Soha ne feledd, hogy tanú vagy!

„’Ti vagytok az én tanúim’, ez Jehova kijelentése, ’én pedig Isten vagyok’” (ÉSAIÁS 43:12).

 1. a) Mi a legnagyobb kiváltság, amelyben valaki is részesülhet ezen a földön? b) Mit jelent a „tanú” szó?

NINCS a földön nagyobb kiváltság annál, mint amikor valaki az igaz Istennek, Jehovának a tanúja lehet. Tanúnak nevezik azt, „aki valakinek a tettéről, magatartásáról vagy a vele történtekről személyes tapasztalásból tud, és róluk tanúskodik” (A magyar nyelv értelmező szótára). Jézus Krisztus volt az, aki a világegyetem legnagyobb perében a Jehova Istennel kapcsolatos vitakérdésben — tanúskodott. Jézusról azt mondja a Biblia, hogy mint tanú, „Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással” (1Timótheus 6:13, Ökumenikus fordítás). Amikor perbe fogták, vajon mit mondott ennek a római helytartónak?

 2. Mi mellett tanúskodott Jézus Krisztus?

² Jézus a feltett kérdésre válaszolva, kijelentette: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúskodhassak az igazság mellett” (János 18:37). Igen, Jézus világosan tudtunkra adta, hogy az Isten igazsága melletti tanúskodás végett jött a világba. Ez részben azt is jelentette, hogy a messiási királyi állása mellett is tanúskodott. Tanúskodott továbbá Jehova neve mellett. Ezért mondhatta a mennyei Atyjához intézett imájában: „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból” (János 17:6). Emberi halála napjáig tisztában volt azzal a kötelezettségével, hogy Jehova tanúja legyen. Jézus valóban sohasem feledte, hogy tanú.

A „hű és igaz tanú” példája

 3. a) Ki a „hű és igaz tanú”? b) Mi történt a laodiceai gyülekezettel, és milyen tanácsot adott nekik Jézus?

³ Jézus hűségesen és buzgón teljesítette megbízatását mint Jehova tanúja. Ezen a téren ragyogó példát mutatott az önátadott keresztényeknek. Igen figyelemre méltó az a tanács is, amit Jézus a laodiceai gyülekezetnek adott. Nyilván az anyagias természetű vágyak következtében ez a gyülekezet „ellanyhult” a Jehova melletti és a messiási Királyság melletti tanúskodásban. Jézus ezért arra intette őket, hogy legyenek ’buzgók és tartsanak bűnbánatot’. Ezekkel a szavakkal vezette be az ennek a gyülekezetnek adott tanácsát: „Ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú” (Jelenések 3:14–19).

 4. a) Miért nevezte magát Jézus „Ámen”-nek? b) Jézus szavai szerint miről nem volt szabad a laodiceai keresztényeknek soha megfeledkezniük?

⁴ Először is Jézus „Ámen”-nek nevezi magát. Vajon miért? Azért, mert Jehova „Ámen”-ként küldte el őt (ami azt jelenti: úgy legyen) az összes isteni ígéret tekintetében. Jézus az, aki valóra váltja Isten ígéreteit (2Korinthus 1:20). Azonkívül Jézus „hű és igaz tanú”-nak is minősíti magát. S miért teszi ezt? Azért, hogy a gyülekezet úgy tekintsen őrá, mint példaképére, és indítást kapjon arra, hogy megbánja vétkeit és újból „buzgó” legyen a Jehova melletti tanúskodásban. Az Isten Fia azt akarta, hogy a laodiceai keresztények soha ne feledjék, hogy Istennek és a messiási Királyságnak a tanúi.

