Az „utolsó napok” után Isten messiási Királysága
1. a) Az „utolsó napok” kifejezés vajon milyen gondolatokat ébreszt azokkal a napokkal kapcsolatban? b) Véget értek-e a zsidó rendszer ’utolsó napjai’?
AZ „UTOLSÓ NAPOK”-nak nevezett napok egyszer véget kell hogy érjenek. A zsidók és újjáépített templomuk esetében ez i. sz. 70-ben következett be. Máskülönben miért neveznék azokat „utolsó napok”-nak? De történelmileg is végük (télos) szakadt. A dolgok zsidó rendszerének ezen utolsó napjairól szólva Jézus ezt mondta: „Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig, és nem is lesz többé. Valóban, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, egyetlen test sem menekülne meg, de a választottakért meg lesznek rövidítve azok a napok” (Máté 24:21, 22; Márk 13:19, 20).
2. a) Kik voltak azok a „választottak”, akikért a Jeruzsálemre szakadt „nagy nyomorúság” meg lett rövidítve? b) A beteljesedéssel kapcsolatos melyik nézet tenné különössé Jézus prófétai szavait?
2 Az ókori feljegyzések szerint 97 000 zsidó élte túl Jeruzsálem ostromát és szent városuk, valamint a Heródes király által épített templom pusztulását. Mégsem ők voltak azok a „választottak”, akikért a „nagy nyomorúság” meg lett rövidítve. Inkább a keresztények voltak azok, akik az első ostrom feloldása után i. sz. 66-ban azonnal követték Jézusnak a Máté 24:16–20-ban mondott tanácsát és elmenekültek a pusztulásra ítélt városból Júdea tartományán kívüli helyre. Ami akkor történt, bizony elég rossz volt. De ha Jézusnak a Máté 24:21, 22-ben és a Márk 13:19, 20-ban mondott szavai csupán Jeruzsálemnek az i. sz. 70-ben bekövetkezett végére (télos) korlátozódnának, az erre vonatkozó kifejezésmódja elég különösen hangzana. Ez bizonyára nem a legnagyobb nyomorúság volt, ami az egész írott emberi történelemben bekövetkezett.
3. Jézus leíró szavaiba foglalt megfelelő méretarányokat csakis milyen nézőpontból nézve érthetjük meg az ókori Jeruzsálem pusztulásával kapcsolatban?
3 Jézus összehasonlító szavai csupán akkor öltenek fel pontos arányokat, ha Jeruzsálem pusztulását előképnek tekintjük, mintegy a jövőben bekövetkezendő páratlan „nagy nyomorúság”, a kereszténység pusztulása előárnyékának, amely kereszténység azt vallja, hogy mintegy egy milliárdnyi tagot számlál. Az ő pusztulásával kezdődik el a hamis vallás egész világbirodalmának a pusztulása. Röviddel utána következik mindazoknak a világi elemeknek a pusztulása, amelyek szakítottak ugyan a hamis vallás világbirodalmával, de nem Isten messiási Királysága javára. A „nagy nyomorúság” alatt kioltott emberéletek száma messze felülmúlja mindazokét, akik a Noé napjaiban bekövetkezett vízözön során pusztultak el, vagyis az i. e. 2370–2369-es esztendőkben.
4. a) Milyen időszak alatt kell bekövetkezniük azoknak a ’háborúknak és háborúk híreinek’, amelyekről Jézus prófétált? b) Mire mutat az a tény, hogy a „szorongató fájdalmak kezdeté”-nek nevezik azokat?
4 Jézusnak a Máté 24:4–22 szerinti jövendölésében a „háborúk és háborúk hírei” kifejezés egy kifejezett időszakra korlátozódik. A dolgok zsidó rendszere esetében — amely felől a tanítványok elsősorban érdeklődtek — ez az i. sz. 29-től 70-ig terjedő „utolsó napok” időszaka volt. Ezt az időszakot valóban „háborúk és háborúk hírei” jellemezték éhínséggel, járványokkal és földrengésekkel együtt. A zsidók kétségkívül érezték az efféle csapások valamilyen hatását. Ámde Jézus azt mondta, hogy mindezek csak „a szorongató fájdalmak kezdetét” jelentik (Máté 24:8). Nem ezek a végső, halálos csapások.
