közel van. Jól tesszük, ha mindnyájan komoly figyelmet szentelünk Sofóniás jövendölésének, mert sok mondanivalója van a döntés ama napjáról. Megmutatja, hogyan találhatunk menedékhelyet, hogy úgyszólván ,Jehova rejtettje’ lehessünk.
2. Miért mondhatjuk, hogy a prófécia aligha kis horderejű?
2 Sofóniás a júdeai Jósiás király uralkodásának kezdetén jövendölt, aki i. e. 659-ben kezdett uralkodni, mintegy 50 évvel azelőtt, hogy Jehova elpusztította Júdát és Jeruzsálemet. Próféciájának rövidsége miatt gyakran kis prófétának nevezzük Sofóniást, noha próféciájának hordereje aligha mondható kicsinek. Sofóniás napjaiban ez olyan isteni üzenet volt, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A mi 20-ik századunkra is vonatkozik, s olyan dinamikus figyelmeztetést közöl, amit minden embernek figyelembe kell venni, aki biztonságot szeretne találni Jehova haragjának küszöbön álló tüzes napján. Része Jehova erőteljes „prófétai szavának”, amit Péter apostol „sötét helyen világító lámpáshoz” hasonlít (2Pét 1:19; lásd még a Róma 15:4-et!).
3. a) Hogyan eredményezett Sofóniás prófétai munkája azonnali jót? b) Miért nem lehetett ez tartós?
3 Sofóniás valószínűleg a hűséges Ezékiás király ükunokája volt. A király rokonságából származó prófétának valóban bátornak kellett lennie, midőn Jehova tüzes ítéleteit kihirdette Júda fejedelmei ellen (Sof 1:1, 8). Prófétai munkásságának nyilván gyógyító hatása volt az ifjú Jósiás király napjaiban, aki megtisztította az országot a hamis vallástól, s aki a „szerető kedvesség cselekedeteiről” vált ismertté, „aszerint, ami le van írva Jehova törvényében” (2Krón 34:3, 14, 19, 33; 35:26). Ennek aztán az lett a következménye, hogy Jehova egy időre elhalasztotta az ítélet végrehajtását. Jósiás igazságos eljárása azonban nem távolította el a népében gyökeret vert gonoszságot, és nem is szolgált engesztelésül a nagyapja, Manassé bűneiért, aki „megtöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel” (2Kir 24:3, 4). Jehova számonkérésének napja küszöbön állt!
„JEHOVA KIJELENTÉSE”
4. a) Milyen határozott kijelentéssel vezeti be a próféciát? b) Mire mutat rá, mi okozta Júda bajait, és hogyan?
4 Sofóniás által Jehova világosan kifejezésre juttatta, hogy teljesen véget vet a gonoszságnak. A jövendölést a következő szavakkal vezeti be:
„’Kétségtelenül mindennek véget vetek a föld színén’, ez Jehova kijelentése.”
Megsemmisítésnek kellett bekövetkeznie, minden olyan dolog gyökerestől való kiszaggatásának, ami utálatos Jehova szemében. Ez a „kijelentés” rögtön rátért a lényegre, s megmutatta mi okozta Júda bajait — a hamis vallás! Jehova ugyanis így folytatja:
„Kinyújtom kezem Júda és Jeruzsálem minden lakosa ellen, és kivágom erről a helyről Baál maradékát, az idegen istenek papjai nevét a papokkal együtt és azokat, akik a háztetőkön leborulnak az egek serege előtt, akik leborulnak, esküt téve Jehovára és esküt téve Malkamra; és azokat, akik visszahúzódnak Jehova követésétől, s akik nem keresték Jehovát és nem törődtek vele” (Sof 1:2–6).
5. a) Miért nem volt a Baál-imádatnak semmi jogos helye Isten népe között? b) Milyen utálatos szokásokat foglalt az magában?
5 Micsoda gonoszság! Azok a júdaiak elhagyták Jehova tiszta imádatát, hogy a környező nemzetek Baál-imádatát kövessék. A Baál-imádatnak — emberek feláldozásával, szertartásos prostitúciójával, néma bálványok imádatával és az anyagi gazdagságért mondott szokványos imáival — semmi jogos helye nem lehetett Jehova imádói között (4Móz 25:1–5; Jer 7:30, 31; 11:17; 19:3–5). A hamis vallás mindenféle helytelen szokásba sodorta őket. Júda papjai megsértették az első parancsolatot azzal, hogy „idegen istenek papjaival” barátkoztak (2Móz 20:2, 3). Manassé király rossz példáját követve „az egek seregét” imádták és a szellem-médiumokra tekintettek vezetésért (2Krón 33:1–6). Azzal a hamis tantétellel összhangban, hogy „minden vallásban van valami jó”, egyenrangúvá emelték a bálványisten Malkamot Jehovával. Mivel elhúzódtak az élő Istentől, ,hit nélküli gonosz szívet’ fejlesztettek ki magukban (Zsid 3:12).
