A Királyság és a „szent hely”

„A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég. Ezért, amikor megpillantjátok a pusztulást okozó undorító dolgot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni (az olvasó használjon megkülönböztető képességet), akkor a Júdeában levők kezdjenek a hegyekbe menekülni” (Máté 24:14–16)

 1. Miben érdekeltek ma Isten felállított Királyságának buzgó hirdetői?

VAJON te is azok közé tartozol, akik buzgón prédikálják a „Királyságnak ezt a jó hírét”? Ha igen, akkor türelmetlenül sietteted a ’vég eljövetelét’. Ebben a vonatkozásban jól felfogott érdeked, hogy megtudd: mit jelent ma a „pusztulást okozó undorító dolog” s az, hogy ’a szent helyen áll’. Bizonyosan tudni szeretnéd Dániel szavainak modernkori vonatkozását, valamint azt, hogy miként lehetsz te is azok között, akik a ’hegyekbe menekülnek’, hogy elkerüljék a pusztulást (Máté 24:3–16).

 2. a) Milyen írásszövegek segítenek nekünk ma felismerni a Dániel jövendölésében megemlített „szenteket”? b) Milyen egyéb csoport jelent meg nemrég, és mi a két csoport közös érdeke?

² Dániel próféciájában sok szó esik a „szentek”-ről, akik öröklik a Királyságot (Dániel 7:27). Ezek az „újraszületett” keresztények, a szellemi izraeliták kicsiny csoportját alkotják, akik megőrizték feddhetetlenségüket Sátán támadásai közepette, és méltóknak bizonyultak arra, hogy helyet kapjanak a mennyek Királyságában (János 3:3; Lukács 12:32). Isten ezen felkent tanúinak maradékához az utóbbi években „egy nagy sokaság” csatlakozott „minden nemzetből”. Ezek azt remélik, hogy örökké élhetnek a paradicsomi földön. Vajon te is e két csoport valamelyikéhez tartozol? Ha igen, kiváltságodban áll „szent szolgálatot” végezni Istennek szellemi temploma földi szentélyében. Ez egy „szent helyen” végzett szent szolgálat, olyan helyen, amely megfelel az ókori Jeruzsálemben épült Jehova temploma szentélyének (Jelenések 7:4, 9, 15; Róma 12:1, 2).

 3, 4. a) Milyen háromféle „Jeruzsálem” jöhet ma számításba? b) Hogyan írja le Isten Szava ezt a három ’Jeruzsálemet’?

³ Az Isten Fia ellen zúgolódó zsidók hitehagyása miatt Isten a sorsára hagyta az ókori Jeruzsálemet és az elpusztult (Máté 23:37, 38). Jehova viszont megkülönböztetett bánásmódban részesített egy sokkal nagyobb Jeruzsálemet. A Galata 4:26 „fenti Jeruzsálem”-nek nevezi azt. Jehova „asszonya”, vagyis asszonyhoz hasonló mennyei szervezete az a Jeruzsálem, amely világra hozta Isten szellemi Fiát, Jézus Krisztust, aki i. sz. 33-ban [emberi] „lelkét adta váltságul” az emberekért (Máté 20:28).

⁴ Miután Jézus feltámadt szellemben, mennyei Atyja jobbjára magasztaltatott fel. Az előre kijelölt időben, i. sz. 1914-ben, Jehova beiktatta Jézust az ő Királyságába, amit a Zsidók 12:22 szintén a Jeruzsálem névvel hoz összefüggésbe, és „mennyei Jeruzsálem”-nek nevez. Ez a Királyság — kellő időben — elpusztítja majd Sátán gonosz rendszerét, és helyreállítja földünkön a Paradicsomot (Máté 6:9, 10).

A „szent hely” feldúlása

 5. a) Mit mondott Jézus a földi Jeruzsálemről? b) Milyen kérdéshez és próféciához vezet el ez bennünket?

