Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és tűzben elégetik, úgy lesz a dolgok rendszerének befejezésekor is.

(Máté 13:39–42).

 6. Milyenfajta „gyom” között engedték felnőni a „búzát”?

⁶ Az „aratókat” vagy angyalokat az „ember Fia” a „dolgok rendszerének befejezésekor” küldi el, hogy kigyomláljanak az igazi „Királyság-fiak” közül „mindent, ami botlást okoz és minden személyt, aki törvénytelenül cselekszik”. Amint az előző cikkben láthattuk, az Ördög orvul elvetette éjszaka a „konkolyt”, aminek következtében létrejött a szervezett hitehagyás, a hamis kereszténység, elnyomó vallási vezetők hierarchiája alatt, akik az összetett „törvénytelenség emberét” alakították ki, amelyet Pál apostol előre megjövendölt (2Thess 2:3–12). Az igazi „búzát” ezzel a „konkollyal” együtt hagyták nőni a „vég idejéig”. Akkor majd az „ember Fia” megparancsolja az „aratóinak”, hogy válasszák külön a „Királyság-fiakat” a „gonosznak fiatól”.

 7. Melyik párhuzamos prófécia segít azonosítani az aratási időt?

⁷ Vajon mikor kezdődött el ez a szétválasztó munka? Egy érdekes párhuzamos prófécia nem hagy kétséget efelől. Ez a prófécia így szól: „És láttam, és íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, egy ember fiához hasonló, a fején arany korona és a kezében éles sarló. És egy másik angyal lépett elő a templom szentélyéből hangos szóval kiáltva annak, aki a felhőn ült: ,Ereszd neki sarlódat és arass, mert elérkezett az aratás órája, ugyanis teljesen megérett a föld aratása.’ És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek és learatta a földet” (Jel 14:14–16).

 8. Hogyan ábrázolja a Jelenések 14:14 az „ember Fiát” és ezért milyen esemény után kell az aratásnak megkezdődni?

⁸ Itt az „ember Fiát”, Jézus Krisztust nem magvetőként látjuk, aki éppen a „jó magot veti a földjébe”, hanem megkoronázott királyként, aki nekilát a „föld learatásának”. Az a tény, hogy felhőn ül, a láthatatlan jelenlétét szemlélteti (Csel 1:9–11; Jel 1:7). Az „aratásnak” tehát Krisztus jelenlétekor kell végbemennie, miután megkoronázták és megkapta az ,uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot’ Jehovától, az „Öregkorútól” (Dán 7:13, 14). Az aratás tehát valamikor 1914 után kezdődött, vagyis azt az évet követően, amely a „vég idejének” vagy „a dolgok rendszere befejezésének” a kezdetét jelentette.