A Királyság és a „szent hely”

„A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég. Ezért, amikor megpillantjátok a pusztulást okozó undorító dolgot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni (az olvasó használjon megkülönböztető képességet), akkor a Júdeában levők kezdjenek a hegyekbe menekülni” (Máté 24:14–16)

 1. Miben érdekeltek ma Isten felállított Királyságának buzgó hirdetői?

VAJON te is azok közé tartozol, akik buzgón prédikálják a „Királyságnak ezt a jó hírét”? Ha igen, akkor türelmetlenül sietteted a ’vég eljövetelét’. Ebben a vonatkozásban jól felfogott érdeked, hogy megtudd: mit jelent ma a „pusztulást okozó undorító dolog” s az, hogy ’a szent helyen áll’. Bizonyosan tudni szeretnéd Dániel szavainak modernkori vonatkozását, valamint azt, hogy miként lehetsz te is azok között, akik a ’hegyekbe menekülnek’, hogy elkerüljék a pusztulást (Máté 24:3–16).

 2. a) Milyen írásszövegek segítenek nekünk ma felismerni a Dániel jövendölésében megemlített „szenteket”? b) Milyen egyéb csoport jelent meg nemrég, és mi a két csoport közös érdeke?

² Dániel próféciájában sok szó esik a „szentek”-ről, akik öröklik a Királyságot (Dániel 7:27). Ezek az „újraszületett” keresztények, a szellemi izraeliták kicsiny csoportját alkotják, akik megőrizték feddhetetlenségüket Sátán támadásai közepette, és méltóknak bizonyultak arra, hogy helyet kapjanak a mennyek Királyságában (János 3:3; Lukács 12:32). Isten ezen felkent tanúinak maradékához az utóbbi években „egy nagy sokaság” csatlakozott „minden nemzetből”. Ezek azt remélik, hogy örökké élhetnek a paradicsomi földön. Vajon te is e két csoport valamelyikéhez tartozol? Ha igen, kiváltságodban áll „szent szolgálatot” végezni Istennek szellemi temploma földi szentélyében. Ez egy „szent helyen” végzett szent szolgálat, olyan helyen, amely megfelel az ókori Jeruzsálemben épült Jehova temploma szentélyének (Jelenések 7:4, 9, 15; Róma 12:1, 2).

 3, 4. a) Milyen háromféle „Jeruzsálem” jöhet ma számításba? b) Hogyan írja le Isten Szava ezt a három ’Jeruzsálemet’?

³ Az Isten Fia ellen zúgolódó zsidók hitehagyása miatt Isten a sorsára hagyta az ókori Jeruzsálemet és az elpusztult (Máté 23:37, 38). Jehova viszont megkülönböztetett bánásmódban részesített egy sokkal nagyobb Jeruzsálemet. A Galata 4:26 „fenti Jeruzsálem”-nek nevezi azt. Jehova „asszonya”, vagyis asszonyhoz hasonló mennyei szervezete az a Jeruzsálem, amely világra hozta Isten szellemi Fiát, Jézus Krisztust, aki i. sz. 33-ban [emberi] „lelkét adta váltságul” az emberekért (Máté 20:28).

⁴ Miután Jézus feltámadt szellemben, mennyei Atyja jobbjára magasztaltatott fel. Az előre kijelölt időben, i. sz. 1914-ben, Jehova beiktatta Jézust az ő Királyságába, amit a Zsidók 12:22 szintén a Jeruzsálem névvel hoz összefüggésbe, és „mennyei Jeruzsálem”-nek nevez. Ez a Királyság — kellő időben — elpusztítja majd Sátán gonosz rendszerét, és helyreállítja földünkön a Paradicsomot (Máté 6:9, 10).

A „szent hely” feldúlása

 5. a) Mit mondott Jézus a földi Jeruzsálemről? b) Milyen kérdéshez és próféciához vezet el ez bennünket?

⁵ Lapozzuk fel a Bibliánkat a Máté 23. fejezeténél. A 38. versben Jézus kijelentését olvashatjuk arról, hogy Jeruzsálem „háza” „elhagyottá lesz”. A meglepett tanítványoknak Jézus elmondja ezután a Máté 24. fejezete 2. versének szavait a földi Jeruzsálem templomáról: „Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amely ne lenne lerombolva.” Ez arra indította négy tanítványát, hogy feltegyék Jézusnak a 3. versben olvasható kérdést: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” Jézus ezután elmondja jól ismert próféciáját, amely egészen a Máté 25. fejezete végéig tart.

 6, 7. a) A jövendölés beteljesedésekor mi került fenyegető veszélybe? b) Hogyan lehetett látni, hogy az „undorító dolog” ott áll a szent helyen?