6. Milyen megdöbbentő hasonlóságokat találunk Júda és a mai kereszténység szokásai között?
6 Más talán a helyzet ma a kereszténységen belül? A kereszténység nemzeteit még mindig iszonyatos vérbűn terheli, mivel ebben a században életek millióit áldozták fel a háború oltárán. A kereszténység papsága mindkét oldalon támogatta ezeket a háborúkat, s az ő vérbűnük nem évül el. (V. ö. Jeremiás 2:34, 35.) Éppen úgy, ahogy a júdeaiak belemerültek mindenféle nemi erkölcstelenségbe, a mai kereszténység népei is belemerültek olyan szokásokba, mint a házasság előtti nemi élet, szabad szerelem, feleség-csere, válás, homoszexualitás és ehhez hasonlók, mialatt sok pap nem törődik ezzel, sőt elnézi az efféle szokásokat. Mennyire ellentétben áll ez a Biblia irányadó mértékével! (1Kor 6:9, 10; Zsid 13:4).
7. a) Ma milyen párhuzamot találunk a hitehagyott júdeaiak által gyakorolt spiritizmus és vallásköziség terén? b) Ezzel kapcsolatban milyen időszerű tanácsot találunk Isten Szavában?
7 Az asztrológia [csillagjóslás], jövendőmondás és a spiritizmus mind megtalálható az állítólagos keresztények között. Azzal az ürüggyel, hogy ,minden vallás üdvözít’, a kereszténységen belül ma nagymérvű vallásköziség uralkodik. A hamis vallásos babonákat belekeverték a Biblia tanításába. Következésképpen ahelyett, hogy engedelmeskedne Jézus parancsának, hogy évente egyszer ünnepelje meg halálának Emlékünnepét, a kereszténység a Húsvétra helyezi a hangsúlyt, ami [angolban: Easter, németben: Ostern] az érzéki szerelem istennőjéről, Asztartéről, görögül Astarte, kapta a nevét. Ebbe az ünnepbe termékenységi szertartásokat és jelképeket kever bele, például a nyuszikat és a húsvéti tojásokat. Aki ilyen szokásokba keveredett, helyesen tenné, ha követné az 1Sámuel 7:3-ban levő jó tanácsot: „Ha tiszta szívből akartok megtérni az ÚRhoz [UV: Jehovához], egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket” (Ökumenikus fordítás). Igen, nagyon fontos számunkra a tisztelet Jehova Szava és követelményei iránt, ha szeretnénk azok között lenni, akiket meghívott, hogy vegyenek részt igazolása napjában. Úgy van ez, ahogyan maga Sofóniás állapítja meg:
„Legyetek csendben a szuverén Úr, Jehova előtt; mert Jehova napja közel van, mert Jehova előkészítette az áldozatot; megszentelte meghívottait” (Sof 1:7).
8. Milyen veszélyes gondolkodás ellen figyelmeztet bennünket „Jehova Szava”?
8 Sofóniás idejében Jehova alapos vizsgálatnak vetette alá állítólagos imádóit. Ezért „Jehova szava” így folytatódik:
„Az lesz abban az időben, hogy lámpással átkutatom Jeruzsálemet, és figyelmemet azokra a férfiakra fordítom, akik seprejükön poshadnak és akik azt mondják szívükben: ’Jehova nem tesz jót, és nem tesz rosszat.’” (Sof 1:1, 12).
Az ilyen önző személyek meg voltak elégedve korábbi helyzetükkel. Nem akarták, hogy bárki is felkavarja a seprőt borkádjukban. Olyanok voltak, mint a mai hitetlen kereszténység és mint akik elhagyták Jehova imádatát, azt mondván: ,Mi bizonyítja, hogy valóban ezek az „utolsó napok”?’ Az efféle gondolkodás végzetes volt Sofóniás napjaiban, de még katasztrófálisabb lehet napjainkban, amikor egyre közelebb kerülünk a dolgok egész világrendszerének végéhez (2Pét 3:3, 4, 10).
