12. fejezet

Az „utolsó napok” és a Királyság

 1. a) Milyen fontos kérdések merülnek fel most? b) Mit mond a Biblia az utolsó napokról 1. a földünkre, és 2. a föld pusztítóira vonatkozóan?

VAJON az „utolsó napok” idején élünk? Mit jelentenek az „utolsó napok”? Szerencsére nem a föld számára jelentenek ’utolsó napokat’. A Biblia biztosítékot nyújt arra, hogy a föld „nem fog meginogni határtalan ideig, sőt örökké”. Jehova eredeti elhatározása szerint az emberi és az állati élet örökre fennmarad a földön (Zsoltárok 104:5–24; 119:89, 90; 1Mózes 1:27, 28; 8:21, 22). De az Isten földjét pusztító nemzetek és személyek számára biztosan lesznek „utolsó napok”. Isten ’eljövő’ Királysága pusztulást hoz a pusztítókra (2Péter 3:3–7; Jakab 5:1–4; Jelenések 11:15–18).

 2. Milyen részleteket közölt Pál az ’utolsó napokra’ vonatkozóan?

² Lehetséges lenne, hogy mi most az „utolsó napokban” élünk? Végy elő néhány bibliafordítást és olvasd el, amit Pál apostol a Timótheushoz írt 2. levelének 3. fejezetében az 1–5. versekben ihletés alatt írt. Aztán tedd fel magadnak a kérdést: Elmondható-e mindez a mai emberiségről? Ezekben a versekben az apostol ’nehéz időkről’ prófétált, majd hozzátette:

„Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlatnok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld” (Károli fordítás).

 3. Miért kellett Pálnak valami jelentőségteljesebbre és nem a zsidó rendszer utolsó napjaira gondolnia, amikor az ’utolsó napokról’ írt?

³ Pál apostol a fenti szavakkal nem a dolgok zsidó rendszerének ’utolsó napjaira’ utalt, mert ezeket i. sz. 65 körül vetette papírra, amikor mintegy 30 év eltelt az akkori „utolsó napok”-ból és Jeruzsálem pusztulásáig már csupán öt év maradt hátra. Az akkor magukat keresztényeknek vallók soraiban sem alakult ki még a hitehagyásnak ez az állapota. A zsidó rendszernek ama ’utolsó napjai’ eléggé rosszak voltak, de messze felülmúlják azokat a dolgok egész sátáni világrendszerének ’utolsó napjaiban’ bekövetkező események, amikor Jézus újra eljön, hogy felállítsa Királyságát.

KÉTSZERES BETELJESEDÉS

 4. Mi indította a tanítványokat a Máté 24:3 kérdésének felvetésére?

⁴ Jézus beszélt példázataiban a ’dolgok rendszerének befejezéséről’ (Máté 13:39, 40, 49). Ez természetesen felkeltette a tanítványainak érdeklődését is, különösen azért, mert az egyszerű nép akkoriban Róma elnyomó uralma, valamint a zsidó vallásvezetők miatt sokat szenvedett. Azt remélték, hogy Isten Királysága megkönnyebbülést fog jelenteni számukra. Ezért fordult hozzá négy tanítványa három nappal a halála előtt, amikor az Olajfák-hegyén ült, ahonnan Jeruzsálemre tekintett alá, és azt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3; Márk 13:3, 4).

 5. Hogyan kell bekövetkeznie annak, amit Jézus válaszolt nekik?

⁵ Bár Jézus tanítványai csupán a közvetlen jövőre gondoltak, a válasznak, amelyet Jézus abból az alkalomból adott, kettős jelentősége volt: először a zsidó rendszer ’utolsó napjaira’, majd sokkal későbbre, az egész lakott földet átfogó sátáni világrendszer ’utolsó napjaira’ vonatkozott.

 6., 7. a) Hogyan teljesedtek kicsinyben Jézusnak a Máté 24:7–22-ben feljegyzett szavai? b) Mi emlékeztet mindmáig Jézus próféciájának szavahihetőségére?

