Védelmezzük lojálisan Isten Szavát

„Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elismert légy Isten előtt, olyan munkás, akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie, aki helyesen kezeli az igazság szavát” (2Timóteus 2:15).

 1, 2. Többek közt milyen módon védelmezik Jehova tanúi lojálisan az Isten Szavát?

„NAPONTA OLVASD ISTEN SZAVÁT, A BIBLIÁT!” Ezek a szavak olvashatók New York Brooklyn negyedében egy hatalmas épület homlokzatán, nem messze a híres Brooklyn-hídtól. Vajon kinek az épületén láthatók ezek a szavak és miért?

² A Watchtower Bible and Tract Society egyik nyomdaüzemének épületén láthatók ezek a szavak. Ez egy vallásos társulat, amelyet Jehova tanúi néven ismernek. Éppen ilyen „reklám feliratot” várhatunk el Jehova tanúitól az épületükre festve. De vajon miért? Nos, azért, mert szilárdan hisznek abban, hogy az ihletett zsoltáríró az igazságot mondta el, amikor régen ezt írta: „A te igéd lábaim lámpása és ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Ez a hatalmas felirat csupán egyike annak a sokféle módnak, ahogyan a tanúk kifejezik, hogy lojálisan védelmezik Isten Szavát.

 3. Hogyan védelmezték lojális elődeink az Isten Szavát?

³ Mint a Szó lojális védelmezőinek, nekünk számtalan lojális elődünk van, és ezt a Biblia is igazolja. Mintegy 3500 évvel ezelőtt például ott volt Mózes. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy ő lojálisan védelmezte Isten Szavát. Először élőszóval adta tovább Isten népének, később írott formában is, beleértve az isteni kijelentések figyelemre méltó gyűjteményét — a Pentateuch néven ismert Mózes öt könyvét. Jehova Isten — miután felhasználta ezt az odaadó prófétáját — még további személyeket is felhasznált szócsöveként és írnokaiként, és ezek mind, akárcsak Mózes, lojálisan kiálltak Isten Szava védelmében (2Péter 1:21). Ezek között volt Sámuel, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, hogy csak néhányat említsünk közülük.

JÉZUS KRISZTUS ÉS APOSTOLAI

 4. Ki volt a Szó legnagyobb védelmezője és hogyan bizonyította be, hogy az volt?

⁴ Isten Szava védelmezői közül kétségkívül a legkiválóbb Jehova Isten elsőszülött Fia, Jézus Krisztus volt, aki az „ember Jézus Krisztussá” lett (Róma 5:15). Ismételten kiállt Atyja Szavának védelmében, amikor azt mondta: „Meg van írva”, és ezzel választ adott Sátán, a kísértő próbálkozásaira vagy amikor vallásos ellenfeleinek adott választ (Máté 4:4, 7, 10; 21:13; János 6:45; 8:17). Sőt mi több, amikor a Mózesnél nagyobb prófétaként szolgált, szintén Isten Szavának lojális szószólója volt (2Korinthus 1:20). Igen, ő aszerint az alapelv szerint élt, hogy „a te Szavad igazság” (János 17:17).

 5, 6. a) Hogyan mutatta meg Péter és Pál, hogy mindketten a Szó lojális védelmezői voltak? b) Ebben a vonatkozásban milyen célból hívatott életre a „hű és értelmes rabszolga”? c) Miért tűnt le ideiglenesen a színtérről ez a „rabszolga”?

⁵ Jézus apostolai az ő példáját követték. Pünkösd napján Péter apostol erőteljesen és lojálisan kiállt Isten Szava mellett, és bebizonyította, hogyan teljesítette be Jézus Dávid szavait! (Cselekedetek 2:22–36). Pál apostol írásai pedig bővelkednek a Héber Iratokból vett idézetekkel, és megmutatják, mennyire szívén viselte Pál, hogy Isten Szavának a szószólója legyen. Ő azt vallotta, hogy „Isten igaz, még ha minden ember hazug is” (Róma 3:3, 4, Békés—Dalos). Péter, Pál és Jézus Krisztus többi hű követője „hű és értelmes rabszolga”-ként, „hű sáfár”-ként szolgált. Mesterük, Jézus Krisztus azzal bízta meg őket, hogy szellemi táplálékkal lássák el Isten gyülekezetét (Máté 24:45–47; Lukács 12:42–44).

