Bár üldözöttek, mégis boldogok!
„Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek Királysága” (MÁTÉ 5:10).
1. Milyen üldözést indított el Néró, a római császár?
„ÁLLATOK bőrébe burkolták őket, hogy kutyák tépjék szét: úgy pusztultak el; vagy keresztre feszítették, vagy a lángok martalékául adták őket, hogy esti kivilágításul szolgáljanak, ha kihunyt a nappali fény.” Így írt róluk Tacitus római történész. (Annals, XV. Könyv, 44. bekezdés) És vajon kik voltak az áldozatok? Keresztények: Jézus Krisztus tanítványai. Az a hír járta, hogy Néró császár gyújtotta fel Rómát (i. sz. 64-ben), és a felelősséget Jézus követőire akarta hárítani. Így kezdődött a keresztények sokféle módon történt üldözése az ókori Róma napjaiban.
2. a) Mit mondott Jézus azokról, akiket „az igazságosságért” üldöznek? b) Mit kell tudniuk Jehova tanúinak ahhoz, hogy akkor is boldogok lehessenek, ha üldözik őket?
2 De hát hogyan tudtak elviselni ilyen kegyetlen üldözést az akkori keresztények? Igen, hogyan voltak képesek kiállni Jehova múltbeli és jelenkori tanúi a zaklatást és szidalmazást, amit vallásos hitük és meggyőződésük megtörése céljából tudatosan zúdítottak rájuk? (2Thessalonika 1:3–5). Jézus Krisztus valóban azt mondta: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek Királysága” (Máté 5:10). Ahhoz azonban, hogy boldogok lehessenek az üldözések közepette is, Jehova tanúinak tudniuk kell: 1) milyen szándékkal hoz rájuk üldözést az Ördög; 2) miért engedi meg Jehova ezt a nyomorúságot; 3) miért lehetnek Isten szolgái boldogok akkor is, ha üldözik őket; 4) hogyan lehet felkészülni az üldözésekre; és 5) hogyan lehet kiállni az üldözéseket.
Az Ördög célja
3, 4. a) Ki rejtőzik valójában a Jehova Tanúi ellen indított üldözés mögött? b) Hogyan azonosította Jézus az ilyen üldözés fő sugalmazóját?
3 A római uralkodóknak nem kellett félniük az őszinte, békeszerető keresztényektől. Jehova tanúi viszonylagos alárendeltséget tanúsítottak a kormányzati „felső hatalmak” iránt, és ’megadták a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené’ (Róma 13:1–7; Máté 22:21). A római császárok aligha tudhatták, hogy a színfalak mögött valaki már az „igazságos Ábel” idejétől kezdve szítja a gyűlöletet Jehova tanúi ellen (Máté 23:33–36; Zsidók 11:4, 32–40; 12:1). Az üldözések gonosz sugalmazója a mai napig nem más, mint Sátán, az Ördög. Istennek és Jehova népének ádáz ellenségeként „mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit” (1Péter 5:8).
4 Jézus ismételten figyelmeztette tanítványait, hogy üldözni fogják őket. Egy ízben azt mondta nekik: „A rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek [amit mindenképpen megtettek], titeket is üldözni fognak” (János 15:20; 16:2; Máté 10:22, 23). Krisztus azonkívül semmi kétséget nem hagyott azt illetően, hogy ennek az üldözésnek ki lehet a sugalmazója, amikor a „hét gyülekezet” közül az egyiknek azt mondta: „Íme, az Ördög továbbra is börtönbe vet közületek némelyeket, hogy teljesen próbára legyetek téve” (Jelenések 1:1, 4; 2:10). De hát mi célja van az Ördögnek Jehova tanúinak üldözésével?