⁶ Amit Jézus azoknak a tanítványoknak mondott (elolvasható a Máté 24. fejezetében a 7–22. versekben), olyan események voltak, amelyeket az elkövetkező 37 évben, i. sz. 70-ig kicsinyben megfigyelhetnek közülünk egyesek. Viharos időszak várt ugyanis Jézus nemzedékének zsidóira: háborúk, élelmiszerhiányok, földrengések, kereszténygyűlölet és hamis messiások megjelenése. De a „Királyságnak ezt a jó üzenetét” tanúskodás végett az egész teremtésben hirdetni kellett. Végül is az ’utálatos dolog’, a pogány római hadsereg, valóban benyomult Jeruzsálem templomának ’szent helyére’. Rövid visszavonulás után − amelyet Jézus tanítványai kihasználhattak, hogy prófétai parancsának engedelmeskedve biztonságuk érdekében a hegyekbe meneküljenek − a rómaiak visszatértek Titus hadvezér irányítása alatt. Lerombolták Jeruzsálemet, földhöz csapkodták gyermekeit, elpusztították templomát úgy, hogy kő kövön nem maradt. (Lásd még: Lukács 19:43, 44; Kolossé 1:23).

⁷ A Jézus által adott ’jel’ beteljesedéseként sújtotta a zsidókat a sorozatos szerencsétlenség, amelynek tetőpontja Jeruzsálem elpusztítása volt i. sz. 70-ben. Több mint egymillió zsidó pusztult el a fővárossal együtt, a túlélőket pedig fogságba hurcolták. Még ma is emlékeztet Rómában Titus diadalíve Jézus jövendölésének szavahihetőségére. Vajon csupán azért került feljegyzésre ez a ’jel’ és maradt ránk írásos formában, hogy az első század embereit figyelmeztesse? Mindez ma már csupán „halott történelem”? Nem!

VILÁGMÉRETŰ BETELJESEDÉS

 8. a) Hogyan érintsen ma Jézus szavainak előzetes beteljesedése? b) Mennyiben prófétai előképe ez egy nagyobb beteljesedésnek?

⁸ Jézus szavainak kicsinybeni beteljesedése a zsidó rendszer ’utolsó napjaiban’ erősítse meg hitünket az isteni prófécia erejében. Az első század eseményei azonban csodálatos prófétai példát jelentenek számunkra arra vonatkozóan, ami sokkal nagyobb méretekben fog bekövetkezni Sátán egész világra kiterjedő rendszerével kapcsolatban. Ennek így kell lennie, mivel a Jeruzsálemen i. sz. 70-ben végrehajtott isteni ítélet-végrehajtás nem jelentette a legnagyobb nyomorúságot és nem is volt az utolsó. Jézusnak a Máté 24:21, 22. versekben feljegyzett szavai még teljes kibontakozásukban be fognak következni:

„Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé. Valóban, ha azok a napok nem lennének megrövidítve, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért meg lesznek rövidítve azok a napok.”

 9. Honnan tudjuk, hogy Jézus szavai világméretű leszámolásra vonatkoznak?

⁹ Jézus jövendölésének további szavai a Máté 24:23–25:46-ig hasonlóképpen a ’dolgok világméretű rendszerének végére’ utalnak. Amikor a nyomorúság azon időszakának tetőpontján, mint Isten trónra helyezett Királya, az Emberfia végrehajtja Sátán világán az ítéletet, akkor „jajveszékelve veri magát a föld minden törzse”. Ez mindenkit magában foglal, aki elutasítja Jézus Királyságát. Az ítélet nem csupán egyetlen nemzetet és annak fővárosát fogja érinteni; világméretű leszámolás napja lesz az (Máté 24:30).

10. a) Jézus próféciája alapján mi lesz a sorsa azoknak, akik saját önző érdekeiket követik, és mi azoknak, akik elsősorban Isten Királyságát keresik? b) Miért kell ennek világméretekben beteljesednie?

¹⁰ Isten ítéletének globális méreteire utal az is, hogy Jézus próféciájában a ’dolgok rendszere végét’ a vízözön idejével hasonlította össze. Ezt mondta:

„Mert amint azokban a vízözön előtti napokban ettek, ittak, a férfiak megnősültek, a nők férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit sem vettek észre, amíg el nem jött a vízözön és mindnyájukat el nem söpörte, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is.”