⁵ Lapozzuk fel a Bibliánkat a Máté 23. fejezeténél. A 38. versben Jézus kijelentését olvashatjuk arról, hogy Jeruzsálem „háza” „elhagyottá lesz”. A meglepett tanítványoknak Jézus elmondja ezután a Máté 24. fejezete 2. versének szavait a földi Jeruzsálem templomáról: „Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amely ne lenne lerombolva.” Ez arra indította négy tanítványát, hogy feltegyék Jézusnak a 3. versben olvasható kérdést: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” Jézus ezután elmondja jól ismert próféciáját, amely egészen a Máté 25. fejezete végéig tart.

 6, 7. a) A jövendölés beteljesedésekor mi került fenyegető veszélybe? b) Hogyan lehetett látni, hogy az „undorító dolog” ott áll a szent helyen?

⁶ Jézus akkori tanítványait, i. sz. 33-ban, a dolgok zsidó rendszerének a vége érdekelte. Az a rendszer a földi Jeruzsálem és temploma köré, olyan vallásrendszer köré összpontosult, amely hitehagyottá lett. Ámde a hitehagyás ellenére Jeruzsálemet továbbra is „szent város”-nak tekintették, még Jézus halála után is (Máté 27:53). Jézus jövendölésének a beteljesedéseként Jeruzsálemben, Júdeában, valamint a környező nemzeteknél megsokasodtak a csapások. Majd i. sz. 66-ban a Gallus tábornok alatt álló római seregek megtámadták Jeruzsálemet. Amint Jézus (a Lukács 21:20 szerint) előre bejelentette, Jeruzsálemet „ostromló seregek” vették körül. A zsidó történész, Josephus elmondja, hogy még a városba is bementek bálványimádati hadi jelvényeikkel, és aláaknázták a templom falait.

⁷ Azok a római seregek minden bizonnyal a „szent helyen” álltak. Szándékukban állt feldúlni „Jehova városát”, azt a várost, amely évszázadokon át szorosan kapcsolódott Jehova imádatához (Zsoltárok 101:8). „Undorító” dolog volt ez mind a hitehagyott zsidók, mind a zsidó keresztények szempontjából! Ámde mégis csak a keresztények ismerték fel a helyzetet, amelyről Jézus jövendölt. Nem csupán a „szent várost” és annak imádati templomát fenyegette veszély, hanem a városban élő keresztényeket is, akik lojálisak maradtak Jehovához és az ő igazságszavához. Nos, hogyan maradhattak ezek életben?

 8. Hogyan irányította akkor Jehova az eseményeket és mi lett az eredménye?

⁸ Jehova csodálatos módon irányította az eseményeket. A római seregek hirtelen visszavonultak és megnyílt az út a keresztények előtt, hogy engedelmesen kövessék Jézus próféciáját. Azok követték is; Gileád ’hegyeibe menekültek’! Majd i. sz. 70-ben az „undorító dolog” visszatért. A római seregek Titus tábornok vezetése alatt négy hónapon át feldúlták a várost, kőhalommá tették a „szent helyet”. Több mint egymillió zsidó meghalt a vérfürdő során és kevesen maradtak életben (Dániel 9:26). A kereszténnyé lett zsidók azonban megmenekültek! Hogyan? Nos, engedelmeskedtek az igazság prófétai szavának, amit a Nagy Tanító, Jézus Krisztus mondott nekik (Márk 13:1, 2, 14).

Modernkori párhuzam

 9. Miért kell hogy érdekeljenek minket azok az első századi események?

⁹ Az első századi eseményeknek életbe vágó jelentőségük van számunkra. Vajon miért? Azért, mert meglepő hasonlóságot fedezhetünk fel ebben a huszadik században. Jézus nagy jövendölése éppen napjainkban éri el végső, világméretű beteljesedését! Ezúttal tehát nemcsak Jeruzsálem városára és Júdea területére terjed ki, hanem az egész lakott földre, sok tízezer városra és nemzeti — valamint törzsi csoportok százaira, mintegy 4 milliárd 400 millió emberre — egyszóval a dolgok egész rendszerére!

10. a) Milyen időszak ért véget 1914-ben és hogyan ment ez végbe? b) Milyen példa nélkül álló „jajok” zúdulnak ma a földre?

