Lojális támogatója vagy-e Isten kormányzatának?
1. Mit gondolsz, milyen kormányzatot szeretne minden ember?
HA LÉTEZNE ma a földön egy olyan kormányzat, amely képes lenne teljesen megszabadítani állampolgárait minden betegségtől, teljesen meggyógyítani minden nyomorékot, visszaadni vak állampolgárainak a látását, a süketeknek a hallását, képes lenne újra visszahozni az életbe elhunyt állampolgárait, vajon egy ilyen kormányzat nem dicsekedne-e ilyen csodálatos tetteivel? És nem tenne meg vajon mindenki minden tőle telhetőt, hogy helyet biztosítson magának ez alatt a kormányzat alatt? Igen, az ember ezt gondolná. Ámde a történelem sokak részéről egészen más hajlandóságra mutat.
2, 3. Mi volt az oka annak, hogy az első századi zsidó uralkodók és alattvalóik elutasították Isten Királyságát?
2 Vegyük például az első században uralkodó helyzetet, amikor Jézus Krisztus, Isten kormányzatának Király-jelöltje ilyen csodálatos tetteket vitt véghez. Hogyan fogadták Őt az emberek? Könnyűszerrel befolyásolták és megosztották őket lojalitásuk tekintetében azok a zsidó uralkodók, akiket jobban foglalkoztatott saját helyük és pozíciójuk megtartása az emberi kormányzatban, mint az, hogy a nép érdekeivel törődjenek, amint a Biblia megmutatja:
„A főpapok és a farizeusok összehívták a Szanhedrint és így szóltak: ,Mit tegyünk, hiszen ez az ember [Jézus] sok jelet tesz? Ha békén hagyjuk Őt ezen az úton, mindnyájan benne hisznek majd, a rómaiak pedig eljönnek és elfoglalják mind a helyünket, mind a nemzetünket.’ Egyikük azonban, egy bizonyos Kajafás nevű, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: ,Ti egyáltalán nem tudtok semmit és nem jöttök rá, hogy jobb nektek, ha egyetlen ember hal meg a népért, mintsem az egész nemzet pusztuljon el.’ . . . Ezért attól a naptól kezdve arról tanácskoztak, hogy megölik Őt.” — Ján 11:47–53.
3 Önző érdekeik nemcsak a zsidó uralkodókat akadályozták meg abban, hogy hűséget esküdjenek Isten kormányzatának, hanem önzésük a népet is rávette, hogy amikor Poncius Pilátus római helytartó odaállította eléjük Jézust és ezt mondta: „Íme! Itt a királyotok!”, a nép azt kiáltozta: „Vezettesd el! Vezettesd el! Feszíttesd oszlopra őt!” Pilátus ezt mondta nekik: „Oszlopra feszíttessem-e a királyotokat?” A főpapok így válaszoltak: „Nekünk nincs királyunk, csak császárunk.” A népet tehát a vallásvezetők győzték meg arról, hogy Isten Királya és Királysága ellen szavazzon, s a nép ezt meg is tette. — Ján 19:14, 15.
4. Milyen választás előtt állunk ma mindannyian?
4 Akár tisztában vagy vele, akár nem, ma te is hasonló választás előtt állsz. Ez pedig a következő: Vagy azt választod, hogy Isten kormányzatának lojális alattvalója leszel, vagy pedig azoknak az oldalára állsz, akik ellenzik annak uralmát. Az a tény, hogy Jézus Krisztus és a vele együtt uralkodó személyek a mennyben vannak és láthatatlanok számunkra, egyáltalán nem teszi őket kevésbé valóságossá. Elsöprő bizonyíték van rá, hogy Krisztus feltámadt a halottak közül és társuralkodóival együtt rövidesen végrehajtja Isten parancsát, hogy eltüntessen minden földi kormányzatot azok támogatóival együtt. (Dán 2:44; 2Thess 1:6–9; Jel 2:26, 27) Hogyan döntöttél hát? Emberi uralom mellett, vagy az Isten kormányzata mellett?