5. Mi az Ördög célja a Jehova Tanúi ellen indított üldözéssel?
5 Sátán azért gyakorol nyomást Jehova szolgáira és azért üldözi őket, hogy hitük megtagadására és megalkuvásra kényszerítse őket. Szeretné tönkretenni mennyei Atyjukkal való értékes kapcsolatukat. Már a bűn megszületésekor megjövendölte Jehova Isten az ellenségeskedést a „kígyó” és Isten jelképes „asszonya” között, valamint mindkettőnek „magva” között (1Mózes 3:14, 15). Jézus minden kétséget kizáróan Sátánnal azonosította a kígyót, és azt mondta saját üldözőinek, hogy ’az ő atyjuk az Ördög’, ők tehát az ellenség „magva” (János 8:31–59). Ezekben az „utolsó napok”-ban az Ördögnek már csak rövid ideje van hátra, ezért nagyon dühös (2Timótheus 3:1–5; Jelenések 12:7–17). A ’magvak’ közti ellenségeskedés tovább tombol, és a föld minden lakójának oda kell állnia vagy az isteni mag, vagy az ördögi mag oldalára. (Vö. 1János 3:10.) Tehát, ha valaki hűséggel szolgálja Jehova Istent, üldözés tárgya már most, vagy a jövőben lesz az. Sátán, az Ördög gondoskodik erről! (2Timótheus 3:12).
6. Milyen nagy vitakérdést vetett fel Sátán, és mit vont kétségbe az emberekkel kapcsolatban?
6 Sátán felvetette az egyetemes felsőbbség vitakérdését, és kétségbe vonta az emberek feddhetetlenségét abban az esetben, ha megpróbáltatás alá kerülnek. Az Isten iránti feddhetetlenség volt a tét akkor is, amikor Sátán üldözést indított Jób ellen, akinek felesége és három „vigasztalója” akarva nem akarva Sátán célját szolgálta (Jób 1:8—2:9; 16:2; 19:22, 28). Jób esetéből világosan látható, hogy az Ördög kihívást intézett Jehova ellen, amikor azt állította, hogy egyetlen ember sem marad hű Istenhez, ha Sátán engedélyt kap arra, hogy az illetőt próbára tegye. Az Ördög azért üldözi hát Jehova Tanúit, hogy megtörje feddhetetlenségüket és ezzel bebizonyítsa: igaz, amit állított.
7. Mi elegendő ahhoz, hogy a keresztény megalkudjon a hitében, ámde hogyan reagált Jézus, amikor ilyen kísértés alá került?
7 Sátán jól tudja, hogy egyetlen, neki végzett imádati aktus elég ahhoz, hogy a keresztény megalkudjon a hitében és máris támogassa az Ördögnek azt az állítását, amely szerint próba vagy üldözés alatt egyetlen ember sem marad hű Istenhez. Amikor az Ördög megmutatta Jézusnak „a világ összes királyságát és azok dicsőségét”, vajon mit mondott ez a fő üldöző? „Mindezeket neked adom, ha leborulsz és imádsz engem.” De Jézus rendíthetetlen visszautasítása az igaz imádatot támogatta; Jézus Jehova oldalán foglalt állást az egyetemes felsőbbség vitakérdésében és hazugnak bizonyította az Ördögöt (Máté 4:8–11).
8, 9. a) Hogyan mutatták meg az első keresztények, hogy nem hajlandók egyetlen „imádati aktust” sem végezni Sátán előtt? b) Hogyan került próba alá néhány 20. századi keresztény ezen a téren, és milyen álláspontot foglaltak el ezek?
8 Mennyire helyénvaló volt tehát, amikor a hű korai keresztények megtagadtak akár egyetlen „imádati aktust” is, ami Sátánt támogatta volna a nagy vitakérdésben! Krisztus lojális követői nem voltak hajlandók tömjént égetni a római császár tiszteletére még akkor sem, ha ez az életükbe került. Ezzel kapcsolatban Daniel P. Mannix ezt írta: „Nagyon kevés keresztény akadt, aki megtagadta hitét, noha az arénában általában kéznél volt számukra az oltár, ahol égett a tűz. A fogolynak csak egy csipetnyi tömjént kellett a lángra dobnia, máris kapott egy áldozati bizonyítványt, és szabadon távozhatott. Gondosan megmagyarázták neki, hogy nem a császárt imádta, csupán elismerte a császárnak mint a római állam fejének isteni jellegét. Mégis alig akadt keresztény, aki élt volna a megmenekülésnek ezzel a lehetőségével” (Those About to Die — Akik a halálukat várták, 137. oldal, angolban.) Egyetlen ilyen „imádati aktus” elegendő lett volna, hogy Sátánt kielégítse!