⁶ Jézus akkori tanítványait, i. sz. 33-ban, a dolgok zsidó rendszerének a vége érdekelte. Az a rendszer a földi Jeruzsálem és temploma köré, olyan vallásrendszer köré összpontosult, amely hitehagyottá lett. Ámde a hitehagyás ellenére Jeruzsálemet továbbra is „szent város”-nak tekintették, még Jézus halála után is (Máté 27:53). Jézus jövendölésének a beteljesedéseként Jeruzsálemben, Júdeában, valamint a környező nemzeteknél megsokasodtak a csapások. Majd i. sz. 66-ban a Gallus tábornok alatt álló római seregek megtámadták Jeruzsálemet. Amint Jézus (a Lukács 21:20 szerint) előre bejelentette, Jeruzsálemet „ostromló seregek” vették körül. A zsidó történész, Josephus elmondja, hogy még a városba is bementek bálványimádati hadi jelvényeikkel, és aláaknázták a templom falait.

⁷ Azok a római seregek minden bizonnyal a „szent helyen” álltak. Szándékukban állt feldúlni „Jehova városát”, azt a várost, amely évszázadokon át szorosan kapcsolódott Jehova imádatához (Zsoltárok 101:8). „Undorító” dolog volt ez mind a hitehagyott zsidók, mind a zsidó keresztények szempontjából! Ámde mégis csak a keresztények ismerték fel a helyzetet, amelyről Jézus jövendölt. Nem csupán a „szent várost” és annak imádati templomát fenyegette veszély, hanem a városban élő keresztényeket is, akik lojálisak maradtak Jehovához és az ő igazságszavához. Nos, hogyan maradhattak ezek életben?

 8. Hogyan irányította akkor Jehova az eseményeket és mi lett az eredménye?

⁸ Jehova csodálatos módon irányította az eseményeket. A római seregek hirtelen visszavonultak és megnyílt az út a keresztények előtt, hogy engedelmesen kövessék Jézus próféciáját. Azok követték is; Gileád ’hegyeibe menekültek’! Majd i. sz. 70-ben az „undorító dolog” visszatért. A római seregek Titus tábornok vezetése alatt négy hónapon át feldúlták a várost, kőhalommá tették a „szent helyet”. Több mint egymillió zsidó meghalt a vérfürdő során és kevesen maradtak életben (Dániel 9:26). A kereszténnyé lett zsidók azonban megmenekültek! Hogyan? Nos, engedelmeskedtek az igazság prófétai szavának, amit a Nagy Tanító, Jézus Krisztus mondott nekik (Márk 13:1, 2, 14).

Modernkori párhuzam

 9. Miért kell hogy érdekeljenek minket azok az első századi események?

⁹ Az első századi eseményeknek életbe vágó jelentőségük van számunkra. Vajon miért? Azért, mert meglepő hasonlóságot fedezhetünk fel ebben a huszadik században. Jézus nagy jövendölése éppen napjainkban éri el végső, világméretű beteljesedését! Ezúttal tehát nemcsak Jeruzsálem városára és Júdea területére terjed ki, hanem az egész lakott földre, sok tízezer városra és nemzeti — valamint törzsi csoportok százaira, mintegy 4 milliárd 400 millió emberre — egyszóval a dolgok egész rendszerére!

10. a) Milyen időszak ért véget 1914-ben és hogyan ment ez végbe? b) Milyen példa nélkül álló „jajok” zúdulnak ma a földre?

¹⁰ Még világi történészek is megfigyelték, hogy az i. sz. 1914-es év korszakalkotó változást hozott. A „nemzetek kiszabott ideje” abban az évben véget ért (Lukács 21:24–28). Jehova nem tűrte tovább, hogy a pogány hatalmak úgy uralkodjanak, ahogy nekik tetszik. Beteljesedett tehát az Úr Jézusra vonatkozó prófécia: „Hatalmad pálcáját Jehova kinyújtja Sionból [a „mennyei Jeruzsálemből”, a messiási Királyságból], e szavakkal: ’Menj, uralkodj ellenségeid között”’ (Zsoltárok 110:2). A trónra emelt Király engedelmesen letaszította Sátánt és démonhordáit a mennyből a föld közelébe. Ezért „egy rövid ideig” „jaj a földnek” (Jelenések 12:7–12). Most, 1914 óta Jézus nagy próféciája, melyet a Máté 24. és 25. fejezetében olvashatunk, világszerte beteljesedőben van.

