Ünnep, melyet emberek milliárdjai fognak megünnepelni

 1. Milyen bizonyíték került napvilágra 1931-ben, amelyben kitűnt, hogy a „más juhok” is részt vehetnek az ellenképi sátoros ünnepen? És 1932-ben?

VAJON a Jó Pásztor, Jézus Krisztus „más juhai” is belépnek az ellenképi sátoros ünnep megünneplésébe? Az örömteli bizonyíték szerint ezt megteszik, mégpedig az Istentől erre kijelölt időben. Az ünnepi kivilágítás fénye 1931-ben beragyogta Ezékiel próféciájának a 9. fejezetét. Ez feltárta, hogy azok az elgyötört emberek, akiket a gyolcsba öltözött férfi — akinek tintatartó volt az oldalán — megjelöl a homlokukon, megegyeznek Jézusnak a Máté 25:31–46 példázatában „juhok”-nak nevezett személyekkel. A további ünnepi világosság 1932-ben arra is fényt derített, hogy ugyanezt a „juhok” osztályát árnyékolta elő Jonadáb, Rékáb fia, aki barátja lett Jehova ítéletvégrehajtójának, Jéhunak, Izrael királyának. — 2Kir 10:15–28; Jer 35:1–19.

 2. a) Jézusnak „a dolgok rendszere befejezésé”-ről mondott jövendölésében milyen másfajta begyűjtésről volt szó, melynek ma meg kell valósulnia azon kívül, amit a Máté 24:31-ben mondott? b) Mi adott nagy hajtóerőt ennek a begyűjtő munkának 1935-ben?

² Ne feledjük, hogy Jézus a Máté 25:31–46-ban levő példázatot az ő láthatatlan „jelenléte”, valamint „a dolgok rendszerének befejezése” „jel”-ének részeként közölte. (Máté 24:3) Ily módon világított rá Jézus már előre a Máté 24:31-ben vázolt „választottak”-on kívüli személyek begyűjtésére „a dolgok” eme „rendszerének a befejezése”-kor. Ezeknek a „választottak” iránti jótevőknek a begyűjtése 1935 tavaszán kezdődött. Az 1935. május 31-én elhangzó előadás aztán óriási hajtóerőt adott a begyűjtésnek. Erre a Jehova tanúi által Washington D.C.-ben [USA] megtartott, széles körben meghirdetett kongresszusra különösképpen az úgynevezett Jonadáb osztályt hívták meg.

 3. a) Mi volt a témája az akkor megtartott előadásnak, s hányan merítkeztek alá azután? b) A Máté 25:31–46 beteljesedése immár milyen „jel”-nek a részévé lett?

³ Az Őrtorony Társulat elnöke aznap „A nagy sokaság” témáról beszélt, s megtárgyalta a Jelenések 7:9–14-ben levő próféciát. A „nagy sokaság”-ot Jézusnak a Máté 25:31–46 példázatában szereplő „juhok”-kal azonosította. Ezt a magyarázatot örömmel üdvözölte mind a felkent maradék, mind pedig a Jonadáb osztály minden tagja. Másnap alámerítésre került sor, és 840-en vízalámerítéssel jelképezték a Jehova Istennek való önátadásukat. Ezek többségét azok a „juhok” képezték, akik baráti támogatásban részesítik a Király Jézus Krisztus szellemi „testvérei”-t. Ez immár a „jel” egyik része lett, mely bizonyítja, hogy az uralkodó Jézus Krisztus láthatatlanul jelen van, továbbá pedig, hogy „a dolgok rendszerének a befejezése” idején élünk.

 4. Hogyan jutott el a felvilágosítás az összes „juhok”-hoz, s milyen begyűjtő munka vette ezzel a kezdetét?

⁴ Ezt a felvilágosítást eljuttatták a földön élő összes juhszerű egyénhez, mégpedig azáltal, hogy a felvilágosítást belefoglalták az Őrtorony 1935. augusztus 1-jei és 15-i számába. A Jonadáb osztály begyűjtése tehát akkor kezdődött el Jehova Istentől kapott felhatalmazással.

 5. a) Azóta a begyűjtő munka milyen méreteket öltött? b) Mindazonáltal milyen korábbi begyűjtő munka nem állt le?

⁵ Az 1939-1945-ös második világháború által okozott minden akadály, valamint Jehova tanúinak azokban a forrongó időkben való szörnyűséges üldözése ellenére a „más juhok” begyűjtése több mint 200 országban és szigetcsoporton végzett tevékenységre duzzadt. A „nagy sokaság”-ból valók begyűjtése azonban nem állította le a Ruth és Eszter osztályhoz tartozó további tagok begyűjtését. Nem, hanem még további „ágakat” hozott létre, melyek méltók arra, hogy Krisztus még mindig begyűjtés alatt álló „szőlő”-jének a részévé váljanak. (Ján 15:1–8) További „ágak”-at gyűjtöttek be, hogy „beoltsák őket a Róma 11:17–24a leírásában szereplő jelképes „kerti olajfá”-ba. — 5Móz 16:13.