¹⁰ Még világi történészek is megfigyelték, hogy az i. sz. 1914-es év korszakalkotó változást hozott. A „nemzetek kiszabott ideje” abban az évben véget ért (Lukács 21:24–28). Jehova nem tűrte tovább, hogy a pogány hatalmak úgy uralkodjanak, ahogy nekik tetszik. Beteljesedett tehát az Úr Jézusra vonatkozó prófécia: „Hatalmad pálcáját Jehova kinyújtja Sionból [a „mennyei Jeruzsálemből”, a messiási Királyságból], e szavakkal: ’Menj, uralkodj ellenségeid között”’ (Zsoltárok 110:2). A trónra emelt Király engedelmesen letaszította Sátánt és démonhordáit a mennyből a föld közelébe. Ezért „egy rövid ideig” „jaj a földnek” (Jelenések 12:7–12). Most, 1914 óta Jézus nagy próféciája, melyet a Máté 24. és 25. fejezetében olvashatunk, világszerte beteljesedőben van.

11. Hogyan figyelhetted meg te magad is Jézus nagy próféciájának a beteljesedését?

¹¹ Vajon nem vagyunk-e mindannyian szemtanúi a „dolgok rendszere befejezését” bizonyító „jel”-nek? Nem láttuk-e a nagy háborúkat, az élelmiszerhiányokat, a járványokat, a földrengéseket, és a Jézus által bejelentett egyéb „félelmetes látványokat”? Nem tapasztaltuk-e a keresztények üldözését, nem vettünk-e részt magunk is a ’Királyság jó hírének a prédikálásában az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek’? Sokan közülünk bizony részt vettek ebben! (Máté 24:3–14; Lukács 21:10–12). De mit mondhatunk Jézusnak a Máté 24:15, 16 szerinti szavairól a „pusztulást okozó undorító dolog”-gal kapcsolatban?

Az egész földre kiterjedő beteljesedés

12. Mennyiben különbözik a „nagy nyomorúság” Jeruzsálem pusztulásától?

¹² A prófécia első századi teljesedése mintául szolgál arra, hogy mire számíthatunk ma. Ámde néhány részlet azért mégsem pontosan azonos. A 21. és 22. versben például Jézus azt mondja: „Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé. Valóban, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért meg lesznek rövidítve azok a napok.” A tetőponti „nagy nyomorúság” nem korlátozódik Jeruzsálemre vagy valamelyik városra. A legnagyobb csapás lesz, amely valaha sújtotta a földet, éspedig az egész földgolyóra kiterjedő csapás (Jeremiás 25:30–33; Máté 24:30).

13. A Jeruzsálem pusztulását túlélő „testek”-kel ellentétben milyen „testek” fognak megmenekülni a „nagy nyomorúság” idején?

¹³ A „testek” pedig, amelyek túlélik a pusztulást, nyilván nem a földi Jeruzsálem pusztulásakor életben maradt hitehagyott zsidók, akik rabszolgasorsra jutnak. A „választottak” „testéről” van itt szó, akik a „mennyei Jeruzsálemet” képviselik itt a földön, valamint a minden nemzetből való társaik „nagy sokaságának” a „testéről”, akikről a Jelenések 7:14 kijelenti: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból és akik megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében.” Hogyan kell tehát értenünk a Máté 24:15, 16 szavait a modernkori beteljesedésben?

„Az olvasó használjon megkülönböztető képességet”

14, 15. Milyen dolgokkal kapcsolatban alkalmazzon az olvasó „megkülönböztető képességet”, amikor Dániel jövendölésének 7. és 8. fejezetét olvassa?

¹⁴ Jézus itt „Dániel prófétára” utal, és hozzáfűzi: „Az olvasó használjon megkülönböztető képességet.” „Belsazárnak, Babilon királyának első esztendejében” történt, hogy Dániel látomást kapott az Öregkorúról, Jehova Istenről, valamint arról, ahogyan a Messiás Királysága által megítéli a világi nemzeteket. Erre akkor kerül sor, amikor eljön „a meghatározott idő, hogy a szentek birtokba vegyék a Királyságot” (Dániel 7:1, 9–14, 21, 22, 27).