⁶ Az apostolok halála után a „hű és értelmes rabszolga” osztály szinte teljesen letűnt a földi színtérről, átmenetileg a homály takarta abban az időben, amikor a keresztény búzamező nagyrészt konkolymezővé lett (Máté 13:37–43).

ELÉRKEZÜNK A MODERN KORRA

 7, 8. a) Mikor és hogyan jelent meg újra a „rabszolga”? b) Hogyan nyilvánult meg a Szó védelme az 1870-es években?

⁷ Ámde mintegy száz évvel ezelőtt a „hű és értelmes rabszolga” osztály ismét előtérbe került mint Isten Szavának lojális szószólója. A világ is egyre inkább felfigyelt rájuk az évek során. A tények azt bizonyítják, hogy ma ez a „rabszolga” a Watch Tower Society-vel, az Őrtorony Társulattal azonos.

⁸ Ez a „hű és értelmes rabszolga” olyan hithű keresztényekből áll, akik teljesen átadták magukat Jehovának Krisztus által és akiket Isten szelleme újranemzett. Ezek szorgalmas Biblia-kutatók, akik a Bibliának mint Isten Szavának erőteljes szószólóiként jelentek meg a színtéren. Ezt a munkájukat könyvek, füzetek, folyóiratok, újságcikkek és nyilvános előadások formájában végzik. A Biblia különösen mesteri védőiratát jelenti az Írástanulmányok I. kötetének 3. fejezete, amely ezt a címet kapta: „Isteni kinyilatkoztatás”. Isten Szavának további védőiratát képezi a VI. kötet első fejezete, amelynek címe: „Kezdetben”, s amely sikeresen cáfolja az evolúció elméletét.

 9-11. a) Hogyan mutatkozott meg a „rabszolga” lojalitása a Szó iránt az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején? b) Milyen számottevő módon járult hozzá az Őrtorony Társulat 1950 óta Isten Szavának a terjesztéséhez?

⁹ Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején a hithű Biblia-kutatók — ahogyan akkor önmagukat nevezték — buzgón védelmezték a Bibliát mint Isten Szavát. Sok kiadványt jelentettek meg, hogy a Biblia hitelességét bizonyítsák, és sokat tettek annak érdekében, hogy megmagyarázzák a bibliai próféciák beteljesedését. Megmutatták, hogyan kell alkalmazni a saját életükre vonatkozóan a bibliai alapelveket. 1914-ben készítettek egy 8 órás vetítési programot a Teremtés Fotodrámái címmel, amely kifejezetten ’a Bibliának, mint Isten Szavának a védelmében’ készült.

¹⁰ Isten Szavának lojális támogatásaként és annak bizonyítására, hogy ezt a Szót tevékenyen kívánják terjeszteni nyomtatott formában is, hivatalos társulatuk nevét 1896-ban Watch Tower Bible and Tract Society-re [magyarul: Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat-ra] változtatták. A Társulat 1903-ban megvásárolta a Wilson-féle The Emphatic Diaglott kiadói jogát és irányította annak terjesztését. A Társulat 1907-ben közreadta a King James Version című [magyarul: Jakab Király Fordítás néven ismert] bibliafordítást, amit a tanúk „Bereai Biblia” néven neveztek, mivel annak idején a korai keresztények Bereában ’gondosan tanulmányozták naponta az Írásokat, hogy megtudják, vajon valóban úgy van-e minden, ahogyan Pál mondta nekik’ (Cselekedetek 17:11). Ennek a kiadásnak volt egy több mint 700 oldalas függeléke, amelyben egyes szövegrészekre vonatkozó magyarázatokat, mintegy 40 fontosabb bibliai témára vonatkozó írásszövegek jegyzékét, egy 100 oldalas konkordanciát stb. találhatott az olvasó. A Társulat 1926-ban elkezdte a The Emphatic Diaglott kinyomtatását saját nyomdagépein Brooklynban. 1942-ben pedig újra kiadták a King James Version-t, hasonló tanulmányozási segédeszközökkel. Ez a bibliafordítás hűen visszaállította mindenütt a Jehova nevet az eredeti héber szövegnek megfelelően.