 6. a) Mit mondott Jehova, milyen legyen a nép magatartása e hetedik holdhónapban megtartott ünnep folyamán? b) Vajon a sátoros ünnep és a begyűjtés ünnepe két különálló ünnep volt, melyek mind más időpontban kezdődtek?

⁶ Az 1919-es évtől kezdve tehát valóban ellenképi begyűjtés ünnepe van folyamatban, amit a sátoros ünnepre jellemző örvendezés kísér. A sátoros ünnep ünneplőivel kapcsolatban Jehova kiadja a napi parancsot: „Csak örvendezz!” (5Móz 16:15) Ennél a pontnál ne felejtsük el, hogy a sátoros ünnepnél és a begyűjtés ünnepénél egyetlen ünnepről van szó, ezért az egyik ünnep nem kezdődhet meg azután, hogy a másik már régen elkezdődött. A begyűjtés ünnepe párhuzamosan folyt le a sátoros ünneppel. Az ókori előkép szerint a hét nap ünnepe a hetedik holdhónap folyamán két elnevezést is kapott, éspedig egyszerűen azért, mert a sátrakban való lakozásnak a hetedik hónap, Tisri (Ethanim) aratási idején kellett történnie. Mivel az ókori előképben az aratás az izraelitáké volt, helyénvaló, hogy a begyűjtés ünnepének a beteljesedése 1919-ben azoknak az aratásával kezdődjék, akiket a természet szerinti izraeliták árnyékoltak elő, vagyis a szellemi izraeliták maradékával. — Hasonlítsd össze Az Őrtorony 1967. július 15-i számával a 441, 442. oldalon [angolban].

AZ ÜNNEP JÖVŐBELI KILÁTÁSAI

 7. Miért vannak ragyogó jövőbeli kilátásai a sátoros ünnepnek?

⁷ Milyen kilátásai vannak az ellenképi sátoros ünnepnek vagy begyűjtés ünnepének, amiben mi már benne vagyunk? Nos, ragyogó kilátásai! Miért? Azért, mert a küszöbön álló „nagy nyomorúság” és „a Mindenható Isten nagy napjának a háborúja” nem fogja csökkenteni az ünnepünkön megnyilvánuló örvendezést. (Máté 24:21; Jel 16:14, 16) A bibliai jövendölések azt mutatják, hogy az ellenképi ünnepnek töretlenül kell haladnia az Új Rendbe, melyet Jehova Isten fog bevezetni a győzedelmes Harcos-Király, Jézus Krisztus által. Jehova Har-Magedon-i háborújának túlélői, vagyis a felkent maradék és a „más juhok” „nagy sokasága” tovább folytatják majd az ünnepet az igazságos Új Rendben.b

8, 9. Mennyi ideig fognak az életben maradó maradéktagok a földön tartózkodni, s milyen kilátást közöl számukra a Zakariás 14:16–19 a sátoros ünnepre vonatkozóan?

⁸ Hogy a felkent maradék mennyi ideig fog „ideiglenes lakosok”-ként a földön maradni a működő Új Rendben, míg végül megdicsőülnek a mennyei Királyságban, azt ők nem tudják. Jelenlegi örömteli kilátásuk azonban, ugyanis hogy megünnepelhetik az ünnepet a földön való további tartózkodásuk folyamán, valójában Jehova prófétai Szavára épül. Például a Zakariás 14:16–19-ben az ellenképi sátoros ünnepnek ezek az ünneplői szám szerint megsokszorozódnak.

⁹ „És úgy lesz, hogy mindazoknak, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak, évről évre fel kell menniük meghajolni a Király, a seregek Jehovája előtt, és megünnepelni a sátoros ünnepet. És úgy lesz, hogy akik a föld családjai közül nem jönnek fel Jeruzsálembe meghajolni a Király, a seregek Jehovája előtt, azokra nem hull eső. És ha majd Egyiptom családja nem jön fel, és ténylegesen nem lép be, ők sem fognak kapni [abból]. A sanyargatás pedig bekövetkezik, amellyel Jehova megsanyargatja a nemzeteket, amelyek nem jönnek fel megünnepelni a sátoros ünnepet. Ez lesz majd Egyiptom bűnének, és az összes nemzet bűnének a büntetése, amelyek nem jönnek fel megünnepelni a sátoros ünnepet.”