ISMERETRE VAN SZÜKSÉG, HOGY ALATTVALÓKKÁ LEHESSÜNK
5. Mit követel meg egy mai kormányzat az idegenektől, akik állampolgárságért folyamodnak hozzá?
5 Azt persze nem teheted meg, hogy egyszerűen felemeled a kezedet és azt mondod: „Isten kormányzatának alattvalója akarok lenni.” Érthető, hogy ennél többre van szükség. Ha például egy idegen az Amerikai Egyesült Államok polgára kívánna lenni, eleget kell tennie bizonyos követelményeknek. A The World Book Encyclopedia megmagyarázza: „A Bevándorlási és Honosítási Hivatal megvizsgálja és kihallgatja az idegent. . . . Neki be kell bizonyítania, hogy olvas, ír és beszél egyszerű angol nyelven. . . . Az idegennek azt is meg kell mutatnia, hogy van némi ismerete az Egyesült Államok történelméről és kormányzati formájáról.” — 1973. kiadás, 14. kötet, 52. oldal.
6. Milyen „nyelvet” kell megtanulnunk ahhoz. hogy alkalmassá legyünk mint Isten Királyságának alattvalói?
6 Hasonló követelményeknek kell eleget tenned ahhoz, hogy alkalmassá lehess mint Isten kormányzatának alattvalója. Először is meg kell tanulnod azoknak a „nyelvét”, akik Isten Királyságának uralma alatt fognak élni. Szavában, a Bibliában, Isten ezt mondja: „Mert akkor tiszta nyelvűvé változtatom a, népeket, hogy mindnyájan Jehova nevet hívják segítségül, s hogy vállvetve szolgálják Őt.” (Sof 3:9) Ez a „tiszta nyelv” az Isten igazsága a Bibliából, különösen ami a Királyságát illeti, amely békét hoz a földre. Jézus és tanítványai ezt a „tiszta nyelvet” beszélték, amikor a földön voltak. E Királyság igazsága mellett tanúskodtak és szem előtt tartották annak üzenetét. Ugyanígy kell tenni azoknak, akik ma Isten Királyságának az alattvalói szeretnének lenni. — Ján 18:36; Luk 8:1; 10:8–11.
7. Milyen néhány kérdésre legyen képes választ adni Isten kormányzatának az alattvalója? Te meg tudod-e válaszolni ezeket a kérdéseket?
7 Egy további követelmény ahhoz, hogy Isten Királysága alattvalójává lehess: tudnod kell valamit annak történetéről és uralkodóiról. Ezt megmutathatod, ha olyan kérdésekre válaszolsz, mint például a következők: Mikor tette meg Isten az első intézkedéseket Királyság-kormányzata létrehozására? Kik voltak többek között — a keresztény korszak előtt — Jehova szolgái, akik az ő igazságos kormányzatának alattvalói szerettek volna lenni? Hogyan mutatták ki e kormányzatba vetett hitüket? Hányan szolgálnak uralkodókként Isten kormányzatában? Kik voltak név szerint néhányan azok közül, akiket a Biblia felsorol, mint akik alkalmasnak bizonyultak arra, hogy Krisztus társuralkodói legyenek? Mit tettek hűségük igazolására? Hogyan felelt meg Jézus a követelményeknek, hogy király lehessen? Milyen állapotok uralkodnak majd Isten Királyság-uralma alatt, amelyek megmutatják az emberiség iránti szeretetét? Ezeknek az ismerete létfontosságú számunkra, mert az Atyjához intézett imájában Jézus ezt mondta: „Az jelent örökké tartó életet, hogy állandóan ismeretet fogadjanak be rólad, az egyedül igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, a Jézus Krisztusról.” — Ján 17:3.