5. a) Az akkori válságos dolgok vajon Krisztus „jelenlétéhez” és „a dolgok rendszerének a befejezésé”-hez vezettek? b) Ugyanakkor a megjövendölt méreteket öltötte-e a Királyság-prédikálás, és miért?
5 Ezek a végzetes dolgok a zsidó rendszer végéhez (télos) vezettek Palesztinában. De amint ma láthatjuk, nem bizonyultak [Krisztus] ’jelenléte jelének’, valamint a ’dolgok rendszere befejezésének’ a jelét sem jelentették, azon dolgok végét, amelyek benne voltak a tanítványok kérdésében (Máté 24:3; Márk 13:4). Úgyszintén, a zsidó rendszer „utolsó napjai” alatt „a Királyságnak ezt a jó hírét . . . az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” szükségszerűen csak korlátozott mértékben prédikálták, hiszen a Királyság-prédikálók kevesen voltak, a prédikálás pedig üldözések közepette folyt (Máté 24:9–14). De természetesen az egész világ nyitva állt előttük, mert a Királyságról szóló prédikálás nem korlátozódhatott csupán a körülmetélt zsidókra. Jézusnak a halottak közül való feltámadása után a tanítványokat az a parancs kötelezte, hogy menjenek és ’tegyenek tanítványokká minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19, 20). A Királyság prédikálásának világméretekben tehát még csak a jövőben, i. sz. 70 után kellett megtörténnie.
6. a) Mit jelentettek be előre, aminek a zsidókra szakadt akkori nyomorúság után kellett bekövetkeznie? b) Miért nem csatlakoztak a „választottak” a „föld minden törzséhez” azok siránkozásában?
6 A Jeruzsálemre i. sz. 70-ben bekövetkezett „nagy nyomorúság”-ra utalva, Jézus megemlítette továbbá azokat a dolgokat, amelyeknek „közvetlenül ama napok nyomorúsága után” kellett megtörténniük (Máté 24:29). Fel kellett hogy tűnjön „az ember Fiának jele”, s nemcsak a természetes zsidók szétszórt 12 törzsének kellett gyászolnia, hanem a „föld minden törzsé”-nek. Be kellett fejeződnie a „választottak egybegyűjtésének”. Ezek a „választottak” nem csatlakoznak a „föld minden törzsé”-hez a küszöbön álló világkatasztrófa feletti siránkozásukban. A gyász helyett örvendeznek azon, hogy megjelent az égen „az ember Fiának jele” (Máté 24:30, 31). Örvendeznek a bizonyíték láttán, amely igazolja, hogy a régi világrendszer „utolsó napjaiban” vannak. Az i. sz. 1914-es gyászos esztendő, az emberiség első világháborújának esztendeje óta, a bizonyíték mindent elsöprő méretekben tárul elénk.
7. Miután véget érnek a dolgok világraszóló rendszerének „utolsó napjai”, mit várhatunk az Úr imájának megfelelően?
7 Mindennek az „utolsó napjait” valami másnak kell követnie. Vajon mi követi majd a dolgok eme világrendszerének az „utolsó napjait”? Tekintet nélkül arra, hogy milyen látomásuk van a világi „látnokoknak” a föld állapotáról egy feltételezett harmadik világháború utáni időre vonatkozóan, Jehova tanúi Isten messiási Királyságát látják, amelyért Jézus imádkozni tanította a tanítványait az Úr imájában (Máté 6:9, 10).
8. Miért imádkozzák a keresztények még mindig az Úr imáját annak ellenére, amit Pál írt i. sz. 60 körül a Kolossé 1:13-ban?
8 Még mindig imádkozzuk ezt az imát függetlenül attól, amit Pál apostol i. sz. 60–61 körül írt a Kolossé 1:13-ban. Akkor ugyanis ezt írta: „[A mennyei Atya] megszabadított minket a sötétség hatalmából és átvitt minket az ő szeretett Fiának Királyságába.” Ez arra a szellemi Királyságra utal, amelybe a kolossébeli keresztények átvitettek, noha még a testben voltak itt a földön, egy vallásilag megsötétedett városban Kis-Ázsiában. Tagadhatatlan, hogy ez a szellemi állapotuk a Sátán, az Ördög uralma alatt levő földön nem lehetett az Úr imájának a beteljesedése: „Atyánk! szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te Királyságod” (Luk 11:2; Máté 6:9, 10). Ahhoz, hogy ez az imádság teljes mértékig teljesüljön, Isten szeretete Fiának nem csupán egy szellemi királyság trónjára kellett ülnie, amely csupán földi tanítványai felett gyakorolna uralmat.
