Ápoljuk az egész világegyetem legjobb barátságát
„De te, ó Izrael, szolgám vagy, ó Jákob, akit én kiválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva” (ÉSAIÁS 41:8).
1. Miért van az, hogy az őszinte barátság sohasem vall kudarcot?
MILYEN drága kincs egy igazi barát! De vajon mi lehet az őszinte barátság alapja? Miféle kősziklára épül fel a tartós barátság? Olyasmire, ami sohasem fogy el, s így az igaz barát sohasem hagy cserben. Mi hát ez az alap? Nos, az a tulajdonság, amelyet Pál apostol nevez meg, amikor azt mondja: „A szeretet soha nem vall kudarcot! ” (1Korinthus 13:8).
2. Milyen különleges jelentése van a „barát”-nak fordított görög szónak?
2 A Héber Iratokban a „szeretet” szóval fordított főnév abból az igéből ered, amely azt jelenti: „szeretni” (5Mózes 6:4, 5; vö. Máté 22:37). A görög Septuaginta fordításban pedig a héber szövegből fordított ige: „szeresd” így hangzik a·ga·panʹ. Mégis ebben a régi fordításban, valamint a Keresztény Görög Iratokban is, a „barát”-nak fordított főnév nem ezen az igén alapszik, hanem a görög phiʹlos szón, ami viszont olyan igéből ered, amelynek a jelentése: „gyengéd érzelemmel lenni iránta”. Az eredeti görög nyelv szerint tehát nyengéd érzelmet tanúsítunk a barátunk iránt vagy ilyen gyengéd érzelem létezik a barátok között. A „barát”-nak megfelelő szó még az angol nyelvben is angolszász igéből ered, amely azt jelenti: „szeretni”.
3. Egybevetve azzal a szeretettel, amelyet Isten tanúsít az emberiség világa iránt, milyenfajta szeretetet kell tanúsítaniuk Jézus tanítványainak?
3 Az a görög ige, amelyből a „barát” főnév keletkezett, sokkal melegebb és bensőségesebb érzelmet fejez ki, mint az a·ga·panʹ igével kifejezett szeretet, amely a János 3:16 görög szövegében található meg, ahol Jézus szavait idézi a Biblia: „Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.” A Jehova Isten részéről megnyilvánuló szeretet (görögül: a·gaʹpe) elég nagy és átfogó ahhoz, hogy az emberiség egész világát felölelje, annak ellenére, hogy az emberi faj bűnös állapotban van. Isten egyszülött Fia azonban azt mondta 11 hű apostolának, hogy őt sokkal melegebb, bensőségesebb szeretet köti egybe velük.
Igen értékes barátság
4. Mit kell tenniük Jézus taítványainak, hogy az ő „barátai” maradhassanak, és milyen bensőséges viszonyba kerülhetnek ezáltal?
4 Jézus azt mondta apostolainak, hogy továbbra is a „barátai” maradnak, ha megtartják azt, amit parancsolt nekik. Hogy megmutassa, mennyire kiváltságos, bensőséges viszony lesz az eredménye ennek a kölcsönös bizalomnak, kijelentette: „nem nevezlek titeket többé rabszolgáknak, mert a rabszolga nem tudja, hogy mit tesz az ő ura. Hanem barátaimnak nevezlek titeket, mert mindazokat a dolgokat, amelyeket én az Atyámtól hallottam, tudattam veletek” (János 15:14, 15). Amikor ezt mondta, Jézus a phiʹlos kefejezését alkalmazta mindegyik apostolára.
5. Mi az alapja a Példabeszédek 18:24-ben megemlített barátságnak, és mennyire tartós, szilárd az ilyen baráti kapcsolat?
