„Jöjjetek utánam és emberek halászaivá teszlek titeket”
1—3. a) Milyen munkára hívta Jézus az embereket, hogy menjenek utána? b) Hogyan mutatta az első elhívottak reagálása azt, hogy nekik volt hitük?
ALÁMERÍTŐ JÁNOS befejezte munkáját és azután a felkent Jézus vette át az izgalmas híradást: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközeledett a mennyek Királysága.” (Máté 3:2; 4:12–17) Jézus Krisztusnak azonban nem egyedül kellett ismertetnie a jó hírt. A Galileai-tenger mentén járva meglátta Simon Pétert és Andrást, amint hálójukat meregették. Meghívta őket: „Jöjjetek utánam és emberek halászaivá teszlek titeket.” Ők nem haboztak. „Azonnal” otthagyták hálóikat és követték Jézust. Azután Jézus meglátta Jakabot és Jánost egy halászhajóban és elhívta őket is. „Azonnal” elhagyták a hajót és apjukat, hogy kövessék Jézust. — Máté 4:18–22.
2 Jézus jó példát mutatott ezeknek az új tanítványoknak, mialatt kiképezte őket, hogy „emberek halászaivá” legyenek. Ők voltak állandó kísérőtársai, midőn „körbejárta egész Galileát, tanítva zsinagógáikban és prédikálva a Királyság jó hírét, mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget gyógyítva a nép között”. — Máté 4:23.
3 Kapernaumban, Galileában Jézus meglátta Mátét (Lévit), aki egy adóhivatalban ült és feléje is kiterjesztette a meghívást: „Légy a követőm!” Máté nyomban felhagyott az adószedéssel, hogy kövesse Jézust. (Máté 9:9; Márk 2:14) Jézus újra körútra indult az összes városba és faluba, hogy tanítson és prédikálja a Királyság jó hírét; közben pedig csodagyógyításokat vigyen véghez’. Bár tanítványainak száma növekedett, Jézus azt mondta nekik: „Az aratás nagy, de a munkás kevés. Ezért kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” — Máté 9:35–38.
4. a) Miért választott ki Jézus apostolokat? b) Mit vár el Jézus az ő követőitől?
4 Ezek közül az első tanítványok közül Jézus kiválasztott 12-t apostolaiul, „hogy állandóan vele lehessenek és kiküldhesse őket prédikálni”. (Márk 3:14) Később a hűséges apostoloknak kellett a keresztény gyülekezet alapköveivé válni. (Ef 2:20; Jel 21:14) Ezek akartak, készek voltak szolgálni és boldogok voltak. Jézus társaságában a Királyság-munkában. Jézus oktatta őket és utasításokat adott nekik, hogy menjenek a városokba és falvakba, s látogassák meg az embereket házaikban. Azt mondta nekik: „Amint mentek, prédikáljatok, ezt mondva: Elközelgett a mennyek Királysága.’” Jézus megmondta a tanítványainak, hogy a munka nem lesz könnyű, s hogy sokan nem lesznek hajlandók meghallgatni őket. Mindazonáltal nekik tanúskodniuk kellett még uralkodók és a nemzetek népei előtt is. Önfeláldozóknak és bátraknak kellett bizonyulniuk, mert Jézus azt mondta: „Aki nem veszi fel a kínoszlopát és nem követ engem, nem méltó énhozzám.” — Máté 10:7–18, 38.
5. Miért nem elfogadhatók némelyek mint Krisztus követői?
5 Nem mindenki fogadta el Jézus meghívását az ő követésére. Ott volt például az a gazdag ember, aki jobban szerette az anyagi gazdagságot a szellemi kincseknél, amelyeknek örvendhetett volna, a Királyság jó hírének a prédikálása folyamán. (Máté 19:16–24) Mások is voltak, akik mentegetőztek, kifogásokat találtak, amint a Lukács 9:57–62 beszámolójából kitűnik:
„Miközben pedig úton voltak, valaki azt mondta neki [Jézusnak]: ,Követni foglak téged bárhová mész.’ És Jézus ezt mondta neki: ,A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak pedig ülőhelyük, de az ember Fiának nincs hová lehajtani a fejét.’ Azután azt mondta egy másiknak: ,Légy a követőm!’ Az ember azt mondta neki: ,Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem az apámat.’ Ő azonban azt mondta neki: ,Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj és széles körben hirdesd az Isten Királyságát.’ Ismét egy másik azt mondta: ,Követni foglak Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút mondjak a házam népének.’ Jézus azt mondta neki: ,Aki az ekére teszi a kezét és a háta mögötti dolgokra tekint, igazán nem alkalmas az Isten Királyságára.’”