¹¹ Az Isten Szavát hűségesen támogató Társulat 1950-ben elhatározta, hogy kiadja a Keresztény Görög Iratok Újvilág Fordítását. Ezt követte a Héber Iratok 5 kötetes fordítása. Jehova tanúi 1926 és 1980 között 43 860 000 Bibliát készítettek.

MIÉRT VOLT SZÜKSÉG ÚJ FORDÍTÁSRA?

12, 13. Mi volt az elsődleges oka annak, hogy a „hű és értelmes rabszolga” szükségesnek látta egy új bibliafordítás elkészítését?

¹² Vajon miért érdekelte a „hű és értelmes rabszolgát” egy új fordítás, éspedig a Szent Iratok Újvilág Fordítása [New World Translation of the Holy Scriptures]?

¹³ Először is a régészek és a biblia-kutatók munkája nyomán régebbi keletű és megbízhatóbb bibliai kéziratok kerültek napvilágra, s ezek között néhány az eredeti nyelven. Így hát napjainkban létezik néhány igen jó bibliai kézirat, amely időszámításunk ötödik és negyedik századából való, és néhány papirusztöredék a Keresztény Görög Iratokból, amelyek a második század közepén készültek. A Héber Iratok néhány könyvének Holt-tengeri tekercsei az időszámításunk előtti időből származnak. Ezek újabb fényt derítenek egyes bibliai szövegrészekre. Minél régebbi keletű egy bibliai kézirat, annál közelebb áll az ihletett író által készített saját kezű kéziratához, amiből ma már egyetlen példány sem létezik.

14. Mi volt a második ok? Szemléltesd ezt.

¹⁴ Egy további ok, amiért újabb fordításokra és valószínűleg a régebbiek tökéletesítésére volt szükség az, hogy ma sokkal jobban meg lehet érteni az első századi görög nyelvet. Az idő múlásával a régészek számos papirusztöredékre bukkantak, amelyek eredete egészen abba az időbe nyúlik vissza, amikor a Keresztény Görög Iratok megírásra kerültek. Ezek a papirusztöredékek, amelyek hétköznapi világi ügyekkel foglalkoznak, fényt derítenek a Keresztény Görög Iratok írói által használt görög nyelvre. Ennek sajátos példája a „Ráka” szó a Máté 5:22-ben, amely szó néhány régebbi bibliafordításban [így a Károli fordításban is] megtalálható. Mivel nem ismerték a szó pontos jelentését, a fordítók csak azt tehették, hogy egyszerűen lemásolták, átírták a szóalakot. Ma már azonban ismerik a szó jelentését, ezért az Újvilág Fordítás így adja vissza: „a kimondhatatlan megvetés szava”. Amint láthatjátok, a Biblia eredeti nyelvének egyre növekvő ismerete érthetőbbé teszi a fordításokat.

15. Szemléltesd a harmadik okot!

¹⁵ A harmadik ok, amiért új fordításokra van szükség az, hogy a nyelvek, amelyekre a Bibliát lefordították, az évek során változásokon mentek át. Például a Biblia 14. századi fordítójának, Wycliffenek a nyelvezete nagyban különbözik a King James Version 17. századi fordítóinak nyelvezetétől. S az angol nyelv azóta is sokat változott. A King James fordításban például az angol „let” szó még azt jelentette: „gátolni, visszatartani”, ma pedig azt jelenti: „hagyni, engedni”.