9 Hasonló megpróbáltatás várt néhány 20. századi keresztényre is. Letartóztatásuk pillanatától, az internálásuk során ismételten megpróbálták arra kényszeríteni Jehova Tanúit a náci koncentrációs táborokban, hogy megtagadják Jehovát és megszakítsanak minden kapcsolatot az ő népével. Erre a célra a nácik külön nyilatkozatot szerkesztettek, amit a tanúk elé tettek, és csupán alá kellett írniuk s máris szabadok voltak. Mégis nagyon kevés tanú írta alá.
10. Miért nem bölcs dolog akár a legkisebb megalkuvásba is belemenni abban a reményben, hogy ezzel biztosíthatjuk magunknak a prédikálás szabadságát?
10 Mivel tisztában vagyunk Sátán szándékával, aki üldözést akar kirobbantani Jehova Tanúi ellen, sohase engedjük magunkat férevezetni semmilyen ördögi mesterkedéssel, amely arra irányul, hogy a kellemetlenségek elkerülése végett kitérjünk a vitakérdés elől. Sohase tápláljuk magunkban azt a téves gondolatot, hogy egy viszonylag csekély megalkuvás hamar szabaddá tehet bennünket a prédikáló munkára. A feddhetetlenségünket érintő bármilyen megalkuvás a teljes elesésünkhöz vezethet. (Vö. Máté 13:21; Galata 6:12.) Amikor a megalkuvás „imádati aktust” jelent, már nem vagyunk többé alkalmasak arra, hogy Jehova Királyság-érdekeit képviseljük. Biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen ilyen aktus tönkretenné feddhetetlenségünket, jókedvre derítené az Ördögöt, és bizonyosan nem szertnénk boldognak látni őt! Mi sokkal inkább Jehova szívét szeretnénk megörvendeztetni azzal, hogy feddhetetlenek maradunk. Ezzel ő méltó választ adhat a nagy Kísértőnek! (Példabeszédek 27:11).
Miért engedi meg Jehova az üldözést
11. Mi a legfőbb oka annak, amiért Jehova megengedi, hogy üldözzék a népét?
11 Mennyei Atyánk megakadályozhatná népe üldözését. De inkább megengedi, mivel tudja, miért segít boldognak lennünk az üldözés ellenére is. A legfőbb ok, amiért megengedi az üldözést, az egyetemes felsőbbség vitakérdésével függ össze. Jehova minden tanúja, aki feddhetetlen marad az Ördögtől sugallt próbában is, hazugnak bizonyítja Sátánt, és egyben igazolja, hogy még a tökéletlen ember is képes hű maradni Istenhez elkeseredett próbák és üldözések közepette is. A lojális egyén Isten oldalán foglal állást a vitakérdésben; támogatja Jehovának azt a jogát, hogy Egyetemes Uralkodóként uralkodjék. Mily nagy öröm további bizonyítékul szolgálni arra, hogy „igen magasztos ő” (Zsoltárok 47:10, Ökumenikus fordítás).
12, 13. Milyen további okok miatt engedi meg Jehova a keresztények üldözését, és kinek lesz közülük tartós helye Isten elrendezésében?