10. Kik maradnak majd életben a földön, és kik nem, amikor az összes nemzetek végső támadást indítanak az ellenképi Jeruzsálem ellen?

¹⁰ Mármost ki az a személy, akiről a leírás így szól: „mindazok, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak”? Sem a szellemi izraeliták felkent maradéka, sem a minden nemzetből való társaik „nagy sokasága”, akik felveszik Jehova imádatát, nem támadják meg az ellenképi Jeruzsálemet. Éppen a maradék és a „nagy sokaság” azok, akikre a nemzetek egyesült támadása zúdul, mivel ők lojálisak maradnak a „mennyei Jeruzsálem”-hez. (Zsid 12:22) A korábbi versekből (Zak 14:1–15) kitűnik, hogyan visel hadat Isten a támadó nemzetek ellen, s hogyan szilárdítja meg a földünk feletti királyi uralmát és szuverenitását. A Jelenések 19:11–21 leírja, hogyan fogják a nemzetek — kivétel nélkül — megtámadni a földön azokat, akik a „mennyei Jeruzsálem” mellett foglalnak állást, s hogy azok közül a nemzetek közül egy sem fogja túlélni ,a Mindenható Isten nagy napjának a háborúját’ Har-Magedon-kor. Még azok sem fogják ezt túlélni, akik úgymond otthon maradnak, de ugyanakkor onnan támogatják a fronton harcoló seregüket, s ez különösképpen igaz az emberek teljes mozgósítása idején.

11. Milyen mértékben részesülnek pusztulásban Har-Magedonkor az összes ellenségek, és miért?

¹¹ Isten Har-Magedon-i csatájában az összes ilyen ellenség örökkévaló pusztulást fog szenvedni anélkül, hogy gondoskodás történne feltámasztásukról. (Máté 25:31, 32, 41–46; És 66:23, 24; Róma 6:9; 1Kor 6:9, 10) Holttesteik a csatatéren maradt testekhez lesznek hasonlóvá, melyeket dögevő madarak esznek meg. (Jel 19:17–21) De mi lesz ezután?

12. A Szentírás alapján tehát kit érthetünk a következő szavak alatt: „mindazok, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak”?

¹² Most kap lehetőséget az, akire a következő szavak utalnak: „mindazok, akik a Jeruzsálem ellen feljövő nemzetekből megmaradnak”. (Zak 14:16) Vajon ez ki lehet? A Szentírás alapján ezeknek a „mindazok”-nak azokból a halott emberek milliárdjaiból kell összetevődniük, akik a megjövendölt „nagy nyomorúság”, illetve az azzal együtt járó Har-Magedon-i „Mindenható Isten nagy napjának a háborúja” előtt haltak meg, s akik számára van reménység a földi feltámadásra.c Jézus Krisztus beszélt olyan időről, amikor megkezdődik a feltámadása ,mindazoknak, akik az emléksírokban vannak’. (Ján 5:28, 29; Jel 20:12, 13) Megszámlálhatatlan korábbi egyiptomi is a halottak közül való feltámadottak között lesz, de akkor már nem lesz Egyiptomnak nevezett földterület, sem semmilyen más korábbi időkből való nemzeti megosztottság.

13. Krisztus Királysága alatt milyen helyes felismerésre kell jutni a földre feltámadottaknak, máskülönben mi történne velük?

¹³ Krisztus millenniumi Királysága alatt a földön feltámadott összes személyt az egyetlen igaz vallásra fogják tanítani. De vajon mindenki alkalmazkodni fog-e ehhez? Ahhoz, hogy valaki örök életet nyerhessen, el kell jönnie Jehova szellemi templomába, mely a „mennyei Jeruzsálem”-mel áll kapcsolatban. Meg kell ünnepelnie az ellenképi sátoros ünnepet a templom földi udvarában, ahol a Har-Magedon-i túlélők „nagy sokasága” máris tartózkodik. (Jel 7:9–15) El kell ismernie „a föld összes fejedelmei”-t, akiket a Király, Jézus Krisztus fog „kinevezni” a földi ügyek felügyeletére. (Zsolt 45:17) Mindenekfelett azonban a földre feltámasztottaknak Jehovát kell elismerniük Istennek, Egyetemes Szuverén Uralkodónak, mint aki „Király az egész föld felett” Jézus Krisztus által. (Zak 14:9) Máskülönben a Nagy Esőtadó Jehova nem áraszt rájuk áldásaiból Krisztus által (Zak 10:1) Az ilyen, áldásban nem részesülő személyek számára ez olyan lesz, mintha szárazságtól sújtott területen kellene élniük, ami végül is halálukat fogja jelenteni.