16. A Cselekedetek 20:30 és a 2Timóteus 4:3, 4 alapján mi lehetett egy további oka annak, amiért a „rabszolga” a bibliafordításba kezdett?

¹⁶ Végül is arról van szó, hogy pontosan meg tudjuk érteni a Bibliát s ez az egyik fő oka annak, hogy elkészült a New World Translation [az angol Újvilág Fordítás]. Az elkerülhetetlen, hogy valakinek a vallásos hite rányomja a bélyegét a fordítási erőfeszítéseire. Ez feltétlenül fennáll, amikor egy szót vagy szövegrészt többféle módon is vissza lehet adni. Mivel a fordítók időnként akár tudatosan, akár tudat alatt erőszakos módon megváltoztatják az eredeti nyelv kifejezését azoknál a részeknél, amelyekről úgy érzik, hogy ellentétes a saját hitükkel, kényszerítő körülmény volt ez arra, hogy olyan emberek készítsenek bibliafordítást, akik szigorúan Isten Szavához tartják magukat.

AMIKOR NEM RAGASZKODNAK LOJÁLISAN ISTEN SZAVÁHOZ

17. Mondj néhány példát arra, hogy hamisítványok is bekerültek a bibliaversek közé?

¹⁷ Mivel néhány szövegmásoló nem ragaszkodott lojálisan Isten Szavához, hamisított versek egész szakaszai kerültek bele az „Elfogadott Szöveg”-be, amelyen a King James Version felépült. Ezeket a verseket az ihletett eredeti szöveghez adták hozzá. Ilyenek például a János 8:1–11 és a Márk 16:9–20 versei. A betoldás további példáját találjuk az 1János 5:7, 8 szövegénél. Itt a következő szavak: „a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy” látszólag a háromságot támogatja. De a kutatások során fény derült arra, hogy ezeket a szavakat egy lelkiismeretlen másoló adta hozzá az eredetihez több mint 1000 évvel azután, hogy az ihletett Szentírás elkészült.

18, 19. a) Mi befolyásolt egyes fordítókat arra, hogy hamisan értelmezzék Isten Szavát? b) Hogyan történt ez a halottak állapotára vonatkozó bibliaversek esetében?

¹⁸ A modern magyarázó Bibliák alkotói különösen sok szabadságot engedtek meg maguknak néhol a szövegben, néhol a lábjegyzetekben. A Prédikátor 9:5, 10-nél például a Taylor-féle The Living Bible angol szövegében ez áll: „Mert legalább az élők tudják, hogy meg fognak halni. De a halottak semmit sem tudnak.” És: „Bármit teszel, jól végezd azt, mert a halálban, ahová menned kell, nincs cselekedet vagy tervezés, sem ismeret vagy értelem.” Mivel nem értett egyet ezekkel az ihletett szavakkal, a fordító az alábbi lábjegyzetet adta hozzá: „Ezek a kijelentések Salamon elkeseredett véleményét jelentik, és nem tükrözik vissza Isten igazságának ismeretét ebben a dologban!”

¹⁹ Ez a fordítás tévesen adja vissza Isten Szavát a Zsoltárok 115:17 versénél is. Ott a King James Version így szól: „Nem a holtak dicsérik az URAT, sem azok, akik alászálltak a csendbe.” A The Living Bible fordítója azonban nyilván azt hiszi, hogy a halottak valahol másutt élnek, s ezt a vers fordításával így jelzi: „A holtak nem énekelhetik Jehova dicséretét itt a földön.”

20. A János 1:1 versére vonatkozóan hogyan színezte ki a háromságban való hit az egyes fordításokat, ámde milyen egyéb pontos fordítás az elfogadható?