12 Jehova azonkívül megengedi az üldözést, hogy próbára tegye azoknak lojalitását, akik átadták magukat Istennek. Összegyűjtött magának egy „különleges tulajdonnak szánt népet”, hogy ezek a szellemtől felkentek ’széles körben hirdessék a kiválóságait’ (1Péter 2:9). Isten ’megrendít minden nemzetet’, hogy „minden nemzet kívánatosai” — az isteni helyeslést élvező emberek — bejöjjenek az ő imádatának „házába” és dicsőséggel töltsék meg azt (Aggeus 2:7; vö. Zakariás 8:23). Ennek megfelelően a mennyei reménységet tápláló egyének, és azok is, akik a paradicsomi földön szeretnének örök életet nyerni, önátadott keresztényekké és Jehova tanúivá lettek (Lukács 23:43; Jelenések 7:1–17).
13 De hát végül is e sok önátadott keresztény közül kik alkotják majd a megígért „új egek”-et és az „új föld”-et? (Jelenések 21:1). Közülük nem mindenki lesz ott (Zsoltárok 15:1–5; Máté 22:14). Isten elrendezésében nem jut tartós hely azoknak, akik hűtlennek bizonyulnak. Tehát — bár Jehova soha nem okozza az üldözést — mégis megengedi azt, hogy kirostálja népe közül a nem lojális egyéneket, miközben megtartja annak soraiban azokat, akik vitathatatlan lojalitást és egész-szívűséget tanúsítanak Isten iránt (Máté 22:37, 38; 25:31–33; 2Korinthus 13:5). Bárcsak mi is azok közt lennénk, akik hűséggel kiállják az üldözést és az az állandó kiváltságuk, ’hogy félelmet nem ismerve szolgálhatnak [Jehova Istennek] lojalitásban és igazságosságban színe előtt életük minden napján’ — sőt örökké! (Lukács 1:68, 69, 74, 75).
Miért boldogok az üldözése ellenére is
14. Milyen sajátos okot jelölt meg Jézus, amiért boldogok lehetünk akkor is, ha üldöznek minket?
14 Jézus kifejezetten a Királyság-reménységről beszélt, amikor azt mondta: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek Királysága!” (Máté 5:10). Igen, Krisztus társasága a mennyei Királyságban az a csodálatos jutalom, amely Jézus felkent követőire vár, akik hűséggel kiállják az üldözést (Lukács 12:32; Jelenések 2:10; 14:1; 20:6). A földi reménységet tápláló hű tanúk számára pedig a földi Paradicsomban való örök élet nagyszerű kilátása van fenntartva (Lukács 23:43; János 10:16; 17:3; Jelenések 7:9, 10, 14). Bár üldöznek, mégis boldogok lehetünk, ha a Királyság-reménységet tartjuk szem előtt (Róma 12:12).
15. Hogyan kapcsolódik Jehova egyeduralmának kérdése a Királysághoz, és hogyan függ ez össze a mi boldogságunkkal az üldözés közepette is?
15 Jehova egyetemes felsőbbsége és egyeduralma elválaszthatatlan a Királyságtól, mert ez utóbbi az eszköz, amellyel Jehova megtisztítja szent nevét a rá szórt gyalázattól. Mi, Jehova hű tanúi és Királyság-hirdetői, az ő egyeduralmát támogatjuk, ezért még több okunk van az örvendezésre még a nyomorúságban is (Ésaiás 43:10–12; Máté 6:9, 10). Isten segíségével, bárcsak sikerülne megőriznünk Isten iránti feddhetetlenségünket, ezzel hazugnak bizonyítani az Ördögöt, aki képtelen igazolni azt az állítását, amely szerint egyetlen emberi lény sem marad hű Jehovához, ha megpróbáltatás éri (Jób 27:5). Mily boldog az a keresztény, aki kitart Jehova oldalán a nagy vitakérdésben! (Vö. Cselekedetek 4:24).