Miként akkor az özönvíz az istentelen emberek egész világát eltörölte, úgy a Messiás „jelenlétének” csúcspontját alkotó tüzes nyomorúság is eltávolítja a földről azokat, akik figyelmen kívül hagyják a Királyságot és saját önző érdekeik után járnak. Szerencsére sokan − azok, akik ’először Isten Királyságát és az ő igazságát keresik’ − túl fogják élni ezt a nyomorúságot, és örök életet örökölnek egy paradicsom földön. Te is egyike leszel ezeknek? (Máté 6:33; 24:37–39; 25:31–46).

11. Milyen más próféciák mutatnak a világméretű beteljesedésre, s arra, hogy lesznek túlélők is?

¹¹ A Biblia sok próféciájából kitűnik, hogy az előttünk álló „nagy nyomorúság” érinteni fogja a ’föld összes nemzetét’ (Zsoltárok 2:2–9; Ésaiás 34:1, 2; Jeremiás 25:31–33; Ezékiel 38:23; Jóel 3:12–16; Mikeás 5:15; Habakuk 3:1, 12, 13). De lesznek túlélők is! (Ésaiás 26:20, 21; Dániel 12:1; Jóel 2:31, 32).

A KIRÁLY JELENLÉTE MENNYEI DICSŐSÉGBEN

12. a) Miért van szükség Krisztus jelenlétének jelére? b) Miért nem kell még egyszer hústestben megjelennie?

¹² Jelenléte ’jeléről’ szóló nagy próféciájában Jézus azt mondta: „Amikor az Emberfia megérkezik az ő dicsőségébe és vele együtt az összes angyalok, akkor leül dicsősége trónjára” (Máté 25:31). Mivel a király dicsőségének fénye káros lenne az emberi szemek számára, ezért az emberek előtt láthatatlannak kell maradnia. (Vö. 2Mózes 33:17–20; Zsidók 12:2). Ezért van szükség a jelenlétének ’jelére’. A Messiásnak második eljövetelekor már nem kell mennyei életét, szellemi személyét feladnia, hogy hústestben jelenjen meg a földön, mint ’bűnért való áldozat’. Mivel emberi áldozatát „egyszer s mindenkorra” bemutatta, „másodszor bűn nélkül jelenik meg”, mint láthatatlan mennyei Király (Zsidók 7:26, 27; 9:27, 28; 10:8–10; 1Péter 3:18).

13. Mit mond a Lukács 19:11–27 Jézus visszaérkezésének idejéről és a nemzetek részéről megnyilvánuló fogadtatásról?

¹³ Az utolsó közös vacsorájuk alkalmával Jézus azt mondta legközelebbi tanítványainak: „Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra. Ha pedig elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és hazaviszlek magamhoz titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:2, 3). Ezzel összhangban a Lukács 19:11–27. példázatában Jézus önmagát ahhoz a bizonyos ’előkelő emberhez’ hasonlította, ’aki távoli országba utazott, hogy királyságot szerezzen magának, azután visszatérjen’. Ez tetemes időbe telik. „Polgárai azonban gyűlölték őt és követséget küldtek utána, hogy megüzenjék: ’Nem akarjuk, hogy ez király legyen fölöttünk’”. Ma éppúgy vannak olyan személyek, akik kereszténynek mondják ugyan magukat, de elutasítják a ’királyok Királyát’ saját tökéletlen emberi uralmuk fenntartása érdekében (Jelenések 19:16). Jézus példázatának ’alattvalóihoz’ hasonlóan ezeknek is szigorú büntetésben lesz részük.

