10. Hogyan bizonyult életmentőnek a keresztény várakozás az első századi júdeai keresztények számára?

¹⁰ A keresztényeknek, akik Jézus Krisztus jelenlétére és az ő Királysága eljövetelére vártak, mindenkor ébereknek kellett lenniük. A helyes keresztény éberség tette képessé a júdeai keresztényekt arra, hogy felismerjék Jeruzsálem közelgő pusztulásának a jelét, amiről Jézus beszélt nekik (Lukács 21:20–24). Amikor Cestius Gallus i. sz. 66-ban megtámadta Jeruzsálemet, az éber keresztények kihasználták a rómaiak hirtelen és megmagyarázhatatlan visszavonulását, és elmenekültek a városból, valamint a környező júdeai területekről. A korai egyháztörténészek, Hegesippus, Eusebius és Epiphanius szerint, a júdeai keresztények a Jordánon túl kerestek menedéket azon a helyen, amit Pellának hívtak. Mivel szellemi vonatkozásban nagyon is éberek voltak, ez megmentette őket a biztos haláltól vagy attól, hogy fogságba essenek, amikor a római seregek i. sz. 70-ben Titus tábornok vezetésével visszatértek és elpusztították Jeruzsálemet. Milyen boldogok lehettek azok a keresztények, amiért éberek maradtak!

¹² A keresztényeknek a paruziára kellett összpontosítaniuk a figyelmet. Ez azt jelenti, hogy nap mint nap Krisztus „jelenlétének” várásában kellett élniük. Ernst Benz, az egyháztörténet professzora ezt írja: „A ’végső dolgok’ első dolgokká lettek a sürgősség értelmében a korai egyház hithű tagjainál. Hitük központi tartalma és reménységük: az eljövendő Isten Királysága.”

19., 20. a) Milyen csoport lépett a színre az 1870-es években, és miért különítették el magukat a többi csoporttól? b) Melyik folyóirat lett a csoport hivatalos sajtóorgánuma, és hogyan segít ez a folyóirat egyre növekvő számú igaz keresztényeknek?

¹⁹ Az úgynevezett eretnek csoportok között, amelyek XIX. század utolsó részében éberen figyelték Krisztus visszatérésének a jelét, volt egy biblitanulmányozó osztály, amelyben Charles Russell elnökölt Pittsburghben, az Egyesült Államokban. Russell ezt írta: „Az 1870 és 1875 közötti idő az állandó növekedés idészaka volt Isten kegyelmében, ismeretében, az iránta és Szava iránti szeretetben . . . Akkor azonban Isten tervének csupán az általános körvonalait értettük meg, és elfelejtettük sok hosszú időn át dédelgetett tévedésünket . . . Nagyon fájt nekünk az adventisták tévedése, akik testben várták a Krisztust.”

²⁰ Russell és társai hamar megértették, hogy Krisztus jelenléte láthatatlan. Elkülönítették magukat más csoporttól, és 1879-ben kezdték kiadni a Zion’s Watch Tower and Herald of Christ’s Presence című szellemi táplálékot. Kiadása első esztendejétől kezdve ez a folyóirat — józan szentírási alapon — mindig előre mutatott az 1914-es évre, amelyet korszakalkotó dátumnak tekintett a bibliai időszámításban. Amikor tehát Krisztus láthatatlan jelenléte 1914-ben elkezdődött, boldogok voltak ezek a keresztények, mivel éberen őrködtek!

„Állandóan figyelni” — de mire?

 3. Miért nem hagyhatják a keresztények figyelmen kívül az időtényezőt?

³ Ha közelebbről megvizsgáljuk a „végső dolgokra” vonatkozó bibliai próféciákat, rájövünk, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket a keresztényeknek állandóan figyelniük kellett. Először is, nem tevésztették szem elől az időtényezőt, hisz Jézus „kijelölt idő”-ről beszélt, amit egyedül csak az Atya ismer (Márk 13:32, 33). Azonkívül Jézus azt mondta tanítványainak, hogy Jeruzsálemet „lábbal tiporják a nemzetek, míg be nem telik a [pogány] nemzetek kijelölt ideje” (Lukács 21:24). Jézus nyilvánvalóan azért adta ezt a tájékoztatást a tanítványainak, mert segíteni akart nekik abban, hogy felismerjék a vég idejét. Ez a felismerés szerepel a kérdésükre adott válaszában is, amely kérdés így szól: „Tanító, mikor történnek meg ezek, és mi lesz a jele annak, amikor ezeknek meg kell történniük?” (Lukács 21:7).