A MESSIÁS KIRÁLY ÉS JUHOKHOZ HASONLÓ ALATTVALÓI
9, 10. a) Milyen kiterjedésű Királyságára utalt Jézus a juhokról és a kecskékről szóló példázatában? b) Minek az elvégzése után következik be a különválasztó munka, mi tartozik még a Jézus által előbb elvégzett munkához, és mit jelent az?
9 A „dolgok rendszerének befejezéséről” szóló jövendölésében Jézus a teljes értelmű királyi hatalmára utalt. Máté apostol beszámolója szerint Jézus azzal fejezte be a próféciáját, hogy leírást adott a jelképes juhokról és kecskékről. A Máté 25:31, 32-ben a következő szavakkal kezdte a szemléltetést: „Amikor az ember Fia megérkezik az ő dicsőségében és vele együtt az összes angyalok, akkor leül dicsőséges trónjára. És elébe gyűjtetnek az összes nemzetek, és ő elkülöníti az embereket [nem a nemzeteket] egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől.” Ez azután történik, miután Sátánt, az Ördögöt és a démonait a trónra emelt Jézus Krisztus levetette a mennyei helyükről és kiváltságaikból a földünk közelébe. Mindezt a Jelenések 12:5–9 prófétai módon szemlélteti. Hogy pedig ez mit jelent, arról ezt olvassuk:
10 „És [én, János] harsány hangot hallottam szólni a mennyben: ’Most érkezett el a megmentés és az erő és a mi Istenünk Királysága és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi testvéreink vádolóját levetették, aki éjjel és nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt! És legyőzték őt a Bárány véréért és tanúskodó beszédükért és a lelküket még a halállal szemben sem szerették. Ezért örüljetek ti egek és ti, akik abban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van.’” (Jel 12:10–12).
11. a) Az események szerint mikor kezdte meg vágtáját az „apokalipszis négy lovasa”? b) Az 1914 óta eltelt háborús időszak vajon milyen korlátozott időszaknak felel meg, amelyet Jézus az „utolsó napok”-ról szóló próféciájában előre bejelentett?
11 Melyik jól tájékozott egyén tagadhatná, hogy ez a rendkívüli „jaj a földnek és a tengernek” 1914 óta jellemzi a mi 20. századunkat, attól az évtől kezdve, amelyben az úgynevezett „Apokalipszis négy lovasa” nyilvánvaló módon megkezdte a vágtáját? (Lásd a Jelenések 6:1–8 versét!) Ez félreérthetetlen „jele” annak, hogy 1914-ben elkezdődtek a jelenlegi világrendszer „utolsó napjai” és beléptünk a „dolgok rendszerének befejezésébe”. Sátánnak, az Ördögnek, valamint démonainak a mennyből való kivetése óta az ő számukra is elérkeztek az „utolsó napok”, mielőtt a mélységbe vettetnének a Messiás Jézus 1000 éves uralmát megelőzően (Jel 20:1–3, 7). Az 1914-es első világháború és az 1939-es második világháború, majd az 1945 utáni háborúk sorozata az egész földön nyilván modernkori párhuzama azoknak a ’háborúknak és háborúk híreinek’ (az éhínségekkel, járványokkal és földrengésekkel együtt), amelyekről Jézus azt mondta, hogy az i. sz. 29-től 70-ig terjedő években a dolgok zsidó rendszerének „utolsó napjait” jelzik Jeruzsálem és annak újjáépített temploma köré összpontosulva.
12. Ha Jeruzsálemben i. sz. 70-ben híjával ment végbe mindaz, amit Jézus megjövendölt a Máté 24:21, 22-ben, mivel kell szembenéznie a dolgok világraszóló rendszerének ma?