A HELYES VISELKEDÉS IS KÖVETELMÉNY
8. Milyen további követelményeket támaszt egy kormányzat az állampolgárságért folyamodó idegenekkel szemben?
8 Amiképpen egyéb követelményei is vannak annak, hogy valaki földi kormányzat állampolgára lehessen, ugyanígy van ez az Isten Királysága alattvalóinak az esetében is. A The World Book Encyclopedia azt mondja arról a személyről, akit alkalmasnak tekintenek az U.S.A. állampolgárságára: „Jó erkölcsű jellemet kell felmutatnia. . . . A törvény kimondja, hogy az idegen erkölcsileg nem jó jellemű, ha iszákos, házasságtörő, egynél több felesége van, szerencsejátékból él”, stb. Ugyanúgy eleget kell tenniük az erkölcsi követelményeknek azoknak is, akik Isten kormányzatának alattvalóivá lesznek. Ezeket az erkölcsi követelményeket a Bibliában találjuk meg.
9. Milyen erkölcsi követelményeknek kell eleget tennie annak, aki alkalmassá akar lenni mint Isten kormányzatának alattvalója?
9 A leendő Királyság-alattvalónak például alkalmaznia kell az életében azt, amit a Biblia a becsületességről mond. Nem lehet hazug vagy tolvaj. (Ef 4:25, 28; Jel 21:8) Meg kell szívlelnie az iszákosságra vonatkozó bibliai tilalmat is. (Ef 5:18; 1Pét 4:3, 4) Isten követelményeinek a megszegését jelentené továbbá az olyan dolgok gyakorlása, mint például a paráznaság, a házasságtörés és a homoszexualitás. Akik ilyen dolgokat gyakorolnak, azok nem alkalmasak arra, hogy Isten Királysága alatt éljenek. (1Kor 6:18; Zsid 13:4; Róma 1:24–27) Mindazonáltal, akik valamikor ilyen dolgokat gyakoroltak, de abbahagyták, korábbi erkölcstelen életmódjuk nem teszi alkalmatlanná őket. (1Kor 6:9–11) A lényeg az, hogy Isten nem nézi el törvényei szándékos megszegését; mindenkinek alkalmazkodnia kell az ő Szavában meghatározott erkölcsi követelményekhez, ha alkalmassá szeretne válni az isteni kormányzat alatti állampolgárságra.
10. Isten kormányzata alattvalóinak a vezetésre vonatkozó milyen elrendezést kell tiszteletben tartaniuk?
10 Ez azt jelenti, hogy azoknak, akik szeretnének Isten Királysága alatt élni, készségesen alkalmazkodniuk kell ahhoz, amit Isten Szava mond. De még ennél többet kell tenni. Tiszteletben kell tartaniuk azok tanácsát és döntéseit, akiket Isten felelős állásokba helyezett a keresztény gyülekezetben. Nem viselkedhetnek úgy, mint akik ,a maguk feje után mennek’, függetlenül attól, hogy milyen útmutatást kapnak a „hű és értelmes rabszolgá”-tól, akit Krisztus a földi Királyság-érdekeinek felügyeletével bízott meg. (Máté 24:45) Péter apostol olyan személyekről írt, akik semmibe vették a tekintélyt, s úgy beszél róluk, mint „akik a hústest után mennek azzal a kívánsággal, hogy beszennyezzék azt és akik megvetik a felsőbbséget”. További róluk szóló leírásban az apostol ezt mondja: „Vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a dicsőségesek előtt [azon személyek előtt, akiket az Isten gyülekezetében felügyelettel bíztak meg], hanem becsmérlően beszélnek.” — 2Pét 2:10.
11. a) A Király mely parancsait kell engedelmesen követniük a Királyság alattvalóinak? b) Hogyan követhetők ezek a parancsok és mért oly fontos, hogy engedelmeskedjünk azoknak?
11 De még annál is többet követelnek Isten kormányzatának alattvalóitól, mint hogy tartózkodjanak a tiszteletlen, erkölcstelen életmódtól. Kezdeményezniük kell mások iránti kedves cselekedeteket is. A Király, Jézus Krisztus által adott isteni szabály szerint kell élniük: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek nektek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg nekik.” Krisztus példát mutatott a mások iránti szeretetből, sőt az életét adta az emberiségért. Követőinek pedig megparancsolta: „Szeressétek egymást; ahogyan én szerettelek titeket.” (Ján 13:34; 1Ján 3:16) Az ilyen önfeláldozó szeretet és másokkal való törődés az, ami igazi, örömteljes életet biztosít Isten Királyság-uralma alatt. Vajon a jelenlegi viselkedésed alkalmassá tesz téged az ottani életre? Valóban igyekszel kedvesen jót tenni másokkal?