 4. Milyen „jel”-re kellett állandóan figyelniük a keresztényeknek?

⁴ A keresztényeknek nemcsak az időtényezőre kellett állandóan figyelniük, de a Máté 24:3 és a Márk 13:4-ben megemlített „jel”-re is. Ez a sok tünetből álló jel — amely magában foglal nemzetközi háborúkat, éhínséget, földrengéseket, járványos betegségeket, és az igaz keresztények üldözését — szorosan összefügg az időre vonatkozó próféciák beteljesedésével, amiből fel lehet ismerni azt a „nemzedéket”, amely „semmiképpen nem múlik el”, míg ténylegesen be nem következik mindaz, aminek a vég idején be kell következnie (Lukács 21:10–12, 32).

 5. Hogyan lesz Krisztus az igaz követőivel évszázadokon át, s vajon csak ezt akarta mondani, amikor „jelenléte” jeléről beszélt?

⁵ A „dolgok rendszerének befejezésével” kapcsolatos milyen eseményekről ad hírt ez a jel? Jézus tanítványai azt kérdezték: „Mi lesz a jele a jelenlétednek [görögül: paruzia]?” (Máté 24:3). De hát mit jelent Krisztus „jelenléte”? Sokkal többet, mint csupán azt, hogy szellemi értelemben hű követőivel van, amikor azok egybegyűlnek, vagy tanítványképző küldetésüket végzik. Ily módon mindig is segíti őket évszázadokon át (Máté 18:20; 28:18–20). Még a kereszténység teológusai is elismerik, hogy a „jelenlét” szónak sajátos értelme van. A The New Internatinal Dictionary of New Testament Theology kijelenti: „A paruzia gondolata kapcsolatos azzal, hogy az egyház várja a korszak végére Krisztus megjelenését.” A Keresztény Görög Iratok elejétől végig arra buzdítják a keresztényeket, hogy Krisztus jelenlétének várakozásában éljenek (Máté 24:3, 27, 37, 39; Jakab 5:7, 8; 2Péter 3:3, 4; 1János 2:28; Jelenések 1:7; 22:7).

 6. a) Mit jelent a dolgok e gonosz rendszere számára Krisztus jelenléte? b) Hogyan érinti Krisztus jelenléte azokat a felkent keresztényeket, akik hűségben hunytak el, és azokat, akik még életben vannak a földön?

⁶ Jézus jelenléte nem kevesebbet jelent, mint „a dolgok rendszerének befejezését” (Máté 24:3; Márk 13:4). Azt jelenti, hogy a dolgok jelenlegi gonosz rendszere „végidejéhez” vagy „utolsó napjaihoz” érkezett (Dániel 12:4, 9; 2Timótheus 3:1–5). Azt jelenti, hogy Krisztus utasítást kapott Atyjától arra, hogy uralkodjon a föld felett ’ellenségei közepette’ (Zsoltárok 110:2; 2:6–9; Jelenések 11:15–18). Mielőtt megítélné a világot általában, Krisztus szemlét tart saját gyülekezetében, és feltámasztja a hűségben elhunyt felkent keresztényeket (1Korinthus 15:21, 23; 1Thessalonika 2:19; 3:13; 4:13–17; 2Thessalonika 2:1). Azokat a felkent keresztényeket pedig, akik még életben vannak a földön és Krisztus hű „rabszolgáiként” szellemileg éberek, és „kellő időben” felszolgálják a szellemi „eledelt”, kinevezi összes „tulajdona”, vagyis a Királyság földi érdekei fölé (Máté 24:45–47; Lukács 12:42–44). Ennek a „hű és értelmes rabszolgának” kell végeznie és vezetnie „a Királyság jó híre” prédikálásának világraszóló munkáját, és ’akkor jön el a vég’ (Máté 24:14).