12 A haláltusával határos helyzet, amely i. sz. 70-ben Jeruzsálemre szakadt, nem bizonyult annak, amiről Jézus a Máté 24:21, 22 szerinti jövendölésében leírást adott. Ma azonban az ellenképi Jeruzsálem (a kereszténység), sőt a hamis vallás egész világbirodalma, sőt a dolgot világraszóló egész rendszere „olyan nagy nyomorúság” előtt áll, „amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig, és nem is lesz többé”. Nem különös tehát annak a jövendölésnek a beteljesedését látnunk, amelyet Pál apostol i. sz. 65 körül mondott és rögzített a 2Timótheus 3:1-ben: „Egészen biztos lehetsz abban [Timótheus], hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.” (Jeruzsálemi Biblia)
VÉGSŐ VILÁGMÉRETŰ KIHIRDETÉS!
13. A Jelenések 12:11 szerint Jézus jövendölésének melyik vonatkozása teszi még kiemelkedő eseménnyé a „dolgok rendszerének befejezését”?
13 A Jelenések 12:11 szerint, miután Sátánt, az ördögöt kivetették a mennyből, az általa vádolt keresztények „legyőzték őt . . . tanúskodó beszédük miatt”. Ennek a beteljesedése további jellegzetessége annak, ami Jézus szavai szerint kiemelkedővé teszi a „dolgok rendszerének befejezését”. Vajon milyen sajátosságról van itt szó? „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég [télos]” (Máté 24:14). Ez megelőzi az „utolsó napok” végét.
14. Hogyan múlta felül ez a Királyság-tanúskodás azt, ami a dolgok zsidó rendszere „utolsó napjai” alatt folyt?
14 Jehova tanúinak ez a tanúskodása az első világháború 1918. november 11-i befejezése óta óriási módon meghaladta az i. sz. 29-től 70-ig a dolgok zsidó rendszere „utolsó napjaiban” végzett nemzetközi tanúskodást. Akkor Ázsiában, Európában és Afrikában végeztek tanúskodást. Ma ezt nemcsak azokon a kontinenseken, hanem a két Amerikában, Ausztráliában és a Csendes-óceán szigetein, tehát az egész földgolyón végzik.
15. Mit mondhatnak a csúfolódók, akik le akarják kicsinyelni ezt a teljesítményt, a kereszténység misszionáriusainak az elmúlt évszázadok alatt végzett munkájáról?
15 A gúnyolódók lekicsinyelhetik ezt a teljesítményt, s azt hangsúlyozták, hogy a kereszténység misszionáriusai az elmúlt évszázadok alatt eljutottak mindezekre a helyekre már jóval Jehova keresztény tanúi előtt. Ez igaz! De Jehova tanúi Királyság-tanúskodása 1914 óta nagyban különbözött attól, amit a kereszténység misszionáriusai hirdettek akár 1914 előtt, akár azóta.
16, 17. a) Miben különbözött a második világháború 1918-ban történt befejezése óta végzett Királyság-tanúskodás attól, amit a kereszténység misszionáriusai prédikáltak? b) Ennek igazolására mit közölt az Őr Torony folyóirat az 1920. július 1-i számában?
16 „Különbözött?” Vajon miben? Abban, hogy az utóbbiak tanúskodása nem a kolossébelieknek írt levél 1:13-ban említett Királyságra vonatkozott, nem „az [Isten] szeretete Fiának Királyságára”, amelybe már átvitetett a 144 000 „elpecsételt” szellemi izraelita (Jel 7:1–8). Az, amit Jehova tanúi 1918 óta világszerte hirdetnek, egyedülálló dolog, ami úgy jellemzi ezeket az időket, mint „utolsó napokat” a dolgok politikai, társadalmi, jogi és katonai rendszere számára. Ez a mennyekben felállított királyi kormányzatról szóló világméretű tanúskodás arról a kormányzatról, amely hatalmat kapott arra, hogy kiűzze az ördögöt és démonait trónjának helyéről (Jel 12:5–9). Nem egészen két évvel az első világháború befejezése után Az Őr Torony és Krisztus jelenlétének Hírnöke 1920. július 1-i számában vezércikket közölt, amelynek ez volt a címe: „A Királyság Evangéliuma” és idézte a Máté 24:14-et, a „Munka mindenki számára” alcím alatt pedig ezeket írta:
17 „Az evangélium szó örömhírt jelent. Az örömhír itt a dolgok régi rendszerére vonatkozik, valamint a messiási Királyság felállítására. Azt jelenti, hogy már virradat előtt áll a bűn és a bánat sötét éjszakája. Azt jelenti, hogy Sátán birodalma hanyatlik, meg fog bukni, hogy soha többé ne tudjon talpra állni” (199, 200. oldal [angolban]).
