-
Öltsük fel a szeretetet és viseljük isŐrtorony – 1983 | július 1.
-
-
Különleges munkára egyesítve
7. Mire van szükség Jehova Tanúi részéről 1914 óta, és milyen munka érdekében van erre szükség?
7 A „dolgok rendszerének befejezése” e késői szakaszában, 1914 óta összehangolt tevékenységre van szükség Jehova Tanúi részéről, akik nem tartoznak a dolgok régi rendszeréhez. Rájuk hárul ugyanis az a feladat, hogy az egész emberi történelem legfontosabb fejleményeként világméretű tanúskodást végezzenek (Máté 24:14; Márk 13:10). A helyzetnek most olyan kiemelkedő sajátossággal kell rendelkeznie, mint amit Pál apostol is figyelemre méltónak említ az ő idejében. Amikor a Kolossé 1:23-ban felhívja rá a figyelmet, azt mondja: „A jó hír reménysége, amelyet hallottatok és amelyet az egész teremtésben prédikáltak az ég alatt. Ennek a jó hírnek lettem én, Pál a szolgája.” Nos, ti mindannyian, akik a jó hír mai szolgái vagytok, mit szóltok a jó hír hasonló világméretű prédikálásához, amely a saját válságos és döntő időnkre lett fenntartva?
-
-
Öltsük fel a szeretetet és viseljük isŐrtorony – 1983 | július 1.
-
-
Igen, a maradékot ábrázolta az 1919-es háború utáni esztendő nyarától kezdve. Akkor kezdődött ugyanis annak a próféciának teljesedése, amelyet Jézus parancsként adott a Máté 24:14 szerint. Vajon az életben maradt maradéknál volt-e az „örökkévaló jó hír”, amelyet hirdetni kellett az egész teremtésben a nap alatt? Igen, feltétlenül náluk volt. Számukra is örömhír volt, hogy beszélhettek Isten Krisztus alatti mennyei Királyságának felállításáról, amire a Pogányok Ideje végén, 1914-ben került sor. És milyen nagyszerű örömhír volt a szellemi izraeliták maradéka számára, amikor értesültek a háború utáni fejleményekről, főleg elnyomójuk, név szerint Nagy Babilon bukásáról, aki minden hatalmát elvesztette Jehova Tanúi fölött! Most már szabadon hirdethették a jó hír legfontosabb részét minden vallásos béklyóban sínylődő népnek, elmondhatták nekik, hogy menjenek ki Nagy Babilonból, sőt segítettek is nekik a kimenekülésben (Jelenések 18:4).
-