6. Hogyan képezte és bátorította Jézus a követőit a Lukács 10:1–20 leírása szerint?
6 Miután ezeket a negatív példákat említi, Lukács pozitív hangnemet vesz fel. Leírja, hogyan választott ki Jézus a tanítványai közül 70-et, és hogyan küldte ki őket kettesével úttörőkként maga előtt a területre. Ismertetniük kellett az emberekkel: „Isten Királysága elközeledett hozzátok.” (Luk 10:1–16) A 70 nagy örömet talált a szolgálatában. De Jézus megmutatta nekik, hogy még nagyobb okuk is van a boldogságra, ezt mondva: „Örüljetek, mert a nevetek fel van írva a mennyekben.” — Luk 10:17, 20.
JÉZUS PÉLDÁT ÁLLÍT
7, 8. Nevezz meg néhány előnyt, amelyre ezek a földi „emberek halászai” szert tettek azzal, hogy rendszeresen együtt voltak Jézussal a munkában!
7 Az ihletett Biblia-írók, Máté, Márk, Lukács és János elbeszélik, hogyan csatlakoztak Jézushoz a korai tanítványai a prédikáló és tanító munkában, ami nagy előnnyel járt számukra, de mások számára is. Jézus sok csodálatos dologra tanította meg őket a Királyságról, ezeket az igazságokat aztán ők is meg tudták osztani másokkal, olyan személyekkel, akik hallgattak rájuk. Mindezeken felül Jézus segített tanítványainak értékelni azt a nagyon drága kapcsolatot, mellyel Jehova Isten és Jézus Krisztus rabszolgáiként, szolgáiként vagy sáfáraiként rendelkeztek. — Máté 6:24; hasonlítsd ezt össze a Lukács 12:37, 42, 43-mal!
8 Atyjához hasonlóan Jézus munkás volt. Azt akarta, hogy tanítványai is munkások legyenek a Királyság üzenetének ismertetésében. (Ján 4:34; 5:17; 9:4) Jézus tehát mintegy három évig arra képezte ki tanítványait, hogy „emberek halászaivá” legyenek. Arra is figyelmeztette őket, hogy ugyanúgy fognak bánni velük, mint Ővele, az Urukkal bántak. Látták az ő példáját, a szenvedésekre való reagálása pedig példát adott nekik, hogy pontosan azt követhessék ők is. (Máté 10:22–26; 1Pét 2:21) Jézus sok olyan dolgot tanított meg nekik, amelyeket az Atyjától kapott, ők pedig látták, hogyan teljesített be sok próféciát. Mindez erősítette a hitüket.
9. Mit tanított Jézus a követőinek arról, hogy — mint rabszolgáknak — milyen legyen az Istennel való kapcsolatuk?
9 Jézus továbbá alázatosan intette, bátorította őket, hogy az ő példáját kövessék mint Isten szolgái. Ezt mondta:
„Ki az közületek, akinek a rabszolgája szánt vagy nyájat őriz, s amikor az megjön a mezőről, azt mondja neki: ,Jöjj ide rögtön és foglalj helyet az asztalnál?’ Nem inkább azt fogja mondani neki: ,Készíts nekem valamit vacsorára, köss kötényt, és szolgálj nekem, amíg végeztem az evéssel és ivással, azután te is ehetsz és ihatsz?’ Ugye nem érzi hálára kötelezettnek magát a rabszolga iránt, amiért az elvégezte a rábízott dolgokat? Ugyanúgy ti is, ha minden rátok bízott dolgot elvégeztetek, ezt mondjátok: ,Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit kötelességünk volt megtenni.’ — Luk 17:7–10; hasonlítsd ezt össze az 1Korinthus 7:22, 23; Jelenések 19:5-tel!