ISTEN LOJÁLIS TÁMOGATÁST KÖVETEL
12. Milyen további követelményt támaszt egy kormányzat azokkal szemben, akik állampolgárságért folyamodnak hozzá?
12 Ne lepődjünk meg azon, hogy Jehova Isten megköveteli alattvalóitól a Királyság-kormányzatának lojális támogatását, ugyanis emberi kormányzatok is ezt teszik. A The World Book Encyclopedia így folytatja azzal az idegennel kapcsolatban, aki az Egyesült Államok polgára kíván lenni: „Ígéretet tesz, hogy támogatja és védelmezi az Alkotmányt és fegyvert fog az Egyesült Államok érdekében.” Továbbá „esküvel megtagad minden külföldi jogcímet és bármely más ország iránti állampolgári hűséget”. De vajon Isten milyen módon követeli meg az egyének hűségét Királysága támogatásában?
13. Mi mutatja, hogy a keresztények részéről helytelen fizikai fegyverekkel harcolni Isten kormányzatáért?
13 Nem úgy, hogy testi fegyvert kell fogniuk Királysága védelmében. Jézus megmagyarázta a római helytartónak, Poncius Pilátusnak: „Az én Királyságom nem része ennek a világnak. Ha Királyságom része volna ennek a világnak, kíséretem harcolt volna értem, hogy ne legyek kiszolgáltatva a zsidóknak. Ámde az én Királyságom nem ebből a forrásból való.” (Ján 18:36) Korábban pedig, amikor Péter apostol meg akarta védeni Mesterét, Jézus ezt mondta neki: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindenki, aki kardot fog, kard által pusztul el. Vagy azt gondolod, nem tudnék Atyámhoz fordulni, hogy ebben a pillanatban küldjön nekem tizenkét légiónál is több angyalt?” (Máté 26:52, 53) A keresztények semmi részt nem vállalnak Isten ellenségeinek az elpusztításában; ez Isten mennyei seregeinek a munkája. A Biblia megmutatja, hogy a keresztényeknek nem kell fizikai, testi hadviselést folytatniuk. — Hasonlítsd ezt össze a 2Korinthus 10:3–5; 2Timótheus 2:24-gyel!
14. a) Isten milyen munka végzését követeli meg a Királyság-alattvalóktól? b) Hogyan mutathatják ki az Isten iránti önátadásukat?
14 Isten inkább azt kívánja, hogy földi szolgái az ő kormányzatának szószólói legyenek, a Királyság támogatói vagy hirdetői. Ezért ,szájjal tesznek nyilvános kijelentést a megmentésre’. (Róma 10:10) Azonkívül, Isten megköveteli az alattvalói önátadását és hűségét. Jézus Krisztus átadta magát Isten akaratának a cselekvésére és ennek jelképeként alámerítkezett. (Máté 3:16, 17; Zsid 10:5–10) A keresztényeknek ugyanígy kell cselekedniük. Miután megszerezték a szükséges ismeretet és eleget tettek Isten erkölcsi követelményeinek, át kell adniuk az életüket Istennek és ezt vízben való alámerítkezéssel kell jelképezniük. Azután egész szívvel részt kell venniük a nagy hirdető munkában, melynek elvégzését Jehova megköveteli.
15, 16. a) Mi volt Jézus elsődleges munkája a földön, és hogyan mutatta meg a tanítványainak, hogy az ő legfőbb feladatuk is ez legyen? b) Jézus utasításai értelmében hol kellett felkeresni az embereket?