9. Miként Júda napjaiban, miért fontos ma inkább szellemi nézőpontot kialakítani, mint anyagit?
9 Az ilyen hitetlen, anyagias beállítottságú személyekkel kapcsolatban Jehova szava így folytatódik:
„Vagyonuk zsákmánnyá lesz, házuk pedig puszta rommá. És házakat építenek, de nem fognak beköltözni; és szőlőket plántálnak, de nem isszák annak borát” (Sof 1:13).
A világi javak semmit sem érnek az isteni ítélet napján! Az ilyen anyagi dolgok utáni törekvés helyett mennyivel gyakorlatiasabb ma a Szentírás nézőpontja szerint átformálni az életet, a fiataloknak pedig Jehova teljesidejű szolgálatára berendezkedni! Mindig azok a boldogok, akik úgy döntenek, hogy ,nem a földön halmoznak fel’, hanem a ,mennyben gyűjtenek kincseket’! (Máté 6:19–21; Préd 12:3; 1Tim 6:6–8).
,A NAGY NAP KÖZEL VAN’
10, 11. Hogyan és miért ’sietteti’ Jehova az ő nagy napját?
10 Ezután a szuverén Úr biztosít minket:
„Jehova nagy napja közel van. Közel van és nagyon siet” (Sof 1:7, 14).
11 Senki se gondolja azt, hogy Isten ítélete e gonosz világ felett a távoli jövőben lesz. Ma a földön minden emberi élet pusztulásának veszélye fennáll, de éppen ez az, amit Jehova nem fog megengedni! A szuverén Úr Jehova fog véget vetni, nem pedig a politikai gondolkozású emberek, e nukleáris kor őrültségének. Ő majd ,sietteti’ Armageddon napját. Bármely „erős ember”, aki megpróbálja megakadályozni az ítéletvégrehajtást, kénytelen lesz keservesen felkiáltani, mert maga Jehova jelenti ki:
„Az a nap az izzó harag ,a nyomorúság és a szorongás napja, a vihar és a pusztulás napja, a sötétség és a ború napja, a felhők és a sűrű homály napja, a kürt és a riadó napja a megerősített városok ellen és a magas saroktornyok ellen” (Sof 1:15, 16).
12. Miért örülhetünk annak, hogy nem válogatás nélküli lesz a pusztulás azon a napon?
12 E militarizált világ erődítményei, még ha nukleáris rakétákat el is tudnának hárítani, hasznavehetetlenek lesznek Jehova mennyei fegyverei ellen. Azonkívül ez nem válogatás nélküli pusztítás lesz. Dávid prófétai szavaival összhangban: „Jehova megvédelmezi mindazokat, akik szeretik őt, de minden gonoszt megsemmisít” (Zsolt 145:20). Valóban rettenetes ítéletnap lesz ez azok számára, akik nem maradtak tiszteletteljes csendben Jehova előtt. Sofóniás által ő a következőket jelenti be:
„Nyomorúságot hozok az emberiségre, és úgy járnak, mint a vakok; mert Jehova ellen vétkeztek. És vérük kiomlik, mint a por, és belük, mint a ganéj” (Sof 1:17).
13. Milyen befektetéseknek nem lesz semmi értéke az izzó harag napján?
13 Mit számít majd akkor, azon a napon, hogy valakinek van-e nagy bankbetétje valamelyik „semleges” országban, vagy titkos aranykészlete, vagy nagy telekbefektetése, esetleg tengeralatti búvóhelye? Semmit! A szuverén Úr Jehova adja világosan értésünkre:
„Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket Jehova izzó haragjának napján; hanem felindulásának tüze megemészti az egész földet; mert kiirtja, bizony szörnyűséges módon a föld összes lakóját” (Sof 1:18).
A döntésnek eme végső napján ,az egész földre’ kiterjed Isten végső ítéletvégrehajtása. De van lehetőség a menekülésre! Hogyan?
„GYÜLEKEZZETEK ÖSSZE”
14. Mi bizonyítja, hogy a) Júda és b) a kereszténység elmulasztotta figyelembe venni a Sofóniás 2:1 felhívását?
14 Mintha utolsó felszólítást intézne saját népéhez, Isten prófétája most arra ösztönzi a leendő túlélőket:
„Gyülekezzetek össze, igen, gyülekezz, ó nemzet, akit nem sápaszt a szégyen!” (Sof 2:1).