„A SZORONGATÓ FÁJDALMAK KEZDETE”

14. Egyesek ellenvetése ellenére mit mond nekünk az 1914. év Krisztus visszatérésével kapcsolatban?

¹⁴ Mikor kezdi el föld feletti uralkodását ez a hatalmas Király, akit a nemzetek nemkívánatosnak tartanak? Minden jel az i. sz. 1914. esztendőre utal. Valaki azt mondhatná: Ez az esztendő nem hozta el Krisztus békeuralmát, ehelyett az emberek számára egy nehézségekkel teli időszak kezdődött el. Éppen ez az! A Biblia próféciái alapján ugyanis a föld nemzetei ’haragra gerjednek’, amikor a ’világ királysága a mi Urunknak, Jehovának és az ő Krisztusának Királysága lett’ (Jelenések 11:15, 18). Ez az az idő egyúttal, amikor Jehova társkirályát kiküldi és azt mondja neki: „Menj, uralkodj ellenségeid között!” (Zsoltárok 110:1, 2). Ezek az ellenségek azonban nem semmisülnek meg azonnal.

15. Hogyan írja le méltó módon a Jelenések 12. a Királyság megszületését?

¹⁵ A Jelenések 12. fejezete lélegzetelállító látomást közöl, amelyben János apostol végignézte Isten messiási Királyságának jelképes megszületését. Egy jelképes fiúgyermek szemléltette ezt, amelyet ’Isten asszonya’ − Isten angyali teremtményekből álló mennyei szervezete − szült meg. Majd elragadták „Istenhez és a trónjához”, mivel a Királyság hatalmának gyakorlása Jehovától és az ő szuverenitásától függ (Jelenések 12:1–5).

16., 17. a) Mivel magyarázhatók az 1914 óta fennálló szorongató fájdalmak? b) Hogyan írja le Jézus ezeket a fájdalmakat Máté és Lukács beszámolója szerint?

¹⁶ Ezt követően háború tört ki a mennyekben! A beiktatott Király és angyalai harcoltak Sátánnal és démonhordáival és levetették őket Jehova mennyei birodalmából a föld környezetébe. Ezért halljuk a szavakat: „Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:7–12). Ezalatt a viszonylag ’rövid idő’ alatt a király a megmentés érdekében összegyűjti az őszinte szívű embereket és figyelmeztet a sátáni világrendszer ítéletének küszöbön álló végrehajtására (Máté 24:31–41; 25:31–33).

¹⁷ Ma látjuk a Jézustól kapott jel részleteinek beteljesedését, amelyről a Máté 24., a Márk 13., a Lukács 21. fejezete ír. Figyeld meg, hogy Jézus ennél a következő szavakkal írja le ’a szorongató fájdalmak kezdetét’:

„Nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen. És nagy földrengések lesznek és járványok és élelmiszerhiányok egyik helyen a másik után; és félelmet keltő látványok lesznek és nagy jelek tűnnek fel az égen” (Máté 24:3, 7, 8; Lukács 21:10, 11).

Vajon sújtják-e az emberiséget 1914 óta ilyen „szorongató fájdalmak”?

18. Miért vált a háború 1914-től különösen borzalmassá?

¹⁸ 1914-ben kitört a „Nagy Háború”, (amelyet később első világháborúnak neveztek) és vele együtt járvány és éhínség lépett fel mindenfelé. Az írók is nehezen találnak szavakat a szörnyűségek leírására, amelyek az 1914−18 közötti vérfürdő idején a csatatereken kialakultak, amikor a futóárkokban milliószámra mészárolták le egymást az emberek. Az Eye Deep in Hell című könyv idézi Paul Nash, aki az európai hadszíntérről a következőket mondta: „Toll és rajz nem képes érzékeltetni a színteret az éjjel és nappal hónapról hónapra lejátszódó csatákat, amelyek már szinte a mindennapi élet tartozékaivá lettek. Csak a Gonosz és a megtestesült Ördög lehetett úr abban a háborúban, és sehol sem lehetett látni Isten kezének árnyékát. . . . A golyózápor sohasem szűnt meg . . . Megsemmisítően, bénítóan, idegtépően fúródtak a földbe, amely sírgödör volt; egyetlen hatalmas sírgödör, és idevitték a szegény holtakat. Leírhatatlan, istentelen, reménytelen.”