²⁰ De hadd jegyezzük meg, hogy még a legjobb szándék mellett is, Isten Szavának pontos megértése nélkül a fordító feltétlenül téved időnként. Például majdnem minden fordító hisz a háromságban, ezért a János 1:1 versét így adja vissza: „És Isten volt az Ige.” Pedig ezt pontosan is lehet fordítani másképpen, ha figyelembe vesszük a határozott névelő hiányát a görög Theos szó előtt. Az An American Translation [angolban] így fordítja ezt a mondatot: „És az Ige isteni volt.” A New World Translation [Újvilág Fordítás angolban] így adja vissza: „És egy isten volt az Ige.” De nincs egyedül ebben. Pontosan így járt el Newcome érsek is, aki 1807-ben ugyanígy fordította ezt a mondatot.

ISTEN NEVÉNEK LOJÁLIS SZÓSZÓLÓJA

21. Milyen vitapont merül fel a legtöbb modern bibliafordításban éppen Istenre vonatkozóan?

²¹ A legtöbb modern fordítás azonban azzal vét súlyosan az Isten Szava iránti lojalitás terén, hogy nem szolgáltat igazságot Isten személyes, megkülönböztető nevének, a Jehova névnek. Ezt a nevet a héber nyelvben négy betűszó, az úgynevezett Tetragrammaton képviseli. Az, hogy Jehova komolyan veszi a saját személyes nevét, abból is kitűnik, hogy héber írnokait arra ihlette: összesen 6961 alkalommal használják ezt a nevet a Héber Iratokban. (Ide számít az a 134 alkalom is, amikor a héber másolók szándékosan kihagyták ezt a nevet.)

22, 23. a) Mi mutatja, hogy helytelen dolog Isten nevét közös főnévvel fordítani? b) Milyen becsületes értékelést találunk ezzel kapcsolatban a Jeruzsálemi Bibliában? c) Egyes szaktekintélyek szerint miért helyesebb a „Jehova” nevet használni a „Jahve” név helyett?

²² Tény az, hogy a Héber Iratokban gyakrabban utalnak a Teremtőre a saját tulajdon nevével, mint minden egyéb megnevezéssel együttvéve. Sőt mi több, nincs is értelme annak, hogy lefordítsanak egy tulajdonnevet, mint például a Jehova nevet olyan szóval, mint mondjuk az Úr. Ez éppen olyan lenne, mintha le akarnánk fordítani a „Rolls Royce” nevet (a világ legdrágább autómárkájának nevét) egyszerűen az „autó” vagy a „gépkocsi” szóval, amikor annyiféle autó vagy gépkocsi létezik! A The Jerusalem Bible, bár szívesebben használja a „Yahweh” nevet a „Jehova” név helyett, jól kihangsúlyozza ezt, mivel nem az „Úr” szót használja. A fordítás előszavában pedig ezt olvassuk: „Azt mondani: ’Az Úr az Isten’, mindenképpen felesleges szószaporítás, míg az, hogy ’Yahweh az Isten’, semmiképpen nem szóismétlés.”

²³ Akkor hát mi is „Jahve”-t használjunk „Jehova” helyett? Ez nem feltétlenül szükséges. A Cambridge-i Canon D. D. Williams szerint ugyanis „a bizonyíték arra mutat, sőt azt mondhatnánk, hogy szinte bizonyított tény, hogy a Jahve kiejtés nem a Tetragrammaton pontos kiejtése . . .” A Biblia Hebraica, amelyet 1951-ben adtak ki Stuttgartban, olyan pontozással látja el a Tetragrammatont, hogy azt „Yehwah”-nak kell ejteni. Ezt a kiadást használta fel az Újvilág Biblia Fordítói Bizottsága. Gustav Oehler, tübingeni professzor megállapítja: „Mostantól kezdve a Jehova szót használom, mert az a helyzet, hogy ez a név jobban meghonosodott a szókincsünkben és nem tudjuk mással helyettesíteni.” Rotherham, a bibliafordító pedig Emphasized Bible fordításában az elsők között használja a „Yahweh” szóalakot. A halála után kiadásra került művében, amelynek címe Tanulmányok a Zsoltárokról, viszont visszatért a „Jehovah” szóalakhoz és kijelentette, hogy ezt azért tette, mivel „nem akart elszakadni attól, amit a nagyközönség szeme és füle már megszokott”.