15 Jehova azt akarja, hogy mindenki tudja, mi az ő Királysága és hogy hogyan fogja megoldani az emberiség problémáit. Ez a kormányzat kedves Isten szívének, mert eszközül szolgál arra, hogy megtisztítsa nevét minden gyalázattól, és áldást hozzon az ő népére. Ezért mondja a Biblia Isten Fiának elsődleges tevékenységéről a földön: „Jézus körbejárt az összes városokban és falvakban, . . . prédikálva a Királyság jó hírét.” (Máté 9:35) Más alkalommal pedig Jézus ezt mondta: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten Királysága jó hírét, mert ezért küldtek el engem.” — Luk 4:43.
16 Jézus kiképezte követőit ugyanennek a munkának a végzésére. Először kiküldte a 12 apostolát, és kioktatta őket: „Amint mentek, prédikáljatok, ezt mondva: ,Elközeledett a mennyek Királysága’ . . . Bármelyik városba vagy faluba bementek, kutassátok fel, ki méltó, és a távozástokig tartózkodjatok ott. Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek annak háznépét; és ha a ház méltó arra, szálljon rá a béke, amit kívántok.” (Máté 10:5–14) Hogy ezeknek az utasításoknak eleget tehessenek, az apostolok felkeresték az emberek otthonait és az arra „méltók”-nál maradtak, megosztva velük a Királyság-üzenetet. Később, Jézus kioktatott 70 tanítványát: „Bárhol bementek egy városba és befogadnak titeket . . . mondjátok el nekik: ,Elközeledett hozzátok az Isten Királysága.’” (Luk 10:1–11) Igen, Jézus Királyság-munkára küldte ki a követőit.
17. a) Miért volt szükség bátorságra a Királyság prédikálásához az első században? b) Hogyan nyilvánították ki az első keresztények bátorságukat a prédikálás végzésében?
17 E tevékenységben való részvétel igazi bátorságot követelt tőlük. Jézust megölték a Királyság elleni felbujtók, nemsokára pedig a követői közül Istvánt és Jakab apostolt is megölték. (Csel 7:54–60; 12:2) Jézus követőit azonban nem tudták elriasztani. Még azután is, hogy az apostolokat megkorbácsolták, a Biblia azt mondja róluk, hogy „mindennap a templomban és házról házra nem szűntek meg továbbra is tanítani és hirdetni a Krisztus Jézusról szóló jó hírt”. (Csel 5:42) Évekkel később Thessalonikában a csőcselék így vádolta Pál apostolt és társait: „Ezek az emberek mindannyian a császár rendeleteivel ellentétesen járnak el és azt mondják, hogy más a király, Jézus.” (Csel 17:7) Ez az üldözés azonban nem gátolta meg őket a prédikálásban. Az Írások azt mutatják, hogy Pál nem szűnt meg ,hirdetni a jó hírt’. Tovább „tanított . . . nyilvánosan és házról házra”, alapos tanúskodást végezve a zsidóknak és másoknak, akiknek szükségük volt bűnbánatra. — Csel 20:20, 21.
TE HOL ÁLLSZ?
18, 19. a) Isten akarata minek az elvégzését követeli meg ma? b) Mire emlékezzünk, ami arra buzdíthat minket, hogy részt vegyünk a Királyság-prédikálásban?
18 Ma nem kevesebb bátorság kell ahhoz, hogy valaki a Királyság szószólója legyen. A Királyság-üzenettel szembeni ellenállás éppolyan heves ma, mint az első században volt. A kérdés tehát az: Te kinek az oldalán állsz? Lojálisan támogatod-e Isten Királyságát? Ő azt akarja, hogy hatalmas Királyság-tanúskodás menjen végbe, mielőtt eljön a vég. Részt akarsz-e venni ebben? — Máté 24:14.