 7. Miféle jelre kell figyelniük a keresztényeknek még Krisztus jelenléte alatt is, és miért imádkoznak továbbra is azért, hogy „jöjjön el” az Isten Királysága?

⁷ Az igaz keresztényeknek „folyton őrködniük” kellett és figyelni mindazt, ami azt bizonyítja, hogy Krisztus jelenléte idején és „a dolgok jelen rendszere befejezésének” idején élnek. De még a „vég idején” is figyelniük kellett az „Emberfiának jelére” és az ő „eljövetelére”, amikor végrehajtja ítéletét Sátán gonosz rendszerén (Máté 24:30, 44; Márk 13:26, 35; Lukács 12:40; 21:27; 2Thessalonika 1:7–10). Bár ’jelen’ van és Királysága már létrejött, mégis el kell még „jönnie” mind neki, mind a Királyságának, hogy szétzúzza és megsemmisítse Sátán világának nemzeteit és királyságait (Dániel 2:44). Ez magyarázatot ad arra, hogy miután elmondta, miből állnak jelenléte „jelének” az elemei, s Krisztus hozzátette: „Amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok, hogy közel van az Isten Királysága” (Lukács 21:31). Igen, a keresztények még Krisztus jelenléte alatt is imádkoznak Isten Királysága eljöveteléért, és még mindig „figyelniük” kell a „vég” kijelölt idejére és a „szabadításukra”, és „éberen” kell várniuk annak eljövetelét (Márk 13:7, 29, 32–37; Lukács 21:9, 28).

Ki bizonyult ébernek?

 8. Sorold fel azokat a dolgokat, amelyekre a keresztényeknek éberen kell figyelniük.

⁸ Éppen az imént láttuk, hogy a keresztényeknek „a nemzetek kijelölt ideje” végének a várakozásában kellett élniük. Figyelniük kellett ’Krisztus jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének’ jelére. Várniuk kellett a felkent keresztények feltámadására, akik hűségben hunytak el, várniuk kellett a „hű és értelmes rabszolga” osztály világos azonosítására, amely osztály kinevezést kap arra, hogy Krisztus Királysága földi érdekeit képviselje. Végül ez a „rabszolga” folytatja a szellemi eledel felszolgálását, s közben elöl jár „a Királyság e jó híre” prédikálásában . . . „az egész lakott földön”, mielőtt eljön a „vég”. „Az Emberfiának jele” akkor jelenik meg, amikor „eljön”, hogy elpusztítsa Sátán gonosz rendszerét.

 9. Kik bizonyultak ébernek a „nemzetek kijelölt idejének” végével kapcsolatban, és hogyan segített a Zin’s Watch Tower című folyóirat más keresztényeknek is abban, hogy éberek maradhassanak?

⁹ Ki bizonyult „ébernek” mindezekben? A pennsylvaniai Pittsburghban élő Charles T. Russell már 1876-ban éberen figyelte „a nemzetek kijelölt idejének” vagy a „pogányok idejének” végét (King James Version). Abban az évben jelentette meg cikkét: „Pogány idők — Mikor érnek véget?” Ebben a cikkben kijelentette, hogy „a hét idő A.D. 1914-ben ér véget”. 1880-tól kezdve ugyanezt az információt közölte a Zion’s Watch Tower hasábjain. Az 1880 márciusi számban például ez állt: „A pogányok ideje 1914-ig tart, és addig nem jut teljesen uralomra a mennyei királyság.” Igaz, hogy a bibliakutatók, akik azokat a cikkeket írták, akkor még nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy bibliai és történelmi vonatkozásban pontosan mit is jelent „a nemzetek kijelölt ideje”, ahogyan azt ma látjuk.a Az a lényeg, hogy „éberen őrködtek” és segítettek keresztény társaiknak is abban, hogy éberek maradjanak.