10. Mennyiben volt Jézus példája része a követőinek az Isten szolgálatára való kiképzésben?
10 Amikor Jézus földi munkája a vége felé közeledett, összegyűjtötte apostolait a Pászka ünnepre, ahol bizalmasan közölt velük sok tanácsot és bátorítást. Megmosta a lábaikat is, hogy beléjük vésse a másoknak végzett szolgálat szükségességét, s ezt mondta: „Példát állítottam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek másokkal. Bizony, bizony, mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb az uránál, sem akit elküldenek nem nagyobb annál, aki őt küldte. Ha tudjátok ezeket a dolgokat, boldogok vagytok, ha cselekszitek őket.” — Ján 13:15–17.
11. a) Hol található az a bizalmas beszélgetésről szóló beszámoIó, melyet Jézus a tanítványaival folytatott a letartóztatása előtt? b) Azon alkalomkor hogyan hangsúlyozta ki Jézus a hit és cselekedetek közti kapcsolatot? c) Milyen értelemben végezhettek a tanítványok nagyobb munkát, mint Jézus?
11 Miután Jézus elbocsátotta az áruló Júdást, kioktatta tanítványait egy új ünnepre vonatkozóan a halálának emlékére. Nagyon bizalmasan beszélt velük, felkészítve őket arra a feladatra, melyet vállalniuk kellett az ő távozása után. (Ján 13:30—16:33) Hogy a tanítványok kimutathassák Krisztusba vetett hitüket, az ő munkájához hasonló munkákat kellett végezniük. Ezért a következő szavakkal buzdította őket: „Bizony, bizony mondom nektek, aki hitet gyakorol bennem, az is megcselekszi azokat, amiket én cselekszem, sőt nagyobb dolgokat is cselekszik ezeknél, mert én elmegyek az én utamra az Atyához.” (Ján 14:12) Jézus Palesztina földjére korlátozta tevékenységét, de a Királyság-munkának szélesebb körben ki kellett terjednie az ő halála és feltámadása után. Tanítványainak élen kellett járniuk ebben az eljövendő munkában. Végül a Királyság jó hírét prédikálni kellett az egész lakott földön tanúskodás végett az összes nemzeteknek és akkor jön el a vég. — Máté 24:14.
12. Milyen kapcsolat van a Krisztus iránti szeretetünk és cselekedeteink között?
12 Tanítványaival való együttlétének ez utolsó alkalmával Jézus kihangsúlyozta az önfeláldozó szeretet szükségességét, ezt mondva:
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat. Akinek birtokában vannak az én parancsolataim és megtartja azokat, az szeret engem. Aki viszont engem szeret, azt szereti az Atyám és én is szeretni fogom azt és nyíltan megmutatkozom neki. . . . Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet és az én Atyám szereti őt és eljövünk hozzá és nála készítjük el lakóhelyünket. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédemet; a beszéd pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.” (Ján 14:15, 21, 23, 24)
Mennyire szükséges tehát engedelmeskedni Jézus Krisztus parancsolatainak!
ÍGÉRET EGY SEGÍTŐRE VONATKOZÓAN
13. Hogyan jön majd segítség Jézus követőinek az ő eltávozása után és ez minek a cselekvésére fogja ösztönözni őket?
13 Az apostoloknak közeli kapcsolatuk volt Jézussal. Valahányszor tudni akartak valamit, vagy problémáik merültek fel, megbeszéIhették azt Jézussal. Most azonban Jézus készül elmenni az Atyjához. Ezért kérte az Atyját, hogy más segítőt adjon nekik, Isten szellemét, amely taníthatja őket és emlékezetükbe idézheti mindazt, amit Jézus mondott nekik. (Ján 14:16, 17, 25, 26) Ez azt jelentette, hogy sokat kellett tanúskodniuk, mert Jézus azt mondta: „Amikor megérkezik a segítő, melyet küldeni fogok nektek, az igazság szelleme, amely az Atyától származik, az tanúskodik majd rólam; viszont nektek is tanúskodnotok kell, mivel velem voltatok attól fogva, amióta elkezdtem.” — Ján 15:26, 27.
