Hegyi beszéd — „Szűnjetek meg aggodalmaskodni”

MIUTÁN Jézus tanácsot adott az anyagiasság kerülésével kapcsolatosan, arra intette hallgatóit, hogy kerüljék az életszükségletek megszerzésével kapcsolatos felesleges aggodalmakat is: „Ezért azt mondom nektek: Szűnjetek meg aggodalmaskodni a lelketek felett, hogy mit egyetek és mit igyatok, vagy a testetekkel kapcsolatban, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e a lélek az eledelnél és a test a ruházatnál? — Máté 6:25.a

„Ezért”, mivel ’senki sem szolgálhat Istennek és a gazdagságnak’, Jézus tanítványainak kerülni kell a túlzott aggodalmaskodást a mindennapi szükségleteik kielégítésével kapcsolatban. (Máté 6:24) Az Isten Fia nem kívánta lebeszélni az embereket arról, hogy helyes módon törődjenek az élelem és a ruházat megszerzésével és szorgalmasan dolgozzanak érte. (Préd 2:25; Ef 4:28; 2Thess 3:10–12) De nincs szükség ’aggodalomra’ az ilyen életfontosságú dolgok megszerzése terén. A ’test és a lélek’ (ami itt a személy egészét jelenti) fontosabb, mint az élelem és a ruházat. Mivel Isten adja a fizikai életet az emberiségnek, bizonyára arról is tud gondoskodni, hogy imádói megszerezzék a szükséges létfenntartási eszközöket.

Jézus egy szemléltetéssel világított rá erre a dologra: „Figyeljétek meg alaposan az ég madarait, mert azok nem vetnek, sem nem aratnak, raktárakba se gyűjtenek; mennyei Atyátok mégis táplálja őket.” — Máté 6:26a.

„Az ég madarai”, melyek szabadon repdesnek a fejünk felett, nem végeznek mezőgazdasági munkát. Isten mégis gondoskodik arról, hogy elegendő táplálékhoz jussanak. (Hasonlítsd össze a Jób 39:3-mal és a Zsoltárok 147:9-cel!) Ez olyan dolog, amit ’alaposan meg kell figyelnünk’, el kell gondolkodnunk rajta. A zsidók, akikből Jézus hallgatósága állt, joggal nevezhették Istent „mennyei Atyjuknak”, különösen amióta az izraelitákat ’választotta’ ki arra, hogy Isten szövetséges népe legyenek. (5Móz 7:6) Szembeállítva őket az ég madaraival, Jézus megkérdezte: „Nem értek-e többet azoknál?” (Máté 6:26b) Ha Isten ellátja a repdeső teremtményeket, mennyivel inkább megteszi azt az imádóival!

Miután Jézus rámutatott, hogy mennyire hiábavaló túlzottan aggódni az életszükségletek megszerzése miatt, így folytatta: „Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes megnyújtani egy arasszal is az életidejét? (Máté 6:27) Az Írások gyakran hasonlítják az emberek életidejét egy utazáshoz, olyan kifejezéseket használva, mint a „bűnösök útja” vagy az „igazságosság ösvénye” (Zsolt 1:1; 27:11). Aggodalmaskodással senki sem képes meghosszabbítani az életét még egy részecskével, mondjuk „egy arasszal” sem. Ahelyett, hogy használna az embernek az aggodalmaskodás, csak árt az egészségnek, sőt megrövidíti az életet.

Jézus ezután egy újabb ábrázolást vezetett be és ezt mondta: „Miért aggódtok a ruházat dolgában is? Tanuljatok a mező liliomaitól, hogyan növekednek; nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon a teljes dicsőségében sem volt úgy felékesítve, mint ezek közül akárcsak egy.” — Máté 6:28, 29.

„A mezők liliomai” magukban foglalják a számos színpompás virágot, amely előfordul Galilea területén. A Hastings féle Bibliai Szótár így ír erről:

„Mindezek, a gabonafélék között nőnek, gyakran még magasabbra is azoknál, és beragyogják a nagykiterjedésű szántóföldeket a halvány bíbortól a sötétvörösig és kékig terjedő színek különféle árnyalataival, valóban királyi színekkel. Aki járt már valaha Galilea búzatáblái között és látta a szép virágfürtöket kiemelkedni az álló gabona fölé, azonnal megláthatta a Megváltónk utalásának találó jellegét. . . . Ha azonban a ’mezők liliomai’ kifejezésen csupán a vadon termő liliomokat értjük, ezek is belefoglalhatók a kifejezésbe. Megváltónk hasonlata tehát olyan, mint egy ’összetett fénykép’, mint egy utalás mindazoknak a vad növényeknek a ragyogó színeire és szép színárnyalataira, melyeket a liliom gyűjtőnév alatt érthetünk.”