11. Hogyan figyelhetted meg te magad is Jézus nagy próféciájának a beteljesedését?

¹¹ Vajon nem vagyunk-e mindannyian szemtanúi a „dolgok rendszere befejezését” bizonyító „jel”-nek? Nem láttuk-e a nagy háborúkat, az élelmiszerhiányokat, a járványokat, a földrengéseket, és a Jézus által bejelentett egyéb „félelmetes látványokat”? Nem tapasztaltuk-e a keresztények üldözését, nem vettünk-e részt magunk is a ’Királyság jó hírének a prédikálásában az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek’? Sokan közülünk bizony részt vettek ebben! (Máté 24:3–14; Lukács 21:10–12). De mit mondhatunk Jézusnak a Máté 24:15, 16 szerinti szavairól a „pusztulást okozó undorító dolog”-gal kapcsolatban?

Az egész földre kiterjedő beteljesedés

12. Mennyiben különbözik a „nagy nyomorúság” Jeruzsálem pusztulásától?

¹² A prófécia első századi teljesedése mintául szolgál arra, hogy mire számíthatunk ma. Ámde néhány részlet azért mégsem pontosan azonos. A 21. és 22. versben például Jézus azt mondja: „Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé. Valóban, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért meg lesznek rövidítve azok a napok.” A tetőponti „nagy nyomorúság” nem korlátozódik Jeruzsálemre vagy valamelyik városra. A legnagyobb csapás lesz, amely valaha sújtotta a földet, éspedig az egész földgolyóra kiterjedő csapás (Jeremiás 25:30–33; Máté 24:30).

13. A Jeruzsálem pusztulását túlélő „testek”-kel ellentétben milyen „testek” fognak megmenekülni a „nagy nyomorúság” idején?

¹³ A „testek” pedig, amelyek túlélik a pusztulást, nyilván nem a földi Jeruzsálem pusztulásakor életben maradt hitehagyott zsidók, akik rabszolgasorsra jutnak. A „választottak” „testéről” van itt szó, akik a „mennyei Jeruzsálemet” képviselik itt a földön, valamint a minden nemzetből való társaik „nagy sokaságának” a „testéről”, akikről a Jelenések 7:14 kijelenti: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból és akik megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében.” Hogyan kell tehát értenünk a Máté 24:15, 16 szavait a modernkori beteljesedésben?

„Az olvasó használjon megkülönböztető képességet”

14, 15. Milyen dolgokkal kapcsolatban alkalmazzon az olvasó „megkülönböztető képességet”, amikor Dániel jövendölésének 7. és 8. fejezetét olvassa?

¹⁴ Jézus itt „Dániel prófétára” utal, és hozzáfűzi: „Az olvasó használjon megkülönböztető képességet.” „Belsazárnak, Babilon királyának első esztendejében” történt, hogy Dániel látomást kapott az Öregkorúról, Jehova Istenről, valamint arról, ahogyan a Messiás Királysága által megítéli a világi nemzeteket. Erre akkor kerül sor, amikor eljön „a meghatározott idő, hogy a szentek birtokba vegyék a Királyságot” (Dániel 7:1, 9–14, 21, 22, 27).

¹⁵ Dániel további látomásban is részesült Belsazár királyi uralmának harmadik évében. Itt, a Dániel 8:3–9 versében, a próféta jelképes nyelven írja le a „vadállatok” és a fejükön kinövő hatalmas „szarvaik” egymás utáni sorrendjét. A Dániel 8:20–25 segít felismerni ezeket mint az elmúlt 2500 év során feltűnő világhatalmakat: Médó-Perzsiát, Görögországot, Rómát, majd végül — mint egy kis szarvat, amely addig nő, míg hatalmassá lesz — az Angol Birodalmat, amelyhez később az amerikai köztársaság csatlakozik. Ily módon kettős világhatalom létesült.

16. a) Milyen „előre meghatározott idő” érkezett el és mi követte a „szentek’ által tapasztalt dolgokat? b) Miért volt olyan fontos Isten népe számára Az Őrtorony 1938 júniusi száma?

¹⁶ I. sz. 1918-ban elérkezett a „meghatározott idő”, hogy a „szentek” birtokba vegyék a Királyságot. Az 1919-es évtől kezdve a Messiás létrejött Királyságának világméretű hirdetésére szerveződtek egybe a „szentek” földön maradt tagjai (Máté 24:14). Nemsokára „Jehova tanúi” néven lettek ismertté, és munkatársak „nagy sokasága” kezdett hozzájuk csatlakozni (Ésaiás 43:10, 12; Jelenések 7:9). Az 1930-as években azonban az üldözés sötét felhői gyülekeztek a láthatáron. Jehova felkészítette népét a fenyegető veszélyre azáltal, hogy teokratikus rend szerint szervezte újjá őket. Az Őrtorony 1938. június 1-i és 15-i (angol) számában tanulmányi cikkek jelentek meg a „Szervezet”-ről, s ezekben a cikkekben Isten népe megismerhette a teokratikus felépítést, amely alapul szolgált egész tevékenységükhöz a második világháború idején (Ésaiás 60:17).