14. Hogyan tanulhattak a tanítványok számos további igazságot a későbbiek folyamán?
14 Jézus korlátozva volt abban, amit a tanítványainak abban az időben mondhatott. A szent szellem megérkezésével azonban már teljesebb értelmet fognak nyerni, ami felkészíti őket az előttük álló munkára. (Ján 16:12–14) Micsoda buzdítás! Azok, akik Jézust követik mint Isten rabszolgái, bízhatnak abban, hogy mindig kapnak felülről jövő segítséget és vezetést az igazságban a szent szellem által.
15. a) Miért kell a keresztényeknek minden időben szoros kapcsolattal ragaszkodni Jézushoz az ő szőlőtőről szóló példázata szerint? b) Milyen szerepet játszik ebben a keresztényi szeretet?
15 Ahhoz, hogy Jézus tanítványai sikeresen elvégezhessék munkáikat, meg kellett őrizniük a vele való szoros egységet és tanítványainak kellett bizonyulniuk. Jézus ezt a szőlőtő és a szőlővesszők példájával szemléltette, hangsúlyozva annak szükségét, hogy a szőlőtőn kell maradniuk és gyümölcsöt kell teremniük ahhoz, hogy az Atyját dicsőíthessék. Gyümölcstermésük abból állt, hogy a Királyság mellett tanúskodtak, és életükben a Krisztuséhoz hasonló egyéniséget mutattak fel. Az embereknek abból kellett meglátniuk, hogy az ő tanítványai voltak, hogy igazi szeretet uralkodik közöttük. — Máté 21:43; Ján 13:34, 35; 15:1–12; lásd a The Watchtower 1978. december 15-i számát is!
NEM RÉSZE A VILÁGNAK
16. a) Mit tanított Jézus a követőinek a János 15:17–22 szerint a világban való helyzetükkel kapcsolatosan? b) Miért tanított Ő erről?
16 Azoknak, akik „emberek halászaivá” lettek, ilyen erős szeretetet kell felmutatniuk egymás iránt. De mivel Mesterüknek, Jézus Krisztusnak a követői, a világ nem szereti őket. Jézust sem szerette a világ, mert ő nem volt része annak. (Ján 15:17–22; 16:1) Ez az ismeret segít minden igaz kereszténynek megőrizni feddhetetlenségét a próbák alatt, mint ahogy Jézus is megőrizte feddhetetlenségét. A világhoz tartozók nem ismerik Jehova Istent, sem Azt, akit ő elküldött, Jézus Krisztust. Nem értik Jézus tanításait, vagy akár azt, hogy mi a keresztényi szeretet. Gyűlölik az ő követőit, mert az ördög kívánságait cselekszik. — Ján 8:42–44; 14:30; 16:11.
17. Mi történhetett néhány kereszténnyel, aki Krisztus követője létére nem része a világnak?
17 Mivel az igazi keresztények „nem részei a világnak”, nem tehetik magukévá e világ önző, büszke és széthúzó szellemét. Ez teszi őket képessé Isten dicsőítésére és sok gyümölcs termésére, ami tanítványságuk bizonyítékául szolgál. Ez azonban nyomorgattatást jelent részükre, ahogy Jézus figyelmeztette őket:
„Az emberek kiűznek majd titeket a zsinagógából. Sőt, eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt képzeli, hogy szent szolgálatot végzett Istennek.” — Ján 16:2–4; 15:8–10.
SOHASEM EGYEDÜL ISTEN SZOLGÁLATÁBAN
18, 19. a) Kinek a szeretetéről kaptak biztosítékot Jézus tanítványai és miért? b) Miért fontos megérteni azt a tényt, hogy Jehova szolgája soha sincs egyedül, s ezért mit kell tennie?