5 A Példabeszédek 18:24 szerint a bölcs férfiú kijelentette: „Vannak olyan társak, akik képesek darabokra törni egymást; de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” Az ilyen barátság nem test szerinti rokonságon alapszik, hanem a barátul fogadott egyén igazi értékének megbecsülésén. A test szerinti rokonok részben talán különféle önző okból keresik egymás társaságát, az igazi barát azonban megingathatatlan, és ragaszkodik a barátsághoz akkor is, ha próbateljes és nehéz helyzet adódik, vagy ha a szívet próbára tevő körülmények közé kerül.
6. Kinek a szilárd barátságára emlékeztet minket a Biblia, és hogyan emlékezett meg később Dávid erről a barátságról?
6 Jonatánra gondolunk itt, az elvetett Saul király fiára, és Dávidra, aki Jehova Isten kiválasztott magának és Izrael királyává kenetett fel. Az ő barátságuk addig tartott, amíg Jonatán nem esett el a harcmezőn. Amikor Dávid meghallotta a szomorú hírt, szabad folyást engedett a 2Sámuel 1:17–27-ben leírt siralmának. Azzal fejezte ki, mennyire gyengéd vonzalom fűzte őket egymáshoz, hogy a következőket mondta: „Szomorú vagyok miattad, testvérem, Jonatán; nagyon kedves voltál nekem. Irántam való szereteted csodálatosabb volt az asszonyok szereteténél.” Az ilyenfajta barátságot nem szabad elfelejteni vagy viszonzás nélkül hagyni. Ezzel magyarázható Dávid királynak Mefibóset, Jonatán életben maradt fia iránti irgalma (2Sámuel 9:1–10).
7. a) Kihalt-e a Dávid és Jonatán barátságához hasonló baráti érzés az emberekből, különösen most, „a dolgok rendszerének befejezésekor”? b) A bensőséges érzések milyen kifejezését teszi lehetővé az ilyen barátság, ahogyan azt Jézus megmagyarázta hű apostolainak?
7 Ez a fajta értékes barátság nem halt ki a földről. Ma, „a dolgok rendszere befejezésekor”, amikor ’a szeretet sokakból kihült’, még erőteljesen érződik a szerető barátság melege Jehova Isten önátadott, alámerített tanúi között, akik világszerte végzik a Királyságról szóló tanúskodást, amit Jézus megjövendölt (Máté 24:3–14). A barátok hajlanak arra, hogy feltárjanak egymás előtt dolgokat, mivel bíznak egymásban. Emlékezzünk csak arra, hogy amikor késő éjszakáig beszélgetett Jézus a 11 apostolával, akik kitartottak mellette, ezt mondta nekik: „Barátaimnak nevezlek titeket, mert mindazokat a dolgokat, amelyeket én az Atyámtól hallottam, tudattam veletek” (János 15:14, 15). Igen, Isten Szavának szellemi dolgait — amelyeknek be kellett következniük, vagy amelyeket alkalmazniuk kellett — legelőször az Úr Jézus Krisztus szellemtől nemzet igaz „barátai” előtt kívánta feltárni. Azután ezek a „barátok” abban a kiváltságban részesültek és azt a felelősségteljes faladatot kapták, hogy másoknak is feltárják az addig titkos dolgokat olyanoknak, akik szintén szerettek volna baráti viszonyba kerülni Jehova Istennel, akitől azok a titkos dolgok eredtek.
8. Kinek teszi lehtővé Jehova, hogy bensőséges viszonyban legyen vele, és hogyan utalt az ilyen bensőséges viszonyt érintő szövetségre?
8 Így járt Jehova a szellemtől nemzett imádói esetében, akiket felvett az új szövetségbe a Közbenjáró, Jézus Krisztus által. Amikor bevezette az Úr vscsoráját, Jézus ezt mondta: „Ez a serleg jelenti az új szövetséget, amelyet a vérem erősíti meg, amelyet tiértetek ontanak ki” (Lukács 22:20). Mindez összhangban volt a Zsoltárok 25:14. versével, ahol ez áll: „A meghitt közösség Jehovával azoké, akik félik őt, szövetségét is azokkal ismerteti meg.” Mily rendkívüli ismerettel ajándékozza meg Jehova Isten mindazokat, akik baráti viszonyba kerülnek ővele a Közbenjáró, Jézus Krisztus által!