14. Milyen végkimenetelre számíthat az, akit Jehova sanyargatni fog Krisztus millenniumi uralma alatt?

¹⁴ Jehova rendelkezésére áll azonkívül az ahhoz hasonló „sanyargatás” is, mellyel a „mennyei Jeruzsálem” ellen hadat viselő nemzeteket sújtotta. (Zak 14:12–15) Az igaz imádat makacs ellenzőire mért csapása örökkévaló halálukat jelenti majd, még ha ez Krisztus 1000 éves uralmának a vége előtt következne is be. Ezek a sanyargatott bűnösök nem érik meg Krisztus millenniumi uralmának a végét, s ennélfogva nem lesz lehetőségük igazolást nyerni Jehova Isten előtt, hogy elnyerhetnék a paradicsomi földön való örökké tartó életet. Ideiglenes tartózkodásuk Krisztus Királysága alatt az ő esetükben nem éri el célját.

15. Kik fognak lojálisan együttműködni az életben maradt szellemi izraeliták maradékával az Új Rendben való földi tartózkodásuk ideje alatt?

¹⁵ Az Új Rend hatályba lépésével a szellemi izraeliták akkor még itt élő, maradék tagjai még mindig sátorban fognak lakni, mint „ideiglenes lakosok” a földön. Előre örülnek majd annak az időnek, amikor a földi színtérről átkerülnek mennyei örökségükbe, hogy Krisztussal, valamint király- és paptársaikkal legyenek együtt. (Jel 20:4–6) A Har-Magedon utáni földi tartózkodásuk alatt azonban lojálisan együttműködik majd velük a „vezető” osztály, „az egész föld fejedelmei”, a hetedik hónap ellenképi ünnepének, vagyis a sátoros ünnepnek a felügyeletében.d — Ez 45:17, 25.

16. a) A „vezető” osztály számos tagját kik közül választják ki? b) Milyen kiváltság élménye szerezne rendkívüli örömet az életben maradt maradék számára?

¹⁶ A „vezető” osztály tagjait a juhokhoz hasonló emberek „nagy sokaság”-ából választják ki, akik túlélik a „nagy nyomorúság”-ot a szellemtől nemzett maradékkal együtt. (Jel 7:1–15) Ezek szemtanúi lesznek majd az emberi halottak milliárdjai feltámasztásának, akiket Jehova szellemi templomának földi udvarába gyűjtenek be az ellenképi sátoros ünnep megünneplésére. Mily örvendetes élmény lenne a szellemi maradék számára még azután is a földön élni, s látni, hogy a Zakariás 14:16–19-ben prófétailag előre látott sátoros ünnep ünneplése hogyan veszi kezdetét! Kimondhatatlan örvendezéssel vennének részt a világméretű ünnepben mindezekkel a személyekkel, akiket az „Isten Báránya”, „Krisztus, a mi Pászkabárány”-unk drága vérével váltottak meg.e — Ez 44:3; 45:7—46:18; 48:21, 22.

17. a) Az ünnep megünneplése Krisztus millenniumi uralma alatt miért nem lesz hiábavaló? b) Milyen lesz a föld akkori állapota, aminek az elérése felé a földön akkor életben levők mintegy sátorlakókként meneteltek?

¹⁷ Az ünnep megünneplése nem lesz hiábavaló, hiszen Krisztus 1000 éves uralmának a végén mindazok, akik a földön élnek, Jehova előtt fognak meghajolni, s Őt imádják a „mennyei Jeruzsálem”-mel kapcsolatban álló nagy szellemi templomának az egész földre kiterjedő udvarában. A „Királyság”-ot akkor majd átadja neki az ő Fia, Jézus Krisztus, aki sikeresen befejezte a millennium idejére szóló uralmát. (1Kor 15:24–28) Ez lesz majd az a földi állapot, melynek elérése felé a földön élők sátorlakókként meneteltek.

18. Mi jut osztályrészül azoknak, akik átjutnak Jehova végső próbáján?

¹⁸ Ennél a pontnál következik aztán a Jehova mint Egyetemes Szuverén Uralkodó iránti feddhetetlenség végső próbája. Azoknak, akik akkor megbuknak a próbán, örökkévaló pusztulásban lesz részük. Akik pedig ezen a legfőbb próbán való sikeres átjutásukkal igazolják Jehovát, elnyerik a jogot arra, hogy örökké élhessenek az édeni földön. Nem lesznek ők többé sátorlakók, „ideiglenes lakosok” a földön! A paradicsomi földön való tartózkodásuk végleges lesz. (Jel 20:7–15) Az ellenképi sátoros ünnep megünneplésekor tapasztalt örömük örökké tart a boldog Isten-Királynak, Jehovának ezen a földi lábzsámolyán. — 1Tim 1:11.

[Lábjegyzetek]