Ha valaki megfigyeli ’hogyan nőnek’ ezek a virágok, láthatja, hogy minden olyan ’fáradozás’ és ’fonás’ nélkül, mint amit az emberek kénytelenek elvégezni a ruházkodásuk előállításában. A mezők liliomai mégis olyan szépséggel vannak „felékesítve”, amit semmiféle emberi öltözék, még az olyan finom öltözék sem, mint Salamon királyé, nem képes elérni. — 2Krón 9:15–21.

Ami pedig a példázat „tanulságát” illeti, Jézus kijelentette: „Ha tehát Isten ily módon ruházza fel a mezők növényzetét, amely ma van és holnap a kemencébe vetik, nem öltöztet-e fel sokkal inkább titeket, kishitűek? — Máté 6:30.

’A mezők növényzete’ magába foglalja azokat a virágokat is, amelyekre Jézus utalt. A palesztinai forró nyárban az a növényzet két nap alatt elszárad. Az elszáradt virágszárakat és füvet a sütő kemencék fűtésére gyűjtötték össze. Mivel Isten oly szépen „felöltözteti” a növényzetet, amely hamar elszárad, Jézus joggal kérdezhette: „Nem öltöztet-e fel sokkal inkább titeket, kishitűek? Isten szolgái sokkal fontosabbak mint a virágok. A túlzott aggodalmaskodás a szükséges ruházat megszerzése terén a ’kishitűséget’ bizonyítaná.b

„Sohase aggodalmaskodjatok tehát és ne mondjátok: ’Mit együnk?’, vagy ’Mit igyunk?’, vagy ’Mit vegyünk fel?’— folytatta Jézus —, mert mindezek a dolgok után a nemzetek törtetnek. Mert tudja a ti mennyei Atyátok, hogy szükségtek van mindezekre.” — Máté 6:31, 32.

A beszédében ez volt a harmadik alkalom, hogy Jézus a „nemzetekkel” vagy nem zsidókkal végzett összehasonlítást. (Lásd a Máté 5:47; 6:7-et!) Azoknak nem volt kapcsolatuk Istennel, és az életüket az anyagi javakra és testi élvezetekre összpontosították. Ha tehát Isten szolgái kétségbe vonnák azt a képességét és hajlandóságát, hogy tud gondoskodni életszükségleteikről, a nemzetekből való emberekhez hasonlítanának, akik „Isten nélkül vannak a világban”. — Ef 2:11, 12.

Mivel a Legfelségesebb ’ismeri népe szükségleteit’, Jézus hallgatóinak jó lenne megszívlelniük a további intelmeit: „Keressétek tehát továbbra is először a Királyságot és az ő igazságosságát és mindezeket a dolgokat ráadásul megkapjátok.” — Máté 6:33.

Jézus tanítványai Messiásként fogadták el Őt, aki Isten mennyei messiási kormányzatának vagy „Királyságának” várományosaivá tette őket. (Luk 22:28–30; Ján 14:1–4; Dán 7:13, 14, 18, 22, 27) De nekik ’továbbra is ezt kell „először” keresniük’, állandóan ezt kell az életük fő szempontjává tenniük. Keresniük kell azonkívül „az ő igazságosságát” (vagyis Istenét) azáltal, hogy hitet gyakorolnak Isten Messiásában, és olyan viselkedést folytatnak, amely megfelel Isten többi parancsának. Természetesen ezt sohasem tehetik abból a külsőséges vallási nézőpontból, mely szerint a vallási előírások betartása és az érdemleges cselekedetek arra kényszerítik Istent, hogy megáldja őket. Az igazságosságnak, amely számít Isten előtt, szeretetteljes szívből kell fakadnia, mely nagyra értékeli mindazt, amit Isten az emberek érdekében tett. (Lásd a Róma 10:3; 1Ján 4:19-et!) Azok a személyek, akik valóban Isten imádatát teszik az első helyre az életükben, bízhatnak abban, hogy „minden” naponkénti szükségletükről „ráadásul” gondoskodik a jóakaratú Isten, akit imádnak.

„Sohase aggodalmaskodjatok hát a következő nap miatt — folytatta Jézus —, mert a következő napnak is meglesz a maga aggodalma. Elég minden napnak a maga baja. (Máté 6:34) Minden napnak megvan a maga nehézsége, mely egy bizonyos mértékű csalódást okoz. A naponkénti nehézségek gyakran váratlanul merülnek fel és az ember hatáskörén kívül álló okok idézik elő azokat. (Figyeld meg a Prédikátor 9:13-at!) Isten szolgái tekintsék ezeket a kellemetlenségeket úgy, mint ’minden napra elegendőt’ és így egyszerre csak egy napi kellemetlenséggel fognak számolni. Ahelyett, hogy javítana a helyzeten, a másnapért való aggodalom az Istenbe vetett hit hiányát bizonyítja, és megnehezíti az aznapi ’kellemetlenségek’ legyőzését.

[Lábjegyzetek]

„Mert amilyenek Noé napjai voltak, éppen olyan lesz az Emberfia jelenléte is. Mert amint azokban az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, a férfiak házasodtak, a nők férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit sem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának jelenléte is.” [Máté. 24:37–39]