Akiket Jehova barátaivá fogad
9. Vakmerőség-e részünkről azt gondolni, hogy Jehova barátságába fogad egyszerű emberi teremtményeket, és milyen bibliai szövegekkel tudnánk igazolni a válaszunkat?
9 De hát valóban lehetséges az, hogy a legfelségesebb és mindenható Isten legyen a személyes barátunk? Képes annyira megalázni magát, hogy a barátunkká legyen? Nem vakmerőség ilyesmit gondolni. Amikor Jeruzsálem i. sz. 70-ben történt pusztulása előtt levelet írt a szellemi izraelitáknak, Jakab ezt írta: „Beteljesedett az Írás, amely azt mondta: ’Ábrahám hitt Jehovában, és ez számított neki igazságul, és Jehova barátjának nevezték őt’ ” (Jakab 1:1; 2:23; 1Mózes 15:6; Galata 16:6). Egy héber „írásban”, amelyre Jakab itt utal, olvashatjuk azt a könyörgést, amelyet Jósafát király intézett Istenhez, amikor hatalmas hódító hadsereg fenyegette Jeruzsálem biztonságát: „Ó Istenünk, nem te magad űzted-e ki ennek a földnek a lakóit a te néped, Izrael elől, s azután nem te adtad-e azt a te barátod, Ábrahám magvának beláthatatlan időre? ” (2Krónika 20:7). Megfigyelhetjük, hogy az itt „barát”-nak fordított alapvető héber szó „szeretőt” jelent [olyan valakit, aki szeret]. Nem vitás, hogy Ábrahám szerette Jehovát, az Istent, aki kihívta őt a káldeusok közül Ur városából, és elvezette az Ígéret földjére. Mint Jehovát szerető egyén, Ábrahám alkalmas volt arra, hogy Jehova a barátságába fogadja, barátságot kössön vele.
10. Ki szólt saját magáról a barátság tekintetében az Ésaiás 41:8. versében, és milyen magatartás alapján kerülhetett Ábrahám abba a helyzetbe, hogy különleges viszonyban legyen Istennel?
10 Az Ésaiás 41:8-ban ezt olvassuk: „De te, ó Izrael, szolgám vagy, ó Jákob, akit én kiválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva.” A legfelségesebb Isten azzal tisztelte meg Ábrahámot, hogy brátjává fogadta, és arra jelölte ki, hogy nagy nevű ősatyjává legyen Jézus Krisztusnak, az egész emberiség Megváltója is. Ábrahámnak ez a leszármazottja viszont nem csupán Jehova Isten barátja, hanem sokkal több annál, mert ő Isten szeretett Fia (János 3:16).
11. Miért szükséges, hogy Jehovával való barátságunk ki legyen próbálva?
11 Mindebből milyen következtetést vonhatunk le? Azt, hogy igenis lehetséges, hogy emberi teremtmények Jehova barátai legyenek itt a földön, az ő „lábzsámolyán” (Ésaiás 66:1). Természetesen Sátán, az Ördög, „a dolgok e rendszerének istene” próbára teszi Istenhez fűződő értékes baráti viszonyunkat, mivel szét akarja azt szakítani (2Korinthus 4:4).
12. Mint az Uz földjén valaha élt Jób, minek a megtételére kell eltökéltnek lennünk a Legfelségesebbel való barátságunk tekintetében?