17. Kivel kapcsolatban teljesedett be a Dániel 8:10, 11 verse?

¹⁷ Dániel 8:10, 11 verse a második világháború alatt kezdett beteljesedni. A ’kis szarv’ kihívó magatartást vett fel Jehova Isten, „a sereg; Fejedelme” iránt. Vajon milyen „sereg”-ről van itt szó? Talán a kereszténység sokféle vallásos szektájához tartozók seregéről? Nem. Ezek nem képezhetik „gyűlölet tárgyát”, hiszen maguk is Sátán világához tartoznak (Máté 24:9; János 15:18–20). Dániel itt egy sokkal kisebb hadseregre gondol, amely Gedeon haderejéhez hasonlítható. Az a haderő valóban nagyon kicsiny volt Midián hordáihoz viszonyítva (Bírák 7:8, 12). A 144 000 tagot számláló „szentek” „seregének” földi maradékára utal ez a kifejezés, akik a Bárány Jézus Krisztussal uralkodnak majd a „mennyei Jeruzsálem”-ben levő Sion Hegyén (Jelenések 14:1–5).

A „szent hely” betöltése

18. a) Az Írások szerint hol van a „szent hely”? b) A Dániel 8:12 szerint mi történt azon a helyen?

¹⁸ Ez a „maradék” ma „szent helyet” tölt be, és a „mennyei Jeruzsálemet”, valamint annak templomelrendezését képviseli itt a földön. Dániel (a 11. versben) úgy írja le ezt mint [Jehova] „szentélye helyét” itt a földi „lábzsámolyán” (Ésaiás 66:1). Azt mondja: „[A kis szarv] elvette tőle [Jehovától] az állandó áldozatot és feldúlta szentélye helyét. És egy sereget fokozatosan kiszolgáltatott az állandó áldozattal együtt a törvényszegés miatt; és a földre tiporta az igazságot, és cselekedett, és sikeres volt” (Dániel 8:11, 12). Vajon hogyan teljesedett be mindez?

19. a) Mit értünk itt a ’kis szarv törvényszegésén’? b) Hogyan „tiporta földre az igazságot”?

¹⁹ Nos, mit tapasztaltak a hithű Bibliakutatók — Jehova tanúi — a második világháború alatt? Ádáz üldözést! Ez „törvényszegés” méretét öltötte; igyekezett feldúlni Isten „szentély” osztályát, megfosztani Jehovát a naponkénti nyilvános imádat „állandó áldozatától”. Mindez a náci-fasiszta országokban kezdődött! De nemsokára ’a hatalmassá lett kis szarv’ egész területén a ’földre tiporták az igazságot’. A Királyság-hirdetők „seregét” és a Királyság-igazságot prédikáló munkájukat betiltották a Brit Államközösség majdnem egész területén. Amikor ezek az államok a hadkötelesek besorozását végezték, nem tartották tiszteletben Isten szolgáinak teokratikus kinevezését. Az Egyesült Államokban a csőcselék-erőszak és egyéb méltánytalanság zúdult Jehova hű szolgáira.

20. a) Miről biztosít minket a Dániel 8:14 verse? b) Hogyan ’került ki győztesen a szent hely’? c) Milyen fejlemények mentek végbe Jehova szervezetében a második világháború vége felé?

²⁰ Ámde a Dániel 8:13, 14-nek megfelelően ’kétezerháromszáz nap’ múlva (azaz hat év, négy hónap és húsz nap múlva) a „szent hely” ismét „visszanyeri igazi rendeltetését” (Ökumenikus fordítás), vagy „győztesen emelkedik fel” (New English Bible). Jehova tanúit valóban kegyetlenül üldözték, mivel szilárdan kitartottak abban, hogy ’mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskedni, mintsem embereknek’ (Cselekedetek 5:29). De a második világháború utolsó hónapjaiban újból megerősítették azt az elhatározásukat, hogy Jehova imádatát dicsőítik és ahhoz ragaszkodnak a szervezetükön belül. Ebből a célból a munka és a vezetési forma újjászervezését kezdeményezték 1944-ben. Az Őrtorony 1944. október 15-i (angol) száma „Megszervezve a végső munkára” címmel cikket közölt. Ez a cikk, a szolgálatra összpontosító egyéb cikkekkel együtt, megmutatta, hogy a „szent hely” ismét „helyes állapotba” került Jehova szemében.a

21. Hogyan aratott eddig győzelmet a Királyság?

²¹ Az ellenségnek a „szent hely” feldúlására és elpusztítására irányuló gonosz szándéka teljes kudarcot vallott! A „szentek” földi maradéka, valamint „nagy sokaság”-beli társaik győztesen kerültek ki a harcból. A Legfelségesebb Uralkodó, Jehova és az ő Krisztusa győzelmet aratott! Nos, minek kellett jönnie ezután Jehova prófétai szava szerint? A következő cikkben meglátjuk.

