19. Miért szomorkodtak a „Gazda” rabszolgái?

¹⁹ Jézus nem ad magyarázatot arra nézve, hogy vajon az aggódó „rabszolgák” (27. vers) azonosak-e az „aratókkal” (30. vers). Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy az angyalokat elszomorította a „konkoly” elburjánzása a Gazda szántóföldjén (Máté 13:39).

Aratás a „vég idején”

„Az aratás a dolgok rendszerének befejezése” (Máté 13:39).

 1. Miért van kettős okunk arra, hogy örüljünk a Jézus megjövendölte „aratásnak”?

A JÓ aratás mindig örömre és hálaadásra készteti az embert. Ilyenkor gyűjti be hosszú, fáradságos munkája gyümölcsét. A Krisztus példázatában megjövendölt „búza” és „konkoly” learatása kettős okot szolgáltat az örvendezésre az egész emberiségnek. Vajon miért? Nemcsak azért, mert a „Királyság-fiak” vagy „szentek” előírt számának az egybegyűjtését jelenti, hogy együtt legyenek Krisztussal a „határtalan ideig tartó uralmában” és ezzel biztosítsák a föld számára a jó kormányzatot; hanem azért is, mert ez az „aratás” már önmagában is annak a bizonyítéka, hogy „a dolgok rendszerének befejezése” idején és az igazságos új rend hajnalán élünk (Dán 7:14, 27; Máté 13:38, 39; 2Pét 3:13).

„SYNTE’LEIA” ÉS „TELOS”

 2. Miért jobb inkább „befejezés”-nek, mint „vég”-nek fordítani a görög „synteʹleia” szót és a Dániel által említett melyik időszaknak felel meg a synteʹleia kifejezés?

² Jézus nem azt mondta, hogy az „aratás” a „világ vége”, amint némely bibliafordítás elhitetné velünk (Authorized Version; American Standard Version; The Jerusalem Bible, [Új Katolikus fordítás; Ökumenikus fordítás]). Ezek a fordítások nem tesznek különbséget a két görög szó: synteʹleia szót értelmezve W. E. Vine: Expository Dictionary of New Testament Words című műve kijelenti [angolban]: „A szó nem lezárulást, végpontot jelent, hanem az eseményeknek egy kitűzött tetőpont felé való közeledését.” Amikor tehát Jézus azt mondta, hogy „az aratás a dolgok rendszerének befejezése” [synteʹleia], egy olyan tevékenységi szakaszról beszélt, amelynek kezdete, valamint lezárulása, végpontja is van. A Máté 13:39 szerint Jézus egy „aratási időszakra” utalt, amely kétségkívül azt az időszakot jelenti, amelyet Dániel így nevez meg: „a vég ideje” (Dán 12:4). Érdekes, hogy amikor a görög Septuaginta fordítás készítői Dánielnek ezt a versét fordították, a synteʹleia szót használták.

 3. Mivel van kapcsolatban az „aratás ideje”, mit jelent a görög telos kifejezés és mire utal az a Máté 24:14-ben?

³ Ez a szó szerepel a Máté 24:3-ban is, ahol a tanítványok megkérdezik Jézustól: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének [synteʹleia]?” Az „aratás ideje” tehát szorosan összefügg Krisztus, az Aratógazda láthatatlan jelenlétével. Válaszul a tanítványai kérdésére, Jézus felsorolta a nemzetközi háborút, éhínséget, járványokat, nagy földrengéseket, törvénytelenséget és az általános félelem légkörét. (Hasonlítsd össze a Máté 24., Márk 13. és Lukács 21. fejezet párhuzamos elbeszélésével!) Majd rámutatva, hogy az „aratás ideje” egyszer végetér, hozzáfűzte: „És a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett; és akkor jön el a vég [telos]” (Máté 24:14). A telos szó azt jelenti: „vég”, abban az értelemben, hogy végpont, megszűnés . . . utolsó rész; lezárulása különösképpen valamilyen utolsó dolognak, a kozmikus dráma utolsó felvonása.”a

 4. Mikor kezdődött el a „befejezés” vagy a „végidő” s ezért mit mondhatunk az „aratás”-ról?

⁴ Az 1914 óta lejátszódó modernkori történelem tényei — a bibliai jövendölés teljesedéseként — azt bizonyítják, hogy a dolgok jelen rendszere már jól benne van a „vég idejében” vagy „befejezésében”, legutolsó szakaszában (synteʹleia). Hogy újra csak W. E. Vine gondolatát idézzük, szemtanúi vagyunk annak, amikor „az események egy kitűzött tetőpont felé közelednek”, vagyis a végük [telos] felé. Tehát folyamatban kell lennie a Jézus példázatában szereplő „aratásnak”; sőt már a végpontja felé kell hogy közeledjen. Vajon 1914 óta megfigyelhetők a példázat többi részében megjövendölt események?