19 Talán nehéznek találod azt, hogy másokkal beszélgetést kezdeményezz Isten kormányzatáról. Mégis megteheted. Ezzel bebizonyítod, hogy szereted Jehovát. (1Ján 5:3) Emlékezz arra, hogy Isten Ábrahámnak azt a nehéz feladatot adta, hogy áldozza fel egyetlen fiát. Amikor Ábrahám engedelmeskedett, Isten megállította Ábrahámot az áldozat végrehajtásában és ezt mondta neki: „Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy.” Igen, Ábrahám engedelmessége azt bizonyította, hogy fenntartás nélkül bízott Istenben. (1Móz 22:12; Zsid 11:17–19) Ugyanúgy buzgó Királyság-prédikálásunkkal bebizonyíthatjuk Isten előtt, hogy lojálisan támogatjuk kormányzatát, mert Ő ilyen támogatást követel meg az alattvalóitól. Ugyanakkor kimutatjuk az emberek iránti szeretetünket is, mivel ők csak egyetlen módon kerülhetik el a pusztulásukat a gyorsan közelgő „nagy nyomorúság”-ban, éspedig úgy, ha hallanak a Királyság-üzenetről és aszerint cselekszenek. — Máté 24:21; 1Ján 2:17.
20. Hogyan segíthet nekünk Mózes példája abban, hogy Isten erkölcsi követelményeit illetően bölcsen foglaljunk állást?
20 Aztán azzal is kimutatjuk, hogy lojálisan támogatjuk Isten kormányzatát, ha eleget teszünk Isten erkölcsi követelményeinek. Hol állunk ezen a téren? Némelyek a saját kedvtelésüket teszik az első helyre, azt teszik, ami nekik tetszik. És való igaz, hogy élvezetes valakinek együtt tartani a tömeggel az élvhajhászásban, a féktelen életmódban. Ez az élvezet azonban igen rövid ideig tart. Mózes bölcs módon nem ezt az életutat választotta. „Hit által utasította vissza Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának hívják, mivel inkább vállalta a rossz bánásmódot Isten népével, mintsem a bűnnek ideig-óráig tartó élvezetét, . . . mivel feszülten a jutalomra tekintett.” (Zsid 11:24–26) Itt mutatkozik meg, hogy mi a legfontosabb számunkra. Egyszerűen kielégíteni önző hajlamainkat? Vagy azt tenni, ami Teremtőnknek tetszik és ami a Királyság-kormányzat érdekeit szolgálja?
21. a) Hogyan mutatott rá Jézus a mindnyájunk előtt álló választásra? b) Te melyiket szándékozod választani?
21 Valóban, csak ez a két választási lehetőségünk van. Ezt a választást Jézus két út közötti választáshoz hasonlította. Az egyik út, amint mondta, „széles és tágas”. Akik azon járnak, szabadon ,tehetik azt, ami nekik tetszik’. A másik út viszont „keskeny”. Mégis azoktól, akik azon az úton járnak, megkövetelik, hogy elfogadják Isten vezetését. Jézus megjegyezte, hogy a többség a széles utat választja, és csak kevesen a keskeny utat. Te melyiket választod? Választásodnál gondolj erre: A széles út hirtelen zsákutcába torkollik: a pusztulásba! Ezzel szemben a keskeny út egyenesen Isten új rendjébe visz, ahol a Királyság lojális alattvalójaként mindörökké élhetsz. (Máté 7:13, 14) Rajtad áll tehát a választás! Melyiket választod?
[Kép a 26. oldalon]
A Jézus idejében élő vallási vezetők igyekeztek megtartani pozíciójukat az emberi kormányzatban. Ezért arról tanácskoztak, hogy megölik Őt
[Kép a 27. oldalon]
A Biblia igazságának „tiszta nyelvé”-t az Isten kormányzata alattvalóinak meg kell tanulniuk
[Kép a 28. oldalon]
Amikor Péter meg akarta védeni Mesterét, Jézus ezt mondta neki: „Tedd vissza kardodat a helyére.” Isten Királyságának lojális alattvalói ma nem vesznek részt fizikai hadviselésben
[Kép a 30. oldalon]
Ábrahám engedelmessége azt bizonyította, hogy fenntartás nélkül bízott Istenben. Ugyanígy bebizonyíthatjuk Isten előtt a buzgó Királyság-prédikálásunkkal, hogy lojálisan támogatjuk kormányzatát