¹⁵ Dániel további látomásban is részesült Belsazár királyi uralmának harmadik évében. Itt, a Dániel 8:3–9 versében, a próféta jelképes nyelven írja le a „vadállatok” és a fejükön kinövő hatalmas „szarvaik” egymás utáni sorrendjét. A Dániel 8:20–25 segít felismerni ezeket mint az elmúlt 2500 év során feltűnő világhatalmakat: Médó-Perzsiát, Görögországot, Rómát, majd végül — mint egy kis szarvat, amely addig nő, míg hatalmassá lesz — az Angol Birodalmat, amelyhez később az amerikai köztársaság csatlakozik. Ily módon kettős világhatalom létesült.

16. a) Milyen „előre meghatározott idő” érkezett el és mi követte a „szentek’ által tapasztalt dolgokat? b) Miért volt olyan fontos Isten népe számára Az Őrtorony 1938 júniusi száma?

¹⁶ I. sz. 1918-ban elérkezett a „meghatározott idő”, hogy a „szentek” birtokba vegyék a Királyságot. Az 1919-es évtől kezdve a Messiás létrejött Királyságának világméretű hirdetésére szerveződtek egybe a „szentek” földön maradt tagjai (Máté 24:14). Nemsokára „Jehova tanúi” néven lettek ismertté, és munkatársak „nagy sokasága” kezdett hozzájuk csatlakozni (Ésaiás 43:10, 12; Jelenések 7:9). Az 1930-as években azonban az üldözés sötét felhői gyülekeztek a láthatáron. Jehova felkészítette népét a fenyegető veszélyre azáltal, hogy teokratikus rend szerint szervezte újjá őket. Az Őrtorony 1938. június 1-i és 15-i (angol) számában tanulmányi cikkek jelentek meg a „Szervezet”-ről, s ezekben a cikkekben Isten népe megismerhette a teokratikus felépítést, amely alapul szolgált egész tevékenységükhöz a második világháború idején (Ésaiás 60:17).

17. Kivel kapcsolatban teljesedett be a Dániel 8:10, 11 verse?

¹⁷ Dániel 8:10, 11 verse a második világháború alatt kezdett beteljesedni. A ’kis szarv’ kihívó magatartást vett fel Jehova Isten, „a sereg; Fejedelme” iránt. Vajon milyen „sereg”-ről van itt szó? Talán a kereszténység sokféle vallásos szektájához tartozók seregéről? Nem. Ezek nem képezhetik „gyűlölet tárgyát”, hiszen maguk is Sátán világához tartoznak (Máté 24:9; János 15:18–20). Dániel itt egy sokkal kisebb hadseregre gondol, amely Gedeon haderejéhez hasonlítható. Az a haderő valóban nagyon kicsiny volt Midián hordáihoz viszonyítva (Bírák 7:8, 12). A 144 000 tagot számláló „szentek” „seregének” földi maradékára utal ez a kifejezés, akik a Bárány Jézus Krisztussal uralkodnak majd a „mennyei Jeruzsálem”-ben levő Sion Hegyén (Jelenések 14:1–5).

A „szent hely” betöltése

18. a) Az Írások szerint hol van a „szent hely”? b) A Dániel 8:12 szerint mi történt azon a helyen?

¹⁸ Ez a „maradék” ma „szent helyet” tölt be, és a „mennyei Jeruzsálemet”, valamint annak templomelrendezését képviseli itt a földön. Dániel (a 11. versben) úgy írja le ezt mint [Jehova] „szentélye helyét” itt a földi „lábzsámolyán” (Ésaiás 66:1). Azt mondja: „[A kis szarv] elvette tőle [Jehovától] az állandó áldozatot és feldúlta szentélye helyét. És egy sereget fokozatosan kiszolgáltatott az állandó áldozattal együtt a törvényszegés miatt; és a földre tiporta az igazságot, és cselekedett, és sikeres volt” (Dániel 8:11, 12). Vajon hogyan teljesedett be mindez?

19. a) Mit értünk itt a ’kis szarv törvényszegésén’? b) Hogyan „tiporta földre az igazságot”?