12 Nézzük csak az ókori kiváló férfiú, Jób példáját, akiről a keresztény Jakab tanítvány ezt mondta: „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak. Hallottatok Jób kitartásáról és láttátok, milyen kimenetelt adott neki Jehova, hogy Jehova mily gyengéd vonzalmú és könyörületes” (Jakab 5:11). Jób nem mitikus személy, hanem olyan valaki, aki valóban létezett és Uz földjén élt. Az Ördög kétségbe vonta azt, hogy Jób képes tartósan barátságban maradni Istennel, Jehova pedig megengedte, hogy Sátán szívet tépő csapásokat hozott Jóbra, hogy arra kényszerítse: tagadja meg Jehovát. Jób azonban nem volt hajlandó Sátánt megtagadni ebben: nem tagadta meg Istent. Ha megtette volna, Sátán oldalán halt volna meg az egyetemes felsőbbség nagy vitakérdésében. Éppen az ellenkezője történt. Jób bebizonyította, hogy Sátán, az Ördög aljas hazudozó. Ugyanezt bizonyította be Sátánról Jézus is, amikor a földön volt. És mit teszünk mi, manapság? Azok, akik értékesnek tartják Jehovával való barátságukat, készek arra, hogy az ő oldalán állnak ki az egyetemes érdekű vitakérdésben. És kitartanak mindaddig, amíg Sátán és démonai végül a mélységbe kerülnek, hogy csendre kárhoztatva várják Jézus Krisztus ezeréves uralmának végét (Jelenések 20:1–4).
13. Hogyan rangsorolhatjuk a Jehova Istennel és egyszülött Fiával való barátságunkat, és hogyan kell viselkednünk, ha azt akarjuk, hogy ne soroljanak minket a jelképes „házasságtörők” közé?
13 Nem létezik olyan barátság, amely felülmúlhatná a legfelségesebb Istennel, Jehovával való barátságot. Sorrendben a második, Isten egyszülött Fiával kötött barátságunk. A velük való viszony határtalan boldogságban töltött örök életet jelent számunkra. Jogosan követelik meg tehát kizárólagos hűségünket. Nem lehetünk cimboraságban e pusztulásra ítélt régi világgal és nem ápolhatunk ugyanakkor barátságot Jehovával és Jézus Krisztussal. Szellemi értelemben szólva nem szeretnénk házasságtörőnek minősülni a Jakab 4:4 szerint, ahol egyértelműen ez áll: „Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé válik.” Ezek a szavak az első századi szellemi izraelitáknak szóltak, de éppúgy vonatkoznak a világ vagy a dolgok rendszere XX. században élő Jehova Tanúira is!
Kerüljétek az olyan barátságot, amely csalódást okoz!
14. Hogyan kerülhetik el Jehova Tanúi a barátság tekintetében a Zakariás 13:4-6. versében leírt tapasztalatot?
14 Mivel nem barátkoznak ezzel a romlott, erőszakos régi világgal, Jehova Tanúit hamis színben tüntetik fel, bántalmazzák és üldözik. Ezt tették Jehova legfőbb Tanújával a földön, Jézus Krisztussal is. Mi pedig nem vagyunk különbek, jobbak őnála (Jelenések 1:5; 3:14). Mivel a Tanúk becsületesen megtartják legjobb barátjuk, Jehova Isten szavát és ahhoz igazítják gondolkodásukat, nem kell személyesen tapasztalniuk azt, amit a Zakariás 13:4–6. verse prófétai módon így ír le: „és lesz azon a napon, hogy a próféták megszégyenülnek, ki-ki az ő látomása miatt, miközben prófétál; és álnokságból nem viselik hivataluk szőr-ruháját. És bizony azt mondja: ’Nem vagyok próféta! Földet művelő ember vagyok én, mert földi ember vásárolt meg engem ifjú korom óta.’ És azt mondja neki valaki: ’Mik ezek a sebek a kezeid között a testeden?’ És azt fogja mondani: ’Azok, amiket ütöttek rajtam az én szenvedélyes szeretőim [King James, és Károli is: „barátaim”] házában.’ ”