[Lábjegyzet]

Legfőbb ideje a menekülésnek!

 1. a) Mi történt a „szent hely” földi szentélyével a második világháború alatt? b) Milyen kérdést vet fel ez?

AMINT megfigyelhettük, a „szent hely” a „mennyei Jeruzsálem”, azaz Isten messiási Királysága fennhatósága alá tartozik. A „szenteket”, akik társaikkal, a „nagy sokaság”-gal együtt szolgáltak a földi „szent hely” szentélyében, lábbal tiporták, főleg az angol-amerikai kettős világhatalom országaiban (Dániel 7:27; 8:10–12; Jelenések 7:9, 15). Vajon ebből azt a következtetést kell levonni, hogy Anglia és Amerika alkotja a „pusztulást okozó undorító dolgot”? Nem, mert a kettős világhatalom „törvényszegése” más vonatkozású. Vajon miből áll ez a „törvényszegés”?

 2, 3. a) Hogyan jött létre Isten Királyságának utánzata? b) Hogyan írja le azt a Jelenések könyve? c) Mi tehát a Dániel 11:31-ben és a Máté 24:15-ben megemlített „undorító dolog”?

² Az angol-amerikai világhatalom másféle módon szolgálta Sátán céljait. Létrehozta Isten Királysága utánzatát. Miként Dániel próféciájában, úgy a bibliai Jelenések könyvében is világi politikai hatalmak jelképezésére szolgálnak a „vadállatok” és a „szarvak”. A Jelenések 13. fejezete úgy írja le a bibliai történelem hetedik világhatalmát, Angliát és Amerikát mint kétszarvú vadállatot, amely életre keltette a vadállatokhoz hasonló emberi uralmak „képmását”. A vadállat „képmása” egy összetett ’skarlátszínű vadállat, amelynek hét feje és tíz szarva van’ (Jelenések 17:3). Először a Népszövetség formájában jelent meg 1920-ban, majd Anglia és Amerika fő védnöksége alatt és a Szovjetúnió támogatásával az Egyesült Nemzetek formájában éledt újjá 1945-ben (Jelenések 13:11, 15; 17:8). Ez egyben Dániel 11:31. versének a beteljesedését is jelentette, amely így szól: „És helyére állítják a pusztulást okozó undorító dolgot.”a

³ Itt van hát az a modernkori „undorító dolog”, amiről Jézus a Máté 24:15-ben beszél. De hát hogyan került a szent helyre? Mit bizonyítanak a tények?

 4. a) Hogyan lehet leírni a Népszövetséget mint „undorító dolgot”? b) Milyen „undorító” állítást közöltek a vallási vezetők az ENSZ-ről?

⁴ Amikor Anglia és Amerika 1918-ban vezető szerepet vállalt a Népszövetség létrehozásában, a kereszténység egyházai teljes szívből támogatták a javaslatot. Krisztus Amerikai Egyházainak Szövetségi Tanácsa úgy üdvözölte a Népszövetséget mint „Isten földi Királysága politikai kifejezését”. Micsoda istenkáromlás! Azt állítani, hogy Sátán világának politikai nemzetei együttesen képezik Isten földi Királyságát! Undorító dolog ez, utálatosság Jehova előtt és mindazok előtt, akik a „szent helyen” állnak mint a jelenleg uralkodó „mennyei Jeruzsálem” földi nagykövetei! S vajon hogyan nyilatkozott a papság a Népszövetség utódjáról, az Egyesült Nemzetekről? Különböző módon írta le azt: „az emberiség egyedüli reménysége az életben maradásra”, „a megegyezés és a béke utolsó reménysége”, és „a béke és az igazságosság legfőbb fóruma”. Miként a Népszövetséggel tették, ezt is a „szent helyre” helyezik, azt állítva, hogy elvégzi mindazt, amit egyedül csak Isten Királysága képes megvalósítani.

 5. Miért mondhatjuk, hogy az ENSZ nem tartozik a „szent hely”-hez?

⁵ A kereszténység papsága amellett döntött, hogy az Egyesült Nemzeteket arra a „szent helyre” teszi, amely jog szerint a „mennyei Jeruzsálemet”, Isten Királyságát illeti meg, valamint a földi képviseletét képező „szenteket”. Az Egyesült Nemzetekben viszont semmi sincs, ami „szent”. Van ugyan az imádkozásra szolgáló kápolnája és buddhista harangja, épületének homlokzatán pedig jelszó gyanánt bevésve áll a felirat: „Kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak” (Ésaiás 2:4). Mindez azonban nem teszi szentté ezt az intézményt. Tagállamai szüntelenül civakodnak egymással, jórészük pedig vallás- és Isten ellenes. Más értelemben is ott látjuk „az undorító dolgot . . . a szent helyen állni”.