¹⁹ Nos, mit tapasztaltak a hithű Bibliakutatók — Jehova tanúi — a második világháború alatt? Ádáz üldözést! Ez „törvényszegés” méretét öltötte; igyekezett feldúlni Isten „szentély” osztályát, megfosztani Jehovát a naponkénti nyilvános imádat „állandó áldozatától”. Mindez a náci-fasiszta országokban kezdődött! De nemsokára ’a hatalmassá lett kis szarv’ egész területén a ’földre tiporták az igazságot’. A Királyság-hirdetők „seregét” és a Királyság-igazságot prédikáló munkájukat betiltották a Brit Államközösség majdnem egész területén. Amikor ezek az államok a hadkötelesek besorozását végezték, nem tartották tiszteletben Isten szolgáinak teokratikus kinevezését. Az Egyesült Államokban a csőcselék-erőszak és egyéb méltánytalanság zúdult Jehova hű szolgáira.

20. a) Miről biztosít minket a Dániel 8:14 verse? b) Hogyan ’került ki győztesen a szent hely’? c) Milyen fejlemények mentek végbe Jehova szervezetében a második világháború vége felé?

²⁰ Ámde a Dániel 8:13, 14-nek megfelelően ’kétezerháromszáz nap’ múlva (azaz hat év, négy hónap és húsz nap múlva) a „szent hely” ismét „visszanyeri igazi rendeltetését” (Ökumenikus fordítás), vagy „győztesen emelkedik fel” (New English Bible). Jehova tanúit valóban kegyetlenül üldözték, mivel szilárdan kitartottak abban, hogy ’mint uralkodónak inkább Istennek kell engedelmeskedni, mintsem embereknek’ (Cselekedetek 5:29). De a második világháború utolsó hónapjaiban újból megerősítették azt az elhatározásukat, hogy Jehova imádatát dicsőítik és ahhoz ragaszkodnak a szervezetükön belül. Ebből a célból a munka és a vezetési forma újjászervezését kezdeményezték 1944-ben. Az Őrtorony 1944. október 15-i (angol) száma „Megszervezve a végső munkára” címmel cikket közölt. Ez a cikk, a szolgálatra összpontosító egyéb cikkekkel együtt, megmutatta, hogy a „szent hely” ismét „helyes állapotba” került Jehova szemében.a

21. Hogyan aratott eddig győzelmet a Királyság?

²¹ Az ellenségnek a „szent hely” feldúlására és elpusztítására irányuló gonosz szándéka teljes kudarcot vallott! A „szentek” földi maradéka, valamint „nagy sokaság”-beli társaik győztesen kerültek ki a harcból. A Legfelségesebb Uralkodó, Jehova és az ő Krisztusa győzelmet aratott! Nos, minek kellett jönnie ezután Jehova prófétai szava szerint? A következő cikkben meglátjuk.

[Lábjegyzet]

MIT ISMERSZ FEL AZ ALÁBBIAKBAN?

Dániel 7:22: „az előre meghatározott idő elérkezett”?

Dániel 7:27: „a szentek”, a „Királyság”?

Dániel 8:9: „egy másik, egy kis szarv”?

Dániel 8:10: „a mennyek serege”?

Dániel 8:11: „a sereg Fejedelme”?

Dániel 8:12: „földre tiporta az igazságot”?

Dániel 8:14: „a szent hely győztesen kerül ki”?

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

Konrad Adenauer német kancellár 1965-ben kijelentette: „Gondolatok és képek ötlenek fel bennem . . . az 1914-es évet megelőző gondolatok, amikor valódi béke, nyugalom és biztonság volt ezen a földön — olyan idő, amikor nem ismertük a félelmet. . . . A biztonság és nyugalom eltűnt az emberek életéből 1914 óta.”

[Kiemelt rész a 25. oldalon]

Harold Macmillan, néhai brit miniszterelnök 1980-ban ezt mondta: „Minden egyre jobb és jobb lett. Ez volt az a világ, amelyben én születtem. De hirtelen, váratlanul, 1914 egyik reggelén az egésznek egyszerre csak vége szakadt.”