15. Miért viselnek nyilvánosan különleges ruházatot a kereszténység papjai, és kivel kötöttek önző barátságot?
15 A kereszténység papsága évszázadok óta ’hivatalos papi ruhát’ visel, hogy felhívja az emberek figyelmét különleges vallásos hivatására és abból a célból, hogy tiszteletet vívjon ki magának az úgynevezett „laikusok” részéről, akiktől meg kívánja különböztetni magát a vallási közösségében. Ezt teszi annak ellenére, hogy a legcsekélyebb bizonyítéka sincs arra, hogy Jézus Krisztus és apostolai, valamint az általa kiküldött örömüzenet hirdetők valaha is hivatalos vallásos öltözéket viseltek, amivel fel akarták hívni az emberek figyelmét papi mivoltukra és fel akarták magasztalni állásukat. Most már alaposan benne járunk „a dolgok rendszere befejezésének” időszakában, amely „a nemzetek kiszabott idejének” vagy „a pogányok idejének” a végén, 1914-ben kezdődött el (Máté 24:3; Lukács 21:24, KJ és Károli). A papság régóta megpróbál e világ gazdasági, katonai és politikai elemei legjobb barátjának bizonyulni. Ezt a saját önző érdekében, a legkisebb lelkifurdalás nélkül teszi. De mily rövid életű lesz ez az önző barátság!
16. a) A bibliai prófécia szerint, mit tesznek rövidesen a papi osztállyal annak világi „barátai”? b) Bár új helyzetbe kerülnek, milyen végső tapasztalatot nem tudnak mégsem elkerülni?
16 Mind a papság, mind a laikus rész magas fokú tudományos korszakban él. A világi kapcsolatokat a legvégsőkig próbára teszi korunk nyomása. Bár azt állítják, hogy a mennyek Istenének oldalán állnak, a lelkészek nem nyerték el az ő kegyét ahhoz, hogy jól rendeződjenek a világ gazdasági, katonai és politikai ügyei, és semmi enyhülés nem tapasztalható az egyre rosszabbodó világhelyzetben. A papság világi „barátai” nemsokára belátják, hogy a papság nemcsak haszontalan, de egyenesen terhes a számukra. Hamisan prófétálta meg nekik az anyagi szempontból jobb időket — Jehova Krisztus alatti Királyságától függetlenül. Ezeket a világi „barátokat” végül is valami arra készteti majd, hogy szabad folyást engedjenek bizalmatlanságuknak, nézetkülönbségüknek, sőt gyűlöletüknek. Erőszakkal elpusztítják a papságot, vagy legalábbis megfosztják hivatalos papi öltözetétől; hivatásán kívüli, laikus állásfoglalásra kényszerítik — ahogyan a Zakariás 13:4–6-ban olvassuk. Ámde ez a helyzeti változás sem kíméli meg őket attól, hogy Nagy-Babilonnal — a hamis vallás világbirodalmával — együtt megsemmisüljenek, ahogyan a Jelenések 17. és 18. fejezete előre bejelentette. A papságot végül is cserben hagyják világi „barátai”!
17. Milyen barátságot érdemes ápolni, és mennyi ideig?
17 Ennek tudatában, mennyire fontos kerülni az önző, hamis barátságot! Ellenben milyen értékes számunkra az egész világegyetem legnagyszerűbb barátsága! Méltó arra, hogy mindörökké ápoljuk!
Hogyan vélekedsz erről?
◻ Mit kell tenniük Jézus tanitványainak, hogy továbbra is az ő barátai maradhassanak?
◻ Honnan tudjuk, hogy emberek is örvendhetnek Jehova barátságának, és kiknek engedi meg, hogy bensőséges kapcsolatban legyenek ővele?
◻ Miért van szükség arra, hogy próbára tegyék az Istennel való barátságunkat?
◻ A barátság tekintetében, hogyan kerülhetik el Jehova Tanúi a Zakariás 13:4–6. versében leírt szomorú tapasztalatot?
[Kép a 21. oldalon]
Dávid és Jonatán szívbeli, értékes barátságnak örvendett. Ugyanezt te is megteheted
[Kép a 23. oldalon]
Ábrahám „Jehova barátja” volt. Te is az vagy?