18 Jehova szolgái számíthatnak Őrá, az ő nagy szeretete miatt. Jézus így biztosított erről: „Mert maga az Atya szeret titeket, amiért ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Atya képviselőjeként jöttem.” (Ján 16:27) Jehova szolgái nem munkálkodnak egyedül. Isten munkáját végzik ők mint az ő sáfárai, s ezért mindig nyitva áll előttük az út, hogy imában kereshessék Jehova segítségét. Jézus azt mondta: „Ha kértek bármit az Atyától, ő megadja nektek az én nevemben.” (Ján 16:23, 24) Jézus letartóztatásával nehéz idők következhetnek a követőire, ahogy ő előre figyelmeztetett is erre:
„Íme, eljön az óra, sőt, már el is jött, amikor szétszóródtok, mindegyikőtök a saját házához és egyedül hagytok engem; de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességetek legyen általam. A világban nyomorúságotok lesz, de legyetek bátrak. Én legyőztem a világot.” — Ján 16:32, 33.
19 Mennyire életbevágó emlékeznünk arra, hogy nem vagyunk egyedül, mint ahogyan Jézus sem volt egyedül, amikor letartóztatták! És az is nagyon fontos, hogy Jehovára támaszkodjunk imáinkban, különösen a megpróbáltatás és a nehézségek idején! Jézus buzgón és gyakran imádkozott a megpróbáltatása óráján. (Máté 26:36–46; 27:46) Követőinek éppenúgy nem szabad visszatartaniuk magukat attól, hogy Jehova segítségéért folyamodjanak, hanem könyörögniük kell hozzá bizalommal és hittel. — Máté 7:7, 8.
JÉZUS IMATELJES KÉRÉSE
20. Milyen néhány szempontot említ Jézus a János 17-ben feljegyzett csodálatos imájában?
20 Jézus, miután kioktatta hűséges tanítványait földi életének azon az utolsó éjszakáján, felemelte a szemeit az égre és csodálatos imát intézett Jehovához érdekükben. Imájában megemlítette, hogy munkáját befejezte a földön, követői azonban még mindig a világban vannak. Ezeknek a tanítványoknak folytatni kell a Királyság jó hírének a hirdetését, Jehova nevét ismertetve, mint Jézus is tette. Ezért a kérése így szólt:
„Szent Atyám, őrködj felettük a te nevedért, amelyet nekem adtál; . . . Én nekik adtam a te beszédedet, de a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak. Szenteld meg őket az igazsággal; a te szavad igazság. Amiképpen te kiküldtél engem a világba, úgy küldtem ki én is őket a világba.” — Ján 17:11, 14–18.
21. Hogyan fejezte ki Jézus bizodalmát a keresztény gyülekezet jövőbeni terjeszkedésében?
21 Jézus imája túlterjedt azon a 11 hű apostolon. Egy terjeszkedő gyülekezetre tekintett előre, amely körülfogja majd az egész földet, midőn több és több férfi és nő veti hitét Jézusba követőinek az igehirdetése által. Jézus ezt így fejezte ki:
„Én nemcsak ezek érdekében kérlek, hanem azok érdekében is, akik az ő szavukra hinni fognak bennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, miként te Atyám egységben vagy velem és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” — Ján 17:20, 21.
22. Hogyan fejezte be Jézus a földi munkáját mint Jehova tanúinak egyike?
22 Nem sokkal azután, hogy így imádkozott, Jézust letartóztatták. Amikor az uralkodó Pilátus elé vitték, tanúskodott arról, hogy mivel az ő Királysága nem része a világnak, a tanítványai — akik szintén nem része a világnak — nem fognak harcolni. Mint Jehova élenjáró Tanúja kijelentette: „Te magad mondod, hogy én király vagyok. Mert ezért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúskodhassak az igazságról. Mindenki, aki az igazság oldalán van, hallgat az én szómra.” (Ján 18:33–37) Ezzel Jézus utánzásra méltó jó példát hagyott a keresztényeknek az ő földi színtérről való távozása utáni években. Még aznap halálra adták, mellyel hűségesen befejezte a Jehova által rábízott munkát. (Ján 17:4) Mily ragyogó példát szolgáltatott követőinek földi szolgálata idején! Valóban, követői bátorítást nyernek, hogy mint Jehova tanúi Őt utánozzák nagy munkájukban mint „emberek halászai”.
[Kép a 24. oldalon]
Jézus elküldte tanítványait az emberek otthonaiba
[Kép a 25. oldalon]
Jézusnak az utolsó földi vacsorája erőteljes üzenetet tartalmaz ma számunkra