Megdöbbentő párhuzamosság

 6. a) Milyen két ellentétes csoport élt Jeruzsálemben az első században? b) Miben hasonlítottak a zsidó vallástagok ősatyáikhoz?

⁶ A zsidók egészen a pusztulás évéig úgy tekintettek az ókori Jeruzsálemre, mint szent városra, mint szent helyre. I. sz. 56 körül még Pál apostol is felment a jeruzsálemi templomba, és négy másik kereszténnyel együtt — akik fogadalmat tettek — tisztulási szertartást végzett (Cselekedetek 21:23–26). Az igaz keresztényeket üldöző zsidók rájuk uszították ott a csőcseléket, azzal a váddal illetve őket, hogy ’betöltötték Jeruzsálemet a tanításukkal’ (Cselekedetek 5:28). Azok a zsidók hitehagyott hagyományaikhoz és imádati formájukhoz ragaszkodtak, és ebben a Jeremiás korabeli ősatyáikat követték, akik „csaló beszédekben bíztak: ’Jehova temploma, Jehova temploma, Jehova temploma ez!”’ (Jeremiás 7:4). Nem jó helyre helyezték azonban a bizodalmukat!

 7. a) Milyen párhuzam van a kereszténység és a hitehagyott Jeruzsálem között? b) Melyik a kereszténység állítólagos „szent helye”?

⁷ Hasonló a helyzet napjainkban, mivel az ókori hitehagyott Jeruzsálem és temploma megdöbbentő párhuzamosságot árul el a modernkori kereszténységgel. Figyeljük meg, hogy a kereszténység vallásai is azt állítják, hogy „szent helyük” van: vagyis megvan az állítólagos működési joguk és területük. A kereszténység évszázadokon át építgette kedvenc birodalmát, ahol ellenőrzést gyakorolhat a tömegek felett. Azt állítja, hogy ehhez szellemi joga van. Birodalmához tartoznak a költséges katedrálisok, az ékszerekkel feldíszített oltárok, a felbecsülhetetlen értékű ólomüveg-ablakok, a földbirtokok és hatalmas bankszámlák. Mindez részét képezi az állítólagos „szent helyének”. Ő maga szentnek tartja, és senki sem meri elvitatni a jogait! Legalábbis azt hiszi.

 8. a) Milyen összefüggés van a kereszténység vallása és „Nagy Babilon között? b) Miben hasonlít a kereszténység a hitehagyott Jeruzsálemhez?

⁸ Ámde mi történt az ókori Jeruzsálemmel és „szent helyé”-vel — a jövendölés beteljesedéseként — i. e. 607-ben, és i. sz. 70-ben is? És mire mutatott rá az Úr Jézus a János apostolnak adott látomásban — a Jelenésekben? A tizenhetedik fejezetben azt olvassuk, hogy Isten végrehajtja ítéletét Nagy Babilonon, [aki] „a paráznák és a föld utálatosságainak anyja” (Jelenések 17:5). Ez a „Nagy Babilon” nem más, mint a hamis vallás világbirodalma, amelynek fő részét a kereszténység egyházai képezik. A kereszténység, amely azzal hivalkodik, hogy szövetséges viszonyban áll Istennel, tulajdonképpen a modernkori hitehagyott „Jeruzsálem”.

 9. Hogyan bánt a „paráznák anyja” a „vadállattal” a modernkori beteljesedésben?

⁹ Az évszázadok folyamán „a paráznák anyja”, a hamis vallás kezébe kaparintotta a vadállathoz hasonló nemzetek és birodalmak ügyeinek irányítását. Amint a Jelenések 17:9 is rámutat, a kormányzati hegyek tetejére ült, a 15. vers szerint pedig „vizeken” ül, ami „népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket” jelent. Amikor az összetett „skarlátszínű vadállat” 1920-ban a Népszövetség képében, majd 1945-ben az Egyesült Nemzetek képében megjelent, Nagy Babilon úgy mesterkedett, hogy meglovagolja ezt a nemzetközi testületet és hasznot húz belőle. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az effajta politikai „undorító dolog” ott áll, ahol nem kellene: jogtalanul behatol a „szent helyre”, amely jog szerint a „mennyei Jeruzsálem”, Isten messiási Királysága tulajdona, birtoka.