 5. Miben volt Jézus Jehova mai Tanúinak a példaképe?

⁵ Jézus minden egyes követőjétől megköveteli, hogy hű és buzgó tanú legyen a dolgok gonosz rendszerének a végéig. „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek — mondta Jézus —, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14; Cselekedetek 1:6–8). Mindabban, amit tett, és mindabban, amit mondott, a „hű és igaz tanú” buzdító példa volt Jehova mai igaz keresztény tanúi számára. Ezek a keresztények felismerik, hogy milyen nagy kiváltságban részesülnek, amikor az isteni név hordozóiként és Jehova lojális szolgáiként teljesíthetik e szavakat: „Ti vagytok az én tanúim . . . és én Isten vagyok” (Ésaiás 43:10–12).

Miért ne feledjük soha

 6. a) Milyen kiváltságuk van Jehova Tanúinak a szellemi világosság terén? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak?

⁶ Ha Jehova önátadott, alámerített tanúja vagy, éberen őrködj a nagy kiváltságod felett, hogy a világegyetem legfőbb személyiségét szolgálhatod. Emlékezz arra, hogy a „hű tanú” egyben a „világ világossága” is volt (Jelenések 1:5; János 8:12). Ezért Jehova minden tanújának sugároznia kell az Isten szándékára vonatkozó világosságot. Mint ahogy helytelen lenne véka alá rejteni a lámpát, ahelyett, hogy a lámpatartóba helyeznénk, ugyanúgy ésszerűtlen lenne, ha a keresztény elrejtené a világosságát. Fényt kell árasztania, hogy mindazok, akik kapcsolatba kerülnek vele, javukra fordíthassák annak a szellemi világosságnak az előnyeit, amellyel ő maga is rendelkezik. Ezért Jézus ezt tanácsolta a követőinek: „Ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:14–16). Mint szervezet, Jehova Tanúi ma az egész földön kitűnnek az emberek közül, akár egy hegytetőre épült város, amely messze földre kiárasztja fényeit. De vajon személy szerint is fényt árasztunk minden időben? Mindig tudatában vagyunk annak, hogy mint Jehova tanúinak, milyen nagy a kiváltságunk?

 7. Milyen nyomós okból nem szabad soha elfelejtenünk, hogy Jehova Tanúi vagyunk?

⁷ Miért nem szabad soha megfeledkeznünk arról, hogy Jehova Tanúi vagyunk? Egyik fő oka az, hogy olyan világban élünk, amelyben a mindennapi élet gondjai, a ránk nehezedő nyomások, a figyelmet elterelő dolgok bősége könnyen eltéríthet bennünket arról, hogy az igaz Istenről és az ő szándékáról beszéljünk. A mi figyelmeztetésünkre és buzdításunkra Jézus ezt mondta: „Mindig vigyázzatok tehát, . . . legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, hogy az megtörténik, akkor jön el az Emberfia” (Máté 24:42–44). Miért ez a komoly figyelmeztetés? Azért, mert a figyelemelvonás pusztuláshoz vezethet: igen, azoknak a pusztulásához, akik nem figyelnek oda, amikor Jézus eljön, hogy végrehajtsa az ítéletet a dolgok jelenlegi rendszerén (Jelenések 19:11–21).

 8., 9. Hogyan válik a javunkra, ha megvizsgáljuk, mi történt a Noé korabeli figyelmetlen emberekkel?

⁸ Gondolj csak arra, hogy mi történt Noé idejében. Nos, akkor oly sokféle dolog kötötte le az emberek figyelmét, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget Noé prédikálásának és a bárka építésének! „Semmit sem vettek észre”, hagyták, hogy mindenféle dolog elterelje a figyelmüket, és elpusztultak (Máté 24:36–39).

⁹ Hagyjuk hát, hogy a mai világ és megannyi szórakoztató vonása nekünk is elterelje a figyelmünket? Mivel a pusztulásunkat okozhatja, ha mint Jézus követői teljesen megfeledkezünk a kötelességünk teljesítéséről, bizonyuljunk állandóan ébereknek. Legyünk mindenkor készen, soha ne szunnyadozzunk a kötelességeink terén, különben e világ figyelmetleneivel együtt mi is elpusztulunk (Lukács 17:26–30; 21:34–36).