18. a) Jézus jövendölése szerint mi után „jön el a vég”? b) A Jóel 2:28, 29 értelmében milyen korábbi napokkal vannak párhuzamban a mi ’utolsó napjaink’?
18 Amikor a messiási Királyságról szóló jó hírt — amely a mennyben 1914-ben felállított Királyságról szól — az Isten akarata szerinti méretekben hirdetik, „akkor jön el a vég” (télos) (Máté 24:14). Ez a világméretű végső Királyság-prédikálás a dolgok jelen rendszerének „utolsó napjaiban” történik. Ezek tehát a megfelelő napok arra, hogy véglegesen beteljesedjék a Jóel 2:28, 29 jövendölése, amiképpen annak kezdeti beteljesedése is bekövetkezett Péter apostol és apostoltársai napjaiban, amikor ő maga magyarázta meg azt i. sz. 33. Pünkösd napján. A mi „utolsó napjaink” tehát modernkori párhuzamát képezik az ő „utolsó napjaiknak”.
19. Ahhoz, hogy minden vonatkozásban teljes legyen az „utolsó napok” időszakainak összehasonlítása, milyen események történtek az apostolok ’utolsó napjaiban’, amelyeknek szintén kell hogy legyen modernkori párhuzamuk?
19 De ahhoz, hogy ez a párhuzam minden vonatkozásban teljes legyen, megtörtént-e a szent szellem kitöltése is „mindenfajta testre” a mi „utolsó napjainkban”? (Csel 2:16–19). Habozás nélkül mondhatjuk, hogy a világot megrázkódtató 1914-es esztendő óta a Jóel 2:28, 29 figyelemreméltó módon beteljesedett. Az első világháború alatt a messiási Királyság ellenségeinek, különösen a kereszténység papságának sikerült vagy meggátolniuk, vagy súlyosan lerontaniuk Jehova felkent szolgáinak a Királyság-prédikálását. Ez hasonló volt ahhoz, ami a Jézus halála, vagyis i. sz. 33. Nizán hó 14 és Siván hó 6-ának Pünkösd reggele között eltelt 51 nap alatt történt. A Jézus feltámadása utáni 50-ik napon a Jeruzsálemben összegyűlt néhány tanítványa erőt kapott a magasságból, amikor a felkenetés szelleme eljött rájuk és nyilvános tanúkká lettek.
20. Miután 1919-ben szabadon bocsátották az Őrtorony Társulat bebörtönzött vezető szolgáit, mi történt, ami megfelel a Jelenések 11:7–13-ban leírtaknak?
20 Hasonlóképpen, miután az Őrtorony Társulat tisztségviselőit és rabtársaikat szabadon engedték a Georgia állambeli (USA) atlantai szövetségi börtönből, az 1919-es háború utáni esztendő márciusában, a szent szellem hatalmas erővel kezdett működni Jehova önátadott, alámerített földi szolgáinak maradékán. Hajtóerejének hatására nekiláttak a Máté 24:14-ben számukra kiszabott feladatnak: az Isten felállított Királyságáról szóló végső tanúskodásnak, amíg eljön a „vég”. Ez megfelel annak, amit a Jelenések 11:7–13 jelképes módon elénk tár.
21. a) Mi történt i. sz. 33 Pünkösdjén Jeruzsálemben az ünneplő zsidók ezreivel? b) Ennek megfelelően milyen figyelemreméltó vonásai voltak az 1919 óta megrendezett kongresszusoknak?