De vajon Júda mint nemzet örömmel fogadta ezt a felszólítást? Jehova tüzes ítéletvégrehajtása a nemzeten i. e. 607-ben arra mutatott, hogy nem. Folytatták szégyentelen viselkedésüket. Voltak azonban olyan emberek — júdaiak és mások, köztük Jeremiás, Ebed-melek és Jonadáb háza —, akik életben maradtak, mivel engedelmeskedtek Jehova szavának (Jer 39:11, 12, 16–18; 35:18, 19). Ma hasonló helyzet előtt állunk. A kereszténység szégyentelenül ellenállt a Királyság-üzenetnek, amit Jehova tanúi hirdettek birodalmán belül. Elvetette Isten Krisztus Jézus általi királyságát mint a nemzetek egyedüli reménységét, s emberalkotta tákolmánnyal helyettesítette, amit ma Egyesült Nemzetek néven ismerünk. Bármiféle gyülekezést végez is a kereszténység, az csak az Armageddonnál bekövetkező pusztulásra lesz jó (Zsolt 2:2, 3; Jel 16:13–16).
15. Milyen másfajta gyülekezés van folyamatban ezekben a modern időkben?
15 Mindazáltal egy másféle gyülekezés is folyamatban van „a napok befejező részén”, amelyben élünk. Először is megtörtént az igazi felkent keresztények összegyülekezése, elsősorban a kereszténységből. Ezt követte a „nagy sokaság” gyülekezése „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, akik túlélésre számíthatnak a küszöbön álló mindenkit fenyegető nyomorúság idején (Jel 7:1–4, 9, 14; És 2:2, 3). Olyan szelíd természetű egyének ezek, akik készek megalázni magukat, engedelmeskedni Isten prófétája tanácsának.
16, 17. Milyen visszaszámlálás folyik ma, s ezért milyen felhívásnak kell eleget tenni a túléléshez?
16 A visszaszámlálás órája Armageddonhoz könyörtelenül ketyeg. Nagyon is időszerű tehát Isten prófétájának a figyelmeztetése a szelíd egyénekhez:
„Mielőtt szül a végzés, mielőtt tovaszáll az a nap, mint a polyva, mielőtt rátok jön Jehova tüzes haragja, mielőtt rátok jön Jehova haragjának napja”, cselekedjetek! (Sof 2:2).
17 Jehova törvénye és rendelete értelmében a kereszténységnek el kell pusztulnia, miként a hitetlen Jeruzsálem is elpusztult i. e. 607-ben; mégpedig hasonló okok miatt (Ez 22:3–5). Vérbűn terheli a kereszténységet és papsága elhagyta Jehova törvényét. Vallása része Nagy Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának, amelyről János apostol ezt írta: „Spiritiszta szokásaiddal félrevezetted az összes nemzetet. Igen, benned találták meg a prófétáknak, a szenteknek és mindazoknak vérét, akiket lemészároltak a földön.” Nem csoda, hogy a felhívás elhangzott mindazok felé, akik Istennek kívánnak tetszeni: „Menjetek ki belőle én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben és ha nem akartok kapni csapásaiból!” (Jel 18:4, 23, 24).
,KERESSÜK JEHOVÁT’
18. Milyen további cselekedeteket kell megtenniük a szelídeknek?
18 Elegendő azonban elkülönülni a világtól és annak hamis vallásától? Sofóniás rámutat, hogy a szelídeknek további, pozitív cselekedeteket kell megtenniük.
19. Mi mindent foglal magába ’Jehova keresése’?
19 Sorrendben elsőként ezt mondja Isten prófétája:
„Keressétek Jehovát mindnyájan, ti föld szelídei, akik végrehajtottátok bírói döntését” (Sof 2:3a).
Keresniük kell, hogyan ismerhetnék meg Jehovát, csodálatos tulajdonságait és szándékait, amint a Fia, Jézus Krisztus őt kinyilatkoztatta. Ha alázatosan ezt teszik, nagy jutalmat kapnak, amint Jézus megmondta: „Az jelent örökké tartó életet, hogy állandóan ismeretet fogadjanak be rólad, az egyedül igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, a Jézus Krisztusról” (Ján 1:18; 17:3). Ha keresik Jehovát, ez arra indítja majd őket, hogy szeressék őt ,teljes szívükkel, lelkükkel, elméjükkel és erejükkel’, s hogy kövessék Jézus példáját a „szent szolgálat” végzésében, melyet Jehova megkövetel tőlük (Márk 12:29, 30; 1Pét 2:21; Máté 4:17; Jel 7:15).
20. Milyen igazságosságot keressünk hát, és milyen bizodalommal?
20 Ezután azt mondja Sofóniás:
„Keressetek igazságosságot” (Sof 2:3b).