10. Milyen létfontosságú feladatot kapott minden igaz keresztény?

¹⁰ Soha ne feledkezzünk hát meg arról, hogy azt a létfontosságú feladatot kaptuk: prédikáljuk az Isten Királysága jó hírét (Márk 13:10). Tekintet nélkül arra, hogy kik vagyunk, milyen feladatokat látunk el Jehova szervezetében, felelősek vagyunk azért, hogy másoknak is hirdessük a reménységünket (Róma 10:10; 1Korinthus 9:16). Számos országban szabadon mehetünk házról házra a Királyság-üzenettel. Lehet azonban, hogy ott, ahol szólásszabadság van, az embereket nem érdekli a vallás, és keveset lehet beszélni az ajtók előtt. Ilyen esetben különösen ébereknek kell lennünk, hogy kihasználjuk a lehetőségeket, amikor felragyogtathatjuk a világosságunkat.

11. Mire mutat Jehova szolgálatával kapcsolatban az a tény, hogy Jézus követői mindannyian „Az Út”-hoz tartoztak?

¹¹ Bár vannak a tanúskodó munka különféle ágaira szánt különleges időszakok, Jehova önátadott szolgájának minden időben dicsérnie kell őt szavakban és tettekben egyaránt. Vajon ezt teszed? Jézus korai követőiről úgy beszéltek, mint akik „Az Út”-hoz tartoznak (Cselekedetek 9:1, 2). Tehát nem csupán havonta néhány órán át szolgálták Istent. Egyfajta életút volt a szolgálatuk! Vajon hasonlók leszünk az első századi keresztényekhez, ha csupán rendszertelen Királyság-hírnökök vagyunk, akik ritkán vesznek részt a tanúskodásban? Joggal nevezzük magunkat Jehova Tanúinak, ha keveset vagy semmit sem szólunk másoknak a mi reménységünkről?

Használjuk fel az időnket mások megsegítésére!

12., 13. a) Hogyan erősödhetünk szellemileg? b) Miért kell feljegyzést készítenünk a szántóföldi szolgálat során tapasztalt érdeklődésről?

¹² Nekünk bölcsen kell felhasználni az időnket, ha azt akarjuk, hogy másokat is az Isten igazságos új rendjében való élet útjára tudjunk vezetni. De ahhoz, hogy másoknak segíteni tudjunk, előbb nekünk kell megerősödnünk. Rendszeres szellemi eledellel kell táplálni magunkat, és építeni kell a hitünket. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy „csecsemők” vagyunk, nekünk „érettségre” kell törekednünk (Efezus 4:14; Zsidók 6:1). A rendszeres házankénti szolgálatunk során vajon eleget teszünk a további felelősségünknek is, vagyis annak, hogy nyomon követjük a juhokhoz hasonló egyének sorsát? Amikor meghallgatják bibliai üzenetünket és érdeklődést tanúsítanak Isten Szava és Királysága iránt, vajon mit teszünk? Eléggé érdekel minket ez a dolog ahhoz, hogy feljegyezzük az illető nevét, lakcímét, és a témát, amiről beszéltünk, és figyelemmel kísérjük ezt az érdeklődést?

¹³ Ha szellemileg éberek vagyunk, mindig és mindenütt alkalmat találunk arra, hogy az Isten Szavát prédikáljuk. De végezzük ezt örömmel, legyen a szívünk csordultig tele azzal, amit a nagy tanítónktól, Jehovától tanultunk! (Ésaiás 30:20, 21).

Legyünk készek az alkalmi tanúskodásra!

14. a) Milyenfajta tanúskodás által jutottak el sokan Isten igazságának a megismerésére? b) Pótolhatja-e az alkalmi tanúskodás a rendszeres szántóföldi szolgálatot?