16. Miért mondhatjuk, hogy a jó lelkiismeret is hozzájárul ahhoz, hogy boldogok lehessünk még az üldözések ellenére is?
16 Az üldözött, mégis boldog Királyság-hirdetők boldogságát tovább növeli a tiszta lelkiismeret. Míg az állítólagos keresztény minden valószínűség szerint szégyenkezik és szellemileg gyötrődik abban a tudatban, hogy helytelen tette miatt kell szenvednie, addig aki Jehova hű tanújaként és Jézus Krisztus követőjeként az igazságosságért szenved, joggal örvendhet. Jézus apostolai, bár megkorbácsolták őket, „elmentek útjukra a Szanhedrin elől, örvendezve, mivel méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek el a [Krisztus] nevéért” (Cselekedetek 5:40, 41). Hasonlóképpen történt Pállal és Szilással is. Miután Filippiben megverték és börtönbe vetették őket, nem szomorkodtak és nem mardosta őket a lelkiismeret, mintha valami rosszat tettek volna! Inkább éjféltájban „imádkoztak, és énekkel dicsőítették Istent” (Cselekedetek 16:22–25). Bár Jehova egyetlen tanúja sem viselkedhet úgy, hogy mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő, vagy más dolgába avatkozó szenvedjen el büntetést és ilyesmi miatt legyen lelkiismeretfurdalása, boldog lehet, ha az igazságosságért kell szenvednie (1Péter 2:11, 12; 3:13, 14; 4:15, 16).
17. Mi járul hozzá különösképpen a boldogságunkhoz, amikor a Királyság támogatóiként kell üldözést szenvednünk?
17 Ha Jehova tetszését élvezzük és az ő dicsőségére szolgálunk, az különösen növeli boldogságunkat, amikor a Királyság támogatóiként kell üldözést elviselnünk. Még ha rendkívül kegyetlen is az üldözés, ’Istennek tetsző módon kell járnunk’ ahhoz, hogy továbbra is Jehova szolgáiként örvendezhessünk (1Thessalonika 4:1). Továbbá, amikor mint keresztények szenvedünk, továbbra is ’dicsőítsük Istent ebben a néven’. Gondold csak el! Azon túlmenően, hogy amikor hűen kitartunk az üldözés közepette, nemcsak Jehova tetszését élvezzük, hanem még ’dicsőítjük is az Istent’! (1Péter 4:16). Mily nagyszerű indíték ez arra, hogy bátran elviseljük az üldözéseket!
Őrizzük meg továbbra is feddhetetlenségünket
18. Hogyan kell vélekedniük Jehova Tanúinak az Isten iránti feddhetetlenség megőrzése tekintetében?
18 Világos tehát, hogy Jehova Tanúinak alapos okuk van a boldogságra akkor is, ha üldözik őket. Legyünk hát Isten segítségével olyan eltökéltek ezen a téren, mint Dávid, aki kijelentette: „Én pedig becsületességemben fogok járni!” (Zsoltárok 26:11).
19. Milyen kérdés vetődik fel most, amit meg kell vizsgálnunk?
19 Mint hű keresztények, az üldözések ellenére is boldogok lehetünk, mivel tudjuk, mi az Ördög célja a ránk hozott nyomorúsággal. Azzal is tisztában vagyunk, miért engedi meg Jehova Isten, hogy népét üldözzék. Ha tehát ilyen sokféle okból is boldogok lehetünk az üldözéssel szemben, hogyan készüljünk fel rá? És hogyan lehetünk képesek elviselni az ádáz, sőt igen kegyetlen üldözést?
Ismétlő kérdések
◻ Mi az Ördög célja, amikor üldözést hoz Jehova Tanúira?
◻ Milyen nagy vitakérdést vetett fel Sátán, és mi az, amit kétségbe vont az emberekkel kapcsolatban?
◻ Miért engedi meg Jehova, hogy népét üldözzék?
◻ Milyen okot jelölt meg különösebben Jézus, amiért boldogok lehetünk, ha az ’igazságosságért’ üldöznek minket?
◻ Mi járul hozzá a boldogságunkhoz, amikor mint Jehova szolgáit üldöznek minket?
[Kép a 17. oldalon]
Amikor kísértés alá került, Jézus megtagadta, hogy egyetlen imádati aktust is végezzen Sátánnak
[Kép a 18. oldalon]
A Királyság-reménység alapos okot szolgáltat arra, hogy boldogok legyünk az üldözése ellenére is