21 Akkor, i. sz. 33-ban a Pünkösd mint egy 300 zsidó megünneplője merítkezett alá Jeruzsálemben „az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében” azzal a biztos tudattal, hogy kiáradt rájuk a szent szellem. Később mintegy 5000-re emelkedett azoknak a száma, akik elnyerték a felkenetés szent szellemét (Csel 2:37–41; 4:4; Máté 28:19, 20). A mi modernkori ’utolsó napjainkban’, nem egészen hat hónappal azután, hogy az Őrtorony Társulat főhivatalának tagjait kiengedték Georgia államban az atlantai börtönből, általános kongresszust tartottak Cedar Pointban, Ohio államban (USA), 1919 szeptember 1-8-ig és ezen a kongresszuson több mint 200-an merítkeztek alá a Lake Erie nevű tóban abban a reményben, hogy ezzel Krisztus szellemi testének tagjaivá lettek. Három évvel később, második Cedar Point-i kongresszus alkalmával, 361 személy merítkezett alá mint Krisztus szellemi testének jövendőbeli tagja mennyei reménységgel a szívében. Az Ohio állambeli Columbusban megtartott 1924. évi kongresszuson 485-en merítkeztek alá.
22. Hogyan alkalmazták a Jóel 2:28, 29 versét az Indianapolisban 1925-ben megtartott kongresszuson és mi bizonyította azt, hogy Jehova pontosan betartja a határidőket és igaz Prófétának bizonyul a jövendölés tekintetében?
22 Az 1925-ös esztendőben, az Indiana államban levő Indianapolisban megtartott kongresszuson nemcsak számosan merítkeztek alá, de igen lényeges előadás is elhangzott ezzel a címmel: „A szent szellem kitöltetett.” Ez az előadás a mára alkalmazta a Jóel 2:28, 29 versét. A jelentések szerint a korábbiaknál több ezerrel többen vették magukhoz a kenyeret és a bort az Úr vacsorája évenkénti megünneplésekor. (Lásd az Őr Torony 1925. november 15. számát a 339–344 oldalon!) Tehát ezekben az „utolsó napokban”, a háborútól megtépázott 1914-es esztendőtől kezdve, a szent szellem figyelemreméltó módon kitöltetett annak igazolására, hogy Jehova hűen és pontosan betartja az időt, és csalhatatlan Próféta. Ezek az „utolsó napok” most nemsokára a „végükhöz” (télos) érnek a földgolyó legnagyobb „nyomorúságában”.
23. Az eddigiek után milyen kormányzat következik és milyen előnyökkel jár majd a „nyomorúság” túlélői, illetve az összes megváltott halottak számára?
23 Végezetül mindezek után vajon mi következik? A Jelenések 19:11-től 20:6-ig tartó versei megadják rá a feleletet: Jehova ezeréves messiási Királysága, mely meghozza ’a földön a békét a jóakarat emberei között’, előbb a „nagy nyomorúság” földi túlélői, vagyis azoknak maradéka között, akikre az „utolsó napok” alatt a szent szellem kiáradt, és a juhokhoz hasonló társaik, a „nagy sokaság” között is, akik egészen a „vég”-ig (télos) kitartanak mellettük (Luk 2:14; Máté 24:21; Jel 7:9, 14, 15). Ezután a kellő időben, amint az ezerév nagyszerűen halad a sikeres célja felé, feltámadnak mindazok az emberi halottak, akik válaszolnak az Isten Báránya, a Messiás Király, Jézus szavára, aki tökéletes emberi életét adta váltságul mindnyájukért (Jel 20:11–21:4; Ján 5:28, 29).
[Kiemelt rész a 12. oldalon]
Jehova tanúinak 1914 óta végzett Királyság-prédikálása nagyban különbözik a kereszténység misszionáriusainak prédikálásától, mert
a dolgok romlott rendszerének „utolsó napjai”-ban történik;
mint valóságra mutat rá Isten Királyságának 1914-ben történt felállítására;
Isten szellemének figyelemreméltó kiáradása kíséri 1919 óta a Jóel 2:28, 29 teljes beteljesedéseként;
az „utolsó napok” végleges „vége”, a télos idején a földgolyó legnagyobb nyomorúságában éri el a tetőfokát;
arról is szól, hogy a felkent maradék és a „nagy sokaság” reménykedik abban, hogy életben marad, és bejut a Messiás ezeréves Királyságának birodalmába;
rámutat Isten ígéretének közelgő beteljesedésére az emberi halottak feltámadásával kapcsolatosan a paradicsomi földön.