A „JEHOVA” NÉV A KERESZTÉNY GÖRÖG IRATOKBAN

24. a) Hányszor fordul elő a Jehova név a Keresztény Görög Iratok Újvilág Fordításában? b) Milyen példák mutatják, hogy korábbi fordítások is ezt a módszert alkalmazták?

²⁴ De mi a helyzet a „Jehova” név használatával kapcsolatban az úgynevezett „Újszövetségben”, a Keresztény Görög Iratokban? Az Újvilág Fordításban 237-szer fordul elő. Ez talán szokatlannak tűnik, mégsem ez az első olyan fordítás, amely ezt a nevet használja a Bibliának ebben a részében. A névnek ez a használata 1796-ra nyúlik vissza, amikor a német fordító, Brentano a „Jehova” nevet használta a Márk 12:29-ben. Ott van azután az Emphatic Diaglott, a Keresztény Görög Iratok sorközi fordítása, amelyet 1864-ben adtak ki először. Ismételten használja a „Jehova” nevet a Héber Iratokból vett idézeteknél, ahol ez a név 18-szor fordul elő. Például a Máté 22:37, 44; Márk 12:29, 30; Lukács 20:42-nél.

25. a) Milyen nemrégi bizonyítékunk van arra, hogy Isten neve igenis szerepelt a Görög Iratok eredeti szövegében? b) Milyen kettős változtatásra került nyilvánvalóan sor az i. sz. második században?

²⁵ Azért tűnik szokatlannak az, hogy a „Jehova” név előfordul a Keresztény Görög Iratokban, mert évszázadokig azt gondolták, hogy ez a név nem szerepel a Héber Iratok Septuaginta fordításában, amit Jézus és az apostolai is használtak. A legújabb felfedezések azonban kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a Tetragrammaton igenis előfordult a Septuaginta akkori példányaiban. Ezért a Georgia Egyetem professzora, Howard professzor kijelentette: „Tényként ismerjük, hogy a görögül beszélő zsidók továbbra is leírták a [Tetragrammatont] Görög Irataik szövegében. Azonkívül igen valószínűtlen, hogy a hagyományőrző korai görögül beszélő zsidókeresztények eltértek volna ettől a gyakorlattól . . . Rendkívül szokatlan lett volna részükről, ha kihagyták volna a Tetragrammatont magából a bibliai szövegből.” Ezért így következtet: „Mivel a Tetragrammatont még mindig beírták a görög Bibliának azokba a példányaiba, amelyek a korai egyházban használt Szentírást képezték, ésszerű úgy következtetni, hogy az Ú[j] Sz[övetség] írói, amikor az Írásokból idéztek, meghagyták a Tetragrammatont a bibliai szövegben. A keresztény korszak előtti zsidó szokáshoz hasonlóan elképzelhető, hogy az ÚSz szövegébe beépítették a Tetragrammatont az idézeteknél.” Howard professzor azt is megjegyzi, hogy amikor a Tetragrammatont kihagyták a Septuagintából, akkor kihagyták azt a Keresztény Görög Iratokban is a Héber Iratokból vett idézeteknél. Ez a változás nyilvánvalóan az i. sz. második századának elején ment végbe. Nem kétséges, hogy Jehova neve szorosan hozzátartozik a Keresztény Görög Iratokhoz, mint ahogyan az Újvilág Fordításban meg is találjuk azt.

26. Milyen precedens van az isteni név olyan kiterjedt alkalmazására, ami az Újvilág Fordításban is látható?

²⁶ Az Újvilág Fordítás a „Jehova” nevet azon felül is használja, ami idézetként jelenik meg a Héber Iratokból. Vajon miért? Azért, hogy segítsen az olvasónak eligazodni abban, mikor utal a szöveg Jehova Istenre, és mikor Jézus Krisztusra, amidőn az „Úr” [Kyrios] szó jelenik meg a görög szövegben. De van-e precedens erre? Igen, mert a Görög Iratok mintegy húszféle fordításában találkozunk ezzel a gyakorlattal. Ugyanezt teszi a Keresztény Görög Iratok számos misszionárius-fordítása is. Például a Keresztény Görög Iratok egyik legkorábbi japán nyelvű fordítása az „Ehoba” (Jehova) nevet használja.