¹⁴ Sokan úgy kerültek kapcsolatba az Isten igazságával, hogy rokonok, barátok, munkatársak, szomszédok, stb. beszéltek róla. Például egy 238 alámerített Tanúból álló csoportban 40 százalék az alkalmi tanúskodás útján ismerte meg az igazságot. Természetesen ez nem pótolhatja a szántóföldi szolgálatot, a rendszeres házankénti tevékenységet vagy az újralátogatásokat és az ehhez hasonló munkákat (Cselekedetek 5:42; 20:20).

15. Milyen példát mutatott Jézus az alkalmi tanúskodás terén?

¹⁵ Jézus, a „hű és igaz tanú” az alkalmi tanúskodás terén is szép példát mutatott. Például, „amikor tovább ment”, Jézus látott „egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak”, és jó eredménnyel beszélt hozzá (Máté 9:9). Azonkívül egy másik alkalommal, bár nagyon fáradt volt, Jézus felhasználta az alkalmat, és elbeszélgetett az igazságról egy asszonnyal, aki vizet meríteni jött a kúthoz Sikárban. Ennek a beszélgetésnek az lett az eredménye, hogy sok szamaritánus hitt Jézusban mint Messiásban (János 4:5–30, 39–42).

16. Milyen szép példát mutatott Pál apostol a tanúskodásból?

¹⁶ Pál apostol is kihasznált minden alkalmat arra, hogy beszéljen Jehova Szaváról. Amikor Athénban volt, Pál megtette ezt ’mindennap a piacon azokkal, akik éppen ott voltak’ (Cselekedetek 17:17). Amikor pedig házi őrizetben volt Rómában, „mindenkit barátságosan fogadott, akik hozzá bementek, prédikálta nekik az Isten Királyságát és akadálytalanul tanította nekik nagy bátorsággal az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat” (Cselekedetek 28:30, 31). Indítson ez minket is arra, hogy soha ne mulasszunk el egyetlen tanúskodási alkalmat sem!

17. A rendszeres szántóföldi szolgálaton kívül milyen alkalmunk nyílik még arra, hogy másoknak tanúskodjunk?

¹⁷ A rendszeres szántóföldi szolgálaton kívül sok egyéb alkalom is kínálkozik a tanúskodásra. A munkatársainknak, az iskolatársainknak, a rokonainknak és az ismerőseinknek is szükségük van arra, hogy halljanak Jehováról és szándékáról. Amikor autóbuszon, vonaton, vagy repülőn utazunk, kezdeményezhetünk olyan beszélgetést, amely a Királyság-tanúskodáshoz vezet. Megoszthatjuk a „jó hírt” hotel vagy moteltulajdonosokkal, bezinkútkezelőkkel, éttermi alkalmazottakkal vagy taxisofőrökkel. Ha otthon vagyunk, tanúskodhatunk kereskedőknek vagy áruszállítóknak. Még amikor kórházban vagyunk is, tanúskodhatunk ápolónőknek, orvosoknak és betegeknek! Amikor kórházi kezelés alatt álltak, Jehova Tanúi számos esetben segítettek más betegeknek abban, hogy azok megismerjék az Isten új rendjét, ahol az emberek majd ragyogó egészségnek örvendhetnek.

18. a) Milyen tanácsot kapunk arra az esetre, ha habozunk felhasználni a tanúskodási alkalmakat? b) Milyen tulajdonságokat nyilváníthatunk ki, amikor rokonoknak vagy ismerősöknek tanúskodunk?

¹⁸ Ezért nagyon is létfontosságú, hogy mint Jehova Tanúja minden adandó alkalommal hirdesd a Királyság-üzenetet! Más szóval: soha ne feledd, hogy tanú vagy! Mit kell tenned azonban akkor, ha ingadozol, amikor alkalom adódik a tanúskodásra? Akkor imádkozz azért, hogy bátran szólhasd az igazságot. Gazdag aratás lesz a jutalma annak, amit különben elmulasztanál. (Vö. Cselekedetek 4:29–31). Természetesen a rokonoknak, ismerősöknek végzett tanúskodás talán könnyebbnek látszik. De légy tapintatos, kedves és türelmes irántuk, nem engedve meg magadnak semmilyen szabadosságot csupán azért, mert jól ismered őket. Legyenek távlati terveid, és fokról fokra építsd fel bennük a bibliai igazság iránti értékelést.