A „szarvak” akcióba lépnek

10. Milyen ítélet végrehajtás vár a hamis vallásra?

¹⁰ De nézd csak! Amikor a nemzetek azt fogják mondani: „Béke és biztonság”, a félelmetes „vadállat” „szarvai” hirtelen erőszakossá lesznek! Nem képesek többé féken tartani a „parázna” iránt régóta érzett gyűlöletüket! Kivetik nyergéből a paráznát, aki oly büszkén ült a „vadállat” hátán. A radikális, militarista „szarvak” és a „vadállat” kifosztják a „paráznát”, ’mezítelenné teszik, eszik húsos részeit és teljesen megégetik tűzben’ (Jelenések 17:16). A hamis vallást teljesen feldúlják s benne a kereszténységet is, amely azt állította magáról, hogy „szent helye” van Isten előtt itt a földön. A kereszténység pusztulása tehát éppen olyan teljes lesz, mint a földi Jeruzsálem templomáé volt, amelyről Jézus azt mondta: „Semmiképpen nem marad itt kő kövön, hogy ne lenne lerombolva” (1Thessalonika 5:3; Márk 13:2).

11. a) Mi történt 1914-ben az igazi „szent hellyel”? b) Milyen betörés kezdődött el akkor a kereszténység állítólagos „szent helyére”?

¹¹ A parázna nőhöz hasonló hamis vallás — s azon belül a kereszténység is — vajon nyugtalan-e amiatt, aminek meg kell történnie vele kapcsolatban? Annak kellene lennie, ha képes lenne felfogni és értelmezni a mai világ eseményeit. Bizonyára mélyen lesújtaná, ha figyelembe venné a Biblia prófétai igazságait. Röviddel azután, hogy a „mennyei Jeruzsálem”, mint a „szent hely” jog szerinti birtokosa 1914-ben világra jött, a kereszténység kezdte érezni, hogy kiszorul az állítólagos „szent helyéről” — működési területéről. 1917-ben Oroszországban végbement a marxista forradalom. Attól kezdve ateista szocialista hatalmak foglalták el a föld tekintélyes részét. Ezek még támadóbban léptek fel a második világháború óta. Fennhangon hirdetik, hogy a vallás „a nép ópiuma”. A kereszténység viszont amiatt siránkozik, hogy a kommunizmus betört az ő állítólagos „szent helyére” és emiatt sok „népet” elveszített.

Veszélyben a kereszténység „szent helye”!

12, 13. Hogyan emelik ki az újsághírek a kereszténység „szent helyét” fenyegető veszélyt?

¹² Hogy mi történt a kommunisták uralma alatt álló országokban, az a Hong-Kong Star című újság 1981 végén megjelent egyik tudósításából is kitűnik: „Menekültek, nyugati diplomaták és külföldi lelkészek elbeszélése szerint a vietnami kommunista kormány besorozta a buddhista szerzeteseket a hadseregbe, keresztény papok százait börtönbe vetette, bezárta a papneveldéket és a templomokat. Amint mondják, az a cél, hogy az összes vallást a kormány kizárólagos ellenőrzése alá vonják. Menekültek azt állítják, hogy a dél-vietnami római katolikus egyház különösen nagy nyomás alatt áll, mivel a hatóságok a katolikus Lengyelországban történt felfordulást úgy említik, mint az egyház ’ellenforradalmi irányzatának’ bizonyítékát.”

¹³ Az atlantai Journal and Constitution című lap 1982. január 2-i számában ez a főcím olvasható: „Az [1981] év fő híreinek nagy része a vallással kapcsolatos.” A lap felsorolja a II. János Pál pápa elleni merényletet, Sadat egyiptomi elnök meggyilkolását muzulmán harcosok kezétől, az iráni gyilkosságokat és tömeges kivégzéseket, az arab gerillák és Izrael közötti fegyveres összetűzéseket, az írországi bombamerényleteket, gyilkosságokat és halálos éhségsztrájkokat. Igen, a vallás valóban sokféle bajhoz, zűrzavarhoz kapcsolódik a világban. De ezek a hírek mind elhalványulnak, jelentéktelenné törpülnek, amikor a ’tíz szarv és a vadállat’ rövidesen akcióba kezd hogy teljesen feldúlja a hamis vallást, beleértve a kereszténységet is, valamint annak állítólagos „szent helyét”.

14. Milyen veszély fenyegeti azokat is, akik az igazi „szent helyen” vannak?

¹⁴ De mit mondjunk azokról, akik az igazi „szent helyen” végzik az imádatot, akik „szent szolgálatot végeznek” a földön a „mennyei Jeruzsálem” érdekében? Ezek szintén a militarista „szarvak” támadásai alá kerülnek, amely szarvak jelenleg is az Egyesült Nemzetek tagjainak sorában találhatók. A Jelenések 17:14 szerint az a politikai egyesület megmutatja, hogy nincs joga a „szent helyhez”, mert ’megküzd a Báránynyal’.