 5. Mit parancsol meg az „ember Fia” az angyaloknak az aratáskor?

⁵ Folytatva a „szántóföld konkolyáról szóló példázatot”, Jézus kijelentette: „Az aratás a dolgok rendszerének befejezése, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és tűzben elégetik, úgy lesz a dolgok rendszerének befejezésekor is. Az ember Fia elküldi angyalait és azok összeszednek az ő Királyságából mindent, ami botlást okoz, és minden személyt, aki törvénytelenül cselekszik és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás!” (Máté 13:39–42).

 6. Milyenfajta „gyom” között engedték felnőni a „búzát”?

⁶ Az „aratókat” vagy angyalokat az „ember Fia” a „dolgok rendszerének befejezésekor” küldi el, hogy kigyomláljanak az igazi „Királyság-fiak” közül „mindent, ami botlást okoz és minden személyt, aki törvénytelenül cselekszik”. Amint az előző cikkben láthattuk, az Ördög orvul elvetette éjszaka a „konkolyt”, aminek következtében létrejött a szervezett hitehagyás, a hamis kereszténység, elnyomó vallási vezetők hierarchiája alatt, akik az összetett „törvénytelenség emberét” alakították ki, amelyet Pál apostol előre megjövendölt (2Thess 2:3–12). Az igazi „búzát” ezzel a „konkollyal” együtt hagyták nőni a „vég idejéig”. Akkor majd az „ember Fia” megparancsolja az „aratóinak”, hogy válasszák külön a „Királyság-fiakat” a „gonosznak fiatól”.

 7. Melyik párhuzamos prófécia segít azonosítani az aratási időt?

⁷ Vajon mikor kezdődött el ez a szétválasztó munka? Egy érdekes párhuzamos prófécia nem hagy kétséget efelől. Ez a prófécia így szól: „És láttam, és íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, egy ember fiához hasonló, a fején arany korona és a kezében éles sarló. És egy másik angyal lépett elő a templom szentélyéből hangos szóval kiáltva annak, aki a felhőn ült: ,Ereszd neki sarlódat és arass, mert elérkezett az aratás órája, ugyanis teljesen megérett a föld aratása.’ És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek és learatta a földet” (Jel 14:14–16).

 8. Hogyan ábrázolja a Jelenések 14:14 az „ember Fiát” és ezért milyen esemény után kell az aratásnak megkezdődni?

⁸ Itt az „ember Fiát”, Jézus Krisztust nem magvetőként látjuk, aki éppen a „jó magot veti a földjébe”, hanem megkoronázott királyként, aki nekilát a „föld learatásának”. Az a tény, hogy felhőn ül, a láthatatlan jelenlétét szemlélteti (Csel 1:9–11; Jel 1:7). Az „aratásnak” tehát Krisztus jelenlétekor kell végbemennie, miután megkoronázták és megkapta az ,uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot’ Jehovától, az „Öregkorútól” (Dán 7:13, 14). Az aratás tehát valamikor 1914 után kezdődött, vagyis azt az évet követően, amely a „vég idejének” vagy „a dolgok rendszere befejezésének” a kezdetét jelentette.

 9. Mikor kezdődött el a szétválasztó munka?

⁹ Vajon 1914 után mikor ,küldte el angyalait’ az ember Fia, hogy elválasszák a „Királyság fiait” a „gonosznak fiai”-tól, az „álbúzától”, vagyis azoktól, akik ,törvénytelenül cselekszenek’, és akiknek soraiban ott van a „törvénytelenség embere”, az álkeresztény valláspapság? A válasznak összhangban kell lennie a tényekkel, azok pedig azt mutatják, hogy 1919-ben történt, hogy a szellemtől született, felkent és a „búza” által szemléltetett „Királyság-fiakat” kezdték különválasztani a „konkolytól” vagy álkeresztényektől, a gyomtól, amely elárasztotta az emberiség vallásos szántóföldjét. A „föld aratása” megérett és elérkezett annak az ideje, hogy az „ember Fia” sarlót ragadjon és arasson. A példázat elárulja, hogy ezt az „aratók”, vagyis az angyalai által vitte véghez.