Nem, nem a farizeusi önelégültséget, álszenteskedést! Semmi haszna az embernek abból, hogy „buzgalmat nyilvánít ki Isten iránt”, ha ez nem jár együtt Szavának pontos ismeretével. Nekünk ,ismernünk kell Isten igazságosságát, ha alá szeretnénk rendelni magunkat annak az igazságosságnak’. Életünket összhangba kell hozni Isten — nem ember — irányadó mértékeivel, és fel kell ölteni magunkra azt a keresztényi egyéniséget, amely „isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban” (Róma 10:2, 3; Ef 4:22–24). Ez a valódi igazságosság és lojalitás megkívánja, hogy ne engedjük a világ gátlástalan gondolkodását vagy útjait belopózni az életünkbe. Jézus tanácsa szerint ,továbbra is, tehát először [Isten] királyságát és az ő igazságosságát kell keresnünk’, bízva abban, hogy mialatt őt szolgáljuk, gondoskodni fog mindarról, ami szükséges az életünk fenntartásához és átment bennünket Jehova haragjának napján (Máté 6:31–33).
21. a) Hogyan hangsúlyozza a prófécia a szelídség tulajdonságát? b) Ezen a téren mire ügyeljünk gondosan?
21 Harmadsorban ezt mondja Jehova prófétája:
„Keressetek szelídséget” (Sof 2:3c).
Sofóniás már jellemezte azokat, akik figyelmeznek a próféciájára, s „a föld szelídeinek” nevezte őket. Így tehát kettős hangsúlyt helyez erre a tulajdonságra. Mennyire fontos, hogy továbbra is „keressük a szelídséget”, amint körülvesz bennünket a büszke, követelődző, nagyképű, „előbb én” hozzáállású világ! Mindig fennáll annak veszélye, hogy mi is átveszünk valamennyit ebből a magatartásból. Őrködnünk kell tehát, mindig készen arra, hogy elfogadjuk a Jehovától és szervezetétől jövő fegyelmezést, és magunkat az ő akaratára hangoljuk. Sohasem szabad azt gondolnunk, hogy a mi esetünkben az „egyszer megmentve, örökre megmentve” elv érvényesül, mivel a megmentés jutalmát azok kapják meg, akik ,megmaradnak az igazságban’ (Péld 22:4; Ján 8:31, 32; 3Ján 3, 4).
22. a) Miért mondja Sofóniás azt, hogy „valószínűleg”? b) Végül miben részesülnek majd ’Jehova rejtettjei’?
22 „A föld szelídeihez” szólva Sofóniás most ezt mondja:
„Valószínűleg rejtve maradhattok Jehova haragjának napján” (Sof 2:3d).
Miért „valószínűleg”? Azért, mert a végső megmentés az egyén magatartásától függ, éppen úgy, ahogy Jézus rávilágított, mondván: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.” Tartsatok hát ki mindnyájan ti szelídek abban, hogy alázatosan cselekszitek Istennek erre az időre vonatkozó akaratát, ami magában foglalja Isten felállított királysága eme jó hírének prédikálását az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek (Máté 24:13, 14). Ezt cselekedve ,Jehova rejtettjei’ között lehettek haragjának napján. A zsoltáros Dávid ezt írja az ilyenekről: „A föld pedig a szelídeké lesz, és bizony maradéktalan örömet találnak a béke bőségében” (Zsolt 37:11).
[Kiemelt rész a 23. oldalon]
„TALÁN MÁR CSAK IDŐ KÉRDÉSE”
Búcsúbeszédében Jimmy Carter, az Egyesült Államok előző elnöke a nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatban elismerte: „A veszély egyre nő. Amint a szuperhatalmak fegyverkészletei méreteikben és technikai fejlettségükben egyre magasabb fokot érnek el, és amint a többi kormányok — a jövőben talán több tucat kormány is — szert tesz ezekre a fegyverekre, már csak idő kérdése lehet, hogy az őrültség, a kétségbeesés, a kapzsiság vagy a téves számítás rászabadítsa a világra ezt a szörnyű erőt.” És ma már bőven van őrültség ezen a világon! A New York „Times” 1981. január 31-i száma vezércikkben figyelmeztetett, hogy „a fegyverkezés megfékezésére legfeljebb egy év áll még” a szuperhatalmak rendelkezésére, különben a nukleáris fegyverkezés korlátozásának „minden előttük álló lehetőségét” elszalasztják.