15. a) Ki tölt be kiemelkedő szerepet a „szentek” elleni támadásban? b) Hogyan „éri el a vég”?

¹⁵ A Dániel 11:40–45 megmutatja, hogy a kommunista „északi király” kiemelkedő szerepet tölt be a „szentek” elleni harcban, de „eléri a vég, és senki sem segíthet rajta” (Ökumenikus fordítás).b Tehát Krisztus és angyali seregei végrehajtják az ítéletet az összes nacionalista szarvon” és a „skarlátszínű vadállaton”. „A Bárány legyőzi őket, mivel ő uraknak Ura és királyoknak Királya.” A „mennyei Jeruzsálem” uralkodó királya Armageddonkor döntő győzelmet arat minden nemzet felett, mivel ezek a nemzetek „erejüket és hatalmukat a vadállatnak adják” (Jelenések 17:12–14; 16:16).

„A hegyekbe menekülni!”

16. Hol és hogyan találhat menedéket Isten népe?

¹⁶ Hol találhat hát Isten népe menedéket? ’Meneküljön a hegyekbe’ (Máté 24:16). Ma ezek a „hegyek” az isteni gondviselés által elkészített menedékhelyet jelentik, Jehova gondoskodását a megmaradt „szentek” és a „nagy sokaság” védelmére a „nagy nyomorúság” idején. Ez összhangban van Jézus jövendölésével, amely szerint néhány „test” meg fog menekülni (Máté 24:22). Mivel a hegyek tartósak és a Szentírás gyakran a kormányzati funkciókkal azonosítja őket, Isten mai menedékhelyét az ő teokratikus szervezetében találhatjuk meg. Ezt a szervezetet „az élő Isten gyülekezete, az igazság oszlopa és támasza” képviseli ma a földön, vagyis Jehova tanúi világméretű társulata (1Timótheus 3:15).

17. Milyen határozott cselekvést követelnek meg azoktól, akik biztonságba szeretnének menekülni?

¹⁷ Mindazok, akik Jehova szervezetébe menekülnek, Sátán földi rendszerének egyetlen részét sem támogathatják többé. Nem lehetnek része a világnak, azon kívül kell állniuk. El kell utasítaniuk a világ vallását, politikáját, erőszakos cselekményeit, anyagiasságát, erkölcstelenségét (János 18:36). Át kell adni magukat Jehova Istennek, az ő igazságos alapelvei szerint kell élniük, és másokkal is közölniük kell dicsőséges Királyságának céljait. Sohasem szabad meghátrálniuk vagy visszatérniük a világ húsosfazékjaihoz. Állandó erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy elnyerjék Isten helyeslését és bejussanak az új rendbe (Lukács 13:24; 9:23; 2Timótheus 2:15).

18. Miért oly sürgős most, hogy a tiszta szívű emberek „elmeneküljenek”?

¹⁸ Ebben az évben, 1982-ben, a kereszténység állítólagos „szent helyét” fenyegető veszély nagyon is reálissá lett. Valóban, a világvallás nyeregben maradása az ENSZ „vadállat” hátán nagyon, de nagyon ingatag dolog. Mivel Jehova tanúi ’felismerik’ ezt, még sürgetőbb módon hangoztatják a felhívást: ’Meneküljetek ki a hamis vallásból, igen, Sátán egész világrendszeréből — meneküljetek Isten szervezetébe védelemért!’ Miként az első századi Jeruzsálemre, a mai kereszténységre is „feldúlás és pusztulás” vár. Ez vár a hamis vallás egész világbirodalmára, Nagy Babilonra is! (Dániel 9:26b, 27b; Jelenések 18:2, 4).

19. a) Mit mond a 72. zsoltár a „hegyekről”? b) Hogyan válhatunk alkalmassá arra, hogy a „béke bőségének” örvendhessünk?

¹⁹ Szerencsére, a menedéket nyújtó „hegyek” az áldás „hegyeinek” is bizonyulnak, mert a Zsoltárok 72:1–8 ezt mondja: „Hadd hozzanak békét a hegyek a népnek, a dombok is, igazságosság által . . . [a Messiás Király napjaiban] sarjad az igazságos és a béke bősége, míg hold nem lesz többé.” Szeretnétek azok között lenni, akik a „béke bőségének” örvendhetnek? Akkor „legyetek állhatatosak, megingathatatlanok; legyen mindig sok tennivalótok az Úr munkájában”. Amíg van rá idő, te is sürgősen törekedj segíteni a tiszta szívű embereknek, hogy „kezdjenek a hegyekbe menekülni”. És „maradj meg ezekben, mert ha így teszel, megmented mind saját magadat, mind pedig azokat, akik hallgatnak rád” (1Korinthus 15:58; 1Timótheus 4:16).

[Lábjegyzetek]