27. Mire való tekintet nélkül, és milyen okból kell Isten lojális szolgáinak teljes mértékben felhasználni az Újvilág Fordítást?

²⁷ Tekintet nélkül arra, hogy a kereszténység héber és görög tudósai a Szentírásnak az Újvilág Fordítását dicsérik vagy bírálják, megmarad ténynek, hogy olyan férfiak készítették, akik lojálisan ragaszkodtak az Isten Szavához. Ez valóban nagy segítség részünkre, hogy ’bölccsé tegyen bennünket a megmentésre és segítsen tökéletesen alkalmasnak lennünk a teljesen felszerelt minden jó cselekedetre’ (2Timóteus 3:15–17). Közülünk mindenki — akinek a nyelvén ez a kiváló fordítás rendelkezésére áll — sikeresen alkalmazza a saját áldására.

HOGYAN ÉS MIÉRT FELELTEK MEG AZ ALÁBBIAK ANNAK A KÖVETELMÉNYNEK, HOGY LOJÁLISAN VÉDELMEZZÜK ISTEN SZAVÁT?

◻ Jehova tanúi főhivatalának épületei

◻ Jézus Krisztus és apostolai

◻ A „hű és értelmes rabszolga” a modern időkben

◻ A bibliai szöveget másoló és újra lemásoló írnokok

◻ A modern nyelvekre történő fordítások korábbi készítői

◻ A Biblia legújabb változatait elkészítő fordítók

◻ Az Újvilág Bibliafordítói Bizottság

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

Egyszer egy modern amerikai fordítót az a vád érte, hogy ’tönkretette a King James Version szép angol nyelvezetét’. Az illető nyilván szenvedéllyel rajongott az említett Biblia régies nyelvezetéért. Amikor megpróbálták megmagyarázni neki, hogy az üzenet szépsége sokkal fontosabb, mint a nyelvezet szépsége, a bíráló így válaszolt: „Mit törődöm én az üzenettel! Ateista vagyok!”

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

A bibliafordítás — és tulajdonképpen minden fordítás — célja: hozzásegíteni az olvasót, hogy észbeli és érzelmi téren is — tehát szellemileg — ugyanaz a hatás érje, mintha az eredeti nyelven olvasná a szöveget.

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

A neves bibliafordító, Edgar Goodspeed írta egyik tanúnak a Keresztény Görög Iratok Újvilág Fordításával kapcsolatban: „Engem nagyon érdekel az önök missziós munkája és világraszóló tevékenysége, és nagyon tetszik a szabad és életerős fordításuk. Tanúsíthatom, hogy sokoldalú, alapos munkát végeztek.”

A héber és a görög nyelv kiváló tudósa, a brit A. Thompson, aki a The Differentiator című folyóiratban írt cikket, az Újvilág Fordítói Bizottság által készített Héber Iratok Újvilág Fordítása egy részével kapcsolatban kijelentette: „Ajánlom ezt a munkát, mint becsületes és célirányos erőfeszítést arra, hogy modern angol nyelven adják vissza a Szentírást. Itt semmi kísérlet nem látszik arra, hogy bármilyen tantételeket vagy elméleteket ráerőszakoljanak az emberekre.”

Az Eerdman’s Handbook to the Bible az angol Újvilág Fordítást a 20. századi legjobb 14 angol nyelvű fordítás közé sorolja.

[Kép a 29. oldalon]

A Tetragrammaton az Egyiptomból származó Septuaginta-töredékeken (266. számú Fouad papírusz)

Ezeket a papíruszokat Jehova tanúi már régen nyilvánosságra hozták és az isteni név megjelenése a szövegben alapul szolgált arra, hogy a „Jehova” nevet használják fel az Újvilág Fordításban