19. Milyen adatok utalnak a földrengések számának növekedésére 1914 óta?

¹⁹ A „a földrengések” is a ’jel’ részét alkotják. A földrengések fokozódtak volna 1914 óta? Ez meglepőnek hangzik. De a statisztikák még meglepőbbek! Geo Malagoli az Il Piccolo-ban ezt írta: „Egy hosszú, 1059 éves időszak alatt (856−1914-ig) megbízható források csak 24 nagyobb földrengést jegyeztek fel.” Az adatok azt mutatják, hogy ezen időszak alatt évente 1800 személy halt meg földrengés következtében, ezzel ellentétben 1915-től 43 nagyobb földrengés volt és ezek miatt évente átlag 25 300 személy vesztette életét.

„NAGY JELEK AZ ÉGBŐL”

20., 21. a) Milyen „félelmet keltő látványok” tárulnak elénk 1914 óta és miért? b) A Lukács 21:25, 26 milyen beteljesedését láthatjuk ma? c) Miként figyelhetjük meg a ’nagy jeleket’ az égből egyre növekvő mértékben?

²⁰ Jézus azt is megjövendölte: „És félelmet keltő látványok lesznek és nagy jelek az égből” (Lukács 21:11). Az első világháború során a szakadatlan tüzérségi tűz valami újat jelentett − totális háborút. Kezdetben a léghajók, majd később a repülők bevetésével megkezdődött a légi háborúk korszaka. Az 1914−18-as időszak természetesen csak a kezdet volt, de végül el kellett jutni ahhoz, amit Jézus a továbbiakban a próféciájában közölt:

„Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban is; a földön pedig a nemzetek gyötrődése, mert nem találnak kivezető utat a tenger morajlása és háborgása miatt, mialatt az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek, mert az egek erői megrendülnek” (Lukács 21:25, 26).

²¹ A világűrnek úgynevezett meghódítása során az emberek figyelme a ’napra, holdra és a csillagokra’ irányult és vészjósló jelek mutatnak arra, hogy a nagyhatalmak katonai célokra szándékozzák felhasználni a műholdakat. De már most is lehetőségük van interkontinentális rakétákat a világűr felől eljuttatni választásuk szerinti célpontokra. A nukleáris fegyverek jelenkori arzenálja, amelyeket ellenséges érzelmű nemzetek telepítettek, az emberiség többszöri elpusztításához elegendő, és a számítások szerint az ezredfordulóra már 35 nemzet fog ilyen tömegpusztító fegyverekkel rendelkezni.

22. a) Hogyan öltött új dimenziókat a betű szerinti tenger 1914 után? b) Milyen földet fenyegető veszélyre figyelmeztetnek a tanult emberek?

²² A „tenger”, amely a tengeralattjárók bevetésével új dimenziókat öltött az első világháború során, ma még sokkal baljóslatúbbá vált. Atom-tengeralattjárók cirkálnak bevetésre készen a tengereken. Egyetlen város sincs a földön atomrakéták hatótávolságán kívül. A New York Times 1980. augusztus 30-i száma idézi Marshall D. Shulman, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szakértőjét, aki azt mondta, hogy az atomháború lehetősége inkább nő, mintsem csökken. A New York Times 1980. március 2-i száma egész oldalas közleményt tartalmazott, amelyet több mint 600 értelmiségi tett közzé. Ebben azt írták: „Még egy ’korlátozott’ atomháborúban is oly sok lenne a halott és a sérült, és annyi beteg maradna hátra, amennyire még nem volt példa az emberiség történelme során.” Így folytatták: „A totális atomháború akár egy óra alatt befejeződhetne, és az északi félgömbön csaknem minden élet megsemmisülne.” Az amerikai nagykövet 1981-ben azt mondta Moszkvában: „Véleményem szerint a világ ma veszélyesebb, mint történelme során bármikor.” Pedig az újabb tömegpusztító fegyverekre fordított kiadások egyre emelkednek.

23. Jézus próféciájának teljesedéseként a történelem melyik stádiumába jutott el szemmel láthatóan az emberiség?

²³ Az emberiség szemmel láthatóan eljutott abba a stádiumba, amit évekkel ezelőtt előre megjósolt a Nobel-díjas Harold C. Urey: „Rettegve fogunk enni, rettegve fogunk aludni, rettegve fogunk élni, rettegve fogunk meghalni.” Valóban ez a „nemzetek gyötrődése, mert nem találnak kivezető utat . . . mialatt az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek.”

