A hegyi beszéd — „Menjetek át a szűk kapun”

MIUTÁN arra buzdította hallgatóit, hogy buzgón imádkozzanak segítségért Isten akaratának teljesítéséhez, Jézus kijelentette: „Menjetek át a szűk kapun; mert széles és tágas az út, mely a pusztulásba visz, és sokan járnak azon; viszont szűk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz, és kevesen találják meg azt.” — Máté 7:13, 14.

A régi időkben kapukon át vezetett az út a városokba. Az írások gyakran hasonlítják az egyén által követett életutat úthoz vagy ösvényhez (Péld 4:18, 19). Az Isten Fia szerint a „pusztulásba” vagy az Isten kegyén kívüli halálba vezető út „széles és tágas”. Lehetővé teszi az embereknek, hogy úgy éljenek, ahogyan nekik tetszik, és ne hajtsák végre azokat a változtatásokat, amelyeket a viselkedés bibliai irányadó mértékei megkövetelnek. „Sokan” választják a „könnyű életnek” ezt a tágas útját.

Másrészt a Biblia Isten messiási Királyságát egy városhoz hasonlítja, ahová „szűk” kapun és „keskeny” úton át lehet bejutni (lásd Zsidók 11:10; 13:14-et!). Azok a személyek, akik ezen „az [örök] élethez vezető úton” haladnak, meg kell hogy fékezzék a szívüket, hogy helyes indítékokat fejlesszenek ki magukban. Önuralmat kell gyakorolniuk az emberi viselkedés minden területén, sőt időnként az igaz imádat útja’ ádáz üldözés elviselését is megköveteli (Csel 9:2; 19:9, 23; 22:4) Mivel a legtöbb ember szívesebben él önfeláldozó erőfeszítés és önmegtagadás nélkül, nem keresi az Istennek tetsző élet útját. Következésképpen, „kevesen vannak, akik megtalálják” a szűk kaput és a keskeny utat, amely az életbe visz. — Hasonlítsd össze a Máté 7:8; Lukács 12:24-gyel!

A következőkben Jézus azokat figyelmezteti, akik az élethez vezető úton kívánnak megmaradni: „óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok.” (Máté 7:15).

A „hamis próféták” kifejezésen Jézus vallási tanítókat értett, akik azt állítják, hogy Istent képviselik. Ezek a csalók „juhok ruhájában” jelennek meg. A kedvesség, szelídség és más juhszerű tulajdonság képmutató fitogtatásával megpróbálják azt a benyomást kelteni, mintha Isten imádóinak „nyájához” tartoznának. (Lásd a Zsoltárok 78:52; 80:1; 100:3-at!) Belül azonban a hamis próféták „ragadozó farkasok”, vagyis rendkívül kapzsi, mohó és prédára éhes egyének, akik a saját kielégülésüket keresik mások rovására.

Az Isten Fia kijelentette, hogy a hamis próféták „hozzátok jönnek”, vagyis azon a nyájon kívülről, amelyet Ő, a „jó pásztor” gyűjt egybe (Ján 10:11). Ahelyett, hogy csak a távoli jövőre vonatkozóan jelentettek volna veszedelmet, a csalók már akkor is léteztek. Jézus nyilvánvalóan főleg a farizeusokra gondolt, akik hamisan azt állították magukról, hogy Isten szószólói. A „Mózes székébe ültek”, s azt állították, hogy az isteni törvény hivatott magyarázói (Máté 23:2). De a farizeusok képmutatók voltak, akik valójában meggátolták Isten népét abban, hogy megtalálja a szűk kaput és a keskeny utat, amely az élethez vezet (Máté 23:13–15; Luk 6:39). Ami a megtévesztő „juhok ruháját” illeti, Jézusnak egy későbbi alkalommal mondott szavai igen tanítójellegűek:

„Jaj nektek írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert a meszelt sírokhoz hasonlítotok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak halott emberek csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Hasonlóképpen ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek előtt, belülről azonban tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.”a (Máté 23:27, 28)

Hogyan ismerheti fel azonban valaki a ,juhok ruhájában levő farkasokat’? Jézus alapvető irányelvet adott erre egy példázatban: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tövisbokorról szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Hasonlóképpen, minden jó fa jó gyümölcsöt terem, de minden romlott fa hitvány gyümölcsöt terem. Jó fa nem teremhet hitvány gyümölcsöt, sem romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és a tűzbe vetik.” (Máté 7:16–19).

Minden gyümölcstermő fa vagy növény a saját fajtája gyümölcsét termi meg. Nem minden növény terem olyan gyümölcsöt, amit az ember megehet. Meddő időpazarlás lenne tüskebokron vagy bogáncson ehető gyümölcsöt keresni, mint például szőlőt vagy fügét. Az emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcsöket olyan fán kell keresni, amely egészséges és jó fajta. Ha egy fa következetesen „hitvány gyümölcsöt” terem, ez biztos jele annak, hogy maga a fa „megromlott”. Az ilyen romlott fát „ki kell vágni” és a tüskebokorral, bogánccsal és gazzal együtt tűzre kell vetni. (Hasonlítsd össze a Zsoltárok 58:9; Prédikátor 7:6; Ésaiás 44:14–16; Máté 6:30; 13:30-cal!)

Míg a hallgatók elméjében még frissen élt a földműves életéből vett ezen példázat, Jézus megismételte az alapelvet: „Tehát valóban a gyümölcseikről ismeritek fel azokat az embereket.” (Máté 7:20). Jelképes értelemben azok közé a „gyümölcsök” közé tartozik az, amit a hamis próféták tanítás formájában mondanak. E tekintetben Jézus hozzáfűzte: „A jó ember a szívének jó kincséből jót hoz elő; a gonosz ember azonban a gonosz kincséből gonoszt hoz elő, mert a szív teljességéből szól a szája” (Luk 6:45).

A hamis próféták igazi természetét eláruló gyümölcsök közé tartozik az általános viselkedésük is. (Hasonlítsd össze a Márk 7:21–23-mal!) Senki sem rejtheti el a végtelenségig az igazi szívállapotát. Szavai és tettei előbb-utóbb elárulják, hogy milyen a valóságban.

[Lábjegyzet]

„Isten megismertette velünk akaratának szent titkát. Ez összhangban van az ő tetszésével, amelyet elhatározott magában a meghatározott idők teljességének határán létrejövő közigazgatás érdekében, nevezetesen, hogy ismét egyesít minden dolgot Krisztusban, a mennyei dolgokat és a földi dolgokat. Igen, őbenne, akivel egységben mi is örökséghez jutottunk azáltal, hogy előre rendelkezett rólunk annak elhatarozása szerint, aki mindent a saját akaratának tanácsa szerint cselekszik, hogy az ő dicsőségének magasztalására szolgáljunk (Efezus 1:9–12).