A jó magaviselet is a tanúskodásunkhoz tartozik

19. Milyen kapcsolat van a tanúskodásunk és a viselkedésünk között?

¹⁹ Nem csupán szavakkal tanúskodunk. Pál apostol a világosság kiárasztását a jó magaviselettel kapcsolta össze. Arra buzdította a filippibeli keresztényeket, hogy ’mindent zúgolódás és vitatkozás nélkül tegyenek, hogy legyenek feddhetetlenek és ártatlanok, Istennek szeplőtelen gyermekei egy elhajlott és elvetemült nemzedék közepette, amelyben fénylenek, mint világítótestek a világban’ (Filippi 2:14, 15). Egy erkölcsileg megromlott és sötét világban Jehova Tanúinak, mint világítótesteknek kell ragyogniuk, fényleniük. A hithű keresztények valóban visszatükrözik az igazság szavát, amikor ajkukkal tanúskodnak, jó erkölcsi magatartásukkal pedig fényt árasztanak maguk körül. Bárcsak Jehova Tanúi mindannyian lojális fényhordozóknak bizonyulnának az életmódjukkal, és a bibliai igazság szavaival is, amit ajkaikkal szólnak!

20. Milyen hatással lehet a jó magaviseletünk másokra?

²⁰ Ugyanezt hangsúlyozza Péter apostol, amikor ezt írja: „Őrizzétek meg helyes életmódotokat a nemzetek között . . ., hogy jótetteitek eredményeként, amelyeknek szemtanúi, dicsőítsék Istent az ő vizsgálata napján” (1Péter 2:12). Természetesen nem mindenki dicsőíti majd Istent és nem mindenki lesz Jehova Tanúja az ő vizsgálata napján. A legtöbben nem állnak majd az Isten messiási Királysága oldalára és nem élnek az ő magas szintű erkölcsi irányadó mértéke szerint. Ámde lesznek juhokhoz hasonló szemtanúk, akik meglátják, hogy mi az igaz keresztényiséget képviseljük. Mély benyomást gyakorol rájuk a mi jó magaviseletünk, és csatlakoznak hozzánk, hogy ők is prédikálják „a Királyságnak ezt a jó hírét” (Máté 24:14). Mily nagy lesz az örömünk, amikor ezek az emberek velünk együtt dicsőítik Jehovát mint az ő tanúi!

21. Milyen beállítottsággal cselekedjék Jehova Tanúi az Isten akaratát?

²¹ Végezd hát egész szívvel Jehova munkáját és tedd az ő akaratát! (Máté 22:37). Értsd meg, hogy Jehova Tanújának minden időben dicsőítenie kell Istent. „Dicsérjétek Jaht, ti emberek! Dicsért Jehovát, ó lelkem! Dicsérni fogom Jehovát egész életemben” (Zsoltárok 146:1, 2). Igen, ’dicsérd Jehovát egész életedben’! S ez az élet örökké tarthat, ha sohase feledkezel meg arról, hogy tanú vagy.

Hogyan válaszolnál rá?

◻ Mi a legnagyobb kiváltság, ami ma érhet valakit ezen a földön?

◻ Hogyan volt Jézus Krisztus példakép Jehova mai Tanúi számára?

◻ Milyen létfontosságú feladatot kaptak mindenütt Jehova Tanúi?

◻ Pótolható-e a rendszeres szántóföldi szolgálat az alkalmi bizonyságtevéssel?

◻ Milyen kapcsolat van a viselkedésünk és a tanúskodásunk között?

[Kép a 18. oldalon]

Jézus soha nem felejtette el, hogy ő Jehova tanúja

[Kép a 20. oldalon]

Buzgón tanúskodjunk a rendszeres szántóföldi szolgálatban és az alkalmi bizonyságtevésben