24. Ki ismeri a „kivezető utat” és miért kell komolyan imádkoznunk a Királyság ’eljöveteléért’?

²⁴ Szerencsére a szuverén Úr, Jehova, aki jó célra teremtette a földet, nem tartozik azok közé, akik „nem találnak kivezető utat”, Ő Fiának Királyságával kiutat készített. De mielőtt részletesen megvizsgálnánk ezt a „kivezető utat”, foglalkozzunk még egy kicsit Jézus jövendölésével, és lássuk meg, milyen figyelemre méltó párhuzam található a jel részét képező világháborúkra, éhínségekre és járványokra vonatkozó szavak, valamint a Jelenések egyik csodálatos jövendölése között. Ne felejtsd el, hogy Isten messiási Királysága a gyógyír − ez az a Királyság, amelyért komolyan imádkoznunk kell, hogy „jöjjön el”!

[Kiemelt rész a 115. oldalon]

KOMMENTÁROK 1914-RŐL

Bár volt már második világháború is, sokan az 1914. esztendőt tekintik az újkori történelem fordulópontjának:

„Sokkal inkább az 1914. esztendő jelenti korunk fordulópontját, mintsem a hirosimai atombomba” (Rene Albrecht-Carrie, „The Scientific Monthly”, 1951. július).

„Azt, aki 1914 óta a világban végbemenő folyamatokat tudatosan szemléli, komolyan nyugtalanítja a látszólag sorsszerű, előre meghatározott haladás egy még nagyobb szerencsétlenség felé. Sok komoly gondolkodású embernek az az érzése, hogy semmit sem lehet tenni a pusztulás megakadályozására. Az ő szemükben az emberiség hasonló egy görög tragédia hőséhez, akit a dühöngő istenek irányítanak és nem ura többé sorsának” (Bertrand Russell, New York „Times Magazine”, 1953. szeptember 27.).

„Az új kor . . . 1914-ben kezdődött és senki sem tudja, hogyan és mikor ér véget. . . . Lehet, hogy tömegpusztulással végződik” („The Seattle Times” 1959. január 1-i vezércikke).

„1914-ben egy elismert és elfogadott világ indult hanyatlásnak” (James Cameron, „1914”, 1959-i kiadás).

„Az első világháború a történelem egyik legnagyobb megrázkódtatása volt” (Barbara Tuchman, „The Guns of August”, 1962).

„Gondolatok és képek ötlenek fel előttem . . . Gondolatok az 1914. évet megelőző időből, a béke, a nyugalom, a földi biztonság idejéből − olyan időből, amelyben az ember nem ismerte a félelmet . . . 1914 óta az embereknek nincs többé biztos és nyugodt élete” (Konrad Adenauer szövetségi kancellár, 1965).

„Az első világháború az egész világot a feje tetejére állította és még mindig nem tudjuk, hogy miért . . . Az emberek azt gondolták, utópia küszöbén állnak. Béke és jólét uralkodott. Aztán minden a feje tetejére állt. Azóta is eszméletlen állapotban vagyunk” (Dr. Walker Percy, „American Medical News”, 1977. november 21.).

„1914-ben a világ elvesztette összetartó erejét és azóta sem szerezte vissza . . . Rendkívül nyugtalan, szokatlanul erőszakos időben élünk, éspedig nemzeti határokon innen és túl egyaránt” („The Economist”, London, 1979. augusztus 4.).

„A civilizáció számára 1914-ben elkezdődött egy szörnyű és talán halálos megbetegedés” (Frank Peters, St. Louis „Post-Dispatch”, 1980. január 27.).

„Minden egyre jobb lett. Én meg egy ilyen világba születtem . . . 1914 egyik reggelén aztán hirtelen és váratlanul mindennek vége szakadt” (Harold Macmillan, brit politikus, New York „Times”, 1980. november 23.).